Miközben uniós összehasonlításban szerényen élnek a magyarok, a statisztikák szerint a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatainak is viszonylag kevéssé kitettek – e furcsa kettősség okainak jártunk utána.
Érdekes ellentmondás mutatkozik a magyar lakosság anyagi jóllétét jellemző statisztikák láttán: az Eurostat friss jelentése szerint a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatainak kitett magyarok aránya 18,4 százalék volt tavaly, míg az uniós átlag 21,6 százalék. Magyarországról ezzel az értékkel olyan, a magas életszínvonalukról híres uniós tagállamokhoz mérten is kedvezőbb kép mutatkozik, mint Svédország és Luxemburg, pedig más statisztikák szerint nem valami fényes a magyar lakosság helyzete.
A különös ellentét hátterében a viszonylag szerény magyarországi bérek miatt alacsonyan meghúzott szegénységi küszöb áll. A szóban forgó statisztika szerint ugyanis azok vannak kitéve a lecsúszás kockázatának, akiket az alábbi három opció közül legalább az egyik érint:
- relatív szegénységben él, vagyis a nettó jövedelme elmarad a szegénységi küszöbtől,
- ötödannyi időt sem tölt munkával – vagy a háztartásának tagjai nem dolgoznak annyit –, mint tehetné,
- súlyos anyagi vagy szociális nélkülözésre kényszerül.
A szegénységi küszöbnek számító bérszint uniós összehasonlításban már a legalacsonyabbak közé tartozik Magyarországon. A küszöb alá azok az emberek esnek, akikre a háztartásukban jutó nettó jövedelem nem éri el a bérmedián – ennél az összegnél a lakosság egyik fele kevesebbet, a másik fele többet keres – hatvan százalékát.
A relatív szegénységgel kapcsolatban továbbá érdemes megjegyezni, hogy az adott országban regisztrált összes jövedelemhez viszonyít, amelyek, ha valahol egyöntetűen alacsonyak, akkor ez a szegénységi mutató a körülményeket a valóságosnál pozitívabbként jellemezheti – így történik ez Magyarország esetében is, ahol a szerény szegénységi küszöbhöz viszonylag alacsony jövedelemkülönbségek társulnak.
A másik két szempont érvényessége – vagyis, hogy valóban kifejezi-e a nélkülöző életmód valószínűségét vagy sem – is megkérdőjelezhető. Az alacsony munkaintenzitásnak is nevezett második kritérium tükrében is viszonylag kedvezőnek látszik Magyarország helyzete, ugyanis a probléma a lakosság 6,2 százalékát érintette csak az unióban mért 8,3 százalékos átlaggal szemben. E mutató szerint a legrosszabb helyzetben Finnország, Írország és Belgium volt 2022-ben, ahol tíz százalékot meghaladta a munkaerőpiacról kiszorult lakosság aránya – kérdés azonban, hogy az emberek foglalkoztatottsági státusza mennyiben határozza meg a jövedelmeit, a munka önmagában nem jelent biztosítékot a szegénység elkerülésére.
Az anyagi vagy szociális deprivációban azokat az embereket vélik érintettnek a statisztikai hivatalok, akik tizenhárom különböző, háztartási és egyéni szinten lehetséges kiadás*
Évi egyhetes üdülés hiánya
Váratlan kiadások fedezetének hiánya
Kétnaponta történő húsételfogyasztás hiánya
Hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos hátralék
Lakás megfelelő fűtésének hiánya
Anyagi okból nincs személygépkocsija
Elhasználódott bútorok lecserélésének hiánya
Elhasználódott ruhák lecserélésének hiánya
Nem rendelkezik két pár cipővel, amelyből az egyik minden évszakban használható
Nem tudja havonta egyszer vendégül látni rokonait, barátait, vagy elmenni velük vendéglátóhelyre
Nem tud rendszeresen részt venni fizetős szabadidős programokon
Nem tud hetente egy kisebb összeget magára költeni
Nem rendelkezik az otthonában interneteléréssel
közül legalább hetet nem engedhetnek meg maguknak. Ezt a mutatót már kevéssé torzítják az egyes országokban jellemző bérek, azok különbségei, illetve a munkahelyek minősége, úgyhogy a másik két szemponthoz képest jó összehasonlítási alap lehet az országok között. A nélkülözés tavaly leginkább Romániában, Bulgáriában és Görögországban volt gyakori, ezen országokat azonban Magyarország követi a rangsorban, ahol e tekintetben a szegénység és a kirekesztődés kockázata már viszonylag magas, 9,1 százalék az uniós 6,7 százalékos átlaggal szemben.
Mindez már jobban illik abba képbe, amit több további statisztika is mutat az országról: a magyar háztartások a fogyasztásuk alapján már 2021-ben is az uniós rangsor végén álltak, és jelentős részüket érinti az elszegényedés. A magyar háztartások szubjektív helyzetmegítélése is elmarad a régiós és az uniós átlagoktól, Magyarországon a belső fogyasztás helyett inkább a külföldre történő értékesítés és az onnan érkező befektetések húzhatják ki a gazdaságot a recesszióból.
