A magyar iskolákban a fordítottja történik annak, mint ami az ország javát szolgálná
Minél hosszabb ideje tanul egy diák a közoktatásban, annál erősebben befolyásolja a családi háttér a képességeit. Az ideális ennek pont a fordítottja lenne.
A friss kompetenciamérési adatok a nyolcadikosok gyengülő szövegértési képességein túl a felzárkózással és az integrációval kapcsolatos, a magyar közoktatási rendszernek régóta felróható hiányosságokkal kapcsolatban is kedvezőtlen fejleményekről árulkodnak. Pedig tavaly a 2021-es adatokat elemezve még arra reményteli következtetésre jutott a Belügyminisztérium, hogy
javult az iskolák hátránykompenzáló képessége.
Az otthoni könyvek számától kezdve a szülők iskolai végzettségén keresztül a számítógéppel való ellátottságig számos szocioökonómiai tényezőt együttesen kifejező családiháttér (CSH)-index és a kompetenciapontszámok közötti összefüggés ugyanis jellemzően erősebbé vált tavaly – kivételt e tekintetben épp a nyolcadikosok jelentenek, akik szövegértési tudása sosem látott szintre esett egy éve.
A CSH-index egy egységnyi növekedésével együtt járó átlagos kompetenciapontszám-változás egyaránt 117 pont volt a tizedikesek körében, a matematika és a szövegértés területén is. Másként fogalmazva: ha összehasonlítunk két tizedikest, akik CSH-indexei között éppen egy egységnyi a különbség, a jobban szituált fiatal számolási és olvasási eredményei várhatóan 117 ponttal lesznek jobbak a szerényebb hátterű társához képest.
Ekkora különbségre a mérés történetében nem volt még példa, és látványos a legfelsőbb, már középiskolai évfolyam elszakadása is e tekintetben a hatodikosoktól és a nyolcadikosoktól, a tizedikeseknél tehát kiváltképpen számít a tanulók teljesítményében a családi hátterük.
A hatodikosok legfrissebb eredményei is arra mutatnak rá, hogy az iskolák tavaly kevésbé tudták ellensúlyozni a családi háttér okozta különbségeket az egy évvel korábbi szinthez képest. A legfiatalabb vizsgált évfolyamon adódó különbségek azonban még 2022-ben is jellemzően elmaradtak a 2010-es években mért szintektől, tehát az elmúlt 12 évben a hatodikosok körében csökkent a jobb és rosszabb hátterű gyerekek képességei közötti különbség.
A nyolcadikosokra nézve a teljes vizsgált időtávon inkább a stagnálás jellemző. A matematika területén már többször regisztrált a tavalyihoz hasonló különbségeket az Oktatási Hivatal az elmúlt évtizedben, ám a szövegértést tekintve az egységnyi CSH-index növekedéshez köthető pontszámváltozás 2022-ben az utoljára 2010-ben látott szintre süllyedt, míg a köztes években mindvégig élesebb eltérések mutatkoztak a különböző hátterű nyolcadikosok szövegértésében.
A fenti ábra fontos tanulsága továbbá, hogy
épp a legidősebb, vagyis a közoktatásban legtöbb évet eltöltő csoportban befolyásolja a legerősebben a családi háttér a képességeket
– sikeresen integráló iskolarendszerben épp e jelenség fordítottját várhatjuk, a felzárkóztatás jóvoltából az évek múltán az otthoni körülmények háttérbe szorulnának. Ez a jelenség nem új keletű, nagyjából tíz éve alakult ki, amikor már hatályos volt az erősen központosító, a tanulók helyett inkább az iskolák közötti különbségek mérséklését célzó köznevelési törvény.
Miért baj ez? Ahogy előző témába vágó cikkünkben írtuk, ha egy ország az oktatás segítségével meg tudja találni a hátrányos helyzetű családi környezetből származó tehetségeket, és ők ki tudnak bontakozni, akkor a munkájukból, eredményeikből később az egész ország profitál. És persze nem csak a kiemelkedő tehetségekről van szó, hanem arról, hogy minél kevesebben kerüljenek ki az általános iskolákból funkcionális analfabétaként, rájuk ugyanis legfeljebb segédmunka-alapú társadalmat lehet építeni.
