Szeretnénk, hogy az állam csökkentse a jövedelmi különbségeket, csak eddig ez nem látszott a választásokon
Különös ellentét húzódik a másfél évtizede működő adórendszer és a közvélemény alakulása között: a társadalom számára ugyan meglehetősen fontosak a jövedelmi különbségeket csökkentő kormányzati intézkedések, ennek ellenére a 2010 óta hivatalban lévő kormányok adó- és szociálpolitikája jellemzően a tehetősebb, magasabb keresetű rétegeknek kedvez. Ennek legismertebb példái az egykulcsos személyi jövedelemadó és a gyermekvállaláshoz kötött adókedvezmények.
Ehhez képest a Tisza Párt gyakorlatilag négysávos, progresszív személyi jövedelemadó (szja) bevezetését ígéri adójóváírás formájában, és a vagyonadó kivetése is a tervei között szerepel. Bár a címkézést tekintve megőrizné az egykulcsos szja-rendszert az ellenzéki párt, terve egyértelműen az alacsonyabb keresetűeknek kedvez, potenciálisan csökkentve a jövedelmi különbségeket.
Az igazságosság kérdése a két vezető párt nyugdíjtervei kapcsán is előkerült. A Tisza Párt egyebek mellett azt ígéri, hogy kormányra kerülése esetén sávosan növekvő mértékben emeli a 120-140 ezer forint közötti nyugdíjakat, azaz nagyobb emelést kapnának a kisnyugdíjasok.
A Fidesz részéről ez a téma Lázár János kaposvári tájékoztatóján merült fel, ahol az építési és közlekedési miniszter a 100-130 ezer forint körüli nyugdíjakkal kapcsolatban azt mondta, ezen a helyzeten nem úgy célszerű segíteni, hogy a kisebb nyugdíjakat nagyobb mértékben emelik. Elmondása alapján korábban, 2001-ben próbálkoztak ezzel, de „ez politikai nehézségeket és igazságtalanságérzetet okozott”. Ezért Lázár úgy vélte, a valódi megoldás a 14. havi nyugdíj bevezetése lenne.
Ez abból a szempontból érdekes, hogy ezt ugyanúgy mindenki megkapná, mint a 13. havit, vagyis csak annyi változna, hogy nem egy-, hanem kéthavi plusz járandóságot vehetne kézhez, ami nem változtatna az egyenlőtlenségen. Ezt a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely el is ismerte csütörtöki tájékoztatóján, úgy fogalmazott, hogy a 13. és 14. havi nyugdíj nem tudja mérsékelni a nyugdíjrendszer igazságtalanságait.
Növekvő különbségek, pedig nem ezt szeretnénk
A szolidaritás elemeit nélkülöző adórendszer következményei jól látszanak a jövedelmi különbségek közelmúltbeli alakulásán, még európai összehasonlításban is: 2020 és 2023 között csak a legjobban kereső 15 százalék tudott előrelépni az uniós jövedelmi rangsorban, míg a társadalom jelentős részének romlott a helyzete.
Az S80/S20 egyenlőtlenségi mutató – amely azt méri, hogy a leggazdagabb húsz százalék (felső ötöd) jövedelme hányszorosa a legalacsonyabb keresetű húsz százalék (alsó ötöd) bevételeinek – is jól mutatja, hogy noha uniós viszonylatban még mindig viszonylag alacsonyak a különbségek Magyarországon, azok jócskán megnőttek 2010 után. Így szűkült is az olló a mutató magyarországi értéke és az uniós átlag között.
Ehhez képest a magyar közvélemény általában véve épp az ellenkező irányú változásokat tartaná kívánatosnak. A jövedelmi különbségekkel szembemenő kormányzati intézkedések megítélése hosszú ideig meglehetősen következetesen alakult a kétezres évek eleje óta a European Social Survey adatai szerint. A megkérdezettek egy ötfokú skálán fejezhették ki, hogy mennyire értenek egyet ezen lépések meghozatalával, és az adatfelvételek során rendre a teljes egyetértésre és az egyetértésre vonatkozó pontszámok között mozgott a válaszok átlaga. (A teljesen egyetértők aránya 40-50 százalék körül mozgott az évek során, 2010-ben pedig 57 százalékra nőtt a részesedésük.)
Az utolsó, 2023-as adatokat nemzetközi összehasonlításban nézve is feltűnő, hogy Magyarország azon, kékkel jelölt országokhoz tartozik, amelyek kormányaitól a leginkább elvárják az ott élők a jövedelmi különbségek mérséklését célzó intézkedéseket: a magyar adat a negyedik legkisebb (vagyis a legerősebb egyetértést kifejező) a vizsgált 28 ország közül.
Azok fordulnak el tőle, akiken segítene
A szolidáris, illetve piackritikus, vagyis a hagyományos értelemben vett baloldalisággal jellemezhető értékrend más felmérések szerint is jellemző a magyar társadalomban, sőt, még a Fidesz szavazóbázisában is. A Policy Solutions 2022-es értéktérkép-kutatása szerint a magyarok 56 százaléka vallott baloldali értékrendet, míg a jobboldali vélekedés a magyarok tizedére volt jellemző, a centrista gazdasági álláspontot elfoglalók pedig a társadalom harmadát tették ki. Igaz, e kutatás szerint a baloldali gazdasági értékrend visszaszorulóban van, 2018-ban ugyanis még a társadalom 70 százalékát jellemezték az újraelosztáspárti értékek, ez olvadt a követő négy évben, elsősorban a centrista vélekedés javára.
A 2022-es kutatásra visszatérve figyelemreméltó továbbá, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését 82 százalék támogatta, és
a progresszív adórendszer bevezetésével is egyetértett a megkérdezettek 73 százaléka.
A progresszív jövedelemadózás pártján jellemzően az alacsonyabb végzettségűek álltak: a nyolc általános iskolai osztályt végzettek 79 százaléka, a szakmunkás képzettségűek 69 százaléka vélekedett pozitívan az elképzelésről, míg az érettségizettek körében is 70 százalék körüli volt a kérdés támogatottsága. Érdemes felidézni ezzel kapcsolatban, hogy a Fidesz mégis jellemzően azokban a térségekben szerepelt jól az elmúlt hét év választásai során, ahol alacsonyabb az iskolázottság.
A Tisza Párt szeptemberben állt elő a progresszív jövedelemadózásra vonatkozó elképzelésével, és még ekkor is inkább tűnt vonzónak, mint elvetendő ötletnek a 16 év feletti lakosság körében az Europion felmérése szerint: a megkérdezettek 45 százaléka támogatta és 32 százaléka utasította el. Érdekes fordulat azonban, hogy az érettségivel nem rendelkezők körében immáron az országos átlagnál többen voltak az elképzelést mereven elutasítók, ahogy a kormánypártiak táborában is.
Az utóbbi nem csoda annak alapján, hogy egy ideig a csapból is a „Tisza adó” ostorozása folyt az állami és kormányközeli nyilvánosságban (és tulajdonképpen folyik ma is némileg átcsomagolt megfogalmazásban, a nemzeti konzultáció keretében). Az érettségivel nem rendelkezők körében megfigyelhető változásra pedig magyarázatot adhat az előbb említett összefüggés, vagyis hogy az alacsonyabb iskolázottságúak nagyobb arányban szavaznak a kormánypártra a területi adatok alapján. Ez abból a szempontból különösen érdekes, hogy mivel az alacsonyabb végzettség általában kisebb keresettel jár együtt, pont ők lennének a Tisza adótervének haszonhúzói.
Jól hangzik, de eddig nem hozott szavazatot
Összességében tehát az látszik, hogy a Tisza olyan adózási irányt jelölt ki, amely egybeesik a magyar társadalom jelentős többségének érzületével. Az már más kérdés, hogy ez elmondható volt jó pár ellenzéki pártról 2010 óta, ennek mégsem volt érdemi politikai haszna számukra. A másik irányból nézve pedig a Fidesz számára nem járt veszteséggel a „munkaalapú társadalom” hangoztatása-megvalósítása, és ugyanez mondható el a tehetősebb rétegeket segítő intézkedésekről.
Pedig a kormánypárt nem árult zsákba macskát, elég nyíltan kommunikált arról, hogy nem híve olyan intézkedéseknek, amelyek kifejezetten a szegényebb rétegek helyzetét javítanák. Ez pedig most sincs másként, az intézkedések és ígéretek között azok dominálnak, amelyek annál nagyobb előnyt adnak, minél jobb az anyagi helyzete valakinek. Igaz ez például a többgyermekes nők szja-mentességére, a családi adókedvezmény emelésére, a belengetett 14. havi nyugdíjra, és az Otthon Start Program is csak azok számára elérhető, akik jövedelmi szintjét megfelelőnek minősíti a bank a hitelbírálat során.
