(A szerző atomenergetikai szakjogász.)
Az Európai Unió Bírósága múlt csütörtökön kihirdetett döntésével hatályon kívül helyezte az Európai Unió Törvényszékének azon döntését, amely elutasította a Bizottság Paks II. állami támogatással történő megépülését jóváhagyó határozata ellen benyújtott osztrák keresetet, valamint megsemmisítette magát a bizottsági döntést is.
Mint ismert, Pakson 1982 óta működik atomerőmű, jó ideje négy blokkal, összesen 1987 megawatt teljesítménnyel, 2037-ig meghosszabbított üzemidővel. Az orosz technológiával épült létesítmény az úgynevezett második generációs atomerőművek közé tartozik, mint a világon ma működő atomerőművek többsége, és eredetileg 30-40 évnyi működési időre tervezték. Ez az erőmű biztosította tavaly a magyarországi erőművek által megtermelt bruttó 34011,6 gigawattóra villamosenergia-termelés 47 százalékát. A hazai termelésen túl az ország importra szorul, ez fedezte tavaly a teljes fogyasztás 24 százalékát.
Új atomreaktorok építése
Magyarország 2014. január 14-én kormányközi egyezményt kötött Oroszországgal a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáról és fejlesztéséről. Ennek részeként két új (5–6.) erőművi blokk (Paks II.) tervezésére, építésére és üzembe helyezésére kerülne sor, egyenként legalább 1000 megawatt beépített kapacitással. A két új blokk a meglévő négy reaktor fokozatos leállítása következtében keletkező 2000 megawatt hiány pótlását hivatott biztosítani.
Oroszország a JSC NIAEP részvénytársaságot (a Roszatom leányvállalatát) jelölte ki az új reaktorok megépítésére, ezenkívül vállalta, hogy Magyarországnak állami hitelt biztosít a Paks II. projekthez 10 milliárd euró rulírozó hitelkerettel. Ehhez Magyarország vállalta, hogy további 2,5 milliárd eurót biztosít saját költségvetéséből. Az eredeti tervek szerint a két blokk 2025-ben, illetve 2026-ban kezdett volna áramot termelni, de a sorozatos késések miatt ez már a következő évtizedre tolódott.
A bizottsági eljárás
Az Európai Bizottság – miután tudomást szerzett a megállapodásról – 2014. március 13-án előzetes vizsgálatot indított a Paks II. megépítéséhez nyújtott lehetséges állami támogatással kapcsolatosan, 2015-ben pedig elrendelte a bizottsági eljárás megindítását. Magyarország vállalta, hogy az új blokkok a piaci feltételek mellett, fix bevételek vagy garantált ár nélkül fognak üzemelni, a régi blokkokat pedig 2037-ig fokozatosan leállítják.*
A Bizottság végül 2017. március 6-án arra az álláspontra jutott, hogy a Magyarország által bejelentett intézkedés állami támogatást tartalmaz, amely néhány rögzített feltétel teljesülése esetén az Európai Unió működéséről szóló szerződés*
Bírósági eljárások
Az Európai Bizottság támogató döntésével szemben Ausztria nyújtott be*
A Bizottságot a közvetlenül érdekelt Magyarország mellett Csehország, Szlovákia, Franciaország, Lengyelország és az Egyesült Királyság támogatta. A Bizottság azzal védekezett, hogy a két új reaktor megépítésének Roszatom részére történő közvetlen odaítélése nem válthatja ki az érintett villamosenergia piacán a verseny és a kereskedelem további torzulását. Hivatkoztak az általuk lefolytatott különeljárásra, amely során azt vizsgálták, hogy Magyarország tiszteletben tartotta-e a közbeszerzések odaítélésével kapcsolatos uniós jogszabályokat, és arra jutottak, hogy a két reaktor építési munkálatainak a Roszatom részére történő közvetlen odaítélése történhetett előzetes versenyeztetés nélkül, mivel műszaki okok folytán nem létezett verseny.
A keresetet elbíráló Törvényszék 2022. november 30-án hozott döntésében hivatkozott az eljárás során benyújtott azon dokumentumra, melyben a Bizottság Közös Kutatóközpontja és az Energiaügyi Főigazgatóság szakértői megerősítették annak a VVER 1200 reaktornak a műszaki egyediségét, amelyet a Roszatom gyárt, és amelyet Magyarország racionális kritériumokkal jellemezhető jogszerű döntés alapján választott ki. Álláspontja szerint a Bizottság a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében meggyőződött arról, hogy a két új reaktor megépítésének közvetlen odaítélése nem sérti a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó uniós jogot, és ez a meggyőződés azon műszaki követelmények mélyreható elemzésén alapult, amelyekre Magyarország a pályázati eljárás hiányának igazolása érdekében hivatkozott.
Másfelől a közbeszerzési szabályok megsértése kizárólag az atomerőművek megépítésére irányuló munkák piacán fejtene ki hatásokat, és nem járhatna következményekkel a vitatott támogatási intézkedés célja által érintett piacon. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen értékelte a két új reaktor építési szerződésének odaítélését akként, mely nem minősül a támogatás olyan részletszabályának, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik ahhoz.
Álláspontja szerint amennyiben közbeszerzési eljárást folytatnának le, amely miatt másik vállalkozást vennének igénybe a reaktorok megépítéséhez, az nem változtatná meg sem a támogatás célját – vagyis azt, hogy üzemeltetés céljából térítésmentesen rendelkezésre bocsássanak két új reaktort –, sem pedig a támogatás kedvezményezettjét, amely a Paks II. társaság. Illetve a támogatás összegének esetleges módosulása sem gyakorolna hatást arra az előnyre, miszerint két új reaktort a Paks II. társaság részére üzemeltetés céljából térítésmentesen átadnak. A Törvényszéki döntés kitért még a felperesi kereset további jogalapjaira, majd a keresetet elutasította.
A fordulat
A törvényszéki elutasító döntéssel szemben Ausztria fellebbezett, 2025. szeptember 11-én a fellebbviteli Bíróság pedig helyt adott a fellebbezésnek, megerősítve ezzel az előkészítő munkákat végző Laila Medina főtanácsnok 2025. február 27-én ismertetett indítványában foglaltakat. A Bíróság ítéletében kimondta, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni a két új atomreaktor megépítése közvetlen odaítélésének a közbeszerzésekre vonatkozó uniós szabályozással való összeegyeztethetőségét.
A Bíróság az üggyel kapcsolatos sajtóközleményében kiemelte, nem elegendő, ha a Bizottság csupán visszautal arra a kötelezettségszegési eljárásra, amelyet 2015-ben indított Magyarországgal szemben az építési szerződés közvetlen odaítélésével kapcsolatban, és amelyet annak megállapításával zárt le, hogy ez az odaítélés összhangban volt a közbeszerzési szabályokkal, mivel ez nem teszi lehetővé az e következtetéshez vezető konkrét okok megértését.
Az ítélettel Magyarország elveszítette a Bizottság hozzájáruló határozatát, így jelenleg nem rendelkezik a Paks II. projekthez történő állami támogatás nyújtását megengedő döntéssel az Európai Unió részéről. Ez azonban nem jelenti, hogy új eljárás keretében Magyarország ne szerezhetné meg a bizottsági támogatást újra. A döntés nem a támogatás nyújtásának megengedéséről vagy tiltásáról szólt, így azonnali és közvetlen módon nem érinti a folyamatban lévő kivitelezést.
A jelen döntés azonban korántsem tekinthető hatás nélkülinek, és az sem állítható, hogy nem veszélyezteti a projektet vagy annak jelenlegi formáját.
Az újrainduló eljárás(ok) további költségeket és bizonytalanságot okozhatnak, az új határozathozatali eljárás bárhogy végződhet, hónapokig, esetleg évekig eltarthat, az új döntéssel szemben pedig ismét megnyílnak a jogorvoslati lehetőségek.
