Amikor meglátjuk az árlistát, egy könnycseppet elmorzsolunk, utána egy hétig pestós tésztát eszünk

Váltóhiba a balatoni vasútvonalon, gigadugók az M7-esen, jöhet bármi, az emberek tömött sorokban indultak meg az első teljesen nyári, júniusi hétvégén a Balaton felé. Tették ezt olyan időszakban, amikor a gazdaság bizonytalan lábakon áll, a kormányzat változatos módszerekkel – lásd árrésstop – igyekszik megfékezni az inflációt, és az embereknek kevés nyaralásra elkölthető pénzük van. A Balaton mint desztináció, mióta létezik a nyaralás fogalma Magyarországon, kiemelt jelentőségű, de az utóbbi években rendre minden szezon elején ment a matekozás azon, vajon az Adriai-tenger – zömmel horvát – partvidéke vagy a legnagyobb közép-európai tó-e az olcsóbb étkezésben, szállásban, szolgáltatásokban.

„Budapesten hamarosan megáll az élet, és mindenki, egy hatalmas karaván megindul a Balaton felé” – mondta a Telexnek egy strandoló pénteken, és így is lett. A pünkösdi hosszú hétvége küszöbén, még a nagy roham előtti pénteken megnéztük az északi part keleti fertályának három strandját, ahol a szolgáltatókkal és a pihenő emberekkel is beszéltünk arról, milyen szezont várnak, a Balaton-e a fő úti céljuk a nyáron, illetve mi a véleményük az árakról.

Egy nappal a roham előtt

Galgóczi Gáborné az örvényesi strand nagy szerelmese, 48 éve jár ide, Aszófőn van nyaralója – azon kevés tóparti települések egyikén, aminek a védett nagy nádas miatt nincs bejárata a Balaton nyílt vizére. Ő nyaranta szokott Budapestről leruccanni: „már bőven nyugdíjas vagyok, lejövök áprilisban és visszamegyek októberben”. Neki már kicsit túl beépített az utóbbi években felújított örvényesi strand, ami a nő szerint jövőre megszűnik szabadstrand lenni. Pénteki ottjártunkkor még egész szellős volt, pár idősebb fürdőző és egy fiatalokból álló csoport tette ki a vendégek zömét, de ez a strand nagyon zsúfolt nyaranta.

Kovács Judit és Varga Balázs az örvényesi strandon beszélt velünk, előbbi már balatonfüredi lakos, bensőségessége miatt jár át Örvényesre. A férfi győri, ő közel harminc éve járogat le „gyerekkori emlékek” miatt minden nyári hétvégén. „Ez az északi part hiányossága, hogy kevésbé van szabadstrand, mint a déli parton”, viszont „északot sokkal jobban szeretjük” – magyarázta Kovács Judit.

Örvényesen egy fiatal lányokból álló csapat is héderelt a fűben, jelentős részük Budapesten tanuló külföldi. A koszovói Mira elmondta a Telexnek, egy bulit szerveztek a csoporttársai első tanévük végére ide, azért kerültek Örvényesre, de csak egy napra jöttek. „Arra gondoltam, hogy ez egy kis tó, és amikor idejöttem, meglepett, milyen beachszerű az egész” – lelkendezett az egyetemista lány.

A fövenyesi, most még nem fizetős, de a szezonra belépőssé váló strandon Kata elmondta, „félúton van a Balaton a szüleim meg a mi otthonunk között”, ezért általában útba ejtik. Ilyenkor mindig úgy intézik, hogy fél napot strandoljanak útközben. Barátokkal korábban egy hosszú hétvégét eltöltöttek a tónál, de mióta családja van, ezekkel a rapid látogatásokkal oldják meg a balatonozást.

Balatonfüred Kisfaludy strandján egy tősgyökeres, idős füredi párral beszéltünk, akik látják a folyamatos turisztikai fejlődést és a látogatószám növekedését. „Jók a szolgáltatások Balatonfüreden, tiszták a strandok, télen is rendben tartják őket” – mondták. „El se tudjuk képzelni, hogy máshol lakjunk” – tette hozzá a férfi. Ők egyébként bérlettel mindennap jönnek a strandra, mivel az önkormányzat minden helyi kérelmezőnek ad 2000 forintért éves strandbérletet a Kisfaludy strandra.

Két olasz lányt is találtunk a Kisfaludyn, akik Erasmusszal tanulnak Budapesten, és csak egy napra vonatoztak le a tóhoz tizedmagukkal. „Télen akárhány magyar sráccal találkoztam, mindegyik azt mondta, el kell mennetek a Balatonra a szezonban” – mondta egyikük, akinek ezért magas elvárásai voltak. Szerinte igazuk van, nagyon más az atmoszféra, mint a városban, a víz nagyon szép és tiszta, bár ő tengerpárti.

Mennyi a lángos?

„Felőlem a büfé éhen halhat” – mondta az örvényesi strandról Galgóczi Gáborné, aki mindig hoz magával ellátmányt. „Dehát Budapesten is drága az élet, ha elmegyek vásárolni, tízezer forint alatt nem úszom meg a bevásárlást úgy, hogy magam főzök” – tette hozzá a strandárakat firtató kérdésünkre. „Ez hamis kép, mindenhol máshol magasak az árak, az országban és külföldön is” – erősítette meg ezt Kovács Judit. Szerinte mindenki a maga pénztárcájának megfelelően beoszthatja a pénzét. Hozzátette, ő szokott fogyasztani az örvényesi büfében, „ők is éljenek meg”.

„A lángos 2500 forint” – mondta az örvényesi egyetemistacsapat egyik tagja lemondóan, amikor az árakról kérdeztük. Hozzátette, júliusban, csúcsszezonban akár háromezret is elkérnek egy lángosért itt. „Aki azt mondja, hogy nem igaz, meg próbálja szépíteni a dolgokat, ahhoz nem tudok mit hozzátenni” – válaszolta Faragó Péter a magas árakról szóló kérdésünkre. „Meg kell találni a megfelelő helyeket, mi utánaolvasunk, körülnézünk” – mondta Kata, aki szerint az árakon való panaszkodás inkább „kákán a csomó keresése”. Szerinte aki akar, az apartmant vesz ki, és akkor magának főz.

Vanda és Bori Fövenyesen azt mondták, most épp hoztak magukkal ételt, de „általában elcsábulunk, és itt veszünk”.

Amikor meglátják az árlistát, „egy könnycseppet elmorzsolunk, utána egy hétig pestós tésztát eszünk”.

Szerintük a három fövenyesi büfé nagyjából hasonló árkategória, „nem látunk akkora versenyt”. Bori szerint budapesti árakhoz vannak szokva, így azért kisebb a „szívfájdalom” az itteni árak miatt.

Egy kisgyerekkel strandoló pár a balatonfüredi Kisfaludy strandon pénteken „ötezervalamennyiért” evett sült krumplit, hamburgert, palacsintát, de van egy kedvenc füredi éttermük, ahol cirka 13 ezer forintból meg tudnak étkezni. Ha az egész család fagyizik, az is több ezer forint, de az Budapesten is annyi. „Ha semmit sem akarsz költeni, itt is tudsz menni a Tescóba, Aldiba bevásárolni, és otthon elkészíted a kis elemózsiát, lehozod, abból kajálsz” – mondta a férfi, aki szerint Budapesten is ennyi a költség.

„Nekem irreális 1400 forint egy sima lángosért” – tromfolt az idősebb füredi pár a Kisfaludy strandon. Ha az unokák is itt vannak, akkor vesznek lángost, fagylaltot, kürtőskalácsot nekik, amúgy nem költenek a büfékben. Szintén Füreden az olasz lányok viszont elégedettek voltak, 1300 forintos diákjeggyel jutottak be, és minden olcsóbb, mint az olasz tengerparton – sok esetben pont a diákkedvezmények miatt.

Tenger vs. Balaton

Galgóczi Gáborné járt sokat az Adrián, de neki változatlanul a Balaton a kiemelt, szereti a helyi embereket, a tájat. Kovács Judit is azt mondta, „nem kérdés”, hogy évek óta a Balatonon üdül. A koszovói Mira úgy fogalmazott, ő üdült már az Adriánál és Görögországban, és szezonban ott is minden drágább. „Egy víz néha 2 euróba kerül” – kesergett, hozzátéve, hogy a Balatonnál is sokkal drágább lenne üdülnie, ha szállást kéne találnia.

„Keveset szoktunk nyaralni, ez nem titok” – mondta Faragó Péter az örvényesi strandon, és szerinte változó, hogy hova mennek, de a Balaton a legjellemzőbb. „Én közel lakom a Balatonhoz, itt a Nyugat-Dunántúlon, nekem elérhető távolságban van”, kézenfekvő hát, hogy itt üdülgessenek. A Balatonnál a főszezoni „hatalmas emberáradat” nem élvezetes, a helyiek is azt mondták neki, hogy élhetetlen a tó környéke a nyári szünet kezdetekor.

Kata Fövenyesről azt fejtegette, hogy „szoktunk megfordulni külföldön is, én azt gondolom, nincs számottevő különbség” az árakban. Az Adriával összevetve is nagyjából egyformák az árak. Ők inkább kevesebbszer mozdulnak ki, de akkor minőségi ételt fogyasztanak.

„A Balaton a Riviéra nekem, nem megyek külföldre nyaralni” – állította, sőt már-már leszögezte a Telexnek egy nő Fövenyesen. Ezt árnyalta nevetve közbeszóló barátnője, aki szerint „tavaly voltál külföldön, ne mondd már!”.

Ő solymári egyébként, Fövenyes nagy rajongója, és megismételte nekünk: egyáltalán nem szeret külföldre menni, még a hegyekbe se. Ezen a ponton a barátnő ismét közbeszólt: „Ott is voltál tavaly!” Mint kiderült, mindkét külföldi eset a veje miatt volt, unokákra kellett vigyáznia. A nő azt mondta az árakról, „Horvátországban a gyümölcs tavaly négyszer ennyibe került, mint itt”.

„Azért egyszer elmegyünk külföldre egy szezon alatt, de Vandáéknak van itt nyaralójuk, és azért gyakran lejárunk” – mondta Bori Fövenyesen. Hozzátették, ha kéne a szállásért fizetni, nem biztos, hogy ide jönnének, „inkább lemennénk a Duna-partra”.

A Kisfaludyn strandoló családos pár azt mondta a Telexnek, egy hétre jöttek le, mivel a feleség családjának van egy itteni apartmanja. Egyébként külföldön is szoktak üdülni. „Mivel a gyerekünk még kicsi, szeretünk akkor jönni, amikor még nem túlzsúfolt a strand, inkább az előszezonban” – mondta az apa. Most kifogták a tökéletes időt, bár kis betegség miatt most nem annyira fürdenek. Az anya szerint

ha fizetni kéne a szállásért, „akkor azt mondanám, menjünk inkább tengerpartra.”

Hozzátette, hat óra alatt lent van az ember a tengeren, szerintük szebb a horvát tengerpart és „tudsz snorkelezni”.

Túlélő üzemmód

Faragó Péter szerint „a 2025-ös év vízválasztó lesz a vendéglősöknek, aki ezt túléli, az nagyjából el fog evickélni a továbbiakban”. Hozzátette, látszik, hogy a vendéglősöknek sok mindenre nincs pénzük, kapacitásuk, nem tudnak kifesteni, hajtanak és próbálnak túlélni. Ezeket részben az általunk megkérdezett három vendéglátós is alátámasztotta.

A balatonfüredi Kisfaludy strandon lévő Gabi büfé tulajdonosa, Fekete Gábor azt mondta, május eleje jól indult a nagy melegben nekik, „a többi nap mínuszos lett”. Ha az időjárás jól alakul, akkor a tavalyi forgalommal számol, akkor jól eloszlott a tömeg. „Senki nem panaszkodik” szerinte az árakkal. Tavaly is azzal jöttek a vendégek, hogy

a média 3000-4000 forintos lángosárakról írt, náluk pedig most is 2300 a sajtos-tejfölös, ami viszont 30-32 centi átmérőjű. „Pesten ugyanezek az árak vannak, de feleekkorák a lángosok”

– tette hozzá. A napi bejelentés árának megugrását ő is fájlalta, az alapanyagárak emelkedtek, áramra pedig most írt alá másfél éves szerződést. Az ételek árán végül emeltek, de a lángost nem emelték, „abból adunk el a legtöbbet”. A többi büféssel nem akar árversenybe belemenni.

Nagy-Golyán Nikoletta, az egész évben nyitva tartó fövenyesi Kalóz strandbisztró tulajdonosa elmondta, a hideg május miatt jóval kisebb volt a forgalmuk, mint szokott lenni. A szezon várakozásairól annyit mondott: „Éljük túl! Legyen vendég, szeressék a Balatont, meglegyen minden kollégánk, és olyan színvonalú vendéglátást tudjunk biztosítani, amilyet szeretnénk.”

Ők egyébként jól állnak a munkaerővel, a konyhán volt némi váltásuk az elmúlt hónapokban, de a pultjukban ugyanazok vannak stabilan évek óta. Nagy-Golyán szerint növekedtek megint a költségeik, lefaragni pedig már nincs miből. „Nem tudunk ennél többet emelni, hetente változó étlapunk van, csomó minden van, aminek mozog az ára” – beszélt még a háttérről. Balatonudvari is bekeményített idén:

az önkormányzat elvette a kedvezményes belépésre jogosító gasztrojegyet úgy, hogy a fövenyesi volt tavaly az év gasztrostrandja, háromszorosára emelte a területbérleti díjat, és semmit sem fejlesztett a strandon.

A szomszédos Krokofánt büfé tulajdonosa, Bokányi Barna azt mondta, ezen a hétvégén nyitnak meg a szezonra. „Az a baj, hogy az iskola végét kicsúsztatták június 22-re, ez szerintem nem szerencsés a Balatonnak, rövidíti a szezont” – magyarázta. Augusztus 20-szal vége a szezonnak így is, szóval azt az egy kiesett júniusi hetet visszaadhatnák. A vendégek mellett a diákmunkásaik se tudnak jönni előbb.

Szerinte a szezont eleve jó volna meghosszabbítani, akár a jetskik őszi-tavaszi engedélyezésével, vagy épp a horgászoknak szóló könnyítésekkel, például sátorhelyek engedélyezésével a strandon. Persze három büfét így se tudna nyáron kívül eltartani a strand.

Bokányi szerint semmit sem tudnak az alapanyagárakkal kezdeni. A dolgozók napi bejelentésének ára is durván elszállt, „tavaly volt 1700, most 4400 egy ember után”. Nagyon kevés embere van, aki egész szezonra eljön, ezért nem tud mindenkit bejelenteni. A szezonra fel van töltve, de van például, aki három hetet lesz csak. Bokányi azt mondta, kellett árakat emelniük, „bár próbálod nemcsak a vevőre hárítani, hanem magadra is”, de nagyon sok a járulékos költség. A fritőzben használt olajra például biztosítást kell kötni, hogy ha kifolyna. Az önkormányzati bérletidíj-emelést ő is említette, szerinte a faluvezetés azzal érvel, hogy az állam elvette tőlük a súlyadót és az iparűzésit is, kell a bevétel. Zárásként elmondta:

„Én egy picit félek. Ilyen tapasztalatom még nem volt, hogy jönnek emberek, és fényképezik az étlapot.

Kérdezgették azt, hogy ezek az árak maradnak, és azért kérdi, mert ide jönnek nyaralni, és végigmennek, hogy hol érdemes majd fogyasztani.”