Feldolgozott helyett házit: vajkrém két alapanyagból
Olyan helyzetbe kerültem, amibe talán mindenki, aki kenyereket, szendvicset szokott kenni otthon. A vaj, amit amúgy pulton tartok, a melegtől folyékonnyá vált, ezért a hűtőbe tettem. Amikor reggel 6-kor csukott szemmel kellett szendvicset készítenem, akkor szembesültem a bajjal, hogy nem tudom kenni a tömbbé hűlt vajat. Ilyenkor persze elővehetném az internet harminc legtutibb trükkjét, reszelhetném, boríthatnék rá forró poharat, vagy vásárolhatnék speciális vajgyalut, de ezek hajnalban nem tűnnek megoldásnak.
Bár ez egy szezonális probléma, ami minden nyár elején beüt, még sose nyúltam ipari megoldáshoz, – mostanáig. Vajkrémet vásároltam, ami ugyan kenhetőnek bizonyult, kár, hogy kenegetés közben sírni támadt volna kedvem. A vízben úszó popsikenőcs állagú daraboknak se szaga, se íze nem volt, kellemetlen érzetet hagytak maguk után, a gyerekek pedig másnap udvariasan megkértek, bármit is kentem a szendvicsükbe, ne tegyem újra. Persze aztán piackutatás közben rájöttem, hogy a luxuskategóriájú vajmárkáknak is van saját vajkrémük, ami valószínűleg jobb ízvilággal rendelkezhet, még így is felmerült bennem, vajon mi ez a termék, és annak ellenére, hogy egy nagyon is releváns problémára ad választ, miért nem tudja ezt megtenni sokkal élvezhetőbb módon?
Mint minden ilyen esetben, először nézzük meg, hogyan határozza meg ezt a terméket az Élelmiszerkönyv. Már az sokat mond, hogy a neve vajkészítmény, tehát olyasmi, ami vaj is, meg nem is, zsíros is, meg nem is. Technológiáját tekintve pedig olyasmi, ami tejszínből (amiből amúgy, ugye, a vajat köpülik) illetve tejszármazékokból, tejből, savóból, vízből, adalékanyagok (pl. módosított kukoricakeményítő, kukoricakeményítő, guargumi, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, xantángumi) segítségével kenhető állagú krémet állít elő. Ezek a készítmények ízesíthetőek, nem véletlen, hiszen magukban nincs ízük. Létezik belőlük natúr, ami enyhén sós, zöldfűszeres, valamint magyaros, ami egyszerűen pirospaprikás és hagymaporos.
A vajkrém lényege, hogy jobban hangzik, mint a margarin, hiszen van benne vaj, nem teljes egészében műanyag, csak részben, azért mégsem a legjobb dolog, amit kenyérre kenhetek, még ha van bőven rosszabb is. Ebben a cikkben a vajalternatívák és a margarin különbségeit vizsgáltuk, és ötleteket adtunk ahhoz, mi kenhető még a kenyérre ezeken kívül.
Otthoni gyakorlatra lefordítva ez annyit jelent, hogy a vajat valamilyen más, krémes tejtermékkel kell elkeverni, így az hidegen is kenhető lesz. Izlandon ezt skyrel, azaz joghurttal oldják meg, amit sokan sokféleképpen próbáltak reprodukálni többek között íróval és tejszínnel. Én sokáig görög joghurttal készítettem, ezzel a megoldással pedig a házi vajkrém kapott egy enyhén savanykás mellékízt. Ez nem mindenkit zavar, de azért később kevesebb tejföllel is elvégeztem a kísérletet, ami a vajhoz sokkal közelibb ízzel zárult. Többféle arányt kipróbáltam, végül a fele-fele vaj:tejföl mennyiséghez képest egy árnyalatnyival kevesebb tejföllel lett a legjobb, de biztosan különbözik vaj-és tejföltípustól függően.
Az egész művelet három percet vesz igénybe, és a célt tökéletesen elértem vele: a hűtőből kivéve azonnal kenhető vaj, mindenféle műanyag nélkül. Akinek megdobbantják a szívét a „magyaros” jellegű jelszavak, simán ízesítheti az alapot: friss zöldfűszerek, fűszerek, fokhagyma, bármi. A módszer egyetlen hátránya, hogy így a vaj rövidebb életű, mint eredeti formájában, szóval egyszerre elég csak kis mennyiségben előállítani.
Házi vajkrém
Alapanyagok:
- 100 gramm vaj – szobahőmérsékleten
- kb. 50 gramm tejföl (zsíros, sűrű – ez kb. másfél evőkanálnyi)
A puha – nem olvadt, de nem is kemény vajat a tejföllel, lehetőleg habverővel, vagy botmixerrel teljesen simára keverem, és zárható kis üvegbe, dobozba teszem, így tartom a hűtőben.
Feldolgozott helyett házit sorozatunkban népszerű bolti termékeket állítunk elő egyszerűen, otthon, kevesebb adalékanyagból.
