Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
Müller Péter Sziámi 1993 nyarán, egy keddi reggelen mutatta be barátjának, Demszky Gábor főpolgármesternek egy másik barátját – egyben zenekara menedzserét –, Gerendai Károlyt.
Demszky minapi visszaemlékezése szerint a városházi irodába szandálban beállító, „kamaszos külsejű, pelyhedző szakállú srác” első látásra nem tett rá meggyőző benyomást. Sziámi Gerendai irányításával szeretett volna fesztivált rendezni a Hajógyári-szigeten. Minden azon múlt, hogy „kölcsön adom-e nekik a szigetet. (»Eltekintve« a területhasználati díjtól.)”, emlékezett vissza az akkori főpolgármester.
Végül megkapták, amit kértek, és hozzá még néhány millió forint apanázst is a város kasszájából, így megrendezhették a Diákszigetet, amelynek szlogenjét hamarosan megtanulta az egész ország: „Kell egy hét együttlét”. Az első hét együttléten a Tankcsapda augusztus 23-án lépett fel, és akkor még nem jött el a The Prodigy.
Azóta 32 év elszelelt, a haj és a szakáll megőszült, és mintha megint ugyanott tartanánk: Gerendai Károly a városházán vizitál, fesztivált szeretne szervezni, melynek sikere csak azon múlik, kölcsönadják-e neki a szigetet. A területhasználati díjtól ezúttal nem kellene teljes egészében eltekinteni, csak a kulturális rendezvényeknek „alanyi jogon járó” 66 helyett 90 százalékos engedményt kérne rá, a fennmaradó 10 százalékra pedig kocsmai hitelt szeretne kapni néhány évre.
„Az a mániám, hogy attól nem lesz valami sikeresebb, ha csökkented a költségeket” – vallotta meg Gerendai a minap a Forbes-nak. Fog jutni mindenre, a nívós fellépők mellett a vizualitás megújítására, a teljes Sziget-élmény új szintre emelésére, és minden flamand faluban helyi promóter fogja a Sziget-plakátot kiragasztani a vasútállomáson.
Csak a területhasználati díjra, arra nem, arra már pont nem jutna.
A fesztivál aktuális ötéves területhasználati megállapodása 2026-ban jár le. Éppen ideje, hogy az illetékes Fővárosi Közgyűlés elgondolkozzon a folytatásról. Egy 2027-es nyári fesztivál szervezését egy évvel előtte el kell kezdeni, tehát legkésőbb jövő nyárig ki kellene választani a szervezőt. Lenne erre még mostantól nagyjából nyolc hónap.
Már ha egyáltalán szeretnének fesztivált, de ez – a jelenlegi Fővárosi Közgyűlésben legalábbis – nem kérdés: senki sem ellenezte a rendezvényt.
Arról azonban nem hallottunk, hogy Karácsony Gergely vagy bármelyik fővárosi politikus a fesztivál 2026 utáni sorsáról gondolkodott volna, pedig a szerződések lejárata előtt mindig időben szokták kiírni a pályázatokat. Márpedig a pályázat csak különlegesen indokolt esetben lenne mellőzhető: az önkormányzati vagyont – így a Hajógyári-sziget 76 hektárját is – átlátható módon, alapvetően versenyeztetés útján kellene hasznosítani.
Azt már soha nem fogjuk megtudni, mit lépett volna a főváros magától 2026 közeledtével, ugyanis a fesztivált szervező Sziget Zrt. beelőzött, és október elején levelet küldött a főpolgármesternek, amelyben kezdeményezte a területhasználati megállapodás közös megegyezéssel történő idő előtti megszüntetését. Ezt azzal indokolta, hogy a cég jelenlegi tulajdonosa, a mintegy 800 milliárd dollárnyi vagyont kezelő Kohlberg Kravis Roberts & Co. amerikai magántőkealap tulajdonában álló luxemburgi Superstruct Holding nem kívánja már a továbbiakban megrendezni a fesztivált.
Fesztivált rendezni amúgy sem lenne kötelessége, hiszen a területhasználati megállapodás csak lehetőséget biztosít erre, kötelezettséget nem jelent. Azért szeretnék mégis megszüntetni a megállapodást, hogy ne kelljen kifizetniük a még hátralévő egy évre járó mintegy 220 millió forint területhasználati díjat.
Máskülönben érthető, miért szeretnének felhagyni a Sziget megszervezésével. Miután Gerendai Károly és társai kiszálltak a szervezésből, és két lépésben – 2017-ben és 2022-ben – eladták a Sziget Zrt.-t, az új tulaj kezében a társaság csak veszteséget termelt. Sorban zárták be a fesztiválokat – a Voltot 2022-ben, a Balaton Soundot 2023-ban rendezték meg utoljára –, de a cég egyre csak rosszabbul muzsikált: 2023-ban 1,8 milliárd, 2024-ben már 3,9 milliárd forint veszteséget termelt, és várhatóan idén is több mint 2 milliárd lesz a mínusz. A cég az elmúlt évek során így többször is elveszítette a teljes tőkéjét, amit a részvényesek rendszeres befizetésekkel pótoltak.
A főváros a Sziget Zrt. levelével egyszerre kapta meg Gerendai Károly ajánlatát: ha belemenne a városháza a hatályos területhasználati megállapodás megszüntetésébe, és egy másik, tízéves hasonló megállapodás aláírásába, akkor ő úgymond megmentené a fesztivált, visszavásárolná a Sziget Zrt.-t, és a szervezés élére állna.
Összekötött tehát mindent mindennel: a területhasználati szerződés megszüntetését, az új, tízéves megállapodást, a saját tulajdonszerzését és a fesztivál megrendezését.
Pedig semmi nem gátolná meg abban, hogy egyszerűen csak visszavásárolja a céget, a jelenlegi területhasználati megállapodás alapján továbbra is fizessen a fővárosnak, és megrendezze a fesztivált. Persze az sokkal jobb lenne Gerendainak, ha nemcsak 2026-ra, hanem máris a következő tízre lenne a zsebében a lehetőség. Az ő szempontjából nézve tökéletesen érthető, ha így szeretne megalkudni a fővárossal.
És láss csodát, éppen akkor jelentette be a Sziget Zrt., hogy nem kíván a jelenlegi feltételekkel fesztivált rendezni, amikor Gerendai éppen át tudja venni a céget, és még éppen meg tudná szervezni a 2026-os bulit. Pont el is adnák neki, és lenne még erre kapacitása, kedve és ideje is. Minden klappol. Már csak a politikusoknak kellene rábólintani.
Ahogy a Válasz Online-nak nyilatkozta Gerendai: „Sziget-szempontból ezek most tényleg sorsfordító órák.” És úgy tűnik, ezek a sorsfordító órák éppen a megfelelő pillanatban érkeztek el.
Soha ne gyere, ha most nem jössz
A fővárosi politikusok pedig elfogadták a Sziget Zrt. és Gerendai által kínált keretezést: itt most a lét a tét, és csak Gerendai lehet a megmentő.
Mindenáron el akarták kerülni, hogy rájuk égjen a Sziget megszűnéséért viselt felelősség bélyege. Vagy legalábbis igyekeztek azt a rivális politikai erők nyakába varrni. A Tisza például ezt üzente Karácsonynak: „Ha a főpolgármester nem terjeszti be a kompromisszumos javaslatot, akkor személyesen kell vállalnia a Sziget Fesztivál esetleges ellehetetlenülését.” Mármint az azért viselt felelősséget kellene vállalnia, gondolom.
Közben Gerendai is igyekezett tüzelni a hangulatot. A Válasz Online-nak adott interjúban leszögezte: „amit tehát a képviselőknek el kell dönteniük, valójában nagyon egyszerű: akarják-e, hogy legyen Sziget fesztivál a jövőben, vagy nem akarják”. Majd megfenyegette őket azzal, hogy „a szervezőcsapat ugyanis szétszéled, és senki nem fogja tudni később összeterelni megint”, továbbá „a közönség is máshova vesz jegyet, máshol nyaral, azon sem lehet már változtatni később.” Soha ne gyere, ha most nem jössz. Soha ne szeress, ha most nem vagy itt.
E nyomás alatt parázs vita folyt a közgyűlésben annak részleteiről, pontosan milyen feltételekkel kerülhessen sor a király visszatérésére. Mennyi legyen a diákkedvezmény, és hány évre szóljon a területhasználati díj megfizetésére nyújtott kocsmai hitel.
Ha másra nem is, arra azért még eközben is nagyon figyelt a Tisza és Vitézy is, hogy az iszapbirkózás hevében nehogy elmulasszanak visszakézből leverni egy sallert Karácsonynak: a főpolgármester kommunikációs keretéből javasoltak lecsippenteni, ezzel kompenzálandó a Sziget által be nem fizetett közterület-használati díjat.
Arról nem esett szó, milyen fesztivál legyen, és milyen konstrukcióban lenne érdemes szervezni,
a közgyűlés a Gerendai által felkínált lehetőség végiggondolására korlátozta magát. És arra is hiába: mint kiderült, nem ott dőlnek el a dolgok.
Miután nem született megállapodás, Magyar Péter előugrott, és üstöllést megállapodott Gerendaival egy kávé mellett valamiben, ami alig különbözött attól, amiben órákkal korábban még lehetetlen volt megállapodni a közgyűlésben, majd szelfivel pecsételték meg a dealt. Úgy képzelem, Gerendai nem mondott olyat Magyarnak, hogy „Péter, de hát ez a közgyűlés hatásköre, erről veled nem tudok megállapodni”.
Ezzel a Tisza elnöke megüzente: a Fővárosi Közgyűlés csak fővárosi nagycirkusz. Nem Bujdosó Andreával (ő a Tisza frakcióvezetője) kell itt megállapodni: egy kézfogás és szelfi Magyar Péterrel többet ér, mint Karácsony Gergely összes területhasználati megállapodása meg közgyűlési előterjesztése csokorba kötve.
Így végül november elején megindulhatott a szervezés. Úgy tűnik tehát, minden el van rendezve: az ismét az alapító tulajdonába kerülő Sziget Zrt. újabb 10 évre fog lehetőséget kapni a fesztivál megrendezésére, méghozzá kedvezményes területhasználati díjfizetéssel. A frakciókkal történt egyeztetést követően Karácsony Gergely is arra jutott, a megállapodás szentesítése már csak formalitás lesz a novemberi közgyűlésen.
Ez utóbbin azért Gerendai izgulhat még egy kicsit. Na meg azon, hogy mit fog majd kérni tőle Magyar Péter egy napon, ami el sem jön talán soha.
Megnyílt egy kis időablak
De amíg Gerendai Károly csuriba font ujjal várja a novemberi közgyűlést, addig most mégiscsak megnyílt egy kis időablak az elmélkedésre. Hiszen a legalapvetőbb kérdések végiggondolása egyelőre elmaradt. A fesztivál megrendezésére többféle konstrukcióban is sor kerülhetne, ezeket a lehetőségeket sem gondolták még végig.
Márpedig a fővárosra más ügyekben – ha például Rákosrendezőről vagy a fonódó villamosról van szó – kifejezetten jellemző a lehetőségek gondos mérlegelése. Ezzel szemben a fesztivál rendezésének joga mintegy magától értetődő természetességgel, ősi juss gyanánt háramlik Gerendai Károly cégére, mintha valami hitbizomány lenne.
Fel sem merül, hogy a rendezvény jellege vagy üzleti modellje más is lehetne, mint amit a Sziget-alapító kieszel.
Az erről való gondolkodás egyébként nem lehetetlenítené el a fesztivált: a jövő évre még mindenképpen hatályos a területhasználati megállapodás, csak 2027-től nyitott a kérdés. Persze Gerendai és befektetőtársai nyilván örülnének, ha máris megkapnák a szerződést a következő 10 évre.
Ami a fesztivál jellegét illeti, Gerendai elképzelései mellett esetleg megismerhetnénk másokét is. Fontolóra lehetne venni például a környező fővárosokban dívó modelleket. A bécsi Donauinselfest és a pozsonyi Uprising hasonlít a Szigetre abban, hogy mindkettőt vízparton, kötött pályás közlekedéssel elérhető fővárosi belterületen rendezik, ugyanakkor a holland agrárközéposztály sarjai helyett inkább a helyi közönséget szólítják meg.
A lehetséges életképes üzleti konstrukciók számba vételét megelőzően szót kell ejteni három meghatározó kérdésről: a területhasználat és a névhasználat jogáról és lehetőségéről, továbbá a főváros által elérhető bevételekről.
Nincsen Sziget sziget nélkül
Van Sziget Lady Gaga nélkül, Gerendai nélkül, magyar látogatók nélkül, Tankcsapda nélkül, sőt még a The Prodigy nélkül is. Egyvalami viszont biztosan nem nélkülözhető hozzá: maga a Hajógyári-sziget. Sőt, Gerendai a Magyar Hangnak így fogalmazott: „egy nyaralási élményt kínálunk Budapesttel, a fürdőkkel és persze csakis a Sziget területén elérhető élményekkel, hangulattal”.
Elméletileg persze keríthetnének területet máshol is. A 76 hektárra kifizetendő évi 220 millió forintos területhasználati díjból számolt cirka 290 forint/négyzetméteres díjért valószínűleg tudnának bérelni külterületet vidéken (belterületen azért jellemzően drágább lenne). Vagy akár vehetnének is területet, ha hosszú távra gondolkodnak, mint a szintén világhírű Ozora fesztivált szervező Zimányi család, akik 145 hektárt vásároltak erre a célra Dádpusztán.
De lássuk be, a Sziget nem lenne ugyanaz, ha máshol lenne. Ebből egyenesen következik, hogy a fővárosnak mint a terület tulajdonosának az alkupozíciója rendkívül erős.
Superstruct: a kockázatmentes szuperstruktúra
A másik sarkalatos kérdés a névhasználat joga. Gerendai Károly azt állítja, már nem a Sziget Zrt. birtokolja a „Sziget” márkanevet, hanem az eddigi tulajdonos, a Superstruct.
Magát a legatyásodott Sziget Zrt.-t jelképes áron, mintegy 5 millió forintért adják el az alapítónak, azonban a fesztivál licencjogait megtartják, és a tervek szerint a brand használatáért a Sziget Zrt. 15 évig fizeti majd a cég bevételeinek valahány százalékát.
Tehát a jövő évre esedékes területhasználati díjat már nem akaródzik a Superstructnak kifizetni, de azért a fesztivál bevételeinek egy részét örömmel bezsebeli. „A fesztivál külföldi tulajdonosa úgy döntött..., hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon”, írta a Sziget Zrt. a fővárosnak a Forbes tudósítása szerint. Úgy tűnik, inkább egy olyan struktúrát szeretnének, amiben csak zsebre teszik a bevétel egy részét, kockázatvállalás nélkül, hiszen aki a bevételek egy részét kapja meg, azt nem érdekli, ha a végén veszteséget termel a cég. Superstruct, a kockázatmentes szuperstruktúra.
A licencet egyébként szabadon eladhatja a Superstruct, és azon sem lepődnék meg, ha végül pont annyi licencdíjat sikerülne kiszedni a cégből, amennyi a nyereség lenne. Így meg is lenne az eposzi nullszaldó, a haszon meg a jó ég tudja, kinél csapódna le.
A névhasználati jog azonban fabatkát sem ér, ha nem rendeznek végül fesztivált, így megállapítható: a fővárosnak és a szervezőknek is igen erős az alkupozíciójuk a licenc birtokosával szemben. Hiszen ha minden kötél szakad, lehet más néven is rendezni a fesztivált.
Szinte csak többet kereshetne a főváros
A fővárosi önkormányzat egyelőre nem sok bevételt lát a fesztiválból. Kapja a területhasználati díjat, most éppen 220 millió lett volna, már ha megkapná, ugye. Egyelőre úgy néz ki, csak csökkentve és halasztva fog kapni valamennyit, és csak akkor, ha minden jól megy, és nem csődöl be a Sziget Zrt.
A sokat emlegetett, karbantartása, rekultivációra és más szolgáltatásokra kifizetett százmilliókból sok haszna nincs a városnak, hiszen ezekkel a bevételekkel szemben a szolgáltatások nyújtásával járó költségek állnak.
Ha van fesztivál, akkor befolyik iparűzési adó is, legyen ez – az adóalapot csökkentő tételek figyelembe vételével – mondjuk a bevétel 1 százaléka, 13 milliárdnál 130 millió. Ehhez jön még valamennyi, ami a Szigetnek szolgáltatásokat nyújtó vállalkozóktól folyik be. Ezt a pénzt – arányosan a bevételekkel – bármely szervező és üzleti konstrukció esetében is megkapná a város.
Hasonló a helyzet az idegenforgalmi adóval is: 300 ezer vendégéjszakával és éjszakánként ezer forint bevétellel számolva mintegy 300 millió lehet ebből a kerületek és a főváros bevétele. Ez akkor sem esne ki teljesen, ha nem lenne fesztivál, hiszen a szállások egy részét elfoglalnák a fesztiválozók helyett mások.
A főváros teljes haszna legjobb esetben is összesen talán a 800 millió forintot éri el, és ennek a nagyobb része akkor is beérkezne, ha más konstrukcióban szerveznék a fesztivált. Szinte csak többet kereshetne a főváros, mint most.
Budapest beszáll a bizniszbe
Az eddigi üzleti modell nem volt jó: a cég veszteséget termelt és lényegében csődbe ment, a főváros pedig nem sok bevételhez jutott.
Meglátásom szerint indokolt lenne a Sziget fesztivált úgy kezelni, mint egy olyan vállalkozást, amelyben a haszon a három fő erőforrást biztosító aktor között oszlik meg: ezek a szervező vállalkozók, a területet biztosító főváros és a névhasználatot biztosító jogtulajdonos. Ez a három aktor tulajdonos lehetne a szervező cégben.
A többi befektető mellé a főváros beléphetne tulajdonosnak, apportként bevihetné a terület vagyonhasznosítási jogát. Beléphetnének a cégbe a most kiszálló tulajdonosok is valamilyen mértékben, apportként beadva a névhasználati jogot.
A fővárost és a jogtulajdonost elsőbbségi osztalék illethetné meg, előre meghatározott mértékben. Így a cég csak akkor fizetne a területhasználatért és a névhasználatért is, ha keletkezne nyereség. Így mindenki a sikeres és nyereséges működésben lenne érdekelt. Az iparűzési adóbevétel is akkor növekedhet, ha nyereséges a fesztivál.
A vagyonhasznosítási jog birtokában a cég egész évben hasznosíthatná a területet, a fesztiválon kívüli időszakban mondjuk a bécsi Prátert idéző közparkot üzemeltethetne vurstlival, jégpályával, vendéglátóhelyekkel, amelyek haszna szintén a szervező céget és annak tulajdonosait gyarapítaná.
Joggal várnák el a befektetők, hogy a főváros és a jogtulajdonos ne akarjanak beleszólni a működtetésbe, de azért induláskor a fesztiválbelépők árazásának alapelveit lefektethetnék.
Ha pedig a közös vállalkozás gondolata mégsem nyerné el az érintettek tetszését, akkor kiírhatna a főváros nyilvános pályázatot a 2027-től kezdődő hasznosításra, amin persze a Sziget Zrt. is elindulhatna.
Legalább megtudnánk, mennyit érne meg valakinek, hogy a Hajógyári-szigeten fesztivált rendezhessen. A Sziget Zrt. által most vállalt – halasztva fizetett, „szociális” alapon mérsékelt – árnál talán többet is ajánlana valaki.
A pályázat értékelése során össze lehetne kötni a hasznosítási díj és a belépőjegyek árának szempontját: a drága belépővel tervező jelentkezők magasabb hasznosítási díj megajánlásával tehetnék versenyképessé az ajánlatukat.
Ez esetben is lehetne a csak a fesztiválra szóló területhasználati jog helyett a vagyonhasznosítási jogot pályáztatni, így jöhetne a vurstli, és a fix hasznosítási díjat a vurstli bevételének a megosztásával is lehetne kombinálni.
Ha lesz jövőre Sziget, talán kapnak majd a fővárosi képviselők a szervezőktől grátisz napijegyet a fesztiválra. Bár lehet, hogy csak akkor, ha most már mellőzik a további okvetetlenkedést, és szépen megszavazzák, amit kérnek tőlük.
Meglehet, Gerendai nem díjazná, ha a Sziget megmentését újabb keresetlen felvetésekkel megzavarná valaki, a fentieket mégis megfontolásra ajánlom.
