Donald Trump megkapta, amit akart: a Függetlenség napjára, azaz július 4-re a kongresszus mindkét háza elfogadta Trump második kormányzásának talán legfontosabb, egyszerűen csak Big Beautiful Bill, vagyis Nagy, Gyönyörű Törvény névre keresztelt gazdasági csomagját.
A törvény meghosszabbítja Trump 2017-ben hozott adókedvezményeit, újabbakat ad a listához, valamint több pénzt biztosít a hadseregnek és a bevándorlási hatóságoknak. Mindezt viszont részben abból finanszírozza, hogy potenciálisan több mint 10 millió embert rúg ki az államilag támogatott egészségbiztosítási rendszerből és az olyan támogatásokból, mint az élelmiszerjegy-rendszer, ezzel kiütve az amerikai egészségügyi rendszer egyik tartópillérét és a legszegényebb amerikaiak életét még nehezebbé téve. De a törvény még ezen áldozatok után is több ezer milliárd dollárral növeli az amerikai államadósságot.
Trump most nagy győzelmet ünnepelhet, a „gyönyörű törvénye” ugyanakkor saját politikai bázisának is árt, és mélyen megosztotta a republikánus párt politikusait.
Hosszú távon pedig minden amerikai életét megkeserítheti majd. De mit akar, mit ér el Trump nagy törvénye, és miért kerülhet ez a Republikánus Pártnak többe, mint amivel számoltak?
Nagy vágás fent
Donald Trump nagyon szereti az egyszerű, közérthető üzeneteket, és mi lenne közérthetőbb annál, hogy egy törvény nagy és gyönyörű? Ha ráadásul alliterál is, még jobb. A Big Beautiful Bill (BBB) megnevezésében a big jelző biztosan közpolitikai értelemben is helytálló: egy óriási salátatörvényről van szó, ami kb. 120 dolgot akar egyszerre elérni, és aminek egyes aggasztó részleteit még a törvényt megszavazó, vagy amellett kardoskodó republikánus képviselők és szenátorok is csak azután találták meg a szövegben, hogy már megszavazták.
Ha a törvény legfontosabb elemét akarnánk kiemelni, legalábbis azt, hogy Trump és a republikánusok főképp mit akarnak elérni vele, akkor az adócsökkentésre kell fókuszálnunk. A BBB két fő célja, hogy meghosszabbítsa, sőt, lényegében kőbe vésse azokat az adókedvezményeket, amelyeket Trump előző ciklusbeli, 2017-es adócsomagjában fogadtak el, és hogy törvénybe iktasson olyan új adókedvezményeket, amelyekkel Trump 2024-ben kampányolt, mint a túlóra vagy a borravaló adójának eltörlése.
Az elsőre azért van szükség, mert a 2017-ben elfogadott adókedvezmények az év végével lejárnak (az amerikai törvényhozás bonyolult szabályai szerint így lehet az amerikai államadósságot és költségvetési hiányt befolyásoló döntéseket hozni). Trump és a republikánusok pedig mindenképpen szeretnék elkerülni, hogy a 2026-os félidős választások előtt a választóknak hirtelen növekedjenek az adóterhei. Hogy a republikánusok meghosszabbíthatják-e az adókedvezményeket a fent említett törvényhozási szabályok szerint, arról vita van, ennek jogtechnikai részleteitől most megkímélném az olvasót, a törvény támogatói mindenesetre némi kreatív jogászkodással és magyarázkodással feloldottnak látják ezt a problémát.
Trumpék szerint az adókedvezményekkel mindenki jól jár, és bizonyos szempontból ez így is van, az legalábbis biztos, hogy a törvény elfogadásával az amerikai adófizetők 94 százaléka valamennyivel kevesebb adót fizet majd, mint fizetett volna a törvény nélkül (nagyrészt azért, mert a már említett, lejáró adókedvezmények miatt jövőre többet kellett volna adózniuk). Alaposabb vizsgálatok viszont arra jutottak, hogy az adókedvezmények előnyei nagyon egyenlőtlenül oszlanak majd el a társadalomban:
a legnagyobb kedvezményeket az amerikai társadalom leggazdagabb ötöde kapja majd, a kedvezmények negyede így azoknál landol majd, akik évi egymillió dollárnál többet keresnek.
Összehasonlításképp: az éves háztartásonkénti mediánjövedelem az Egyesült Államokban 2023-ban 80 ezer dollár volt, vagyis a dolgozó amerikai családok feléhez ennél kevesebb pénz folyt be egy évben. Vagyis a szegényebb amerikai családok ha kapnak is valamekkora adócsökkentést, valójában ez nem jelent majd akkora segítséget, mint ami a sokkal gazdagabb polgártársaiknak jut.
A meghosszabbított régi és az új adókedvezmények együttesen 4,5 ezer milliárd dollár kiesést jelentenek majd az amerikai költségvetésnek. Ezt pedig valamiből ki kell pótolni.
Politikusok Budapesttől Washingtonig erre legyinteni szoktak, hogy az adócsökkentés ugyan pillanatnyi kiesést jelent a költségvetésnek, de idővel a kedvezményektől annyira beindul a fogyasztás és felpörög a gazdaság, hogy ez az adóbevételekben is meglátszik majd, így a csökkentés végül betömi a kezdeti lukakat.
A BBB viszont akkora (Nagy) vágásokkal jár, hogy nincs olyan számítás, amely szerint pótlólagos intézkedések nélkül visszatermelődne a kieső összeg. Ilyenkor a fiskális konzervatív politikusok azt szokták követelni, hogy ha kevesebb pénz folyik be az államkasszába, akkor az állam költsön is kevesebbet, húzza meg a nadrágszíjat. A BBB pedig ezt is teszi, méghozzá olyan erővel, hogy az már az ereket is elszorítja az állam egyes részeiben.
Nagy vágás lent
Trump Big Beautiful Billjét a legtöbb kritika azért éri, mert a főleg a gazdagabbaknak járó adókedvezményeket, valamint az olyan extra állami pénzköltéseket, mint a hadsereg és a déli határ további erősítése, úgy finanszírozza, hogy a leginkább elesett és rászoruló amerikaiaktól veszi el a támogatást. Olyan támogatást, amin az múlik, hogy sok család mennyi ételt tud tenni az asztalra, vagy hogy kaphatnak-e megfelelő orvosi kezelést, ha megbetegszenek.
A BBB több éven keresztül, összesen több mint ezermilliárd dollárral megvágja a Medicaid nevű programot, ami azoknak nyújt elérhető egészségbiztosítást, akik nem tudnak egy magánbiztosítást kifizetni, vagy a magánbiztosítók nem is lennének velük hajlandók foglalkozni. A Kongresszus mellett működő pártsemleges agytröszt, a Congressional Budget Office számításai szerint
2034-re 11,8 millió ember eshet ki a Medicaid-programból a törvény miatt, vagyis ennyi rászoruló ember veszíti majd ez az egészségbiztosítását, akik saját zsebből legfeljebb durva eladósodás árán tudják megkapni a szükséges ellátást.
Jelenleg a Medicaid 80 millió amerikainak nyújt biztosítást, ezzel messze ez az amerikai kormány legnagyobb társadalompolitikai programja.
A republikánusok és a Trump-kormány képviselői azt hangoztatták, hogy valójában csak olyan embereket akarnak kidobni az állami programból, akik nem érdemlik meg azt, hogy benne legyenek, élősködnek a rendszeren. Ezt a BBB úgy teszi meg, hogy a Medicaid programra jelentkezőktől elvárja, hogy igazolják, dolgoznak, állást keresnek, tanulnak, vagy igazolni tudják, hogy miért nem tudják ezeket megtenni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a biztosítottaknak sok papírmunkát kell elvégezniük, pontosabban egy sor dokumentumot kell online beküldeniük az állami szerveknek, ráadásul havi rendszerességgel. Ez sokaknak nehezen megugorható nagy adminisztratív akadályt jelent: az adminisztratív felületek bonyolultak, nehéz rajtuk eligazodni, nehéz beszerezni a szükséges iratokat, mindezt munka és házimunka után kell megcsinálni, ráadásul sokaknak nincs is megfelelő számítógépe vagy internethozzáférésük, nemhogy megfelelő tudásuk, hogy megfelelően kitöltsék a nyomtatványokat.
Ha pedig egy hónapban nem sikerült feltölteni az adatokat, akkor ugrik a biztosítás, visszaszerezni pedig még nehezebb. Mindez azzal jár, hogy olyanok is elveszítik az egészségbiztosításukat, akik megfelelnek az elvárt követelményeknek, csak nem tudják megugrani az eléjük görgetett adminisztratív akadályokat.
Hogy ez így lesz, azt megerősíti, hogy Georgia államban már-már bevezettek ehhez hasonló, szigorúbb adminisztratív elvárásokat. Az ottani Pathway to Coverage programról elég sokat elmond, hogy mi történt annak nyilvános arcával: a reformot reklámozó videóban egy 54 éves autószerelő, Luke Seaborn magyarázza lelkesen, milyen jó a program, ami biztosítást nyújt az olyan alacsony keresetű, de keményen dolgozó embereknek, mint amilyen ő maga. A Pro Publica megkereste Seabornt, aki elmondta, hogy
a felvétel óta kétszer is elvesztette az egészségbiztosítását: egyszer azért, mert nem töltött ki egy dokumentumot, amit korábban sosem kellett kitöltenie, egyszer pedig a rendszer technikai hibája miatt.
Szerencséjére ő fel tudta hívni a kormányzó politikai tanácsadóját, aki beszervezte a reklámba, így neki soron kívül elintézték, hogy legyen biztosítva, de ez nyilván nem mindenkinek adatik meg.
A nagy számok is azt mutatják, hogy a program egyszerűen nem éri el, pontosabban nem fogadja be azokat, akiknek szánták: Georgia állam saját statisztikái szerint 250 ezer olyan ember él az államban, aki megfelelne a program követelményeinek, de 2025 májusáig, csaknem két évvel a program bevezetése után mindössze 7500 embernek lett így biztosítása.
Hasonló adminisztratív nehezítések kerülnek a legszegényebbeknek, a 2025 tavaszán 42 millió amerikainak élelmiszertámogatást (élelmiszerjegyet) adó SNAP-be. A programból 2034-ig 186 milliárd dollárt vonna ki a szövetségi kormány, ezzel becslések szerint 2 millió embertől véve el a segítséget a következő 10 évben. Ironikus, hogy a Republikánus Párt általában bürokráciacsökkentést követel, de leginkább csak a cégek számára, amelyeknek amúgy is jogászok és tanácsadók hada segít leküzdeni a jogi és adminisztratív akadályokat.
Trump Nagy, Gyönyörű Törvényének következtében tehát rászoruló amerikaiak milliói nem kapnak majd megfelelő orvosi ellátást és nem tudnak majd elég ételt rakni az asztalra.
A megszorítások amúgy azokat is érintik majd, akik nem szorulnak állami segítségre. Sok vidéki kórház például nagyrészt a Medicaiddel keresztül biztosított embereknek nyújtott ellátásból tudja fenntartani magát, tehát ha innen kevesebb pénz jön, az azzal járhat, hogy azok sem tudnak megfelelő ellátást kapni, akiknek magánbiztosításuk van. A republikánus törvényhozók ezt azzal az abszurd megoldással próbálják kezelni, hogy a törvény későbbi verziójába beleírták: a bajba került kórházak támogatást kaphatnak azért, mert kevesebb embert tudnak ellátni. Vagyis ahelyett, hogy az állam fizetné az emberek biztosítását, hogy ellátást kaphassanak és a kórházaknak is legyen pénze, a kórházakat fizetik majd ki, amiért azok nem tudják ellátni a biztosítás nélkül maradt embereket.
Más amerikaiak máshogy érezhetik esetlegesen a törvény negatív hatásait: közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy ha jelentősen nő az amerikai államadósság – márpedig a Congressional Budget Office szerint egy évtizeden belül 3,3 ezer milliárd dollárt, közel plusz tíz százalékot adhat hozzá a már ma is combos adóssághalomhoz –, akkor az amerikai államkötvények kamata is növekedni fog. Ez a növekedés pedig a hétköznapi emberek szintjére is leszivárog, mert a jelzáloghitelek és egyéb hiteltermékek kamata is az államkötvényekhez van kötve. Vagyis ha az állam nagyon eladósodik, és több kamatot kell fizetnie, akkor egy idő után mindenkinek többet kell majd fizetnie a hiteléért, vagy drágábban jut új finanszírozáshoz, ha autót, házat akar venni, esetleg hitelkártya-adóssága van.
Nagy politikai csapda
Trump nagy terve nem ment át könnyen a Kongresszuson, pedig mindkét házban a republikánusok vannak többségben. A nehézséget az okozta, hogy a tervezet több lépése eddig politikai tabunak számított a republikánus politikában. Az amerikai jobboldal Trump előtt általában a fiskális konzervativizmust tűzte zászlajára, hogy az állam ne költekezzen túl, az államadósság ne növekedjen, a költségvetés pedig legyen egyensúlyban. Trump maga is azt ígérte, hogy egyensúlyba fogja hozni a költségvetést, ami Bill Clinton óta egy elnöknek sem sikerült.
Trumpnak sem fog, a BBB ugyanis még a fent említett drákói szociális megszorítások ellenére is jókora lyukat vág majd a költségvetésen, és növeli az államadósságot. Ráadásul a törvény megemeli az adósságplafont is, azt az önként vállalt féket, aminek megemelése miatt a republikánusok hatalmas hisztit szoktak csapni, amikor egy demokrata elnök ül a Fehér Házban.
Nem csoda, hogy még a republikánusokat is megosztotta a tervezet: A szenátuson csak J. D. Vance alelnök szavazatával sikerült átverni a javaslatot, pedig ott is többségben van Trump pártja. Mike Johnsonnak, a képviselőház republikánus elnökének pedig egy éjszakán keresztül kellett egyezkednie a frakció egyes tagjaival, hogy július 4-re a ház meg tudja szavazni a javaslatot.
A szegényektől elvenni és a gazdagok felé csatornázni a forrásokat nem újdonság a jobboldali politikában, a Republikánus Pártnak azonban mindez elég komoly gondot okozhat. Amióta ugyanis Trump lett a republikánusok arca, a szegények nagyobb arányban lettek republikánus szavazók, mint korábban. A nagy, gyönyörű törvényt megszavazók tehát részben a saját szavazóiktól vették el a támogatást.
A BBB annak ellenére ment át, hogy nem túl népszerű, a legtöbb felmérés szerint az amerikaiak többsége ellenzi azt. A republikánus politikusok is megérezték ezt, amikor a választókerületeikben meghallgatásokat tartottak a törvényről: több képviselő is a választók dühével szembesült, különösen amikor a Medicaidet érintő vágásokról volt szó. Erre különbözőféleképpen reagáltak: volt, aki bevallotta, hogy nem olvasta elég alaposan a tervezetet. Iowa republikánus szenátora, Joni Ernst egy másik utat választott:
amikor egy gyűlésen valaki bekiabálta, hogy a törvény megszorításai miatt emberek fognak meghalni, a szenátor csak annyit mondott: „egyszer mind meghalunk”.
Ami még elkeserítőbb, hogy egyes beszámolók szerint Donald Trump sincs teljesen tisztában azzal, hogy az ő gyönyörű törvénye mit tesz a Medicaid rendszerével: az elnök állítólag a törvény elfogadása után azt mondta republikánus szenátoroknak, hogy ha 2026-ban és 2028-ban nyerni akarnak a választásokon, akkor az állami társadalombiztosítási rendszerhez ne nyúljanak. Erre a szenátorok közbeszóltak, hogy „de hát éppen most akarják megnyesni ezeket a programokat”.
Ha ez tényleg így van, akkor lassan Trump is átérezheti, hogy mekkora kockázattal jár az eddigi legnagyobb és legfontosabb javaslata. Az ő vezetése alatt ugyanis a Republikánus Párt választói összetételét tekintve a munkásosztály pártja lett, a szavazói közül pedig nagyon sokan igénybe veszik az olyan szolgáltatásokat, mint a Medicaid. 64 republikánus képviselő jön olyan választókörzetekből, ahol az országos átlagnál több az egészségügyi programmal biztosítottak száma, közülük öten pedig éppen hogy, csak megnyerték a körzetüket az előző választáson. A Republikánus Pártnak jelenleg 8 fős többsége van az alsóházban. Ha a demokrata kihívók hatékonyan tudják emlékeztetni a választókat, hogy az ő republikánus képviselőjük miatt vesztették el a biztosításukat a barátaik, rokonaik, vagy ők maguk, akkor könnyen elolvadhat Trump pártjának többsége a 2026-ban – hiába volt pont az a cél, hogy az adókedvezményekkel bebiztosítsa magát a félidős választáson.
