Szinte kibírhatatlanok az USA autóvámjai Szijjártó helyettese szerint

Magyarország az egyik olyan tagállam, amelyik a leginkább szenved az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti „vámháború” miatt, jelentette ki Magyar Levente. A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára csütörtökön, az uniós kereskedelmi miniszterek ülésére érkezve beszélt erről.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter helyettese szerint az Európai Bizottságnak jobban fel kellett volna készülnie, mert mindenki tudta, hogy Donald Trump ilyen programot fog bevezetni. „Ennek ellenére nem tettek semmit időben” – ismételte meg finomabban, amikor főnöke „Brüsszelt” tette felelőssé az USA vámjaiért. „Ha a tárgyalások megkezdődtek volna, vagy a bizottság kezdeményezte volna azokat, mielőtt a vámokat kivetették volna Európára, akkor szerintem valamilyen megállapodásra lehetett volna jutni.”

Ahogy korábban is leírtuk, az Európai Bizottság többször is tárgyalt az USA kormányzatával, valamint az autóknál és akár egyéb termékeknél is a vámok kölcsönös nullázását javasolta. Az acélvámokra adott ellenlépéseit viszont úgy függesztette fel még az életbe lépésük előtt, hogy az Egyesült Államok csak ideiglenesen mérsékelte az általános vámjait, az acélra és az autókra kivetetteket pedig nem vonta vissza – vagyis ha vámháborúról van szó, az elég egyoldalú.

Az államtitkár hangsúlyozta:

„Magyarországnak nagyjából a teljes kivitele másfél százalékát kell megfizetnie az új vámok formájában az USA felé, ami az egyik legmagasabb arány”,

így az ügyet mielőbb rendezni kell.

„Nem így kellene kezelni Trumpot” – mondta arra a közel százmilliárd eurós csomagra, amit az EU az USA általános vámjaira válaszul is betárazna, ha a felfüggesztés végére nem egyeznének meg. Magyar szerint bármilyen európai uniós ellenintézkedést még keményebb megtorlás követne, de a helyzet kölcsönös súlyosbítását el kellene kerülni, hiszen az csak rontaná a gazdasági helyzetet. „Foglalkoznunk kellene az amerikai aggodalmakkal, amelyek legalább részben jogosnak tűnnek”, bár „nem mondjuk, hogy boldogok vagyunk miattuk” vagy „egyetértünk velük” –, utána pedig meg kellene egyezni.

Magyartól megkérdezték, szerinte jó alkut kötött-e az Egyesült Királyság az USA-val, „különösen a Kína-ellenes kitételekkel”. (Kína nekiment a megállapodásnak, mert attól tart, hogy az USA biztonsági szabályainak alkalmazásával megpróbálják kijjebb szorítani a brit piacról.) Magyar elsőre nem akarta kommentálni egy EU-n kívüli ország és az USA által kötött megállapodást, de általánosságban jó irányba tett lépésnek nevezte az ilyen egyezségeket, mert könnyebbé teszik a nemzetközi kereskedelmet. „Határozottan nem” – válaszolta arra, hajlandóak lennének-e leválni Kínáról, ha Trump ezt szeretné. „Ez vörös vonal” a kiváló gazdasági kapcsolatok és a nagyarányú kínai befektetések miatt, „ezt nem fogjuk feladni”.

„Szerintem ez méltányos megoldás lenne” – mondta elsőre arra, ha a britekhez hasonlóan tíz százalékos vámot tartana fenn az USA az EU-val szemben. Másodikra már annyit finomított, hogy ezt alaposan meg kell vizsgálni, de ez a szint még mindig alacsonyabb lenne, mint az autókra és alkatrészeikre bevezetett 25 százalékos vám. Utóbbiak az akkumulátorokkal együtt kétmilliárd eurós terhet jelentenek Magyarországnak, amik „szinte kibírhatatlanok”. (A britekkel kötött megállapodás csökkentette a szinte minden országra nemrég kivetett, 25 százalékos autóvámot.)

„Nem hiszem” – válaszolta arra, hogy a magyarok megennék-e a klórozott csirkéket. (A példa már a 2010-es évek derekán befuccsolt EU-USA szabadkereskedelmi tárgyalásoknál is gyakran előjött arra, hogy elfogadnák-e az Egyesült Államokban engedélyezett, az EU-ban tiltott módszerekkel előállított élelmiszereket az uniós piacon.)