Kína épp attól a munkaerőpiaci tendenciától szenved, amit Magyarország támogat
Nem találnak állást a fiatalok, aminek az oka az is, hogy túl sok a rosszul fizető, alacsony színvonalú munkahely.
Rekordszintre nőtt a fiatalok munkanélküliségi rátája Kínában, méghozzá olyan tendenciák miatt, amelyek Magyarországtól sem idegenek. Az előző negyedévben a 16-24 éves kínaiak 21 százaléka volt munkanélküli, de már egy évvel korábban is 19 százalék volt a munkanélküliségi ráta ebben a korosztályban. A helyzet súlyosságát jól szemlélteti, hogy az Egyesült Államokban még a 2009-es válság alatt is csak közelítette ezt a szintet a fiatalok munkanélkülisége a Business Insider elemzése szerint, a fiatalok elégedetlenségéről továbbá a koronavírus-járvány megfékezését célzó hosszas kínai lezárások elleni tüntetések árulkodtak a tavalyi év végén.
A zéró-covid politika ugyanis a fiatalok megélhetési nehézségeinek egyik közvetlen oka, míg általánosságban az alacsonyabb képzettséget igénylő álláshelyek túlsúlya hozza kedvezőtlen helyzetbe a korosztályt, idézi Nancy Qian-t, a Northwestern Egyetem közgazdászát az amerikai lap. A szakember hozzátette, hogy a kínai gazdaság hosszú távú növekedésének záloga a magas hozzáadott értéket termelő ágazatokban történő munkahelyteremtés és a felsőoktatás fejlesztése, ám az országban jelenleg inkább aláássa az iskolázottság fontosságának megítélését a jól fizető állások hiánya. A helyzetet súlyosbítja a fiatal nők megváltozó helyzete,
akik alkalmazásától egyre inkább tartózkodnak a munkáltatók, mert a kormány a termékenységi ráta növelését is szorgalmazza.
A kínai gazdaságot övező problémák mindenesetre különösen érdekesek magyarországi perspektívából nézve, mivel azok okai jórészt itt is azonosíthatók. Az alacsony bérű, egyszerű munkára épülő beruházásokat sokszor a kormány is ösztönözte, és bár Magyarország a méretéhez képest meglehetősen beágyazódott a nemzetközi kereskedelembe, az exportált termékekben mégis alacsony az itt hozzáadott érték, és a felsőoktatás helyzete is kifogásolható – a magyar fiatalok munkaerőpiaci helyzetét is próbára tette a covid, a legfrissebb adatok szerint a 15-24 éves munkanélküliségi rátája 12 százalék volt, az összes munkanélküli 18,7 százaléka ebből a korcsoportból került ki.
Kínához visszatérve lényeges adalék, a munkanélküli fiatalok – akik aránya egyes becslése szerint a hivatalos számnál jóval nagyobb, közel 47 százalék is lehet – kétharmada egyetemet végzett, és sokuk számíthat a szüleik támogatására, ami valamelyest enyhít a nehézségeiken. A jelenség lenyomata már a mindennapi nyelvhasználatban is tapasztalható olyan kifejezések terjedésével, mint az „idősek rágása” és a „hivatásos gyerek”, továbbá a fiatalok
az ingatlan- és autóvásárlástól, házasságtól és gyermekvállalástól tartózkodó, a minimális életszínvonal fenntartására törekvő „Lying Flat” mozgalom
követésével is alkalmazkodnak a munkaerőpiaci helyzethez.
Különösen aggasztó, hogy sok fiatal dönt a munkavállalás elhalasztása mellett a munkaerőpiaci helyzet javulására várva, amire vonatkozóan egyelőre érdemi törekvés nem látszik a kormányzat részéről – Hszi Csin-ping a nehézségek, és az alacsonyabb színvonalú állások elfogadására biztató üzenetei nem csak az érintett fiatalokat, hanem az elmúlt évtizedek gazdasági fellendüléséből profitáló szüleiket sem hatja meg igazán.
Mindez azonban korántsem jelenti, hogy a jelenség megoldását érdemi következmények nélkül halogathatja a pekingi vezetés. A 2008-as válságot követő nemzetközi tapasztalatok szerint a fiatalkori munkanélküliség a később betöltött munkahelyeken bércsökkenéshez vezet, sőt az úgynevezett sebzési vagy sebhelyhatás által érintett pályakezdők gyengébb minőségi állásokhoz jutnak és az ismételt munkanélkülivé válás kockázata is magasabb a körükben, még a munkába állás után 7-15 évvel később is.
