Brutális mértékben, alsó hangon 50-60 százalékkal emelkedett a műanyagipari alapanyagok ára az iráni háború kirobbanása óta. A drágulás nagyon gyorsan továbbgyűrűzött számos iparágba, hiszen például a csomagolásnál lényegében minden szektorban használnak műanyag termékeket. Bár már az árak emelkedése is nagy probléma, a termelési láncok első szakaszain sok esetben hiánnyal is szembesülnek a gyártók.
Duplázódtak az árak
„Tudsz úszni? Nem. És ha megfizetem?” Ezzel a Hofi Gézától eredeztethető viccel szemléltette egy hazai középvállalat vezetője, hogy mi zajlik jelenleg a műanyag, illetve a műanyagból készített csomagolóanyagok és egyéb termékek piacán. Elmondása szerint most még horroráron hozzá lehet jutni ugyan azokhoz a műanyagalapú termékekhez, amelyeket ők is felhasználnak a gyártási folyamatban, de hamarosan eljöhet az idő, amikor már hiába fizetnének bármennyit egyes cégek az ilyen anyagokért és termékekért, egyszerűen nem lesz mit megvenni.
A napokban tucatnyi érintett vállalat vezetőjével beszéltünk, és az elmondottak alapján utóbbi forgatókönyv egyáltalán nem a távoli jövőt mutatja. Sőt, nem egy cég már most ellátási gondokkal küszködik.
A problémát az okozza, hogy a széles körben használt műanyagok alapvetően kőolajszármazékok (ha nem újrahasznosított termékekből állítják elő őket). Márpedig az olajpiacon az iráni háború globális ellátási zavarokat okozott. A G7-en is többször írtunk róla, hogy a Perzsa-öblöt az Indiai-óceánnal összekötő Hormuzi-szoros lezárása miatt a globális kőolajkínálat nagyjából 15 százaléka esett ki egyik pillanatról a másikra, ami az energiahordozó és az abból gyártott termékek drámai drágulásához vezetett.
Nem volt ez másképp a különböző műanyagok piacán sem.
Egyes alapanyagoknál az azonnali szállításra vonatkozó árak tonnánként ezer dollárral ugrottak meg, ami nagyjából duplázódás az év eleji árszinthez képest.
Ám még a kisebb mértékben dráguló műanyagoknál is 50-60 százalékkal emelkedtek a jegyzések.
A helyzetet tovább rontja, hogy az alapanyag közelsége miatt a Közel-Kelet részesedése kifejezetten nagy a globális műanyagipari termelésben is. A két kulcsfontosságú műanyagipari alapanyag közül a polietilén 15, míg a polipropilén 9 százalékát gyártják a térségben, ahonnan a háború miatt most ezeket a termékeket sem egyszerű kijuttatni.
Ráadásul az így kieső termelést mások sem nagyon tudják átvenni. Nemcsak azzal van ugyanis gond, hogy kevés az olaj, hanem azzal is, hogy ebből milyen anyagokat állítanak elő a finomítók. Mivel gázolajból globálisan hatalmas a hiány, és ezen most rengeteget kereshetnek az olajipari vállalatok, a termelésüket jó eséllyel erre optimalizálják.
„Nagyon valószínű, hogy a finomítók jelenleg a dízelkihozatal növelésére fókuszálnak. Így elképzelhető, hogy a műanyagtermeléshez szükséges alapanyagból most arányaiban is kevesebbet állítanak elő”
– magyarázta kérdésünkre Holoda Attila energiapiaci szakértő, az Aurora Energy Kft. ügyvezető igazgatója.
Nem az a kérdés, hogy mennyiért, hanem hogy van-e
A kínálat szűkülésének hatásai lényegében azonnal elérték azokat a hazai cégeket, amelyek közvetlenül használnak fel műanyagipari alapanyagokat.
„A háború kirobbanása utáni egy-két hétben nagyjából 20 százalékkal emelkedtek az alapanyagáraink, most viszont már 50 százalék körüli drágulásnál tartunk. Tulajdonképpen pánikvásárlás van a piacon, és licitálunk az anyagért. Lassan már nem az a kérdés, hogy mennyiért tudja megvenni az ember, hanem az, hogy kap-e egyáltalán”
– mondta a G7 kérdésére egy kültéri műanyag játékokat gyártó cég vezetője.
Ugyanerről számoltak be egy hasonló területen tevékenykedő másik vállalatnál is. Náluk mostanra lényegében teljesen leállt a beszállítás. Egy darabig külföldről még sikerült alapanyagot beszerezni, most azonban már onnan sem kapnak. Ez egyébként jól mutatja, hogy a kialakult helyzet véletlenül sem magyar specifikus: a teljes európai piacot érintő problémáról van szó.
Mindkét vállalatnál azt mondták, hogy egyelőre 2-3 havi alapanyaguk még van ugyan, de ha addig nem változik a helyzet, akkor nyáron jó eséllyel le kell állítaniuk a termelést. Némi szerencse, hogy a termékeik iránt – azok jellegéből fakadóan – szezonális a kereslet, így a nagyobb forgalmat hozó hónapokon ekkor már túl lesznek. A kényszerű leállás azonban így is nagy nehézségeket okozna.
Nem csak a játékgyártás területén alakult ki ilyen helyzet: lényegében az összes olyan vállalat, amely közvetlen műanyagipari alapanyagból – például polietilén- vagy polipropilén-granulátumból – állít elő termékeket, hasonló problémákkal szembesült.
„Míg korábban állandóan volt fogható készlet, azaz rendelhettünk akár azonnali szállításra is, ma már ilyen nincs. Jobb esetben áprilisi szállításra előjegyzik az igényünket, de akkor sem tudnak árat mondani”
– vázolta az elmúlt hetek tapasztalatait kérdésünkre Sőregi Tibor, a műanyag rekeszek, ládák és raklapok gyártásával foglalkozó Taroplast Kft. ügyvezetője.
Ez finoman szólva is megnehezíti a tervezést az olyan vállalatoknak, amelyek költségstruktúrájában nagy a műanyag alapanyag árának a súlya. Ráadásul a játékgyártók és Sőregi Tibor is arra panaszkodtak, hogy a megugró költségeket egyáltalán nem tudják áthárítani a vevőikre, ugyanis egyelőre senki nem hajlandó semmilyen áremelést elfogadni.
A Taroplastnál egyébként csak azért nem szembesülnek alapanyaghiánnyal, mert az elmúlt hónapokban az exportpiacaikon a termékeik iránti kereslet is visszaesett némileg, így a korábbiakhoz képest kisebb mennyiségben gyártanak. Ha a korábbi szinten pörögne a termelés, akkor azonban valószínűleg már ellátási gondokkal küszködnének.
Mint a Covid idején
Nehezen tudta elfogadtatni a vevőivel az árak emelését a fóliákat és csomagolóanyagokat gyártó Iparifóliák Hungary Kft. is. Papp Gábor, a vállalat ügyvezető-tulajdonosa azt mondta, náluk típustól függően a 80-100 százalékot is eléri az alapanyagok áremelkedése. Ekkora drágulást egyetlen cég sem tud kigazdálkodni. Ebben a szektorban ráadásul jellemzően nem is túl magas az árrés, így a vállalatoknak azonnal át kell hárítaniuk vevőikre a megugró költségek nagy részét, ha nem akarnak tartósan súlyos veszteséget termelni.
Papp Gábor elmondása szerint az első héten minden partner azt szerette volna, hogy a meglévő készleteikből lássák el a piacot és egyelőre ne érvényesítsék az alapanyag-áremelkedést a késztermékeknél. Mivel azonban ez a későbbiekben negatívan érintette volna őket, már ekkor fokozatosan elkezdtek emelni. A piac mostanra kezdi lassan elfogadni a kialakult helyzetet.
„A Covid ideje alatt már tapasztaltunk hasonló piaci helyzetet, az akkori tapasztalatokhoz nyúltunk most vissza”
– mondta a cégvezető.
Az ilyen csomagolóipari, illetve hasonló termékek azok, amelyeken keresztül néhány hét alatt továbbgyűrűzött az árak emelkedése, és esetenként a hiány is más, a fogyasztókhoz közelebb álló termékeket gyártó ágazatba is.
Tovagyűrűző hatások
Egy üdítőket gyártó cég vezetője azt mondja, az elmúlt két-három hétben folyamatosan kapták a jelzéseket a beszállítóiktól az árak emelkedéséről, illetve esetenként a lehetséges ellátási zavarokról is.
Ők a zsugorfóliát – amellyel hatosával összecsomagolják a palackokat – most közel kétszer annyiért vásárolják, mint korábban, de a címkék és a palackgyártáshoz használt előformák ára is megugrott. Utóbbi beszállítója március közepén azt is belengette, hogy akár a szerződött mennyiség leszállításával is gondok lehetnek, ám ebből végül visszakoztak.
Hasonló tapasztalatokról számolt be egy nyomdai termékeket előállító cég vezetője is. Hozzájuk is
szakmányban érkeztek az olyan beszállítói levelek az elmúlt időszakban, amelyekben a partnerek hosszan ecsetelve az iráni konfliktus miatt kialakult piaci anomáliákat, 10-15 százalékos áremelésekről tájékoztatták őket.
Nem segít a helyzeten az sem, hogy az árak emelésére sok cég azzal reagál, hogy még a korábbi áron igyekszik minél nagyobb mennyiséget felhalmozni a termeléshez szükséges alapanyagokból. Bár ez teljesen racionális magatartás, olyankor teremt többletkeresletet a piacon, amikor az ellátás amúgy sem zökkenőmentes, ezzel is növelve a hiány kialakulásának esélyét.
Mindenesetre a fentiek alapján teljesen egyértelmű, hogy az olajpiacról eredeztethető problémák elkezdtek végigfutni az ellátási láncon, és idővel a lakossági fogyasztók is szembesülnek majd a következményekkel.
Jobb esetben ez csak az árak emelkedését jelenti majd, az olajválság elhúzódása esetén azonban akár hiány is lehet bizonyos termékekből.
Más kérdés, hogy a termelési láncok végét egyelőre még nem érte el törvényszerűen a krízis. Egy autóipari beszállítócég vezetője szerint például a nagy autógyárak nem fogták vissza a rendeléseiket semmilyen alapanyagra. Ez azt jelzi, hogy még a termeléshez szükséges mennyiségben rendelkezésükre állnak a műanyag alkatrészek is, ha ugyanis ezekből hiány lenne, akkor más termékekből is kevesebbet vásárolnának, hiszen nem lenne mivel összeépíteni őket. A nem műanyagipari beszállítók ugyanakkor már számolnak azzal, hogy előállhat ilyen helyzet, és a műanyaghiány miatt a saját termékeik iránt is csökkenhet a kereslet.
