Épp azokat a nyugdíjasokat próbálja megnyerni a Tisza, akik nagyobb eséllyel fideszesek

Magas fokozatra kapcsolt az elmúlt időszakban a nyugdíjasok szavazataiért folytatott kampány, és nem csak a nyugdíjas szavazók megnyerésére vagy megtartására irányuló új ígéretek száma alapján. Érzékelhető ez az ellenfél – vélt vagy valós – ígéreteinek hiteltelenítését célzó nyilatkozatokat és dezinformációs műveleteket látva is.

A Tisza Párt szeptemberben mutatta be nyugdíjprogramját, amely a 120 és 140 ezer forint közötti nyugdíjra jogosultaknak kedvező sávos emelést*

, a legalább 20 év munkaviszonnyal rendelkezőknek 120 ezer forintos minimálnyugdíjat és évi 100-200 ezer forintos juttatást biztosító nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetését ígérte*. Ezeket az időskorúak járadékának duplázása, a idősotthonok férőhelyeinek növelése és az otthonápolási díj emelése egészíti ki.

A Fidesz ehhez képest sokáig – a szokásos intézkedések, mint a 13. havi nyugdíj és az év végi inflációs korrekció mellett – csak az eredetileg áfakedvezménynek indult 30 ezer forintos élelmiszer-utalvánnyal kampányolt. De aztán Lázár János építési és közlekedési miniszter október közepén bedobta, hogy dolgoznak a 14. havi nyugdíj bevezetésén, Orbán Viktor miniszterelnök pedig múlt hét kedden be is jelentette, hogy január elsejétől több lépésben elindul a 14. havi nyugdíj bevezetése Magyarországon.

Orbán pánikban, Magyar mindent elvenne

Magyar Péter a miniszterelnök bejelentését így kommentálta: „Orbán Viktor teljes pánikban, így megint átverné a nyugdíjasokat. Múlt héten még 2029-re ígért 14. havi nyugdíjat, ma már belengetett a választások előttre 1 heti pluszpénzt a nyugdíjas honfitársainknak. A Tisza valódi nyugdíjemelési terve ismert. Könnyen összehasonlítható a két ajánlat: ha Orbán maradna, akkor egy ma 80 ezer forintot kapó nyugdíjas 2026-ban plusz 20 ezer forintot kapna. A Tisza-kormány alatt ez a nyugdíjas 720 ezer forinttal fog többet kapni évente”.

A Tisza Párt elnökének reakciója a nyugdíjasok szavazataiért folytatott, október közepe óta hevesebbé váló kampányának átlagos hevületéhez képest még visszafogott volt. Az elmúlt hetekben a Fidesz ugyanis a korábbi „Tisza-adóhoz” hasonló kampányt épített arra, hogy a Tisza a magasabb nyugdíjakat 10-20 százalékos különadóval sújtaná, csökkentené az induló nyugdíjak összegét, elvenné a nyugdíjprémiumot, a nyugdíjasok Erzsébet-utalványait, a 13. havi nyugdíjat, és megszüntetné a Nők40-et. A miniszterelnök ennek kapcsán egy olyan gondolatmankót adott a (potenciális) választóinak, amely szerint a baloldal régi mániája, hogy a nyugdíjakat valamilyen módon meg kell sarcolni, míg a jobboldal nemcsak gazdasági, hanem az idősek iránti tisztelet miatt is mindig a nyugdíjak növelésén dolgozik (a Tisza pedig szerinte egy baloldali párt).

A kormány és a médiája Simonovits András nyugdíjközgazdász interjúiból – és kontextusukból – kiragadott állításokra hivatkozva állítja, hogy a Tisza az említett, a párt által egyébként tagadott intézkedésekre készül. Simonovits az ATV-nek elmondta, hogy a Tiszának szurkol, ugyanakkor nem a Tisza tanácsadója, és semmilyen kapcsolata nincs Magyar Péterrel. A 444-nek megerősítette, nincs köze a Tisza Párthoz, a nyugdíjprogramjuk kidolgozásában nem vett részt, és azt is, hogy egy Tisza-szigetes rendezvényen tartott egy előadást. Magyar Péter szerint Orbán Viktor győzelmi terve többek között abból áll, hogy olyanokat állít be tiszásnak, akiknek semmi köze a párthoz.

Eltérő elképzelések az igazságosságról

Ha viszont nem a propagandára és a politikai adok-kapokra, hanem a konkrét ígéretekre és a kevésbé leegyszerűsített nyilatkozatokra fókuszálunk, érdekes különbségeket láthatunk abban, hogy az ígéretek alapján mit gondolnak a pártok a nyugdíjasokat érintő elosztási és igazságossági kérdésekről.

Amikor Lázár János beharangozta a 14. havi nyugdíj bevezetését, a 100-130 ezer forint körüli nyugdíjakkal kapcsolatban azt mondta, 2001-ben próbálkoztak a kisebb nyugdíjak nagyobb mértékű emelésével, de „ez politikai nehézségeket és igazságtalanságérzetet okozott”, ezért a valódi megoldás a 14. havi nyugdíj bevezetése lenne. Ez persze a kisebb nyugdíjra jogosultak jövedelmi lemaradását csak a bérből élőkhöz képest csökkentené, hiszen így a nyugdíjak közti egyenlőtlenségek változatlanok maradnának. Ezt egyébként Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter el is ismerte nem sokkal később, amikor úgy fogalmazott, hogy a 13. és 14. havi nyugdíj nem tudja mérsékelni a nyugdíjrendszer igazságtalanságait.

Ennek a cikknek nem témája, de érdemes rögzíteni: a két nagy párt egyike sem beszél most arról, hogy a svájci indexálás 2013-as kivezetése óta a nyugdíjak általánosságban leszakadtak a bérekhez képest, és abban az eddigi ígéretek alapján konszenzus van közöttük, hogy nem kötnék újra a bérnövekedéshez – az infláció mellett – a nyugdíjemeléseket. (A DK programjában viszont szerepel a svájci indexálás visszaállítása.)

Jelentős különbségek

De miért beszélnek még a fideszes politikusok is a kisebb nyugdíjakról? Ha megnézzük az öregségi nyugdíjban részesülők eloszlását a nyugdíjuk nagysága szerint, azt láthatjuk, hogy 2025 januárjában csaknem 300 ezer ember – a nyugdíjasok mintegy 15 százalékának – nyugdíja volt kisebb 140 ezer forintnál. Közben több mint 105 ezer ember – a nyugdíjasok 5 százalékának – nyugdíja meghaladta a 460 ezer forintot, ami abban a hónapban a dolgozók körében a nettó átlagkereset volt.

Ezek a különbségek a 2010-es években nőttek, és épp a kormánypárt által Tisza-párti szakértőnek kinevezett Simonovits András 2023-ban megjelent tanulmánya szedte össze alaposan ennek az okait.

A tanulmány szerint 2013 és 2022 között a nyugdíjak közti különbségek növekedéséhez a reálbérek 2016 és 2020 közötti gyors növekedése járult hozzá jelentős mértékben. Mivel az induló nyugdíjak közvetlenül a korábbi évi bérekhez igazodnak, az ezekben az években frissen nyugdíjba lépők jóval magasabb összegeket kaptak, mint akár a pár évvel korábban nyugdíjba menő korcsoportok. Emellett annak is jelentős hatása volt, hogy a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése miatt (2013 és 2022 között lépcsőzetesen 62-ről 65 évre emelkedett) a fiatalabb generációk több szolgálati időt halmoztak fel, ami tovább növelte az induló nyugdíjak közti különbségeket. A tanulmányban Simonovits és szerzőtársa amellett érvel, hogy ilyen tényezőknek a magyar nyugdíjrendszer alapvető filozófiája alapján nem szabadna jelentős hatással lenniük a nyugdíjak közti egyenlőtlenségekre.

Az egyik interjúban, amit a kormánypropaganda felkapott, Simonovits amellett érvelt, hogy a növekvő egyenlőtlenségeket az úgynevezett degresszió segítségével lehetne csökkenteni hosszabb távon. Mivel ezt egy adóhoz hasonlította, a kormány erre építette a negatív kampánya egy részét. Viszont a degresszió nem konkrétan a nyugdíj megadóztatását jelenti, hanem csak ahhoz hasonló, és jelenleg is a nyugdíj összegének kiszámításához használt bonyolult képlet egyik eleme, ami közel harminc éve a nyugdíjrendszer részét képezi.

Két dolog határozza meg, hogy egy nyugdíjas mekkora havi összeget kap: a szolgálati idő és az életpálya-átlagkereset*

. A degresszió az életpálya-átlagkereset megállapításakor kerül a képbe. Ha a havi nettó életpálya-átlagkereset valakinél 372 ezer forint fölött van, akkor az efölötti összegnek nem a 100, hanem csak a 90 százalékát veszik figyelembe a nyugdíj összegének megállapításánál, a 421 ezer forint fölötti összegnek pedig a 80 százalékát. Ahogy Simonovits később az Élet és Irodalomban közzétett cikkében is kifejtette, ennek a mechanizmusnak az erősítését a legmagasabb nyugdíjak esetében a magyar nyugdíjrendszer hosszabb távú feszültségei – az évjáratokon belüli és az évjáratok közötti egyenlőtlenségek növekedése, valamint a rendszer fokozódó hiánya – kapcsán vetette fel.

Minél kevesebb valakinek a nyugdíja, annál nagyobb eséllyel fideszes

A nyugdíjasok egy része érzékeli is ezeket a feszültségeket, és a Tisza láthatóan próbál is az alacsonyabb nyugdíjra jogosultak körében potenciálisan népszerű ígéretekkel előállni. A célcsoporthoz tartozik például az a saját bevallása szerint exfideszes férfi, aki Magyar Péter barcsi fórumán már Tisza-támogatóként szólalt fel, és a Partizánnak arról beszélt, hogy erre részben az motiválta, hogy a középfokú végzettségű, 20 éve nyugdíjba vonult feleségének 120 ezer forint a nyugdíja.

Ennek ellenére politikai szempontból az az érdekes helyzet állt elő, hogy a közvélemény-kutatások alapján a nyugdíjasok körében nemcsak általában véve kevésbé népszerű a Tisza, mint a Fidesz. A részletesebb adatok alapján az is látszik, hogy a barcsi fórumon felszólaló férfi – illetve a felesége – még ezen belül is kivételt jelent. Megkeresésünkre két közvélemény-kutató cégtől, a Mediántól és a Závecz Researchtől is olyan adatokat kaptunk, amelyek alapján ez az összefüggés rajzolódik ki.

A Závecz Research 2025. október első tíz napjában készült*

felmérése alapján az látszott, hogy a – körülbelül a medián nyugdíj* értékét jelentő – 220 ezer forintnál nagyobb nyugdíjat kapók körében a Fidesz 21, a Tisza pedig 36 százalékos támogatottsággal rendelkezett. Az ennél alacsonyabb nyugdíjat kapók körében viszont a Fidesz támogatottsága 39, a Tiszáé pedig csak 26 százalékos volt.

A Medián 2024-es EP-választás óta eltelt időszakban készült hét országos reprezentatív felmérésének összesített adatai szerint a nyugdíjasokat öt jövedelmi csoportra bontva is jól látszott, hogy minden csoportban nagyobb volt a Fidesz támogatottsága a Tiszához képest. Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója ezzel kapcsolatban megjegyezte: ahogy a társadalom egészében, úgy a nyugdíjas korosztályban is az alacsonyabb jövedelműek szavaznak nagyobb arányban a Fideszre, viszont a felső két jövedelmi csoportban már az időseknek is csak bő egyharmada Fidesz-párti (de itt is többsége van a kormánypártnak).

Így éppen azokat érintik nagyobb eséllyel kedvezőtlenebbül a nyugdíjrendszer torzításai, akik nagyobb valószínűséggel a Fidesz szavazói.

Több magyarázat is elképzelhető ennek okára, attól kezdve, hogy a környezetükben nem találkoznak olyanokkal, akiknek jelentősen magasabb lenne a nyugdíja, odáig, hogy (elsődlegesen) nem a jövedelmi helyzetük alapján alakítják ki a politikai preferenciáikat.

Mindez azt is jelenti, hogy ha azt nézzük, hogy a pártok milyen csoportokra céloznak az ígéreteikkel, az látszik, hogy a Fidesz az előnyét igyekszik bebetonozni, a Tisza pedig nem a már meglévő támogatóinak igyekszik elsősorban kedvezni, hanem új szavazókat próbál maga mellé állítani. „A Fidesz az alacsony nyugdíjjal rendelkezők csoportjában erősebb a Tiszánál, akik zömmel egyébként alacsony iskolázottságúak és kistelepüléseken élnek. A Tisza erre a csoportra intenzívebben céloz, hiszen itt lemaradásban van” – írta erről Závecz Tibor, a Závecz Research alapítója és ügyvezető igazgatója.