A 10 milliós Magyarország irreális, de van, ami összejöhet a Tisza népesedési ígéreteiből
10 millió magyar, 200 ezer hazatérő külföldről és 80 év mint átlagos várható élettartam: nem szűkölködött a Tisza augusztus 20-án kihirdetett Szent István-programja a hazai népesedési folyamatokat érintő célkitűzésekben. „Nem négy évre, hanem egy nemzedéknyi időre, sőt, amennyire lehet, minél messzebbre előretekintve: hogy unokáink is magyarul álmodjanak, magyar földön, működő, méltányos, szabad hazában” – mondta Magyar Péter, a párt elnöke pannonhalmi beszédében arról, hogy milyen időtávra vonatkoznak a program célkitűzései.
A célkitűzések határidői között viszont valójában olyan is van, ami négy év múlva jönne a Tisza által ambicionált 2026-os választási győzelemhez képest, de olyan is, amit akár nevezhetünk nemzedéknyi időnek is (2050). De nemcsak ebben, hanem abban is nagy különbségek vannak az ígéretek között, hogy mennyire reális a megvalósításuk. Ebben a cikkben ennek jártunk utána.
Népességfogyás és vándorlás
A program első pontja szerint 2035-ig megállítják a népességfogyást, és azt célozzák, hogy 2050-től ismét tízmillió fölé nőjön Magyarország népessége. Az alábbi ábrán a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján az látszik, hogy a hazai népesség 2001 és 2025 között 10,2 millióról 9,54 millióra csökkent úgy, hogy először 2011-ben csökkent 10 millió alá.
Ha a Covid előtti 10 év (2010–2019) trendjét meghosszabbítanánk, 2034-re a népesség nagyjából 9,2 millió körüli szintre csökkenne. Ha a tiszás ígéretnek megfelelően 2035-re ehelyett fokozatosan megállna a fogyás, 2035-ben még körülbelül 9,4 millió maradna a népesség, ami innen nőne 10 millió fő fölé 2050-re. (A 2019 előtti 10 évben jellemző 31,4 ezres átlagos éves fogyás helyett több mint 40 ezres éves növekedéssel.)
„Nagyon ambiciózus, de nem megvalósíthatatlan cél a népességfogyás megállítása 2035-ig, viszont az a cél, hogy a népesség 2050-re a tízmilliót meghaladja, nagyon kis valószínűséggel teljesíthető” – mondta Tóth G. Csaba demográfus-közgazdász arra a kérdésünkre, hogy mennyire reális a Szent István-program ezzel kapcsolatos ígérete. A ELTE KRTK Közgazdaságtudományi Intézet főmunkatársa szerint a következő években a demográfiai folyamatokat meghatározó tényezők – születésszám, halálozás, migráció és korszerkezet – közül az utóbbinak különösen fontos szerepe van, mivel 2050-ig a szülőképes nők*
Mivel a halálozás és a születésszám csak nagyon lassan változik – ráadásul az idősödő korszerkezet mellett az lehet a reális cél, hogy a születésszám ne csökkenjen tovább –, 2035-ig Tóth G. Csaba szerint leginkább a bevándorlási többlet (amennyivel a bevándorlók száma meghaladja az elvándorlókét) járulhat hozzá a népességfogyás megállításához vagy mérsékléséhez.
„Egy néhány éve készült előreszámításunkban szereplő alappályája szerint 2035-ig a természetes népességfogyás*
Erre vonatkozóan külön ígérete is van az ellenzéki pártnak, hiszen a harmadik pont szerint 2030-ig megállítanák a tömeges elvándorlást, és elindítanák a Vár a hazád programot, ami által nyolc év alatt 200 ezerrel növelnék a hazatérők számát, tehát évente plusz 25 ezer embert hoznának haza átlagosan. (Az már egy másik cikk témája lehetne, hogy milyen hatékonyság várható az ilyen állami programokról, a Gyere haza fiatal! program 2015 és 2016 között például 105 fiatalt tudott összesen hazahozni.)
A 2035-ös cél tehát nagyon ambiciózus, de nem irreális, viszont a 2050-es cél esetében már teljesen más a helyzet. Tóth G. Csaba és Obádovics Csilla 2023-as tanulmányának alapforgatókönyve alapján 2050-ig Magyarország népessége 8,5 millió főre csökken, és ez a szám még abban az esetben is mindösszesen 8,8 millió lenne, ha a következő időszakban 1,85-re emelkedne a termékenységi ráta. A migráció nélküli változatban – tehát egy olyan hipotetikus esetben, amikor nincs kivándorlás és bevándorlás sem – 8,2 millió ember élne Magyarországon 2050-ben.
Tóth szerint ha a 2035-ös célt a születések számának növelésével szeretnénk elérni, ahhoz arra lenne szükség, hogy a tavalyi 1,39-es teljes termékenységi arányszám 2,6-ra nőjön, a 2050-es célhoz pedig 3 körüli arányszámra lenne szükség. A tízmilliós cél esetében a bevándorlási többletnek is nagyjából 70-75 ezerre kellene nőnie, ha csak a migráción keresztül szeretnénk ezt elérni, márpedig a többi tényezőn sokkal nehezebb ilyen rövid idő alatt érdemben változtatni. „A jelenlegi trendek alapján ezek nem reális számok” – mondta erről a demográfus.
Várható élettartam
A népességszámra vonatkozó ígéretnél jóval könnyebben megvalósíthatónak tűnik viszont a várható élettartam növelésére vonatkozó célkitűzés. A Tisza azt ígéri, hogy 2035-ig legalább 80 évre emelik a születéskor várható élettartamot Magyarországon, amelynek feltételei a megelőzés, a tiszta levegő, a jó minőségű ivóvíz, az erős alapellátás, a jól fizetett szakdolgozók és a méltó kórházak.
Az alábbi ábrán az látszik, hogy 2001 és 2024 között jelentősen nőtt itthon a várható élettartam, a 2001-es 72 év körüli szintről 2024-re csaknem 77 évre. Ez körülbelül évente átlagosan 0,2 évnyi többlet. Ha ez a trend kitartana, 2035-re a várható élettartam csaknem 79 évre nőne. A Tisza 80 évre vonatkozó célja ehhez képest körülbelül másfélszer ekkora, évi 0,3-as többletet igényelne.
„Ez egy fontos és reális célkitűzés” – mondta Tóth G. Csaba, megemlítve, hogy a magyar nők körében tavaly már megközelítette a 80 évet a születéskor várható élettartam. „Az ENSZ legfrissebb előrejelzése szerint 2035-re a 79 évet éri el a hazai várható élettartam, és 2042-re a 80-at, tehát a célkitűzés eléréséhez nagyobb növekedésre van szükség, de azért nem térne el jelentősen az alappályától” – mondta a demográfus. Hozzátette, Magyarország ebben a többi visegrádi országhoz képest le van maradva, ráadásul az is fontos, hogy a várható élettartam növekedése érdemben tudja ellensúlyozni az alacsony termékenység népességcsökkentő hatását.
Tóth G. Csaba szerint a Tisza demográfiai célkitűzései között nem jelentek meg ugyan, de a hazai demográfiai trendek tekintetében az egyenlőtlenségek csökkentése is fontos cél lehetne. A népességcsökkenés tekintetében például itthon egészen nagy különbségek vannak országon belül: a hét magyarországi régióból négyben várhatóan negyedével csökken a népesség 2050-ig. Hasonló a helyzet a születéskor várható élettartam esetében is. A leggazdagabb és legszegényebb férfiak között nyolc, a nőknél hat év a különbség, és ezek az eltérések az elmúlt évtizedekben még növekedtek is*
