Tavaly év végén néhány napon belül négy védjegybejelentési kérelmet nyújtottak be a „Na szia mentő” mondatra. Kettőt az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), kettőt pedig annak a kisfiúnak a családja, akitől elhangzott az országszerte ismertté vált beköszönés. A családnak, illetve támogatóiknak most félmillió forintot kell befizetnie, ha mindkét kérelmet fenntartanák. Ám ha ezt megteszik, a jogszabály alapján még akkor sem tudnák megakadályozni, hogy az előbb lépő OMSZ kérelmét bejegyezzék. Egy ilyen esetben ugyanis nem az számít, hogy kitől hangzott el először a mondat, hanem, hogy ki indította meg előbb a levédetési folyamatot. Ha minden jól megy, akkor az ügyből mindezek ellenére sem lesz elhúzódó jogi konfliktus: a jelek szerint a felek megegyezésre törekszenek.
Szívet melengető történetből védjegyharc
Valószínűleg a 2025-ös év egyik leginkább szívet melengető sztorija volt annak a négyéves kisfiúnak a története, aki megmentette cukorbeteg édesanyja életét azzal, hogy mentőt hívott hozzá. Az eset ugyan több mint fél éve történt, a gyerek és a mentésirányító párbeszédét azonban csak december közepén osztotta meg a mentőszolgálat. Az OMSZ posztja szerint az édesanya alacsony vércukorszintje miatt vált kontaktusképtelenné, de a hívásnak köszönhetően a kiérkező mentősök gyors beavatkozását követően rövidesen magához tért, és végül stabil állapotban szállíthatták kórházba.
A hangfelvétel a gyermek „Na szia mentő!” beköszönésével indul. A mondatból hamar mém lett, a kisfiúból sztár, a történetből pedig országos szenzáció, amit nagyon sokan próbáltak meglovagolni, köztük politikusok is szép számmal.
A tündérmese akkor vett magyaros fordulatot, amikor pár nappal később kiderült, hogy az OMSZ védjegybejelentési kérelmet adott be a „Na szia mentő” mondatra. Később az is egyértelmű lett, hogy erről a családot nem tájékoztatták. A kisgyermek édesanyja egy interjúban jelezte, hogy nem tartja korrektnek az eljárást:
„ez a mondat és az üzenete legyen mindenkié. Nem szeretném, ha ezt valaki kisajátítaná” – fogalmazott.
A családnak az V. kerületi Billog hamburgerező nyújtott ügyvédi segítséget, és még decemberben ők is beadták a kérelmet. Rögtön kettőt is: egyet felkiáltójellel, egyet pedig anélkül. Közben az OMSZ is újabb eljárást indított meg: a mondat mellett egy hozzá kapcsolódó ábrát is levédetnének. Így összesen már négy kérelem van az ilyen ügyekkel foglalkozó Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) előtt. A mentőszolgálat egyébként már használja is a szlogent és az ábrát: az ezekkel ellátott matricák felkerültek a tavaly év végén átadott új mentőautókra.
Mivel a történetet rengetegen követték, az OMSZ védjegyes lépése komoly felhördülést keltett. A látható reakciók alapján az általános vélekedés az volt, hogy a mentőszolgálat nem tehette volna ezt meg, a védjegy a gyereket illeti, és mivel ő mondta, neki is kellene ítélni. A folyamat azonban nem így zajlik.
Hogy állunk most?
Mostanra az SZTNH mind a négy kérelmet befogadta. Az OMSZ első bejelentését még karácsony előtt, a család két kérelmét és a mentőszolgálat ábráját pedig egyaránt január 8-án. A család esetében azonban a bejelentés elismeréséről szóló levélben rögtön hiányosságot is megállapítottak, ezekhez ugyanis nem fizették be az eljárási díjat. Az összeg elég borsos lett: mivel öt különböző termékcsoportra szeretnék levédetni a kifejezést, bejelentésenként 218 ezer forintot kell utalniuk a hivatalnak. A mentőszolgálatnál – mivel ők csak két szolgáltatást jelöltek be – ez jóval alacsonyabb, ügyenként mindössze 92 ezer forint volt, amit még decemberben be is fizettek.
A négy eljárásból egyébként valószínűleg végül csak három marad. Ujvári Tamás, a családot képviselő ügyvéd a G7-nek elmondta: annyira közel voltak már az ünnepek, hogy gyorsan kellett lépni, és csak azért adtak be két kérelmet, mert ilyen rövid idő alatt nem tudták eldönteni, hogy használjanak-e felkiáltójelet vagy sem. Így az egyik bejelentést valószínűleg elengedik. Minden jel szerint a felkiáltójeles verzió marad, legalábbis a SZTNH adatbázisa szerint ennek a befizetéséről kaptak egy igazolást múlt hét szerdán.
Ez a három eljárás azonban akár végig is mehet úgy, hogy mind a háromra rábólint a hivatal. Sőt, talán ennek a forgatókönyvnek van a legnagyobb valószínűsége.
Nem tudják megtámadni
Ahogy ezt a Telex a Fidesz „biztos választás” kampányszlogenének elcsaklizása kapcsán korábban bemutatta: a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem nézi, hogy sérti-e a kérelem valaki más érdekét. Az SZTNH egy forma- és érdemi vizsgálat keretében csak azt ellenőrzi, hogy a védjegy megfelel-e a jogszabályi feltételeknek.
A G7-nek nyilatkozó szakértő szerint pedig megfelel. Pintz György szabadalmi ügyvivő elmondta: esetleg az okozhat problémát, ha a szlogent túlságosan leíró jellegűnek találja a hivatal, ez ugyanis kizáró ok, de nem valószínű, hogy ilyen történik, ráadásul ennek a méregfogát az ábrás védjeggyel ki is húzta az OMSZ. A mentőszolgálat ráadásul egy erre szakosodott irodát bízott meg a folyamat menedzselésével, akik valószínűleg pontosan tudják, hogy mi az, ami még belefér. Mindenesetre a SZTNH múlt hét közepén formai hiánypótlásra szólította fel az OMSZ-t, Pintz György azonban úgy véli, hogy ez nem fogja megakasztani az eljárást.
Vagyis az OMSZ valószínűleg első körben megkapja a hivatal áldását a védjegyre.
Ezt követően van azonban egy három hónapos, úgynevezett felszólalási időszak, amikor bárki tiltakozhat az SZTNH döntése ellen, arra hivatkozva, hogy a védjegy sérti az érdekeit. Elvileg ebben az idősávban jelezhetné a család is az aggályait. A gond csak az, hogy nem igazán van olyan érv, amire hivatkozva meg tudnák támadni a védjegy bejegyzését. Az ugyanis nem elég, hogy a mondat a kisfiú szájából hangzott el.
„Ez nem egy szerzői jogi per, így nem az számít, hogy kinek a szellemi terméke a mondat. Itt csak az számít, hogy ki indította el előbb a levédetési folyamatot, ugyanis az kapja meg a védjegyet. Ebben az esetben pedig a mentőszolgálat lépett előbb” – magyarázta a G7-nek Pintz György.
Ahhoz, hogy a család bármit elérhessen, azt kellene igazolnia, hogy már az OMSZ bejelentése előtt használták a védjegyet arra a tevékenységre, amire a mentőszolgálat le akarja védetni. Az OMSZ két szolgáltatáscsoportra adta be kérelmét: szállításra, betegszállításra és mentőszolgálatra, valamint humán orvosi és higiéniai szolgáltatásokra. Magyarul a család akkor támadhatná meg a hivatal jóváhagyó döntését, ha bemutatná, hogy már korábban végeztek például orvosi szolgáltatást a „na szia mentő” kifejezést használva. Nyilván ezt nem fogják tudni megtenni.
A fentiek miatt egyébként szinte biztosan a család kérelme is végigmegy a hivatalon. A különbség az lehet, hogy náluk a felszólalási időszakban az OMSZ valószínűleg eredményesen tudna reklamálni. A család ugyanis szintén megadta azokat a tevékenységi köröket, amiket a mentőszolgálat is, csak ugye pár nappal később indították meg az eljárást, így ők vannak hátrányban. Arról nem is beszélve, hogy az OMSZ már használja a szlogent és a logót.
A másik három termékcsoportra ugyanakkor valószínűleg a kisfiú családja védetheti majd le a mondatot. Így a jövőben csak ők árulhatnak ilyen felirattal edényeket, ruházati cikkeket, cipőket; és reklámozási, üzleti menedzsment szolgáltatásokra is csak ők használhatják a szlogent. Más kérdés, hogy ha szeretnék megtartani a védjegyet, akkor használniuk is kell, hiszen ennek hiányában öt év után elveszíthetik a védettséget.
Összefoglalva tehát a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy az OMSZ megkapja a védjegyet azokra a tevékenységekre, amelyekre igényelte, és ez ellen a mémmé vált mondatot elmondó kisfiú családja nem tud fellépni. Minden más tevékenység esetében azonban ők használhatják majd a kifejezést.
Más kérdés, hogy ha a teljes folyamat így megy végig, jogászkodással, felszólalásokkal, a felek közötti konfliktussal, akkor az rengeteget levonna a történet és a védjegy értékéből is. A mentőszolgálat bejelentéséről szóló első hírek után is látszott: a társadalom igazságérzete nehezen tudja elfogadni, hogy egy állami szerv védesse le egy kisgyerek szavait. Azaz hiába van jogilag előnyben az OMSZ, PR-szempontból egész biztosan rosszul járnának, ha erőből tolnák át a dolgot.
Senki nem akar konfliktust
Elég egyértelműnek tűnik, hogy nem is ez a cél, és a felek egyezségre törekednek. A mentőszolgálat részéről valószínűleg az első lépésben sem volt rossz szándék. Kérdésünkre azt írták:
„Az OMSZ célja a bejelentéssel kizárólag az volt, hogy a ”Na szia mentő!„ mondat hivatalosan is a mentőautók egységes arculati elemeinek részét képezhesse, hasonlóan a Hivatás az életért! jelmondathoz. A kezdeményezés alapja a lakosság és a bajtársak részéről érkező számos megkeresés volt, amelyben kérték, hogy a matricák minden mentőautóra kikerülhessenek, ezzel is illusztrálva és erősítve a mentők és a közösség közötti pozitív kapcsolatot és társadalmi bizalmat. Tartottunk tőle, hogy amennyiben egy külső szereplő (itt nyilvánvalóan nem a kisfiú családjára gondolunk) élelmesen és öncélúan levédeti a mondatot, a mentőautókon történő elhelyezésért később akár jelentős pénzösszegeket is követelhetett volna a mentőszolgálattól, ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan szituációt eredményezhetne. A lépésünk tehát a közcélú felhasználás lehetőségének védelmét szolgálta.”
Ezt a narratívát erősíti, hogy az OMSZ korábban is hasonlóan járt el.
Még 2012-ben levédették a válaszban is említett „Hivatás az életért!” jelmondatot, ahogy tavaly a „Szívügyem az életed.” kifejezést is, utóbbihoz ábra is tartozik. Emellett védjegyoltalom alatt állnak a mentőautók és a munkaruházat mintái, az Országos Mentőszolgálat és az OMSZ kifejezések, sőt még a sárga-narancssárga színkombináció is. Magyarul elég jól látszik, hogy hasonló esetekben ez a bevett gyakorlat náluk.
Most annyiban más a helyzet, mint korábban, hogy a mondat nem saját agyszülemény. Ennek ellenére láthatóan szeretnék végigvinni a folyamatot. Válaszukban ugyanis azt is jelezték: tudnak róla, hogy a témában más is nyújtott be védjegybejelentést, de álláspontjuk szerint a történet és a szimbolikus mondat elválaszthatatlan a mentőszolgálat tevékenységétől, a bejelentésüket pedig a hivatal befogadta.
Állításuk szerint a témában egyeztetnek is a családdal. Mint fogalmaztak: a kisfiúval és édesanyjával folyamatos a kapcsolattartás, személyesen meglátogatták a Markó utcai Mentőpalotát.
Az ügyben a családot képviselő ügyvéd annyiban árnyalta ezt a folyamatos kapcsolattartást, hogy az OMSZ előzetesen nem jelezte védjegybejelentési szándékát, és azóta is az említett Markó utcai találkozás volt az egyetlen, igaz, az ünnepek miatt nem is nagyon lett volna lehetőség másra.
Ugyanakkor mind a két fél jelezte, hogy abszolút nyitott az egyezségre. A cél az, hogy találjanak egy közös megoldást.
Ujvári Tamás a G7-nek azt mondta, mindenképpen meg fogja keresni az OMSZ-t, illetve az őket képviselő irodát, hogy egyeztessenek a témában, és kompromisszumra jussanak. Akkor is végigviszik azonban az ügyet, ha nem jutnak dűlőre a mentőszolgálattal.
Az ügyvéd is pontosan tudja, hogy a kérelem korábbi leadása miatt a jogi előny az OMSZ-nél van, de úgy véli, hogy mivel a történet ekkora publicitást kapott, itt nem csak jogi érvek vannak. A mentőszolgálat sem ezekre akar építeni. Válaszukban azt írták: a védjegybejelentés célja éppen az, hogy a mondat és az általa képviselt történet megőrizhesse eredeti, pozitív üzenetét a mentésügy keretein belül, és ne válhasson méltatlan, pusztán kereskedelmi vagy egyéb célok eszközévé.
