Megint egy TikTok-recept, ami nem hülyeség, csak át kell nevezni

Mindig tanulságos dolog virálissá váló TikTok-recepteket tesztelni. Egyrészt sok mindent meg lehet érteni abból, ma milyen táplálkozási irányok és főzési módszerek érdeklik az embereket, miért pont az a pár hívószó és kép szólítja meg őket annyira, hogy millióan megnézzék, majd több százan újragyártsák ugyanazt az ételt.

Az ennél is nagyobb tanulság általában akkor jön, amikor elkészítem a szuperdivatossá váló receptet. Ilyenkor ugyanis szinte mindig kiderül, hogy működik ugyan, de van egy eredeti, egy-két lépéssel vagy alapanyaggal bővebb változata, ami ezerszer jobb, és éppen az a trükk értelmetlen, ami miatt menővé vált.

Legújabb alanyunkkal, a répatortillával is ugyanez a helyzet. Az ilyen receptek mindig pár rövid jelmondattal húznak magukhoz: kevés alapanyagból, pár perc alatt készül el, vagy valamilyen nagy dietetikai csodamódszert old meg egy csavarral, esetleg mind egyszerre. Szóval mindent, ami beleillik a nem akarunk főzni/nem akarunk hízni/örök életet akarunk, de enni is szeretnénk célokba. Reszelt répa, tojás, sajt kerül egy tálba, ezt elkeverik, majd kerek alakú lappá nyomkodják, megsütik, végül tortillalapként, más néven wrapként alkalmazzák, azaz beletöltenek mindenfélét, feltekerik, szép színes, megeszik.

Az hangzik csodának, hogy liszt nélkül, zöldségből készül a tortilla, ám ez valójában egy nyelvi bravúr, amellyel egyszerűen átnevezik a tócsnit. Kár, mert ezt az ételt már annyian annyiféleképpen nevezték, hogy újabbra aztán igazán semmi szüksége nincs. Ráadásul nem is igazi tócsniról van szó, hiszen nincs benne liszt, csak tojás, és nem krumpliból, hanem répából készül, a rengeteg sajt tartja össze – elvileg – a masszát.

Már amennyire összetartja, ez ugyanis – tesztjeim közben kiderült – nagyban függ a répa frissességétől, attól, mennyi levet dob ki, a sajt fajtájától, zsírtartalmától, illetve a pontosabb arányoktól is, ezek viszont a TikTok-videóknál a legritkábban vannak feltüntetve. Ha pedig a répa túl lédús, a sajt túl zsíros, esetleg túl vékonyan vagy túl vastagon oszlatjuk el a masszát, már nem lesz a tortilla tekerhető, szakad, törik, nem hajlik.

És máris ott vagyunk, ahol a part szakad: nesze neked pár perces, pár alapanyagos recept, ha ennyi mindenre kell figyelni, és ha ennyi bizonytalanság körülötte.

Ráadásul a tortilla/wrap lényege az, hogy sok alapanyagot, húst, falafelt, salátát, zöldségeket, szószokat egy csomagba fogjon, és így azok együtt szállíthatók, egy falatban haraphatók legyenek, muszáj belátni, hogy ez a zöldséges massza erre a célra alkalmatlan, ha ilyesmire vágyunk, ahhoz bizony lisztre és vízre van szükség. Van is hozzá recept már, amit akár egészségesebbé is tehetünk, ha 20-30 százalékát teljes kiőrlésű lisztre cseréljük.

Na de akkor lehet-e reszelt zöldségből bármilyen lepényszerűség?

Miután átdühöngtem magam egy kiló reszelt sárgarépán, arra jutottam: ebből a három alapanyagos csodakeverékből, ami répatortillának ígéri magát, simán lehet lisztmentes répatócsni, tehát ki lehet sütni néhány evőkanálnyi adagokban, lehet mindenfélébe mártogatni, és etetni vele gluténérzékenyeket, ketózókat, cukorbetegeket.

Sajtos répatócsni

Alapanyagok:

• 400 gramm sárgarépa
• 150 gramm cheddar sajt
• 2 tojás

A répát és a sajtot külön-külön lereszelem, elkeverem a tojással. Egy sütőpapíros tepsire egymástól távol 2-3 egymásra púpozott adagot halmozok, és 180 fokosra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt kisütöm.

Ezen az elven alapszik az egyik legjobb olasz cukkinis fogás is, a scarpaccia, aminek még szezonja is van. A scarpaccia alapja a rengeteg vékonyra gyalult cukkini, és kell ugyan bele liszt, de csak nagyon kevés. A liszt negyedét ráadásul lehet, sőt érdemes valamilyen alternatívára cserélni, például csicseri-, mandula-, rizs- vagy kukoricalisztre. Ez sem tortilla, de csodálatos, néhol ropogós, néhol puha, a cukkinik édesre sülnek benne, és lehet mellé adni humuszt, tejfölt, joghurtot tunkolásra.

Scarpaccia

Alapanyagok:

• 3 közepes cukkini (kb. 800-900 gramm)
• egy teáskanál só
• 2 dl a cukkini levéből (ha nincs annyi, akkor plusz víz)
• 120 gramm liszt
• 40 gramm csicseriborsó-/rizs-/kukoricaliszt vagy -dara
• valamilyen kemény sajt – grana padano, érlelt gouda

A cukkinit legyalulom vagy késsel nagyon vékony szeletekre vágom. Megszórom a sóval, és egy nagy tálban nagyon alaposan elkeverem, mindenhol, minden irányban belemasszírozom a sót. Állni hagyom, míg ki nem ereszti a levét – ez minimum fél-egy óra. Alaposan kifacsarom, a levét külön megőrzöm, lemérem, és ha nincs kétdecinyi, kiegészítem egy kis vízzel. A kifacsart cukkinihez adom a liszteket – ezen a ponton lehet fűszerezni, egy csokor kaporral akár tökfőzelékes irányt is vehet. Elkeverem, majd annyi lével öntöm fel, hogy a cukkinikarikákat vékonyan bevonja egy nokedlimassza. Egy sütőlapot kibélelek sütőpapírral, beleöntöm az egész keveréket, nedves ujjakkal eloszlatom, amilyen vékonyra csak lehetséges, de úgy, hogy ne legyenek benne lukak, rések. A tetejére sok kemény sajtot reszelek. 220 fokosra előmelegített sütőbe tolom, és kb. 30 percig sütöm, míg a széle ropogós, aranyszínű lesz.

A tanulság, hogy a reszelt zöldségből, annak saját levéből és a liszt keverékéből szuper lepény lesz, reszelt zöldségből, tojásból és sajtból szintén, de egyiket sem kell tortillának nevezni, mert az egy egészen más dolog.