Ne kapjanak arab sejkek tízmilliárdokat az EU-tól, de mi lesz közben a magyar gazdákkal?

Fényévekre van egymástól a végső döntéseket meghozó felek álláspontja az Európai Bizottság tavaly készített agrártámogatási javaslata kapcsán. A bürokratikus átfutási idők miatt már most is az utolsó órákban járunk ahhoz, hogy 2028-tól életbe léphessen az új rendszer, de a kompromisszumos lezárásnak még a nyomai sem látszanak.

Magyarország számára óriási a tét, mert ahogy ebben a cikkben bemutatjuk, fekszenek az asztalon számunkra igen kellemetlen változásokat hozó javaslatok is. Márpedig megfelelő támogatási szint nélkül a klímaváltozás miatt az idén már egyébként is katasztrofális évet záró hazai agrárium pénzügyileg is elég hamar súlyos helyzetbe kerülhet.

A legfontosabb kérdés magyar szempontból az, hogy a következő uniós pénzügyi ciklusban, azaz 2028–2034 között lesz-e felső határa a földalapú (azaz a megművelt terület nagysága alapján számolt) támogatásoknak. Jelenleg ugyanis nincs, és ebből az következik, hogy ha lesz, akkor csökkenteni fogja a nagy gazdaságoknak járó összegeket.

Az Európai Bizottság 100 ezer eurós (jelenlegi árfolyamon 36-37 millió forint) limitet javasolt, márpedig ez nagyon jelentős vágás lenne a magyar mezőgazdaság meghatározó szereplői számára. Jelenleg 700 hektár környékén van az a határ Magyarországon, amely felett már több mint 40 millió forint (alapszintű) támogatás jár évente, és legalább 1500 nagy gazdaság is lehet, amely a Bizottság által javasolt limit fölé kerülne.

Ha ez így maradna, akkor támogatási szempontból az új rendszer gyakorlatilag lefejezné a magyar agrárium leginkább versenyképes nagy cégeit. A terv azonban számos tagországban és az előkészítés soron következő döntéshozó szervében, az Európai Parlamentben is heves ellenállást váltott ki.

Norbert Lins EP-képviselő, az ügy jelentéstevője júniusban egyrészt 500 ezer eurós (180-185 millió forint) plafont javasolt, és ahogy most a G7-nek adott exkluzív interjúban kiemelte, fontos különbségnek tartja azt is, hogy ő az egész Unión belül egységesen, határokon átívelően és természetes személyekre vonatkoztatná a limitet. Ez nekünk körülbelül azt jelentené, hogy csak a 150-200 legnagyobb magyar gazdaság kerülne a limit fölé, illetve azok a kisebbek (ha vannak ilyenek), amelyek olyan tulajdonosi körhöz tartoznak, amely az Unióban összességében túllépi a határt.

A természetes személyekre vonatkozó korlátot általában az Egyesült Arab Emírségek királyi családjának (a világ egyik leggazdagabb famíliájának) a példájával szokták indokolni.

Az al-Nahján dinasztia az egyik állami alapján és annak európai leányvállalatain keresztül hat év alatt összesen 71 millió euró uniós támogatást kapott

a Közös Agrárpolitika (KAP) büdzséjéből, miután Romániában, Spanyolországban és Olaszországban is nagy területeket vásárolt fel.

„A problémát az jelenti, hogy vannak olyanok, akik csak befektetésnek kezelik a támogatások lehívását, és ők persze nem szeretnék, ha ez csökkenne. Jelenleg a támogatások nemzeti kifizetőhelyeinek adatai nincsenek összehangolva, pedig szerintem ez lenne az adófizetők érdeke, és én ezek alapján kötném a felső limitet természetes személyekhez” – erősítette meg Lins kérdésünkre.

Rögtön felmerül persze, hogy ennek következtében offshore cégek vagy magántőkealapok mögé rejtőzhetnek a tényleges tulajdonosok, de az elképzelések szerint ebben az esetben egy cég eleve nem kaphatna semmilyen támogatást.

A felső limit mellett azonban a bizottsági javaslat a támogatások degresszióját is tartalmazza, vagyis sávos alapon csökkentenék a támogatás összegét. Nézzük meg, mennyi pénzt kapna ezek szerint egy jelenleg (a földek mérete alapján) évi 120 ezer euró támogatásra jogosult gazda, ha a bizottsági javaslat degressziós eleme csont nélkül átmenne a gyakorlatba 2028-tól:

• 20 ezer euróig nincs elvonás, vagyis a gazda megkapná mind a 20 ezer eurót.
• 20 és 50 ezer euró között 25 százalékot vonnának el, azaz 30 ezer euró helyett csak 22,5 ezer járna.
• 50 és 75 ezer euró között 50 százalékos elvonás lenne, azaz csak 12,5 ezer eurót fizetnének ki.
• 75 és 100 ezer euró között 75 százalékos lenne az elvonás, azaz 6250 euró járna.
• 100 ezer euró felett pedig nem járna semmi, azaz 20 ezer eurót nem fizetnének ki.

Ha ezt összesítjük, akkor 120 ezer helyett első körben csak 61,25 ezer euró tényleges kifizetés járna, és az elvonás, vagyis 58,75 ezer euró egy olyan közös alapba menne, ahonnan a kis- és középbirtokokat, valamint a fiatal gazdákat támogatnák.

Ez tehát egy központi pénzátcsoportosítási kísérlet a nagyobb szereplőktől a kisebbek irányába, függetlenül attól, hogy az adott országban a nagy- vagy kisbirtokok a jellemzők.

Ugyanakkor az elvonás összegét csökkenteni lehetne a munkabérekkel és a járulékokkal, így a sok alkalmazottat foglalkoztató nagyobb gazdaságok a valóságban mégis elérhetnék a 100 ezer eurós plafont.

Csakhogy az Európai Parlamentben (ahol Lins jelentéstevőként jelenleg a politikai csoportosulásokat képviselő, úgynevezett árnyék-jelentéstevőkkel egyeztet) és a tagállamok körében is sokan ellenzik a degresszió mértékét és rendszerét, olykor pedig egyenesen az ötletét is. (Azzal érvelve, hogy a kis és fiatal gazdákat másképp kellene támogatni.)

Az ellentétek alapvetően abból adódnak, hogy az uniós tagállamokban a földviszonyok és a piaci koncentráció mértéke nagy szórást mutat, vannak olyan országok, amelyekben a nagy és koncentrált piaci szereplők dominálnak, máshol viszont sokkal több a kisebb gazdaság. A vita lényege tehát abban rejlik, hogy sikerülhet-e ehhez a mozaikszerű szerkezethez egyetlen egységes támogatáselosztási elvet rendelni, vagy végső soron mégis nagyobb szabadságot kell hagyni a tagállamok kezében.

Norbert Lins azt mondta nekünk, megérti, hogy az általában történelmi okokból eredő piacszerkezeti sajátosságokat figyelembe kell venni, ugyanakkor amellett is érvelt, hogy ha már közös uniós agrárpolitikáról beszélünk, akkor abban tényleg legyenek közös szakpolitikai elemek. „Ne csak az legyen, hogy a tagállamok befizetnek a közös kasszába, aztán onnan automatikusan visszaadjuk nekik a pénzt valamilyen újraelosztás szerint.”

Mindent egy kalapba?

Magyar szempontból kulcskérdés lesz az is, hogy a Bizottságnak sikerül-e átvinnie azt az elképzelését, hogy az agrárpénzeket összevonja a kohéziós pénzekkel egy új „szuperalapba”. Az biztos, hogy a közvetlen támogatások ebben az esetben is címkézettek maradnának, de az nyitott kérdés, hogy a vidékfejlesztési támogatások, vagyis egyebek között a magyar mezőgazdaság egy másik fontos pillére önálló marad-e a büdzsében.

Ha ugyanis nem marad meg az önállóság, akkor a mezőgazdaság közvetlen versenybe kerül például az iparral vagy, mondjuk, a közlekedésfejlesztéssel a forrásokért, és ha ebben teret veszít, akkor jóval kevesebb pénzhez jut. Ráadásul ezt a forgatókönyvet újabban már a magyar kormányzati struktúra is erősítheti, hiszen a Tisza-kormányban külön minisztérium van az agráriumra és a vidékfejlesztésre, így a gazdák szempontjából a két támogatási láb még a magyar alrendszerekben is elkülönül, amit sokan eleve nem tartanak a maguk szempontjából szerencsés iránynak.

Norbert Lins sem hiszi, hogy a mezőgazdasági forrásokat kohéziós pénzekként kellene szétosztani.

„Szeretném megtartani és biztosítani, hogy elkülönített legyen a mezőgazdasági büdzsé, hogy ne legyen tagállami döntés az, hogy a pénzt valóban mezőgazdasági célokra használják fel, vagy esetleg nem. Ne értsen félre, nem vagyok a tagállami hatáskör rugalmassága ellen, de a mezőgazdaságnak legyen egy minimális büdzséje. Persze legyen mozgástér ezen a minimumon belül vagy akár lehessen többet is költeni például környezetvédelemre vagy befektetésekre, de a legjobb megoldás egy külön alap létrehozása lett volna. Az Európai Parlament álláspontja szerint a Közös Agrárpolitikának (KAP) a kohéziós alap keretein belül kellene maradnia, de a lehető legnagyobb mértékű önállóságot kellene élveznie, jelentős, célzottan elkülönített forrásokkal” – mondta.

Csakhogy ha az agrárpénzek mégis teljes mértékben bekerülnek az új szuperalapba, akkor az arra érvényes elosztási mechanizmus is vonatkozni fog rájuk, és mivel a szuperalap döntő része kohéziós, azaz felzárkóztatási célú forrás, valószínűnek látszik, hogy az agrárium egészére is a kohéziós elosztási elvek vonatkoznának. Márpedig e logika szerint reálisnak tűnik, hogy a fejletlenebb régiók kapjanak nagyobb támogatást, ami végső soron azt jelentené, hogy például a Magyarországnak járó összeg (az úgynevezett nemzeti boríték tartalma) megemelkedne.

„Nem vagyok a kelet-európai országok ellen, de ez egy kelet–nyugati konfliktushoz vezethet az Unión belül, mert, mondjuk, a német és francia gazdák úgy érezhetik, hogy ez a változás nem tisztességes számukra. Tudom, hogy a felzárkózás fontos szempont, de az egy hektárra vetített támogatási összegekben a különbség ma már nem olyan nagy, mint, mondjuk, tíz évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor komolyabb vitát generálhat, ha, mondjuk, Magyarországon vagy Csehországban több támogatás jut majd egy hektár földre, mint például Franciaországban vagy Belgiumban” – mondta nekünk Lins.

Kifutnak az időből

A jelentéstevő naptárában jelenleg december 1-je van beírva a parlamenti bizottsági szavazásra, addig kellene az árnyék-jelentéstevőkkel a kompromisszumos javaslatokat kidolgoznia. A tagállamokat képviselő Európa Tanács október végére próbálja kialakítani a saját álláspontját, de ott a tagok annyira megosztottak a kérdésben, hogy ennek a dátumnak a tartására ma kevesen fogadnának. Mindenesetre a parlament csak e két mérföldkő (a szakbizottsági szavazás, amelyet a plenáris ülésen történő elfogadás követ és a tanácsi egységes álláspont) elérése után ül majd asztalhoz a tagállamok képviselőivel, de már az is borítékolható, hogy ott is messze lesznek egymástól az elképzelések.

„A legvalószínűbb forgatókönyv szerint kifutunk az időből, ezért átmeneti évre lesz szükség 2028-tól” – mondja Lins. Ez azt jelentené, hogy amíg nincs végső egyezség, addig a jelenlegi elosztási szabályok maradnak meg, vagyis nem lesz felső korlát, nem lesz sávos elvonás, de akár még szuperalapba tolás sem. Csakhogy azt sem lehet tudni, hogy átmenetileg változatlan elosztási szisztéma mellett mennyi pénz tartozik majd az agrártámogatásokhoz, hiszen ez a 2028-tól induló új költségvetési ciklus keretszámainak függvénye lesz – ennek alkuja azonban szintén nagyon rosszul áll.

Amíg tehát az új költségvetés általános feltételeiről nem születik meg a kompromisszumos végeredmény, addig még azt sem lehet megjósolni, hogy változatlan feltételek mellett nő vagy csökken a Magyarországnak járó agrártámogatások összege.

A jelenleg futó, 2021–2027-es költségvetési ciklusban is két év átmeneti időre volt szükség az elinduláshoz, pedig akkoriban jóval kisebb változtatásokról volt szó ahhoz képest, hogy most egy teljesen új mechanizmust kellene a három félnek, a Bizottságnak, a Parlamentnek és a Tanácsnak rekordidő alatt letárgyalnia.

Amikor Linst arról kérdeztük, számára vannak-e átléphetetlen vörös vonalak a tárgyalások előtt, nevetve csak azt mondta, „egy jelentéstevőnek sosem túl bölcs dolog vörös vonalak meghúzásával kezdenie, mert akkor azonnal behatárolja a tárgyalási pozícióját”.