Jóval több parlamenti képviselő jut pénzhez ingatlan bérbeadásából, mint az országos átlag
Az új Országgyűlés képviselőinek nagyjából tizedének keletkezik jövedelme ingatlan bérbeadásából, és mind az egész parlament, mind a frakciók szintjén nagyobb az ingatlan-bérbeadók aránya, mint a teljes népességben. Habár az ezzel foglalkozó nemzetközi kutatások alapján nem egyértelmű, hogy az ingatlant bérbeadó képviselők hajlamosabbak-e a bérbeadóknak jobban kedvező szabályokat és intézkedéseket megszavazni a parlamentben, több kutatás alapján is vannak erre példák. Az új kormány pedig több területen is változtatna az előző kormányok lakáspolitikáján, ennek keretében pedig a bérbeadást szabályozó lakástörvény módosítása is felmerülhet, illetve szerepel a kormány tervei között a megfizethető bérlakások építésének ösztönzése és a köztulajdonú bérlakások építése is.
Mivel nem mindegy, hogy ezek a módosítások milyen mértékben kedveznének az ingatlanok tulajdonosainak és a bérlőknek – akár közvetlenül, vagy ha a kínálat növelésével csökkentik a kiadáson elérhető hozamot –, ebben a cikkben részletesebben is összeszedtük, hogy a képviselőknek milyen anyagi érdekeltségeik vannak az ingatlanpiacon. Továbbá azt is, hogy ezek az érdekeltségek mennyire befolyásolhatják a döntéseiket egy esetleges újraszabályozáskor.
10 százaléknyi bérbeadó
A friss vagyonbevallások szerint 199 képviselőből 21-nek (10,5 százalék) van magánszálláshely kiadásából vagy ingatlan (hosszú távú) bérbeadásából származó jövedelme. Kifejezetten ingatlan bérbeadásából 18 képviselőnek, magánszálláshely kiadásából (idetartozik például az Airbnb-n történő kiadás) pedig három képviselőnek volt jövedelme, tehát az összes képviselő 9 és 1,5 százaléka jutott ilyen módon rendszeresen pénzhez.
Az új Országgyűlés 141 tiszás képviselője közül 14, az 52 fideszes és KDNP-s képviselő közül három, a Mi Hazánk hat képviselője közül pedig egy bírt ingatlan bérbeadásából származó jövedelemmel. Így a Mi Hazánknál 17, a Tiszánál 10, a Fidesz–KDNP-nél pedig 6 százalék volt az ingatlan-bérbeadók aránya.
A 18 érintett képviselő közül hat havi 200 ezer forintnál kisebb, öt 200 és 500 ezer forint közötti, további öt 500 ezer és 1 millió forint közötti, míg kettő 1 és 5 millió forint közötti jövedelmet vallott be ingatlan-bérbeadásból. A legtöbb jövedelmük Latorcai Csaba KDNP-s és Lázár János*
Minden szentnek maga felé hajlik a keze?
A különböző szakpolitikai területek szabályozása kapcsán rendre felmerül a kérdés, hogy a képviselők személyes – különösen anyagi – érdekeltségei milyen mértékben befolyásolják az általuk támogatott szakpolitikai irányokat, és azt, hogy hogyan szavaznak a parlamentben. Egy a 2008-as pénzügyi válságot vizsgáló tanulmány például azt az összefüggést találta, hogy azok az amerikai kongresszusi képviselők, akiknek voltak érdekeltségeik a pénzügyi szektorban, nagyobb eséllyel szavaztak a bankok kimentésére.
Az Európai Parlament esetében is születtek tényfeltáró jelentések, amik az összeférhetetlenség kockázatát a képviselők parlamenten kívüli munkáiban azonosítják. A Transparency International 2024-es elemzése szerint az európai parlamenti képviselők 70 százalékának volt valamilyen mellékállása, és közel 18 százalékuknak volt ebből jövedelme is. Több esetben merült fel érdekütközés veszélye: egy képviselő például egyszerre volt tagja a környezeti és a mezőgazdasági bizottságnak, miközben a bajor Gazdaszövetség elnöki posztját is betöltötte. A jelentés szerint egy másik képviselő egy olyan bajor konglomerátumnak dolgozott, amit az EU lobbicsoportként tart számon. A 20 legtöbbet kereső képviselő közül ráadásul 13 szavazott egy olyan törvényjavaslat ellen, ami betiltotta volna a hivatalos lobbicsoportoknál végzett munkát a képviselők számára.
A Financial Times 2024-es tényfeltáró anyaga 59 olyan európai parlamenti képviselőt talált, aki olyan bizottságban vagy szakpolitikai területen dolgozik, ami kapcsolódik az egyéb fizetett állásaihoz. Ennek ellenére csupán nyolc olyan képviselő volt, aki jelezte, hogy olyan törvényjavaslaton dolgozik, aminek a fókusza olyan terület, ahol érdekeltsége van. Axel Voss – az Európai Néppárt tagja – például a pártcsaládot adatvédelmi és fogyasztóvédelmi kérdésekben képviselte, és emellett a Deutsche Telekom adatvédelmi igazgatóságának tagja volt, valamint a német Bietmann jogi adatvédelemre specializálódó vállalattal is szerződéses viszonyban állt (szerződésének feltételeire hivatkozva a parlamenten kívüli bevételeit viszont nem tette közzé). Egyebek között hasonló esetekre hivatkozva érvel a Transparency International is amellett, hogy a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos kötelezettségeket és az összeférhetetlenséget szabályozó törvényeket szigorúbbá kellene tenni az uniós törvényhozásban.
Egy 2025-ös német tanulmány összefüggést talált a Bundestagban ülő képviselők érdekeltségei és az általuk megfogalmazott álláspontok között is. Azok a képviselők, akik egy adott ágazatból kaptak magánjövedelmet, gyakrabban szólaltak fel az adott ágazat ügyeiben, pozitívabban beszéltek róla, és általában az iparágnak jobban kedvező álláspontot képviseltek.
A hozamvadász miniszter és a független ír képviselők
De mit mondanak a nemzetközi példák a lakáspiaci összeférhetetlenségről? Az Egyesült Királyságban 2024-ben például egy a bérlői jogok védelmét célzó törvényjavaslatra 47 konzervatív képviselő nyújtott be közös módosító javaslatot. Ez a tulajdonosok javára módosította volna a bérlők lakástulajdonosoknak való kiszolgáltatottságát csökkenteni célzó rendelkezéseket. Ebben az esetben a módosítást benyújtó képviselők harmadának volt jövedelme ingatlankiadásból. Egy politikai botrány is bérlői kérdésekhez kapcsolódott 2025-ben: a Munkáspárt hajléktalanügyi minisztere azért kényszerült lemondani, mert arra hivatkozva lakoltatta ki bérlőit, hogy eladná az ingatlant, majd fél évvel később magasabb áron újra meghirdette azt kiadó lakásként (közben pedig pont ezt a gyakorlatot próbálta korlátozni a pártja a törvényhozásban).
A Transparency International jelentése szerint egyébként jelentős különbség volt a törvényhozás és az egész társadalom összetétele között az Egyesült Királyságban: 2021-ben a képviselők 27 százalékának volt jövedelme bérbeadásból, míg a teljes népességben a háztartások 9 százalékának volt még ingatlanja azon kívül, amiben lakott (ami nyilvánvalóan nem feltétlenül jelenti, hogy az ki is volt adva). Az Egyesült Államokban egyébként az aránytalanság még nagyobb: az adózó népesség nagyjából 7 százalékának van jövedelme bérbeadásból, míg a szenátorok esetében ez 44 százalék, az alsóházi képviselők esetében pedig 45 százalék volt 2021-ben.
Magyarországon nem áll ugyan rendelkezésre friss hivatalos statisztika arra vonatkozóan, hogy a teljes népességen belül hányaknak van ingatlan bérbeadásából származó jövedelmük, de ez alacsonyabb lehet, mint az említett két angolszász országban. Az adóhatóság nemrég arról adott ki közleményt, hogy az elmúlt években 175 ezren adták ki a lakásukat úgy, hogy adóztak is utána. Ez 2 százalékos arányt jelent a 2025-ös hazai népességhez képest, ez az arány ugyanakkor valamivel magasabb lehet a szektorra jellemző adóelkerülés miatt. Egy 2023-as tanulmány szerint Magyarországon 2021-ben az adófizetők 6,9 százaléka rendelkezett tőkejövedelemmel, amibe az ingatlankiadásból származó jövedelem is beletartozik ugyan, de ebbe a csoportba tartozik az is, aki osztalékot kap vagy árfolyamnyeresége keletkezik.
Ez alapján arra következtethetünk, hogy az ingatlan-bérbeadók 9 százalékos aránya az Országgyűlésben szintén magasabb, mint a teljes magyar népességre jellemző arány.
Az alaposabb kutatások alapján ugyanakkor nem egyértelmű, hogy mi az összefüggés a képviselők háttere és a szakpolitikai preferenciáik között. Van olyan ország, ahol úgy tűnik, egyértelműen befolyásolta a képviselők magánérdekeltsége a törvényhozó tevékenységüket.
Egy a 2022-es dél-koreai kongresszust vizsgáló tanulmány szerint a vizsgált képviselők jóval kisebb eséllyel nyújtottak be olyan törvényjavaslatot, ami szigorított volna a lakáspiac szabályozásán, amennyiben volt bevételük bérbeadásból. Az ír törvényhozás kapcsán ezzel ellentétes eredményre jutott egy 2024-es kutatás. E szerint nem volt különbség a bérbeadásból jövedelmet szerző és nem szerző képviselők lakhatást érintő retorikája között, se a parlamentben, se a közösségi médiában.
A nemzetközi kutatások tehát összességében vegyes képet adnak arról, hogy az ingatlan-bérbeadói érdekeltség mennyire hat a képviselők döntéseire. Ha itthon tényleg jönnek jelentősebb lakáspiaci intézkedések, érdekes lesz majd látni, hogy a gyakorlatban számít-e, hogy a parlamentben a népességhez képest arányaiban több az ingatlan-bérbeadásból jövedelemhez jutó képviselő.
