Magyarország előre menjen, ne hátra a klímacéljaival
A szerző a Green Policy Center szenior klímapolitikai szakértője. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
37 évesen, optimista kilátásokkal még 50 év élettartamra, öregkoromra előretekintve szeretem hazámat élettel teli, virágzó országnak elképzelni, ahol a magyar ételeket, életmódot, tájat mindannyian a megszokott formájában, de jobb életminőségben élvezhetjük. Ez az álom viszont nem valósítható meg anélkül, hogy ne fékeznénk minél jobban az éghajlat ember okozta változását, illetve ne védenénk ki annak bekövetkező negatív hatásait. Ezért fontos, hogy ne lépjünk hátra a már megtett vállalásainkból, sőt, állítsuk az átmenet folyamatát és beruházásait a gazdasági-társadalmi fejlődésünk középpontjába.
Kibocsátáscsökkentéssel foglalkozó környezetmérnökként és a Green Policy Center szakmai műhely munkatársaként megdöbbenéssel olvastam, hogy a szakterületért felelős miniszter, Lantos Csaba az Energiaszuverenitás 2026 konferencián a már kitűzött 2050-es uniós klímacél 2070-re halasztását szorgalmazta (az Energiaügyi Minisztérium közleménye itt, bővebb összefoglalók itt érhetők el). Bízva benne, hogy felszólásában csupán a személyes véleményét fogalmazta meg, nem pedig egy új, hivatalos kormányzati álláspontot, alább bemutatom a kérdésben megfontolandó legfontosabb érveket.
A visszalépés jogi tilalma
Magyarország, örvendetes módon, klímatörvényében maga is jogilag kötelező elköteleződést tett már a klímasemlegesség 2050-es elérése mellett. Erre az uniós jog nem kötelezte hazánkat, hiszen az csak az EU egészére tűzte ki ezt a célt. Mind a klímapolitika nemzetközi jogi vezérfonala, a Magyarország által is ratifikált párizsi megállapodás, mind pedig a hazai alkotmánybírósági gyakorlat tiltja a már elfogadott vállalásokból való visszalépést.
A magyar Alkotmánybíróság tavaly semmisítette meg a hazai klímatörvény egy részét éppen a túl alacsony ambíciószint miatt, a visszalépés tilalmának kiterjesztett értelmezése alapján, illetve kérte a jogalkotót részletesebb jogszabály megalkotására idén júniusi határidővel. Ha a magyar klímasemlegességi célt 2070-re tolnák ki a klímatörvényünkben, azt a saját Alkotmánybíróságunk kaszálná el – nem beszélve a nemzetközi megszégyenülésről.
A gazdasági versenyképesség növelése
A klímasemlegesség elérése kétségkívül jelentős beruházásokat igényel. Ezeknek viszont valódi munkahelyteremtő, termelésnövelő hatásuk is van. Méghozzá nagyobb mértékben, mint ahány munkahely megszűnik miatta – feltéve, hogy a hazai termelés felfuttására használjuk, nem pedig az import növelésére. Az épületek energetikai felújításához szükség van például szigetelőanyagokra, korszerű nyílászárókra, hőszivattyúkra, illetve tervezőkre és kivitelezőkre; a közlekedés zöldítéséhez elektromos buszokra, vonatokra és autókra; az energiatároláshoz akkumulátorokra. E termékek közül majdnem mindegyiknek van hazánkban legalább némi gyártókapacitása, amelyeket egy előre ismert módon, ütemezetten haladó zöld átmenet esetén megéri felskálázni.
Az elmúlt pár év során öt gazdasági modellezés is készült Magyarországra nézve, három kormányzati és kettő civil körben. A nemzetgazdaság egészére nézve mind az öt pozitív eredményt adott 2050-ig: magasabb GDP, több munkahely, illetve az elkerült költségek meghaladják a beruházási költségeket. (A legfrissebb ilyen elemzést Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervének 2024-es felülvizsgálata tartalmazta, míg a korábbiak ebből a cikkből érhetők el.)
Ezek cáfolják azt a közkeletű tévedést, miszerint a zöld átmenet lenne az európai versenyképesség-vesztés egyik fő oka. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne egyes egyedi szakpolitikákon javítani, illetve hogy ne lenne szükség igazságos átmeneti intézkedésekre, amelyek során például a hanyatló ágazatok munkavállalói képzést kaphatnak az új iparágakban való részvételhez.
A klímaváltozás elszabadulása ugyanakkor – főleg, ha a hatásokhoz való alkalmazkodás is elmaradna – drasztikus anyagi károkkal járna a következő évtizedekben, és ha már bekövetkezett, nem igazán csinálható vissza. Egy jelentés szerint 2070-re akár
50 százalékkal is csökkenhet a világ GDP-je, ha nem teszünk eleget a klímaváltozás megfékezése és a természet helyreállítása érdekében.
Van rá terv, és van rá pénz is
Mind az EU-nak, mind Magyarországnak van nemcsak a 2050-es klímacélt jogi kötőerőre emelő saját jogszabálya (EU, Magyarország), hanem az annak elérését bemutató terve is (EU, Magyarország). Ha pedig ennél is több, részletesebb ötletre van szükség, a szakma és a civil szféra is számos intézkedési javaslatot tett már (a Green Policy Center modellezésen alapuló javaslatcsomagja például itt érhető el). Az természetes és előre bejelentett folyamat, hogy ezeket a terveket időről időre finomítják, hozzáigazítják a változó világhoz, vagy részletezik. Ezért zajlik most a 2031–2040-es időszakra vonatkozó uniós klímapolitikai szabályozás kidolgozása a tavaly elfogadott 2040-es uniós klímacél alapján.
A 2030-ig tartó időszakban a magyar klímacélok eléréséhez szükséges források a Green Policy Center korábbi számításai szerint biztosítottak az egyébként is kötelezően zöldcélokra fordítandó összegek hatékony felhasználásával (amennyiben az uniós forrásokhoz való hozzáférés megoldódik), és ez hasonló konstrukciók szerint a jövőre is kiterjeszthető. Kétségtelen, hogy ennek része kell hogy legyen egyes új technológiák kifejlesztése, de a hazai szaktudás ebben is vállalhat szerepet.
Ne legyünk energiagyarmat
Egyetértek azzal a kormányzati célkitűzéssel, hogy Magyarország energiaimporttól való függése minél jobban csökkenjen. Az elmúlt válságos évek során megtapasztaltuk, hogy ha a jelenlegi ellátásunk zömét adó földgáz és olaj – ami nagyrészt import – ára bármilyen okból megugrik, az súlyos károkat okoz a gazdasági termelésben és minden hazai fogyasztó számára is. Mivel a hazai fosszilisenergia-vagyon elégtelen mennyiségű, így az előrelépés az energiahatékonyság drasztikus javítása, a megfontolt fogyasztói viselkedés és a hazánkban termelhető megújulóenergia-források felfuttatása révén lehetséges.
A napelemek tekintetében a hazai előrehaladás igazán örvendetes, de annak időjárásfüggő jellege miatt célszerű a többi opciónak – geotermia, szél*
Demográfia, biztonságpolitika és migrációmegfékezés
A kormányzati népesedéspolitika arra kéri a fiatal felnőtt és most felnövő generáció tagjait, hogy vállaljanak minél több gyereket. Ennek megvalósulását nagyban megkönnyíti, ha megadjuk számukra azt a megnyugtató jövőképet, hogy a leendő gyerekeiket egy biztonságos, kényelmes világban nevelhetik fel, jó életet teremtve számukra (utóbbi fogalomról bővebben A klímatudomány 10 üzenete közül a 8. szól, amely itt érhető el). Ezt pedig úgy tudjuk a legjobban alátámasztani, ha azt látják, hogy hazánk élen jár a klímaátmenetben, vagyis a legnagyobb hosszú távú fenyegetés kivédésében.
Az éghajlatváltozás elszabadulása ugyanakkor destabilizálná például az afrikai és közel-keleti országokat, menekültek elképesztő méretű áradatát szabadítva Európára. Számos további biztonságpolitikai kihívás felerősödése is várható, többek között a vízellátás, élelmezés, energiaellátás, hőhullámok területén (ezekről az itt elérhető cikk szól bővebben). Ezt mindenképp kívánatos lenne megelőzni.
A számháború értelmetlensége
A kommunikációs térben jól hangzik az az érv, hogy Magyarország csak a globális üvegházgáz-kibocsátás 0,1 százalékáért felel, az EU pedig 6 százalékáért, tehát ha nem tennénk semmit, az nem hatna az összképre. Ez azonban nem korrekt. Mivel közel 200 ország van, így még a legnagyobb kibocsátó sem éri el az összes emisszió 50 százalékát. Vagyis mindenki okkal mondhatná azt, hogy csinálják inkább a többiek, ő kimarad – és akkor senki nem csinálna semmit.
A másik oldalról megvizsgálva ugyanezt a kommunikációs panelt, az EU a maga 6 százalékával a negyedik legnagyobb kibocsátó Kína, az USA és India után. Ez a helyezés, illetve az, hogy az EU és Magyarország magas jövedelmű országnak számít, arra kötelez, hogy jó példával járjunk elöl a közös, de megkülönböztetett felelősség elve alapján.
Végzetes veszélyek
Szabó Marcell alkotmánybíró egy konferencián a Cassandra-levél példáját említette annak kapcsán, hogy miért kell kitartani a klímacélok mellett a trumpi világ klímapolitika számára nem kedvező politikai környezetében is. Hiába nem hallgattak figyelmeztetéseikre kortársaik, mi, az utókor már tudjuk, hogy Kasszandrának és Kossuth Lajos Cassandra-levelének is teljesen igaza volt, amikor a hazájukra leselkedő végzetes veszélyekre hívták fel a figyelmet. Ne hagyjuk magunkat a korszellemtől meggyőzni a saját érdekeink ellenkezőjéről!
A 2050-es klímacél elérése alapvető érdekünkben áll, egyúttal számos nemzeti célunk elérését szolgálja. A legtöbb eszközünk megvan hozzá – a többi pedig kifejleszthető. Már csak meg kell valósítanunk. E téren legyen valóban igaz, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra!”.
