A tanárok értékelésébe a diákokat és a szülőket is be kell vonni

„Elképesztőnek gondolom, hogy a pedagógustársadalom hosszú évtizedeken keresztül úgy működött, hogy nem kapott visszajelzést azoktól, akik igénybe veszik a szolgáltatásait” – mondja Varga Péter, a Lauder Javne Iskola oktatásért felelős főigazgató-helyettese a G7 Dirik podcastjában.

A TÉR-t, vagyis a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerét az Országgyűlés július elején ellenszavazat nélkül eltörölte. A rendszerrel számos probléma volt a Belügyminisztérium bevezetési gyakorlatától kezdve azon keresztül, hogy a végső értékelés nagyrészt az intézményvezető megítélésétől függött, egészen addig, hogy a bónusz összege sok esetben csupán néhány tízezer forintot jelentett. Mindezek ellenére a TÉR fontos újítást hozott: meghonosította a mérőszámokon és teljesítménycélokon alapuló értékelés szemléletét. A rendszer megszüntetése megfelelő alternatíva nélkül problémás – fejti ki Varga Péter a beszélgetésben.

Az igazgató szerint olyan teljesítményértékelési rendszerre van szükség, amely a saját célok teljesítésén és a vezetői értékelésen túl a diákok és a szülők visszajelzéseit is figyelembe veszi. A Lauder iskolában ilyen, „360 fokos” visszajelző rendszer működik. Az értékelés célja pedig nem csupán a bónuszok meghatározása, hanem az is, hogy a pedagógusok olyan visszajelzést és fejlesztési irányokat kapjanak, amelyek támogatják a szakmai fejlődésüket.

Pénzügyi ösztönzőkről érdemben azután lenne igazságos beszélni, hogy a tanárok rendes fizetése elérte a diplomás átlagbért; jelenleg ennek 80 százaléka körül alakul. A kimagasló teljesítmény után elérhető jutalmat növelni kell ahhoz, hogy súlyt adjon az értékelési rendszernek: pár tízezer forint helyett az éves fizetés 10-15 százaléka körül mozoghat a megfelelő szint. Ez nagyjából a multinacionális vállalatok éves, személyes bónuszcéljainak felel meg.

A magyar közoktatás másik alapvető problémája, hogy a Nemzeti alaptanterv, a NAT évtizedek óta folyamatosan bővül. A pedagógusok egyszerre próbálnak megfelelni a központi elvárásoknak, és átadni mindazt, amiről azt gondolják, hogy az életben fontos lesz a diákoknak, miközben a diákok túlterheltté válnak.

„Mi úgy csinálunk, mint akik megtanítják a tantervet, a gyerekek úgy, mint akik megtanulják, aztán lesz egy érettségi, ami gondosan kevesebbet vár el, mint az alaptanterv”

– mondja Varga Péter. Így felmerül a kérdés, hogy mi indokolja a középszintű vizsgát, amikor az lényegében ugyanazt méri, mint amit a négyéves gimnáziumi teljesítmény már igazolt – teszi hozzá.

Szerinte a tárgyi tudásnak önmagában nem célnak, hanem eszköznek kellene lennie a kompetenciák fejlesztéséhez. A NAT radikális karcsúsítására lenne szükség, akár teljes témakörök elhagyásával is, még ha ez nehéz döntés lesz is.

Varga Péter szerint az oktatás sikerességének fő kérdése a diákok motivációja. Emiatt is kell változtatni a NAT-on, mert most a diákoknak nincs motivációjuk azt megtanulni. Ellenben, ha olyan tudástartalmakra helyezik a hangsúlyt, amelyek valóban hasznosak a mindennapi életben – például gazdasági, pszichológiai, életvezetési vagy állampolgári ismeretek –, és közelebb állnak a társadalmi elvárásokhoz és a diákok valóságához, az eredményesebb tanulást hoz majd magával.

A beszélgetésben egyebek mellett szó van még arról is, hogy a házi feladatok szerepét is újra kellene gondolni.