„Ebből botrány lesz” – nekünk is sokba kerülhet, ha Orbán tényleg leállítja a gázszállítást Ukrajna felé
„Ebből botrány lesz” – így foglalta össze röviden egy ágazati szereplő, hogy mit vár az Ukrajna irányába tartó gázszállítások leállításától. A probléma nem az iránnyal, hanem magával az elzárással van. Abban minden forrásunk egyetértett, hogy technikailag meg lehet valósítani a határkeresztező lezárását, de abban is mindenki biztos, hogy ennek tovagyűrűző hatásai lesznek, amelyeken Magyarország is sokat bukhat. A legrosszabb még csak nem is feltétlenül a pénzügyi veszteség lesz, de ezzel is számolni kell. A leállás vélhetően épp azért nem lesz azonnali, hogy ezt a veszteséget minimalizálja a kormány.
Teljesen nonszensz
„Az olajblokád letörése és Magyarország biztonságos energiaellátása érdekében most újabb intézkedésekre van szükség. Ezért a Magyarországról Ukrajnába irányuló gázszállításokat fokozatosan leállítjuk, és az így nálunk maradó gázmennyiséget itthon betároljuk.”
Így jelentette be Orbán Viktor szerdán azt, hogy a kormány a földgázexport – vagy inkább a hazánkból induló nemzetközi földgáz-kereskedelem – korlátozására készül. A miniszterelnök szavai alapján olyan intézkedéscsomagon dolgozik a kabinet, amely valamilyen módon ellehetetlenítené az Ukrajna irányába tartó kivitelt.
A kormány elég régóta lebegtet egy ilyen intézkedést, de nem véletlen, hogy eddig nem lépte meg. Ahogy a G7-en is többször írtunk már róla, a gáz- vagy éppen az áramkivitelt egyáltalán nem egyszerű korlátozni vagy leállítani.
Az esetek jelentős részében ugyanis ezekhez az ügyletekhez a magyar államnak nagyjából semmi köze nincs.
Hiába mosódik ugyanis össze az energiáról szóló hazai kommunikációban – jelentős részben a kormányzat törekvései miatt – folyamatosan a piac és az állam, attól még gázzal nem államok kereskednek. Pont emiatt nincs olyan, hogy Magyarország leállítja a szállításokat Ukrajna irányába. A piacon kereskedők adják-veszik a különböző energiahordozókat, amelyek esetenként átlépik az országhatárt.
A kormánynak így alapvetően két lehetősége van, ha valamilyen irányba korlátozni akarja az exportot:
- megtiltja a cégeknek, hogy kereskedjenek egymással; vagy
- valamilyen módon lezárja az útvonalat.
Bár a Fidesz vezette kormányzat nagyon sokszor bizonyította, hogy rendkívül kreatívan tud belenyúlni kereskedelmi kapcsolatokba, az első pont – amellett, hogy egész biztosan uniós és sok egyéb nemzetközi szabályt sértene – jogi keretrendszerének megteremtése is nagyon nehézkes lenne. Éppen ezért marad a második, azaz maga a fizikai szállítás, a vezeték blokkolása. Egészen tegnapig azonban ez is teljesen nonszensznek tűnt.
„Ez olyan, mintha lezárnánk a határon az autópályát, és minden teherautót visszafordítanánk”
– fogalmazott egy forrásunk.
A helyzet talán annyiban még abszurdabb, hogy míg az autópálya állami tulajdon, addig itt magát az infrastruktúrát, tehát a Magyarország területét behálózó nagy nyomású földgázszállító vezetékrendszert egy magáncég, a Mol-csoporthoz tartozó FGSZ Zrt. üzemelteti.
Ennek ellenére forrásaink egyetértettek abban, hogy jogilag megvalósítható a dolog.
„A helyzet teljesen nonszensz, de kereskedelemtechnikai szempontból van rá megoldás”
– mondta a G7-nek egy piaci szereplő.
A kormánynak valójában csak annyit kell csinálnia, hogy egy rendelettel megtiltja a magyar–ukrán határkeresztezőn a kapacitás lefoglalását. Ezzel tulajdonképpen fizikailag blokkolja a gázforgalmat: hiába akar egy ukrán kereskedőcég földgázt vásárolni, egy magyar, német, svájci vagy bármilyen más vállalat pedig földgázt eladni neki, utóbbi nem tudja leszállítani a szerződött mennyiséget. Legalábbis a magyar–ukrán határkeresztezőn keresztül biztosan nem.
Precedenst teremt
Jogilag tehát nem bonyolult a dolog, ami miatt mostanáig mégis sokan elképzelhetetlennek tartottak egy ilyen lépést, azok a következmények. Korábban is írtunk róla, hogy egy határkeresztező blokkolása olyan precedenst teremt, amely alapjaiban rengetheti meg a teljes európai energiakereskedelmet.
Az energiahálózatok ugyanis úgynevezett természetes monopóliumok, és így egyedi szabályok vonatkoznak a fenntartásukra. Egy monopóliumként működő rendszerirányító (így hívjuk azokat a cégeket, amelyek egy ország nagynyomású gáz- és nagyfeszültségű villanyhálózatát üzemeltetik) emiatt nem teheti meg azt, hogy a rendszer egy pontját egyszer csak lezárja. Akkor meg különösen nem, ha ez egy határkeresztező. A piac ugyanis rég nemzetközi, ezért az ilyen országhatárok közötti vezetékekre nemzetközi előírások vonatkoznak, és nemzetközi szervezetek fogják össze a kereskedelmet, illetve a rendszerek kapacitásának értékesítését is.
Ezek a szervezetek és előírások biztosítják a rendszer kiszámítható működését, így ha valaki megszegi őket, akkor az egész rendszerben remeg meg a bizalom. Az a bizalom, amelyre a teljes nemzetközi kereskedelem épül.
„Mi van, ha ennek a mintájára a bolgárok is közlik, hogy valami történt a Török Áramlattal, és leáll Magyarország gázellátása is?”
– mutatott rá a lehetséges tovagyűrűző következményekre egy ágazati szakértő még korábban.
Más kérdés, hogy a magyar kormány az ilyen lehetőségekkel sokat nem szokott foglalkozni, így az, hogy szétvernek egy hosszú ideje működő nemzetközi rendszert, önmagában még biztosan nem visszatartó erejű. Ebben a kontextusban hangzott el a bevezetőben is idézett „Ebből balhé lesz” mondat.
A piacon nem az fogja elsősorban kiverni a biztosítékot, hogy egy súlyos gondokkal küszködő ország felé blokkolja a gáz áramlását a magyar kormány, mert ez (mármint, hogy súlyos gondokkal küzd) a piacot nem érdekli. Önmagában a forgalom korlátozása jár komoly következményekkel.
Nem ez lenne az első alkalom egyébként, amikor leáll a földgázforgalom Ukrajna irányába. Bő tíz évvel ezelőtt, 2014-ben volt már példa hasonlóra, de akkor az FGSZ részben technikai okokkal magyarázta, hogy „határozatlan időre megszakította az Ukrajna felé a Testvériség vezetéktől független távvezetéken keresztül történő földgázszállítást”. Más kérdés, hogy a piacon a magyarázatot akkor is kétkedve fogadták. Különösen annak fényében, hogy a leállásra alig néhány nappal Orbán Viktor és Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgató budapesti tárgyalása után került sor. Ám még ha voltak is a műszakitól eltérő okok a háttérben, akkor még fontosnak tartotta a magyar fél, hogy ne ezt kommunikálja.
Drága mulatság
Ha a nemzetközi rendszerek szétverése nem is rettenti el a magyar kormányt egy ilyen intézkedéstől, az anyagi veszteség azonban már visszatartó erejű lehet.
Márpedig az export blokkolásán biztosan sokat bukik az állam. A kérdés csak az, hogy mennyit.
Egy ilyen határkeresztezőn a gázforgalom nagyon szabályozott módon zajlik. Mivel a vezeték kapacitása korlátos, ezért a szállítás lehetőségét aukciókon értékesíti a rendszerirányító. Ha valaki kereskedni akar országok között, akkor egy ilyen árverésen lefoglalja a kapacitást (vagy annak egy részét), és meghatározott időn keresztül használhatja azt.
Mivel az oroszok több mint egy éve szisztematikusan lövik az ukrán energetikai infrastruktúrát, a gázból korábban – még a háború kitörése utáni két évben is – önellátó Ukrajnában hiány alakult ki. Ennek megfelelően az elmúlt néhány hónapban hatalmas üzlet volt Magyarország felől Ukrajnába gázt szállítani. Így a két ország közötti beregdaróci határkeresztező lassan egy éve teljes kapacitáson működik. Az árveréseken a kereskedők (információink szerint legnagyobb mértékben a MET) folyamatosan lekötötték a teljes mennyiséget, és ha már lekötötték, ki is használták azt.
A tiltás miatt így az FGSZ nagyon komoly bevételtől esik el, hiszen nem tudja eladni azt a kapacitást, amely iránt a közelmúltban hatalmas volt az igény. A Mol valószínűleg joggal várhatja el, hogy megtérítsék számára a kieső bevételt.
Nem csak a vezetékeket fenntartó vállalat bukik azonban. Ha a tiltás azonnal életbe lépne, akkor más piaci szereplők is kompenzációt követelhetnének az államtól. Az aukciókon ugyanis a kereskedők esetenként hosszabb távra is lefoglalják ezeket a kapacitásokat. Úgy tudjuk, hogy a beregdaróci határkeresztező esetében a kapacitás nagyon nagy hányadát negyedéves alapon értékesítették. Márpedig a második negyedéves aukciók már lezajlottak, így a cégek fizettek azért, hogy április és június között kereskedhessenek Ukrajnában.
Tényleg fokozatos lesz
A piacról több forrásból is úgy hallottuk, hogy ezért beszélt Orbán Viktor a szerdai bejelentésében fokozatos leállításról. A kormány szeretné elkerülni ezeket a kártérítési igényeket, így a már értékesített kapacitáshoz valószínűleg nem nyúlnak hozzá.
Ez azt jelentené, hogy június végéig továbbra is jelentős mennyiségű gáz mehetne ki Magyarország felől Ukrajnába,
a tényleges leállásra csak ezt követően kerülne sor. Méghozzá valószínűleg úgy, hogy a harmadik negyedévre egyszerűen nem hirdetik meg az aukciót. A G7-nek nyilatkozó minden piaci szereplő azt mondta, hogy az értékelés előtt érdemes megvárni a végső kormányrendeletet, mert az gyakran eltér a kabinet által kommunikáltaktól. Ugyanakkor, ha a fenti forgatókönyv valósul meg, akkor – ahogy egy forrásunk fogalmazott – ez most egy elég jól átgondolt és megtervezett lépésnek tűnik.
Ráadásul ha az aukciók leállítását foglalják valamiképpen jogszabályba, akkor ebből még viszonylag könnyen lehet visszakozni. A következő negyedéves árverésre ugyanis csak április végén kerül sor. Márpedig addigra egyrészt megoldódhat – a gázszállítások leállításának indokaként megnevezett – Barátság vezeték kérdése, másrészt a választásokon is túl leszünk, így (függetlenül a választás kimenetelétől) politikai szempontból sem lesz annyira fontos keménykedni az ukránokkal.
Áremelkedés, gázhiány
Más kérdés, hogy addigra a mostani intézkedésnek már lehetnek kellemetlen hatásai. Ha ugyanis az ukránok megpróbálják kihasználni az utolsó hónapokat, amikor még jön gáz Magyarország felől, és közben – Orbán Viktor ígéretének megfelelően – itthon is gőzerővel beindul a tárolók feltöltése, akkor erős túlkereslet alakulhat ki a régiós piacon.
Ez pedig még feljebb hajthatja az amúgy sem alacsony gázárakat.
Utóbbinak jó eséllyel állami költsége is lenne, hiszen a kormány legfeljebb az állami MVM-et utasíthatja a fokozott betárolásra, és ha erre magasabb áron kerül sor, azon komoly veszteséget szenvedhet az állami cég.
Ezzel párhuzamosan ugyanakkor más cégek óvatosabbá válhatnak a magyar piacon, és visszafoghatják az itteni betárolást. A miniszterelnök bejelentésében arról beszélt, hogy „feltöltjük a magyar tározókat”, ám a királyi többes itt is elkeni, hogy a tárolókat vállalatok bérlik és használják. Ezek lényegében olyanok, mint a raktárak: ha egy kereskedő nyáron vesz földgázt, de csak télen akarja eladni – bízva abban, hogy addig emelkednek az árak –, akkor elhelyezi a tárolóban.
Igen ám, de amikor egy kormányfő a „mi gázunkról” beszél, miközben korlátozza a nemzetközi forgalmat, akkor a piaci szereplők fejében bekapcsol a vészcsengő. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy nem teszi-e meg ezt adott esetben minden más határkeresztezővel is ellehetetlenítve számukra a nemzetközi kereskedelmet. Ha pedig ezt komoly kockázatként árazzák be a piacon, akkor elképzelhető, hogy nem nálunk, hanem mondjuk a szintén jelentős tárolói kapacitásokkal rendelkező Ausztriában helyezik el a készleteiket.
„Ki lesz ezek után olyan hülye, hogy Magyarországon tároljon gázt?” – foglalta össze röviden a dilemmát egy ágazati szakértő.
Ha ez a kérdés valóban felmerül, az további bevételtől üti el az államot. A tárolókon ugyanis elég jól keres az állami MVM.
Összességében tehát az látszik, hogy a gázszállítások leállítását el lehet ugyan érni törvényi úton, de ennek hatalmas a kockázata, és jelentős költségekkel is jár az állam és így a magyar társadalom számára. Ezt valószínűleg a kormány is látja, és próbálja csökkenteni a veszteségeket, ami viszont azt eredményezi, hogy a tiltás jó eséllyel csak hónapok múlva lép életbe, ráadásul könnyedén ki is lehet farolni belőle. Ezek alapján minden jel arra utal, hogy Orbán Viktor tegnapi bejelentése is csak a Fidesz választási kampányába illeszkedő lépés, amiről csak remélhetjük, hogy minél kevesebb pénzébe kerül majd az adófizetőknek.
Frissítés (8.45): cikkünk megírása után, éjszaka meg is jelent a miniszterelnök bejelentése által előrevetített jogszabály. A kormány a szállításokat és a betárolást külön-külön rendeletben szabályozta.
A szállításnál valóban a harmadik negyedéves aukciót tiltották meg, a szokásos indoklással, tehát „az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel”.
A betárolásnál az egyetemes szolgáltató, tehát az MVM számára kétmilliárd köbméter gáz letárolását tették kötelezővé október 1-ig. Ezzel párhuzamosan tárolási kötelezettséget írtak elő az FGSZ és a kereskedők számára is. A rendszerirányítónak 200 ezer köbméter gázt kell eltartalékolnia július elejére, míg a kereskedőknek az általuk leszerződött földgázmennyiség két százalékát kell hazai tárolókban elhelyezniük. A G7-nek nyilatkozó szakértő szerint esélyes, hogy az FGSZ-re vonatkozó előíráson még módosítani kell, az uniós szabályok szerint ugyanis a különböző gázpiaci tevékenységeket nem végezheti ugyanaz a vállalat. A kereskedőkre vonatkozó előírás pedig elsőre látszatintézkedésnek tűnik, ennyi tartalékkal ugyanis többségük jogszabály nélkül is rendelkezne.
