Virovácz Péter az ING vezető elemzője, Homolya Zoltán az elemző gyakornoka. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Németország döntéshozói végre ráébredtek arra, hogy a német gazdaság strukturális problémákkal küzd, amit csak ígérgetéssel nem lehet megoldani. A német Gazdasági Szakértői Tanács friss jelentése pikánsra sikeredett. A szerzők szerint az ország gazdasága jelenleg az elmúlt 80 év legnehezebb időszakát éli. Ez számunkra azért érdekes, mert hazánk legnagyobb gazdasági partnerének gyengélkedése meglátszik a magyar teljesítményen is. Magyarország gazdasága az utóbbi három évben stagnált, míg a németek öt éve állnak egy helyben. Az ipar legnagyobb szeletét kitevő járműgyártás pedig a Covid óta nem talál magára egyik országban sem.
Amennyiben ez itthon újabb kétévnyi 10–14 százalék közötti minimálbér-emeléssel párosul, úgy a vállalatok komoly dilemma elé néznek. Vagy árat emelnek, hogy kompenzálni tudják a munkaerő-tartalékolás pluszköltségeit, vagy racionalizálják a humánköltségeket, és leépítésekbe kezdenek.
Egy bűvös harmadik opció, hogy végre magára talál a magyar gazdaság.
Itt jön képbe a külső kereslet és persze a német gazdaság kérdésköre. Egy olyan kis, nyitott gazdaság számára, mint Magyarország, létfontosságú, hogy a belső motorok dadogása esetén legalább az export iránti kereslet legyen erős. Persze nem a németeken múlik minden, a probléma inkább ágazati (autóipari) fókuszú, de mégiscsak Németország a legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Tehát a német gazdaság belső élénkülése jól jönne a magyar gazdaságnak, még akkor is, ha ez sem oldana meg minden gondot egy csapásra.
Az energiaválság égető következményeit egy átlag magyar fogyasztó közvetlenül nem érzi, hiszen az EU-s átlag felénél is kevesebbet fizet minden egyes kilowattóra energia után. Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági áramárak az Európai Unión belül. A vállalatok számára már közel sem ilyen rózsás a helyzet, aminek az árát közvetetten, de a fogyasztók fizetik meg. Az Európai Unióban a magyar vállalatok fizetik a hatodik legmagasabb villanyszámlát a fogyasztás arányában.
Ennél eggyel rosszabb helyet foglal el Németország a listán. Nem véletlenül hangzott el már sok fórumon, hogy a német iparvállalatok magas energiaszámlája is oka a gazdaság vergődésének. Ezt kissé lassan ugyan, de felismerték a döntéshozók, és bemutattak egy tervet, amelynek része, hogy csökkentsék a német vállalatok energiaköltségét, mégpedig költségvetési forrásból.
Mindez jól hangzik, és illeszkedik abba az intézkedéssorozatba, amit a politikusok bő fél évvel ezelőtt jelentettek be, hogy átfogó módon kezeljék a német gazdaság strukturális problémáit. Habár a német kilátások javultak a bejelentések hatására, valós előrelépés azóta nem igazán történt, és a gazdasági szereplők elkezdték diszkontálni a korábban optimista várakozásaikat.
Ennek nyomán a jövőre várt 1,3 százalékos német GDP-növekedés helyett a piaci konszenzus mára csak 1 százalék. 2027-re pedig az 1-ről 1,8 százalékra ugró előrejelzés mára 1,5 százalékra olvadt. A német kormányt valószínűleg az sarkallta most cselekvésre, hogy nyomai sem láthatók széles körű fellendülésnek, és a pesszimizmus megint kezdett eluralkodni.
Múlt héten Németország vezetése több jelentős intézkedésről is megállapodott, ami habár még nem jelent végleges megoldást, mutatja a cselekvési szándékot. Ezen döntések közé tartozik az a tervezet is, amely alapján 2026. január 1-jétől 2028 végéig 5 eurócent/kilowattóra árat biztosítanak az energiaintenzív ipari szereplők számára a jelenleg piacon elérhető 15 centes árszint helyett. Érdemes visszaemlékezni, hogy az ipar energiaárainak támogatására vonatkozó elképzelés már a koalíciós megállapodásban is szerepelt, de egészen eddig nem sikerült közös nevezőre jutni.
Márpedig az energia kulcskérdés a németek számára.
2023-ra az ország energiaimportnak való kitettsége miatt a villamosenergia ára a háromszorosa lett a 2019. évi átlagnak. Ez a pluszköltség pedig aláásta a német ipar versenyképességét az utóbbi években, ami meglátszik a gazdasági és a piaci eredményeken is. Ennek a problémának az orvoslása érdekében tervezi a német kormány bevezetni az új ötcentes programot. Ez számszerűen az energiaköltségek 2019-es állapotra való visszaállítását jelenti. A német kormány ráadásul ezzel átvállalná az energiaintenzív cégektől az árak ingadozásának kockázatát is, biztosítva számukra a könnyebb tervezhetőséget, növelve versenyképességüket a nemzetközi porondon.
Persze a német gazdaság külső keresleti problémái ettől nem oldódnának meg, de legalább érkezne valami belső pozitív impulzus. A német ipar élénkülése pedig pozitív hozadékkal járhatna a magyar gazdaság számára is. A rendelésállományok újbóli növekedése segítené a hazai kapacitások részbeni felfuttatását is.
Ez pedig javítaná az üzleti bizalmat, és talán elkerülhető lenne a nehéz választás: áremelés vagy elbocsátás.
Viszont a hangsúly a „talán” szócskán van. Érdemes még fenntartásokkal kezelni az újabb esélyt a gödörből való kimászáshoz. Első lépésben ugyanis szükség van a német kormány és a német parlament teljes támogatására az energiaár-reformhoz. A téma versenypiaci érzékenysége miatt pedig az Európai Bizottság jóváhagyására is szükség van, hogy a program a gyakorlatban is megvalósulhasson. De legalább már ott az esély, hogy a nem is olyan távoli jövőben történhet valami pozitív is a német és a magyar ipar háza táján.
