Nagy István agrárminiszter nemrég posztolt egy videót, amelyet 90 százalékban a Tisza Párt elleni politikai kirohanásnak szentelt, pedig a maradék 10 százalékban volt a lényeg. Az Európai Bizottság ugyanis épp akkor közölte, hogy 2028-tól radikálisan átalakítaná a mezőgazdasági támogatások rendszerét. Ez egy klasszikusan unalmas bürokratikus téma, de mi most megpróbáljuk leegyszerűsítve bemutatni, hogy miért óriási a tét egész Magyarországnak, és nem csak azoknak, akik a mezőgazdaságból élnek.
A magyar agráriumban az elmúlt négy évben átlagosan durván 700 milliárd forint vállalkozói jövedelem keletkezett évente a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Nem meglepő módon az érték nagyon labilis, vannak sokkal jobb és sokkal rosszabb évek is. Míg 2022-ben 776, 2024-ben csak 548 milliárd forint keletkezett az ágazatban.
Eközben annak az uniós támogatásnak az átlagos értéke, amelyet a magyar gazdák és társas agrárvállalkozások közvetlenül azért kaptak, mert termeltek, kerekítve durván 500 milliárd forint volt. (Emellett vannak még a vidékfejlesztési pénzek, amelyekre pályázni kell, ezek összege jóval kisebb.) Azért számoltunk csak 2021 óta, mert jelenleg a 2021–27-es uniós támogatási ciklusban vagyunk, és ebben az időszakban azt az éves összeget kapjuk, amelyet az uniós döntési mechanizmusban kialkudtunk.
A szektor tehát egy átlagos évben úgy termel 700 milliárd forint jövedelmet, hogy kap hozzá 500 milliárd forint közvetlen uniós támogatást.
Már önmagában ez a két szám is rengeteg kérdést vet fel az ágazat állapotáról, de ha megnézzük a 2024-es évet, akkor még inkább el lehet gondolkodni az adatokon. Tavaly ugyanis minden valószínűség szerint jóval több pénz érkezett támogatásként, mint az az 548 milliárd forint, ami a gazdálkodók jövedelme volt. Támogatás nélkül tehát a tavalyi egyenleg erősen mínuszos lett volna, és bár a képlet bonyolultabb annál, mint ahogy itt most levezetjük, az egyszerűsítés segíthet megérteni, hogy a jelenlegi szerkezetében nem létezhet magyar agrárium uniós támogatás nélkül.
Miért van pánik?
Ugyan a támogatást 2027-ig a jelenlegi formában biztosan megkapjuk, de 2028–34 között megváltozhat sok minden. Azt, hogy mennyire, azért bonyolult megjósolni, mert a Bizottság javaslata ezúttal nem le-fel tologatja az értékeket, hanem alapvetően átalakítaná az egész rendszert. Így viszont nem lehet közvetlenül összehasonlítani a két hétéves ciklus számait. Sok jót azonban nem rejteget nekünk a terv, az biztos.
A jelenlegi ciklusban összesen 386 milliárd eurót osztanak szét a tagállamok között ezen a területen hét év alatt (egy bizonyos mechanizmus szerint, inflációval korrigálva évente, ha kell), de ebben az összegben a fent említett közvetlen támogatások mellett benne van még a vidékfejlesztési kalap is, amely durván 90 milliárd eurót tesz ki.
A következő ciklusban azonban lényegében minden agrárpénzt betennének egy új, gigászi méretű egységes alapba. Ez egyébként nagyrészt a jelenlegi kohéziós alapnak is az utódja lenne. Ezen belül agrárcélokra 296 milliárd eurót különítenének el, és ennek lenne része a vidékfejlesztési forrás is. Lényeges változás tehát, hogy a kevesebb pénz mellett még meg is szűnne az agrárpénzek címkézése, vagyis nem tisztázott, hogy ennek következtében át lehetne-e csoportosítani azokat más célokra (vagy akár fordítva, a mezőgazdaság is kaphatna pluszforrást más szektorok helyett).
Folyóáron mindenesetre az előzetes számolások szerint 23 százalékkal csökkenne a célzott agrárforrások összessége. Ehhez jön még, hogy 2028-tól a legmegengedőbb értelmezés szerint is csak nominálisan adnának a 2021–27-eshez hasonló összeget, csakhogy egy euró akkor már nem fog annyit érni, mint 2021-ben. A ciklusokon belül ugyan van inflációs kiigazítás, de most még ennek a módszertanát is módosítanák, így végképp nehéz előre jelezni, hogy 2028-tól ténylegesen mennyi pénz érkezhet.
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) becslései szerint az infláció és a bonyolult átrendezések miatt
Magyarországon akár évi 250 milliárd forinttal is csökkenhet összességében a felhasználható forrás.
A fenti számok fényében pedig egyértelmű, hogy ez a szektorban csődhullámot indítana be. Ha ugyanis az évi átlagos 700 milliárd forintos vállalkozói jövedelemből kiesik 250 milliárd, akkor az ágazat kevésbé hatékony vállalkozásai biztosan nem maradnak sokáig életben.
A magyarországi hatást azonban már csak azért sem egyszerű megjósolni, mert a támogatást euróban határozzák meg, így annak forintban számolt értéke változhat. Ha trendszerűen gyengül a forint az euróval szemben, akkor forintban számolva egyre több támogatás érkezik. (Bár most éppen relatíve erős a forint, még így is érdemben gyengébb, mint 2021-ben, az uniós pénzügyi ciklus indulásakor.)
Csakhogy az is számít, hogy egy adott gazdálkodó költségszerkezete mennyire kitett az importnak vagy a nemzetközi, nem forintban jegyzett piaci áraknak. Minél inkább euróalapon vásárol egy gazda vagy cég, annál kevésbé tudja kihasználni a forintgyengülés előnyeit (de ez persze fordítva is igaz).
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az éves támogatási összegek inflációs korrekcióját is euróalapon, az uniós átlagból kiindulva végzik el. Így ha a magyar infláció például az unió többi országához képest magasabb, akkor a korrekció nem lesz elég arra, hogy a támogatás értékét szinten tartsa.*
Ha a magyar agráriumot családi és társas vállalkozásokra bontjuk, akkor az is látszik, hogy az utóbbiak, vagyis a cégek összesített adózás előtti eredménye átlagosan 240 milliárd forint körül volt az elmúlt években, de rosszabb években alig érte el a 150 milliárdot. Mivel ők kapják a támogatások körülbelül 40 százalékát, a 250 milliárdos kiesés náluk 100 milliárdos mínuszt is okozhat, azaz összességében mindössze 50 milliárd forint profit maradna a szektornak ebben a részében. Ez messze nem elég a túléléshez, vagyis nemcsak a gazdák, hanem még a cégek is bajba kerülhetnek.
Az igazi bomba
Van azonban az Orbán-kormány számára még egy ennél is jóval nagyobb probléma.
A jogállamisági feltételrendszert ugyanis – amely eddig csak a felzárkóztatási forrásokra vonatkozott – a jövőben teljeskörűen kiterjesztenék az egész költségvetésre, így a közös agrárpolitikára is, hiszen azt beleteszik a gigászi nagy egységes alapba. Ez azt jelenti, hogy a jogállamisági feltételek be nem tartása esetén 2028-tól már az agrárpénzek sem lennének folyósíthatóak.
Jelenleg ez nincs így, azaz 2027-ig a magyar gazdák és cégek nem esnek el ezektől a pénzektől a jogállamisági deficitünk ellenére sem.
Ma azonban még azt sem lehet kizárni, hogy ha nem teljesítjük 2028-ig a jogállamisági kritériumokat, akkor egyáltalán nem érkezik majd agrártámogatás az országba. Ez ugyan jelenleg csak elvi lehetőség, de a fenti számokat nézve nem nehéz kitalálni, hogy ez a teljes magyar mezőgazdaság szinte azonnali összeomlásához, de legjobb esetben is minimálisra zsugorodásához vezetne.
Mentőövek
Nem biztos azonban, hogy ez a forgatókönyv reális. Egyrészt azért, mert a teljes (nem csak agrár) 2028–34-es finanszírozási ciklus szabályai szokás szerint úgy alakulnak ki, hogy a Bizottság javaslatát az Európai Parlamentnek, de ami ennél is fontosabb: az Európai Tanácsnak is el kell fogadnia, ott pedig a magyar kormánynak is van szavazata, adott esetben vétójoga.
A teljes csomag (ismét csak szokás szerint) egyébként is rendkívüli módon megosztja az uniós tagállamokat, nagyon nehéz lesz konszenzust találni. Más okokból ugyan, de Magyarországhoz hasonlóan más tagállamok is erősen kritizálják a terveket. Ezért szinte kizárt, hogy 2027-ben a jelenlegi formájában fogadják el a Bizottság javaslatát.
Az azonban nagyon is elképzelhető, hogy 2028-tól a jelenleginél jóval kevesebb uniós pénz fog érkezni a magyar mezőgazdaságba (hiszen a teljes kalap várhatóan csökken), és már ez is alapvető változásokat indíthat be. A szektor legkevésbé hatékony gazdálkodói vagy cégei hamar nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek, és a kiút keresését nem fogja megkönnyíteni például az sem, hogy termőföldet adni-venni Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint nem egyszerű procedúra vagy egyenesen tilos.
A kis családi vállalkozók azzal a dilemmával szembesülhetnek, hogy feladják a gazdálkodást, vagy megpróbálnak nagyobb egységekbe tömörülni és méretgazdaságosabban működni.
Mindkét megoldás nemzeti katasztrófa a jelenlegi kormány értékelésében.
Becsontosodva
Ezzel kapcsolatban azonban érdemes megnézni, hogy ha a romantikus vidéki mázat egy pillanatra félretesszük, akkor az ágazat gazdasági szerkezete és potenciálja mennyire becsontosodott.
Magyarországon ugyanis jelenleg a növénytermesztés jóval nagyobb jelentőségű, mint az állattenyésztés, pedig jellemzően utóbbiban lehet magasabb hozzáadott értéket elérni. Körülbelül 4,1 millió hektár szántóterület van, a családi gazdaságok szigetszerűen működnek, önállóan néhány hektártól pár száz hektárig tartanak a földjeik, és jellemzően kizárólag az alacsonyabb hozzáadott értékű növénytermesztéssel foglalkoznak.
Kisebb családi vállalkozásokból körülbelül 12 ezer lehet, közülük elsősorban azok szembesülnének pénzügyi nehézségekkel, amelyek nem működnek elég hatékonyan. A társas (azaz nagyobb) vállalkozások száma természetesen jóval kevesebb, de ezek állítják elő a szektor hozzáadott értékének kétharmadát, a terület 40 százalékán – mondta Paragi Márton, a MOSZ főtitkára.
Ahhoz, hogy a jelenlegi szerkezetben megtartsuk a kis családi gazdaságokat, azt az árat kell megfizetnünk évről évre, hogy a támogatások nagy része azokhoz kerül, akik a hozzáadott értékteremtéshez csak kisebb mértékben járulnak hozzá. Ez is fontos oka annak, hogy a tervezett uniós átalakítás minket jobban sújthat, mint a lényegesen eltérő gazdasági modellben dolgozó tagállamokat.
