A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. korábbi vezérigazgató-helyettese. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
„Ebben az értelemben nem vagyunk hülyék” – mondta Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter.
„Nézzünk szembe a tényekkel” – mondta Varga Mihály, az MNB elnöke szeptemberben, a veszprémi közgazdász vándorgyűlés bevezető előadásában. Szokatlan szavak ezek hivatalban levő vezetőtől Fidesz-Magyarországon. Hiszen e felszólításból az is következik, hogy eddig nem került sor a tényekkel való szembenézésre. És valóban, a vándorgyűlésen a kormányt képviselő Nagy Márton ezúttal már oly mértékben kerülte a tényeket, hogy deklaráltan nem kívánt foglalkozni az infláció, a költségvetés és a monetáris politika kérdéseivel. Arra hivatkozott, hogy pár nappal korábban már adott interjúkat ezekről a témákról, és szeretné elkerülni az ismétlődést.
Nos, a Reutersnek adott interjúja valóban tartalmazott új, romlásról tanúskodó elemeket, de ezek érdemi magyarázatát már nem.
- Bejelentette, hogy az idei GDP-arányos államháztartási hiány – amely törvény szerint 3,7 százalék, de hivatalosan már 4,1 százalékra becsült – valójában akár 4,5 százalék is lehet.
- A költségvetés szerint 3,4 százalékos, majd 2,5 százalékra becsült GDP-növekedést a kormányzat nemrégiben 1 százalékra csökkentette, de a miniszter szerint ez még kisebb, 0,7 százalék is lehet.
- Bejelentette, hogy a korábban vártnál magasabb infláció miatt idén 1,5 százalékos nyugdíjkorrekció lesz. (Amit a héten 1,6 százalékra emelt a kormány.)
- Támogatásáról biztosította az MNB kamatpolitikáját, hangsúlyozva, hogy az erős forintnak jelenleg több az előnye, mint a hátránya. Arra azonban nem tért ki, hogy korábbi véleményének ez épp az ellentéte.
- Leszögezte, hogy a költségvetési kiadások választások előtti növelése természetes dolog, azonban tisztában vannak ennek korlátaival, a magas államadóssággal, az ország esetleges leminősítésének súlyos következményeivel.
„Nem akarjuk kockáztatni a befektetők bizalmát, és természetesen a hitelminősítésünket sem. Ebben az értelemben nem vagyunk hülyék” – nyilatkozta. Valójában azonban úgy tűnik, hogy inkább szavakban, mint tényleges lépésekben szeretne a befektetőknek és hitelminősítőknek megfelelni a kormány. Hiszen a miniszter nem a hitelminősítők által már eddig is aggódva figyelt egyensúly javítását, hanem – igaz, mérsékelt – további rontását valószínűsítette. Hasonlóképpen, az MNB szigorú monetáris politikájának támogatása mellett a gyakorlatban további kamatcsökkentést (Széchenyi kártya) helyezett kilátásba.
A magyar gazdasági helyzet és gazdaságpolitika fő kérdéseinek mellőzése az ország talán legnagyobb szakmai konferenciáján eleve furcsa döntés. Amit egy szuverenitására oly kényes kormány képviselője esetében csak tetéz, hogy a kormány módosuló prognózisának bejelentésére nem valamilyen magyar fórumon – például a vándorgyűlésen vagy egy sajtótájékoztató keretében, még inkább a parlamentben – kerül sor, hanem egy külföldi hírügynökségnek adott rövid interjúban. Amelyről ráadásul Magyarországon néhány szaklapon kívül csak pár független médium számolt be, még a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapja sem közölt semmit az interjúról. Igaz, a miniszter saját Facebook-oldala még fotót is tartalmazott, de a szöveg csak a már unalomig ismert, belföldi fogyasztásra szánt választási osztogatás programjairól szólt. Így viszont – mivel a vándorgyűlés miniszteri előadásának is ez volt a lényege – az ismétlődést épphogy nem sikerült elkerülni.
Nagy Márton vándorgyűlésen elmondott előadásának már a vonalvezetése is ellentmondott az üzleti világ bizalmát erősíteni kívánó óhajának. Hiszen az, hogy a gazdaságpolitika ideológiai céljainak – például a munkaalapú és családközpontú társadalom kialakítása, a kormány az adócsökkentések kormánya – változatlannak kell maradniuk, vagyis ezeket tabuként kell kezelni, ellentmond a reálpolitikának, a rugalmasságnak. A Fidesz hisztérikus politizálása az egykulcsos szja védelmében jól mutatja, hogy Magyarországon mindinkább ellehetetlenül az őszinte közbeszéd lehetősége. Miközben az ezt kimondó ellenzéki politikusok kormánypárti céltáblává válnak, valójában a nyilvánosság miatt Kötcsén a miniszterelnök is óvatos fogalmazásra intette híveit.
Nagy Márton előadásában – a Reutersnek adott nyilatkozatától eltérően – fel se vetődött, hogy a 2022. évi választások előtti időkhöz hasonlóan beindított költekezésnek akadályai, kockázatai lennének. Nyilván ezért sem kívánt a költségvetéssel foglalkozni. A miniszter szerint a kormány gazdaságpolitikája a következő időszakban négy pilléren alapul: az otthonteremtésen, az adócsökkentésen, az országépítési terven, valamint az ipar- és munkahelyvédelmi akcióterven. Ezek szinte mind költségvetési forrásokra támaszkodó (vagy azokról lemondó), a már eddig is kifeszített, a tervezettnél sokkal rosszabb egyensúlyi viszonyok, „viharos idők” közepette nagyon kockázatos, az államadósságot növelő, a jövőt egyre nagyobb mértékben felélő módszerek.
E négy, egymással sem logikai, sem időrendi kapcsolatban nem álló pillér nem is tekinthető gazdaságpolitikának, csak választási ígéretnek.
A pillérek között afféle kakukktojás a Nagy Márton Facebook-oldalán pár sorban bejelentett, tíz év alatt több tízezer milliárd forintos infrastrukturális fejlesztést (a közlekedéstől az egészségügyig) előirányzó országépítési terv. Ez abban az értelemben olcsó, hogy jelenleg gyaníthatóan csak kommunikációs célokat szolgál, vagyis a szebb jövőre a közeljövőben nem vagy csak minimálisan fog költeni a kormányzat. Viszont főleg az első két pillér a költségvetési bevételeket tartósan és jelentősen csökkentő, a kiadásokat tartósan növelő hatása miatt nem, vagy csak más területek megsarcolása árán lesz fenntartható.
Nagy Márton és Varga Mihály egyaránt kiszámíthatatlannak nevezte a világgazdasági folyamatokat. Valójában a hazai folyamatok bizonyultak a kormányzat által szó szerint kiszámíthatatlannak, legalábbis a költségvetések elmúlt években és idén is tapasztalt gyors összeomlása, a tényleges és a tervezett folyamatok gyakran drasztikus eltérése alapján. Míg Nagy Márton már előadása címével – nemzetépítő gazdaságpolitika – jelezte, hogy a különféle osztogatási döntések ismertetésével politikai magasságokba emelkedik, Varga Mihály a földhöz ragadt, de a gazdaság állapotához jobban illeszkedő stabilitás szót hangsúlyozta címadásával.
Varga kritikusan beszélt néhány lényeges gazdasági tényről, így az EU és a visegrádi országok átlagától elmaradó gazdasági növekedésről, valamint arról, hogy az elmúlt 12 negyedévből 7 alkalommal csökkent a GDP, amihez hasonló a rendszerváltozás óta csak a 2007-2008-as világválság alatt fordult elő. A beruházások alakulását kifejezetten aggasztónak tartotta, és jelezte, a gyenge konjunktúra egyre inkább megjelenik a foglalkoztatotti létszám és a bérnövekedés lassulásában. Kormányzati oldalon ilyen szókimondó értékeléssel nem lehet találkozni.
Az elmúlt másfél évtizedben kialakult szokásokhoz viszonyítva újszerűen korrekt volt, hogy a kétezres évek első évtizedének végét a világgazdasági válság, nem pedig a Gyurcsány-korszak idejének nevezte. Csakhogy ebben alighanem szerepe volt annak is, nehogy valakinek a 2006-os választási gazdaságpolitikát követő megszorításokról a 2022. évi választási osztogatást követő megszorítás máig tartó hatásai, netán a mostani féktelen adó- és kamatcsökkentés sejthető inflációs és megszorítást igénylő következményei jussanak eszébe. Egyszerűbb, ha gondok csak a nemzetközi folyamatokból származnak.
Varga leszögezte, hogy márciusi kinevezése óta a jegybank kommunikációját a stabilitásorientált szemlélet jellemzi, ami a piaci reakciók alapján hatékonynak bizonyult. Ennek köszönhetően sikerült nyugalmat teremteni a pénzpiacokon és az árfolyam területén is. Ez az öndicséret jogos, bár a forint erősödésében nagy szerepe volt a nemzetközi folyamatoknak, így a dollár főbb devizákhoz viszonyított gyengülésének, az euró alapkamata fokozatos csökkentésének is (miközben a forint alapkamata változatlan maradt).
Igaz, az MNB dolgát nehezítette, hogy a magas magyar infláció mellett tekintettel kellett lennie a kormány tényleges és beígért költekezésére, a hitelminősítők erősödő aggodalmaira is. Az év elején a miniszterelnök még furcsállta, hogy Varga nemcsak következetes és fegyelmezett, de „türelmes” monetáris politikát is ígért. Akkor ez udvarias formában, de a kormány és a jegybank között a kamatcsökkentés lehetőségeiről meglevő nézetkülönbségre utalt.
Az utóbbi időben – ezt Nagy Márton előadása is jól illusztrálta – a kormány szavakban már támogatja az MNB politikáját, nem vitatja a kamatszintet, és elfogadja, hogy az antiinflációs politikához viszonylag erős forintra van szükség. E pozitív jelenséget azonban nem szabad túldimenzionálni. A kormányzat a miniszterelnök szállóigévé vált mondásának – ne azt nézzék, mit mondok, hanem hogy mit csinálok – megfelelően jár el,
szavakban támogatja az MNB politikáját, a gyakorlatban azonban az inflációt okozó költekezéssel megnehezíti azt.
Varga azonban nem bírálta ezt, sőt úgy vélekedett, hogy „a költségvetési politika az elmúlt években fegyelmezetten egyensúlyjavító pályán mozgott”. Ez az értékelés ugyan erős túlzás a tervezettnél lényegesen magasabb éves deficitek miatt, a valós helyzet kimondásával azonban saját korábbi pénzügyminiszteri tevékenységét is bírálnia kellett volna. Ráadásul nyíltan szembe kellett volna mennie a kormány jelenlegi választási-költségvetési politikájával, amit – lojalitásból, továbbá a kormány és a jegybank között sejthető verbális tűzszünet jegyében – nyilván el akart kerülni.
Ugyanakkor konkrét kérdésekben, így mindenekelőtt a lakáshitelezés ügyében jelezte kétségeit. Arra figyelmeztetett, hogy ha az új fejlesztések kínálata nem bővül kellő ütemben, akkor a kereslet megugrása árnyomást gyakorolhat a piacra. A jegybank ezért – mint mondta – kiemelt figyelemmel kíséri ezt a folyamatot. Ez rendkívül udvarias megfogalmazás, hiszen a lakásárak emelkedése már tény, és a kínálat ezzel lépést tartó gyors megugrása teljességgel valószínűtlen.
Varga fontosnak tartaná az idén eddig minimálisan emelkedő, a vállalati tervek szerint a következő hónapokban sem gyorsuló beruházási hitelezés fellendülését. Ugyanakkor – bár a beruházások visszaesése szerinte is elsősorban a bizonytalan gazdasági környezet miatt elhalasztott fejlesztési tervekkel magyarázható, továbbá sok cég képes lenne saját forrásból beruházni – a jegybank elnöke mégse mondta ki egyértelműen, hogy nem a hitelfeltételek lazításán múlik az értelmes beruházások megvalósítása. Fő gazdaságpolitikai üzenete az volt, hogy az infláció elleni küzdelem nem ért véget, az inflációs cél tartós elérése érdekében folytatódik a szigorú és óvatos monetáris politika.
Varga Mihályt sokáig a lojalitás mellett a szakszerűségre is figyelő pénzügyminiszternek tartották. Amikor azonban a 2022. évi választások előtt engedett a miniszterelnök költekezési programjának, sokan csalódtak. Jegybankelnökként azonban nemcsak a miniszterelnök (immár informálisan) a főnöke, hanem a pénzpiac is, amely például egy esetleges forintgyengülés révén gyors korrekciókat kényszeríthet ki. Magyarország gazdasági helyzetének és gazdaságpolitikájának jellemzően negatív megítélése, a hitelminősítők kegyeinek a közelgő őszi felülvizsgálatok előtti keresése a kormányt is – legalább a szóhasználat, a látszatok szintjén – óvatosságra inti a monetáris és költségvetési politika lazításában.
Ez megkönnyíti ugyan a jegybanki szigor fenntartását, de nem jelent valós korlátot az állami költekezés előtt. Így összességében továbbra is a laza költségvetési és az emiatt is szigorú monetáris politika meglehetősen költséges együttesére lehet számítani, ami sem az infláció letörését, sem a növekedést, sem a költségvetési deficit kézben tartását nem segíti kellőképpen.
Ráadásul mindez az előző választások utáni helyzethez hasonlóan kemény megszorító lépéseket fog kikényszeríteni.
Ha pedig ez – az eddigiekhez hasonlóan – a költségvetési újraelosztás kiterjesztésével, például egyedi adók alkalmazásával, a piaci folyamatok rovására fog megtörténni, az tovább rontja a növekedés, a tartós inflációcsökkentés esélyeit.
A piacgazdaság másfél évtizede tartó, az Orbán-rendszer lényegéhez tartozó korlátozása ugyanis a gazdasági siker egyik fő akadálya. Oda jutottunk, hogy a vándorgyűlésen a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke arról beszélt, hogy pikáns módon ma is aktuálisak az 1968-ban, az „új gazdasági mechanizmus” bevezetésének évében rendezett első veszprémi vándorgyűlés fő állításai a piac és a verseny erősítésének fontosságáról.
Holott jóval több mint fél évszázad telt el azóta. Igaz, az utóbbi másfél évtizedben hátrafelé haladtunk.
