Már a kormánypárti sajtó is arról ír, hogy igazán adhatnának többet a közösbe a NER-elit tagjai

Még múlt héten jelent meg a Mandineren Kiss Antal teológus, illetve kormánypárti szakértő „2026-ig van ideje a jobboldali pénzügyi elit tagjainak felzárkózni a legnagyobb magyarhoz nemzetépítő szolgálataikkal” című cikke. Az írást most a 444 szemlézte, és vetette össze Huth Gergely hasonló témájú véleménycikkével.

A cikkben Kiss arról ír, hogy a kormány problémái kettősek, egyrészt mert „magát tette morális céltáblává azzal, hogy a keresztény (-demokrata) értékek politikai közbeszédbe való beemelésével maga és környezete számára magas erkölcsi mércét is állított egyben, így ennek való megfelelést kérik rajta számon támadói.” A szerző szerint „a vállalhatatlan elkövetőkön” joggal kérik számon mindezt, azonban „a teljes polgári, jobboldali közösségre nézve jogtalanul.”

A másik fontos probléma Kiss szerint pedig, hogy „a »szomszéd füve mindig zöldebb« lélekállapotból ered”, ami szerinte „egy helytelen lelki eredő, irigység a neve.” Kiss ezután felteszi a kérdést, hogy „Mit vár el egy földi halandó, négyévenkénti szavazópolgár a szupergazdagoktól, legyen bármilyen oldali is? Talán azt, amit az érettségi tételben Széchenyi Istvánról el kell mondania minden tizennyolc évesnek: Magyar Tudományos Akadémia, Lánchíd, Lóverseny. Azaz vagyonának nagyságához mérten két kézzel ad vissza valamit nemzetének. Két kézzel, nem zsugori szűk marokkal, nem morzsákat! Nem offshore-ozza, alapítványozza, rejtegeti, babusgatja.”

Kiss szerint „semmilyen gond nem lett volna és nem is ért volna a politikai ingerencia határáig bármilyen ügy, ha a magát nemzeti gazdasági elitnek tartó jobboldaliak vagyonukból az örök példa, a hiteles, keresztény hazafi Széchenyi Istvánhoz hasonlóan nagy nemzeti ügyekhez, nagymértékben járulnak hozzá.” Kiss szerint azonban a probléma az, hogy a „a médiumok nem a gazdasági elitek jószolgálati ügyeivel, cselekedeteivel vannak tele”, ha pedig mégis van ilyen, akkor azt is tönkreteszi a „polgári létmódot messze meghaladó, pazarló költekezés, az anyagi javakban való kivagyiság.”

„Ki kell mondani, hogy a külföldi szakszolgálatok óriási erőkkel dolgoznak Magyarország mint konzervatív, jobboldali, patrióta politikai bástyaország destabilitásán, melyet a brüsszeli elit pénzügyi sarcolással tesz teljessé. Mesterien fokozzák az elégedetlenséget, lassan belesodorva az ország egy részét a múlt századi dicstelen tanácsköztársasági létállapotba” – ezt már Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője idézi a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében, amelyben bőszen helyesel Kissnek.

Huth is messziről indít, előbb a Pride-ot veti össze azzal, hogy Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson van, aztán, majd a következőképpen összegzi Kiss cikkét: „a szavazótábor lemorzsolódásán nagyvállalkozóink részéről a mainál sokkal bőkezűbb áldozatvállalással, a magunk részéről pedig erkölcsi alapértékeink nyílt megvallásával és megerősítésével lehetne úrrá lenni.”