Azt hitték, hogy a saját tulajdonuk, Istvánék alól azonban egyszer csak eladta a telket az önkormányzat

Ecséd 3200 fős Heves megyei község Budapesttől nagyjából egyórányi autózásra. A környékről sokan Hatvanba és a fővárosba járnak dolgozni, de azért vannak még, akik helyben próbálnak megélni. A szomszédos Horton, a főút mellett több epret, és még több virágot árusító sátrat, bódét láttunk, Ecséden pedig éppen egy helyi kertészhez, Ecsédi Istvánhoz tartunk. A házat nehéz lenne eltéveszteni, a kaput hatalmas muskátlik és más színes növények díszítik, az udvarba belépve pedig még több gyönyörű virág tárul a szemünk elé.

„Ez már a vége, kifutott a szezon, a legszebbeket már elvitték” – mondja nekünk István, aki a kétezres évek elején döntött úgy párjával, Andreával, hogy virágtermesztésbe kezd. Elvégezte a kertészmérnöki képzést, fóliasátrakat építettek, mostanra pedig a környék egyik legnagyobb termesztője lett, több virágkereskedőnek is ő a beszállítója, de sokan jönnek akár messzebbről is azért, hogy tőle vásároljanak. István és családja tehát teljes egészében ebből a vállalkozásból tartja fenn magát.

Megélhetésük azonban 2024 novemberében veszélybe került, amikor kiderült, hogy a kertjük egy része önkormányzati tulajdonban van, amit az önkormányzat el is adott. Az új tulaj pedig közölte Istvánékkal: bontsák el a fóliasátrak azon részét, ami belóg az ő telkére. Hamarosan pedig az is kiderült, hogy nem a kertész az egyetlen, aki alól az önkormányzat eladta a területet. Az itt élő ecsédi családok kálváriája már több mint fél éve tart, tárgyalások, petíciók, közmeghallgatások követték egymást, az ügyben pedig már a rendőrség is nyomoz, megoldás azonban egyelőre még egyáltalán nem látszik.

Egy rosszul behúzott vonal

Ecsédnek ezen a részén évszázadok óta földművelés zajlik. A jelenlegi szabályozás szerint ez éppen a külterület és a belterület határa, a 19. században azonban ez a megosztás még nem létezett. István egy 1885-ös térképet vesz elő, amin jól látszik, hogy akkor még a telkek jóval nagyobbak voltak. Az itt épült házakhoz úgynevezett hosszúkertek tartoztak, amiket egy-egy család tartott művelés alatt, generációkon át. „Abban a házban születtem, ahol most is élek, a nagyszüleim és a dédnagyszüleim is itt éltek, művelték, gondozták ezt a területet” – mondja egy idős helybeli.

A bonyodalmak az 1960-ban elrendelt kollektivizálással kezdődtek. Létrehozták az ecsédi termelőszövetkezetet, az itteni földterületek jelentős részét – köztük az addig magántulajdonban lévő hosszúkerteket is – pedig tulajdonjogilag átírták a téesz nevére. A gyakorlatban azonban a téesz nem a teljes kollektivizált területet vonta művelés alá. A termelőszövetkezet vezetése húzott egy vonalat a legközelebbi utcával többé-kevésbé párhuzamosan, és csak addig szántották be a földeket. A lakott területhez közelebb eső, körülbelül háromhektáros, 34 telken át húzódó területtel nem kezdett semmit, miután ott már szőlő-, gyümölcsültetvények voltak, ezeket pedig nem akarta felszámolni.

Ezen a három hektáron, annak ellenére hogy az a téesz tulajdonában volt, a helyi családok, az eredeti tulajdonosok folytatták a gazdálkodást a kommunizmus évtizedei alatt is. Ezt egyébként mindenki tudta is a faluban, a termelőszövetkezet például ezeknek a családoknak ennyivel kevesebb területet adott ki háztáji művelésbe. „Ezeket a területeket a gyakorlatban soha nem vették el a családjainktól. Habár 60 után már nem a mi tulajdonunkban volt, de mindig is mi használtuk, mi műveltük” – mondja az egyik idős tulajdonos.

Az itt élő családokat egyébként azzal sem lehet vádolni, hogy ne próbálták volna visszaszerezni a saját területeik tulajdonjogát. A szocializmus alatt ennek többször nekifutottak, az 1987-es eljárást dokumentumokkal bizonyítani is tudják. Ekkor földmérőt hívtak a családok, hogy hivatalos papírjuk legyen arról, hogy az egyes telkekhez mekkora rész tartozik a körülbelül háromhektáros területből. A földmérés meg is történt, a dokumentumot jegyző Nagy Károly földmérő pedig megjegyzésben oda is írta a lapra, hogy „a vázrajzon feltüntetett területeket használják a felsorolt hrsz-ú (helyrajziszámú) földrészletek tulajdonosai a 0742. hrsz-ú táblából”. Hivatalosan azonban, minden próbálkozás ellenére, soha nem kerültek vissza a földek az eredeti tulajdonosokhoz.

A rendszerváltás után, 1993-ban aztán megszűnt a termelőszövetkezet, így az 1960-ban a téesz tulajdonába került földek sorsa ismét kérdésessé vált. A téesz által művelés alá vont területeket az állam kijelölte kárpótlásra, noha a korábbi ecsédi tulajdonosok ennek jogszerűségét vitatták, és visszakövetelték korábban elvett földtulajdonukat. A tiltakozás ellenére a területet végül elárverezte az állam. A családok azonban az általuk megszakítás nélkül használt területeket sem kapták vissza hivatalosan. A pontosan 3,2 hektáros terület 0742/1-es helyrajzi számmal az ecsédi önkormányzat tulajdonába került 1996-ban,

a gyakorlatban azonban nem változott semmi: az ecsédi családok termeltek egy részén.

A furcsa tulajdoni helyzet idővel részben feledésbe merült, az idősebb tulajdonosok közül – akik még tisztában voltak a keszekusza tulajdoni viszonyokkal – sokan elhunytak, az örökösök közül pedig nem mindenki tudott a helyzetről, köztük Istvánék sem. Annak ellenére, hogy jogilag birtokolta a területet, az önkormányzat az elmúlt közel 30 évben saját maga nem kívánta azt hasznosítani, értékesíteni. Egészen mostanáig.

2024. november 27-e estéjén Istvánt felhívta egy önkormányzati képviselő rokona, és arról kérdezte őt, hogy tudja-e, hogy a kertjének egy része önkormányzati tulajdonban van, amit a képviselő-testület két nappal korábban eladott.

„Leforrázott, amikor meghallottam. Még este leültem a gép elé, előkerestem a tulajdoni lapot, elkezdtem méricskélni, és tényleg. A kertem vége hivatalosan valóban nem az enyém” – mondja István.

Másnap István és felesége bementek az önkormányzati hivatalba megtudakolni, hogy lehet az, hogy az önkormányzat az ott lakók megkérdezése nélkül adta el a területet. A 2024. november 26-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvéből az derül ki, hogy egy ecsédi lakos „november 20-án kérelmet nyújtott be, mely szerint szeretné megvásárolni családalapítás, letelepedés céljából az Ecséd Községi Önkormányzat tulajdonában álló Ecséd külterület 0742/1 hrsz-ú területet”. Az eladáshoz szükséges három határozatot a négy jelenlévő képviselő és a polgármester kérdések és vita nélkül egyhangúlag megszavazta.

Maksa Mátyás polgármester Istvánék kérdéseire azt válaszolta, hogy a képviselő-testület támogatta, hogy egy helyi lakos családot alapítson, a településen maradjon, ezért adták el neki az önkormányzati tulajdonú területet. Istvánék a polgármester után felkeresték az eladást megszavazó képviselőket is, akik azt mondták, hogy nem voltak tisztában azzal, hogy az értékesített telek több helyi lakos használatában van. Az érintett családok ezután petíciót indítottak, amiben azt kérték a képviselő-testülettől, hogy vonják vissza a novemberben meghozott, az eladást támogató határozatot, és az azonnali értékesítés helyett tárgyaljon az önkormányzat a helyben lakókkal.

Habár a petíciót már 2024 végén benyújtották Ecsédiék, a polgármester nem volt hajlandó rendkívüli képviselő-testületi ülést összehívni, így a petíció tárgyalására csak 2025. január 28-án került sor. Az ülésről készült jegyzőkönyvben olvasható, hogy a polgármester először is kritizálta a petíciót, egyrészt mert az „adatvédelmi szempontból nem megfelelő”, másrészt, mert azt „nem tulajdonosok és nem ott lakók is aláírták”. Ezután arról beszélt, hogy a megjelent tulajdonosok „jogtalan földhasználók”, akik még „jövedelmet is szereztek ebből”.

A tulajdonosok a kritikára reagálva azt mondták, hogy a petíciót akár vissza is vonják, mert alapvetően azt szerették volna elérni, hogy hivatalos formában beszéljenek az ügyről, válaszokat kapjanak a kérdéseikre, legfőképp arra, hogy miért nem értesítették az ott lakókat az önkormányzat értékesítési szándékáról.

A kérdésre a polgármester annyit felelt, hogy az önkormányzatnak „csak a Magyar Állam felé van bejelentési kötelezettsége”, az ügyet 2024 novemberében kirobbantó képviselőt pedig árulónak nevezte.

A település jegyzője hozzászólásában arról beszélt, hogy a képviselőknek semmilyen önkormányzati ügyről nem szabad beszélniük, arra csak a polgármesternek van felhatalmazása, illetve hogy a képviselőknek kiküldött előterjesztés „munkaanyag, nem nyilvános”, vagyis a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozásáig csak akkor lehetett volna tudni az értékesítésről, ha arról a polgármester tájékoztatta volna az ott lakókat. Az ülésen végül 3 igen és 4 nem szavazattal a képviselő-testület leszavazta, hogy visszavonják a novemberi határozatot.

Időközben aztán az is kiderült, hogy az új vásárló igazából nemcsak családi házat tervez építeni a telekre, hanem lovardát is. Az ott lakók ennek persze még kevésbé örülnek, hiszen az uralkodó szélirány egyenesen a lovardától néhány tíz méterre lévő családi házak felé vinné a szagot. Az önkormányzatot azonban nem érdekelte és nem érdekli a mai napig sem a tény, hogy a vevő végül mást fog építeni, mint amire a kérvényét benyújtotta.

Dupla árat is ajánlottak a földért, de az nem kellett

A novemberi képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében szerepel, hogy az új vásárló 3,5 millió forintot ajánlott az ecsédi önkormányzatnak a telekért, amit az is el is fogadott. Ezzel az árral, mint később kiderült, több probléma is van. Az egyik, hogy jelenleg Ecséd külterületi besorolású részein a földek piaci ára hektáronként 1,8-2 millió forint környékén mozog. Azok a földek pedig, amelyek a külterület és a belterület határán vannak – az ügyben érintett 3,2 hektáros telek is ilyen – ennél többet, hektáronként 3 millió forintot is érhetnek. Ezeket a számokat támasztja alá az is, hogy nemrég egy, a belterülettől nagyon távol eső, 2,3 hektáros területet 4,4 millió forintért adtak el Ecséden.

De ha a piaci árakat figyelmen kívül hagyjuk, és csak az önkormányzat saját értékbecslését vesszük figyelembe, akkor sem stimmel a 3,5 milliós vételár. Istvánék egy ellenzéki képviselő segítségével megszerezték Ecséd 2023-ban készült településivagyon-kataszterét. Ebből az derül ki, hogy az önkormányzat saját maga is a 3,5 milliós vételárnál magasabbra, valamivel több mint 5 millió forintra becsülte a terület értékét.

István a vételár megismerése után felajánlotta az önkormányzatnak, hogy megvenné az általuk használt részt a területből.

A 857 négyzetméterért a kertész 100 ezer forintot ajánlott az önkormányzatnak, azaz négyzetméterenként 116 forintot fizettek volna. „Ezt az ajánlatot a polgármester kinevette, mondván, hogy irreálisan alacsony. Pedig a 3,5 milliós vételár 109 forintos négyzetméterárat jelent, vagyis arányaiban mi még többet is fizettünk volna” – meséli István. De két helybeli azt is felajánlotta a polgármesternek, hogy az egész területet teljes egészében megvennék az önkormányzattól. Az egyik ajánlat 6,5, a másik 6,7 millió forintról szólt, az önkormányzat azonban mindkettőt visszautasította mondván, hogy mire ezek az ajánlatok befutottak, már aláírták az adásvételi szerződést.

Decemberben Istvánék ügyvédet fogadtak, januárban pedig feljelentést tettek a Hatvani Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt. A rendőrség megalapozottnak találta a feljelentést, ezért az ügyben februárban nyomozást rendeltek el. Istvánékat utoljára márciusban kereste a rendőrség, ekkor tanúkihallgatásra hívták őket be a hatvani rendőrségre. Az ügyben kérdéseket küldtünk a Heves Vármegyei Rendőr-főkapitányságnak és az Egri Járási Ügyészségnek. Az ügyészség tájékoztatása alapján az ügy jelenleg felderítési szakaszban van, gyanúsításra, gyanúsított kihallgatására még nem került sor. A rendőr-főkapitányság válaszában annyit írt, hogy a nyomozás folyik, a büntetőeljárás miatt pedig nem áll módjukban további részleteket közölni.

„A törvény mindent felülír”

Miután az érintett családok sehogy sem tudtak az önkormányzattal és a képviselő-testülettel megegyezni, Ecsédiék különböző állami és kormányzati szervekhez fordultak segítségért, de megkeresték a helyi országgyűlési képviselőt és egy minisztert is, azt remélve, hogy valamelyik csatornán keresztül rá tudják kényszeríteni a polgármestert a megegyezésre. Levelet írtak a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumnak, az Igazságügyi Minisztériumnak, az Agrárminisztériumnak, a Belügyminisztériumnak és a Miniszterelnökségnek is.

Hosszabb-rövidebb válaszokat kaptak is mindegyik helyről, a lényeg azonban minden esetben ugyanaz volt: az adott minisztériumnak nincs hatásköre az ügyben. Volt minisztérium, ami egy másik minisztériumnak küldte tovább a megkeresést, illetve volt, ami valamilyen alacsonyabb szervezeti egységnek adta át az ügyet. Érdemi előrelépés egyik esetben sem történt.

A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumtól kapták Istvánék a legterjedelmesebb választ. A KTM ebben arról ír, hogy a terület tulajdonosa teljes egészében az Ecséd Községi Önkormányzat, így a polgári törvénykönyv hatályos rendelkezései szerint az önkormányzat jogosult a telket „birtokolni, használni és értékesíteni is”. Ezzel szemben István a területnek „nem tulajdonosa, illetve más jogcímen sem illeti meg a használat joga”. Istvánék a minisztériumoknak küldött beadványaikban részletesen leírták a telek történetét, és azt, hogy gyakorlatilag egy bejegyzési pontatlanság miatt alakult ki az egész helyzet.

A KTM a „bejegyzési pontatlansággal” kapcsolatban adott válaszát hosszabban idézzük: „Az 1973. január 1-től hatályban lévő, az ingatlan nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet rendelkezett az ingatlan-nyilvántartás szerkesztéséről. (A)z ingatlan-nyilvántartás szerkesztésével kapcsolatos eljárást a község fekvése szerint illetékes járási földhivatal folytatta le. A szerkesztés során […] a földnyilvántartási, valamint a földmérési adatokból kellett kiindulni. A megállapított adatok alapján a járási földhivatal elkészítette a tulajdoni lap tervezetét. A községben az érdekeltek meghallgatásával – szükség esetén pedig helyszíni eljárással – ellenőrizni kellett a tulajdoni lap tervezetében feltüntetett adatok, jogok, tények egyezőségét a tényleges állapottal. Ha a tulajdonos (kezelő, használó) a tulajdoni lap tervezetét […] aláírásával elismeri, vagy idézésre nem jelenik meg, illetve […] a tervezet tartalmát nem kifogásolja, az egyeztetést befejezettnek kellett tekinteni. […] A szerkesztés befejezése után a tulajdoni lapokat […] a helyi tanácsnál harminc napig közszemlére kellett tenni. Erről az érdekelteket hirdetmény útján értesítették, akik harminc napon belül a járási földhivatalnál felszólalhattak. A felszólalást a járási földhivatal határozattal elbírálta, mely ellen az érdekeltek jogorvoslattal élhettek. Az ingatlan-nyilvántartás a közszemle utolsó napját követő napon érvényessé vált […]. Mindezekre tekintettel tájékoztatom, hogy amennyiben [Ecsédi István ingatlanjainak akkori] tulajdonosa az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során nem élt a fenti lehetőségekkel, úgy az esetlegesen »pontatlan« területi adatok utólag már nem módosíthatóak.”

Vagyis a minisztérium szerint 1973-ban, a magántulajdon-pártinak nehezen nevezhető Kádár-rendszer idején kellett volna az akkori tulajdonosoknak reklamálniuk a nem megfelelő tulajdonjogi helyzet miatt, 2025-ben ezzel már nem tud mit kezdeni az állam.

Istvánék megkeresték az egyéni választókerület országgyűlési képviselőjét, a fideszes Szabó Zsoltot is, azt remélve, hogy ő fog tudni hatni a szintén fideszes Maksára. Ecsédiék elmondása szerint Szabó többször is beszélt a polgármesterrel, egy alkalommal a fülük hallatára kérte telefonon Maksát, hogy gondolja át, hogy tényleg értékesíteni szeretné-e a területet, a polgármester azonban hajthatatlan volt, és a képviselő kérésének sem tett eleget. Az ügyben kérdéseket küldtünk Szabó Zsoltnak is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Az érintett családok sokáig ódzkodtak attól, hogy ellenzéki pártokat, képviselőket keressenek meg az ügyükkel, attól tartva, hogy az csak még inkább elmérgesítené az amúgy is feszült helyzetet. Márciusban végül a DK-s Vadai Ágnest megkeresték, akin keresztül Nagy István agrárminiszterhez is kérdést juttattak el. Ő azonban írásbeli válaszában, a minisztériumokhoz hasonlóan hatáskörhiányra hivatkozva lesöpörte a kérdést az asztalról.

A hatáskörhárítás mellett szintén egységesek voltak a válaszok abban, hogy tájékoztatták Istvánékat az elbirtoklás jogi intézményéről. Ennek értelmében, ha valaki 15 éven át megszakítás nélkül birtokol egy ingatlant, az megszerzi az adott ingatlan tulajdonjogát. Az elbirtoklás kérdésköre a 2025 januárjában tartott közmeghallgatáson is felmerült. Amikor István felesége, Andrea azzal próbált érvelni a polgármesternek, hogy a család felmenői, mint jogelődök már több évtizede elbirtokolták a területet, Maksa azzal vágott vissza, hogy a tulajdoni lapon szerinte ennek nincsen semmi nyoma, egyedül az látszik, hogy az önkormányzat 1996-ban megkapta a területet az államtól. „A törvény felülír mindent” – tette hozzá Maksa.

A polgármester és a jegyző többször hivatkozott a helyi építési szabályzatra (HÉSZ) is, amikor arról beszéltek, hogy miért nem ismeri el az önkormányzat az elbirtoklást. A terület a HÉSZ szerinti besorolása alapján megosztható, vagyis felbontható kisebb területekre, viszont kitételként szerepel, hogy a legkisebb kivehető rész 1 hektár. Miután a 3,2 hektáros terület 34 telek között oszlik meg, ahhoz, hogy 1 hektárt egyben ki lehessen venni, több családnak is össze kellene fognia, és együtt érvényesíteniük az elbirtoklást bíróságon.

Teljes egységet azonban nehéz elérni, néhány tulajdonos már belefáradt a harcba, vagy csak próbálják magukat távol tartani a konfliktustól, így nem írják alá a perindításhoz szükséges dokumentumokat. Az önkormányzat azzal is érvel az elbirtoklás ellen, hogy ha minden tulajdonosnak oda akarnák adni az általuk használt földrészt, ahhoz módosítani kellene a HÉSZ-t, ez pedig több milliós költséggel járna a településnek, amit nem kívánnak vállalni.

Az elmúlt hónapokban az a kérdés is felmerült, hogy nem illetné-e meg elővásárlási jog a terület közvetlen közelében élőket, köztük Istvánékat is. A válasz itt is az, hogy nem, a hatályos földtörvény értelmében ugyanis ha a vevő legalább három éve a településen lakik, és a megvásárolt földterülettel együtt a tulajdonában lévő telkek összmérete nem haladja meg a 10 hektárt, akkor az elővásárlási jog nem érvényesíthető. Az új vásárló esetében pedig ez éppen fennáll, így az elővásárlás lehetősége fel se merült.

Patthelyzet

Különböző fórumokon a polgármester többször is arról beszélt, hogy a földterületeket alig használják, parlagon vannak a területek. Ottjártunkkor mi is megnéztük, hogyan is néznek ki ezek a kertek, és habár több terület valóban nincs művelés alatt, túlzás lenne azt állítani, hogy a kertekkel ne foglalkoznának a tulajdonosok. Istvánék fóliasátrain kívül láttunk gyümölcsöst és veteményeskertet, lucernást, ültetett akácost és kisebb erdőt is. A kertek közül sok pedig fizikailag is el van különítve kerítéssel, zárható kapukon keresztül lehet csak bejutni a telekrészekre. István szerint a legszemléletesebb példája annak, hogy az önkormányzat néhány hónappal ezelőttig semmit nem akart kezdeni a területtel, az, hogy az egyik lakost – aki a részben önkormányzati tulajdonban lévő kertjén keresztül járt ki lovas kocsival a szántóföldekre – a polgármester néhány évvel ezelőtt felszólította, hogy kerítse el az általa használt kertrészt. Ő ezt meg is tette, ami több százezer forintjába került, az új tulaj pedig most ezt a kerítést bontatná el.

Azokat a kerteket sem lehet elhanyagoltnak nevezni, amelyeken „csak” fű van. A legtöbb tulajdonos saját maga vágja a füvet, az idősebbek pedig alkalmanként akár több tízezer forintot is fizetnek azért, hogy levágják a megnőtt füvet, és rendben legyen a hátsó kertjük. „Az való igaz, hogy az utóbbi hónapokban elhanyagoltabbnak tűnhetett néhány kert” – mondja István –, „de ez azért van, mert az ügy kirobbanása óta néhányan még a füvet sem merik levágni a volt önkormányzati területen, mert attól tartanak, hogy az új tulajdonos feljelenti őket birtokháborításért.”

„Meg hát amúgy is, ki tudja, mikor veszik el tőlünk” – teszi hozzá az egyik idős tulajdonos.

Így alakulhatott ki az a szürreális helyzet, hogy a szomszédos – amúgy teljesen rendben tartott telken – egy vonalon túl a tulajdonos nem vágta le a füvet hónapokon keresztül. Ottjártunk előtt néhány nappal ismét levágta, de az önkormányzati telek határa még mindig tökéletesen látszik. A telek egyik sarkából átlósan fut keresztül a vonal a kerten, így az alapból láthatatlan telekhatár szemmel láthatóvá vált.

Annak is oka van persze, hogy több hónap után a szomszéd ismét be mert lépni az általa amúgy már több évtizede használt területre. István ugyanis elérte, hogy a rendőrség felvezesse a telek tulajdoni lapjára, hogy nyomozás zajlik a területtel kapcsolatban. A feljegyzés értelmében pedig semmit nem lehet változtatni a területen, semmit nem lehet elbontani, amíg a nyomozás le nem zárul, kimondja a területen épített magántulajdonok – például a kerítések – védelmét.

Erre azért volt szükség, mert a terület eladása után az új vevő megjelent az ott lakóknál, és megmondta nekik, hogy mindent el kell bontaniuk, ami az ő telkén van, ideértve a kerítéseket és a kertész fóliasátrainak jelentős részét is. Ez azt jelentené, hogy Ecsédiék elvesztik a megélhetésük jelentős részét. „December volt, amikor először közölték velünk, hogy nemsokára jönnek a buldózerek. Mi viszont már szeptemberben megrendeljük a következő évi virágtöveket, amik januárban érkeznek meg. Rengeteg pénzünk van egy-egy ilyen rendelésben, ha elbontották volna a fóliákat, az hatalmas veszteség lett volna nekünk” – meséli Andrea.

Egy ponton a földmérők is megjelentek a telken, az Istvánéktól távolabb eső, nem elkerített részeken pedig fel is állítottak néhány betonoszlopot, ami a telekhatárt jelölik. Több tulajdonos azonban nem engedte be őket a kertbe, így a munka félbemaradt, a fel nem használt betonoszlopok pedig ott hevernek egy kupacban, jelezve, hogy a terület sorsa még korántsem eldöntött.

Az ügyben többször kerestük az ecsédi önkormányzatot, Maksa Mátyás polgármestert, dr. Orosz Mária Csilla jegyzőt és több önkormányzati képviselőt is. Maksa minden alkalommal elzárkózott attól, hogy válaszoljon a kérdéseinkre, a jegyzőt közvetlenül nem tudtuk elérni, az önkormányzatnál pedig azt mondták, hogy a szabadságát tölti. Az önkormányzati képviselőkkel röviden sikerült ugyan beszélnünk, de amikor elmondtuk nekik, hogy milyen ügyben keressük őket, mind azt mondták, hogy csak a polgármesternek van joga bármilyen nyilatkozatot tenni.

Jogszabályellenesen korlátozza az önkormányzat a képviselőket

Az önkormányzati képviselők nyilatkozattételét korlátozó szabályozásról az ecsédi önkormányzat 2025. január 28-i képviselő-testületi jegyzőkönyvében esik szó. Dr. Orosz Mária Csilla jegyző a földeladás napirendi pontjának tárgyalásánál arról beszélt, hogy „már többször elmondta, hogy Ecséd Községi Önkormányzatot a polgármester képviseli, ő ad minden ügyben felvilágosítást. Amennyiben ő [a polgármester] akadályoztatva van, akkor a képviseletet az látja el önök [a képviselők] közül, akire az önkormányzat SZMSZ-e szerint ledelegálja ezt a jogot.”

Szabó Attila, a Társaság a Szabadságjogokért jogásza szerint, még ha lenne is az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában a képviselők nyilatkozattételét korlátozó rendelkezés, az is jogellenes lenne. Az önkormányzati törvény ugyanis nem teszi lehetővé az önkormányzatoknak, hogy szabályozzák, hogy a képviselők mikor és milyen ügyekben szólalhatnak meg. „Ez a megválasztott önkormányzati képviselők szólásszabadságának korlátozása, sőt egy ilyen formális, vagy informális szabályozás még az információs szabadságot is sérti” – mondta Szabó. A jogász szerint a képviselőknek ráadásul a közhatalommal járó feladatuk, hogy tematizálják a helyi közéletet mind a településen, mind a településen kívül.

A szólásszabadság alapjog, amit csak törvénnyel, és csak nagyon indokolt esetben lehet korlátozni. Ilyen esetekben lehet zárt ülést elrendelni, Szabó szerint azonban fontos tudni, hogy a legtöbb esetben a zárt ülésen született döntések is nyilvánosak.

Megkérdeztük Szabót a jegyző azon állításáról is, miszerint „az előterjesztés, ami kimegy a képviselőknek, az munkaanyag, nem nyilvános”. A jogász szerint fő szabály szerint ez sem igaz. Az, hogy egy képviselő-testületi ülésen milyen előterjesztéseket fognak tárgyalni, önmagában nem lehet titkos. „A fővárosi önkormányzat erre jó példa, ahol az ülést megelőző napokban pontosan lehet látni, hogy milyen előterjesztéseket és milyen sorrendben fognak a képviselők tárgyalni, illetve hogy azokat ki nyújtotta be.” Magyarországon az információs szabadság szabályozásánál nem az úgynevezett iratelv, hanem az adatelv érvényesül. Ez azt jelenti, hogy itthon nem iratok, dokumentumok megismerését lehet korlátozni, hanem az azokban szereplő adatokat, információkat lehet titkosítani, persze ezeket is csak indokolt esetben. „Az tehát előfordulhatna, hogy egy önkormányzati terület értékesítéséről szóló előterjesztésben például a vételárat kitakarják, ha ehhez valamilyen jól megindokolható érdeke fűződik az önkormányzatnak.”

Azt tehát önmagában egészen biztosan nem lehet mondani, hogy egy előterjesztés nem nyilvános. Ebben az esetben pedig még kevésbé érthető a jegyző állítása, hiszen az előterjesztésről egyik képviselő sem beszélt. Az értékesítés ténye, az erről szóló képviselő-testületi döntés meghozatala után jutott el a helybeliekhez. Szabó szerint pedig „egy döntés meghozatala után semmi nem szól a nyilvánosság ellen”. Ezt támasztja alá az is, hogy a novemberi képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvéből minden részlet kiderül az értékesítésről. Igaz, a jegyzőkönyv csak 2025 februárjában került fel az önkormányzat honlapjára, így ha a képviselők betartják az informális, jogellenes önkormányzati szabályokat, a helyiek csak hónapokkal később értesültek volna a döntésről, vagy csak akkor, amikor az új tulajdonos megjelent volna a területen.