Kár temetni az Uniót: a blokk kezdi összekapni magát, és az is megvan, mibe érdemes rakni a pénzt, ha valaki profitálna ebből

Az európai politika egyik új buzzwordje a „stratégiai autonómia”, amin azt értjük, hogy az EU-nak fel kell számolnia, vagy legalábbis csökkentenie kell a más szereplőkre való ráutaltságát egy sor fontos iparágban, kiemelten a védelmi szektorban.

Az Amundi, Európa legnagyobb alapkezelője háttérbeszélgetést szervezett a témában, ezen a cég szakértői ismertették, milyen gazdasági hatásai lehetnek ennek a törekvésnek a következő időszakban a teljes EU-ban és a régiónkban.

Van remény

Az általános bizonytalanság közepette azért fontos és jó fejlemény, hogy az európai beszerzési menedzserindex a régóta szenvedő ipari szektorban láthatóan emelkedik. A javulás azt jelzi, hogy az ipar fellendülése nem csak annak következménye, hogy a gyártók megpróbálták beelőzni a termeléssel a vámok kivetését – mondta erről Annalisa Usardi, az Amundi Investment Institute vezető közgazdásza, aki szerint mostanra azért már látszik a számokon és a valószínű forgatókönyveken, hogy Európa ellenállóbb, mint amilyennek látszott, kezdenek rendbe jönni a növekedés pillérei, és még az amerikai vámok ellenére is javul az üzleti aktivitás.

A német fiskális szigor fellazulása és a nyomában jövő állami beruházások, illetve az európai stratégiai autonómia további elemei a korábban megjelent Draghi-jelentéssel együtt

olyan környezetet teremtenek, ami hatékony végrehajtás esetén valóban gazdasági fellendüléshez és erős beruházási hullámhoz vezethet az Amundi szerint.

Az ellátási láncok megerősítése valószínűleg a gyártás részleges visszatelepítéséhez vagy a termelés baráti országokba történő áthelyezéséhez vezet, ami jelentős beruházásokat igényel, és hozzájárul a növekedés fellendüléséhez a következő években. Ez elsősorban Németországban érvényesülhet, ahol a fiskális ösztönzés erősebb, de Európa többi részén is bekövetkezhet, ahol a védelmi és energiafüggetlenség elérése érdekében jelentős beruházásokra van szükség, különösen az infrastruktúra területén.

A cég elemzői arra számítanak, hogy az európai GDP-növekedés 2026 első negyedévében éri el mélypontját, azután viszont tartós fellendülésnek indul, és

a 2026 utolsó negyedévében már elérheti az 1,4 százalékot éves alapon.

Ezt elsősorban a stabilizálódó belföldi kereslet fogja ösztönözni, de támogatja a fokozatosan erősödő (magán- és állami) beruházás is.

Így néz ki egy portfólió, ami az új európai irányvonalra épít

A növekedés motorjai valószínűleg azok a szektorok lesznek, amelyek profitálni fognak a nemrég bejelentett nagy európai programok versenyképességet növelő erőforrásaiból így például az innováció, a biztonsági és védelmi ipar, a dekarbonizáció, illetve az energiaátállás. Ezekhez adódik most hozzá a német fiskális csomag a maga 500 milliárd eurójával, ami leginkább az infrastruktúra fejlesztésére fókuszál.

Ez már egy olyan pálya, amire érdemes befektetési stratégiát építeni, ám annak figyelembe kell vennie a várható növekedés mögött meghúzódó okokat, hiszen igazán jó hozam a húzóágazatokban és a legjobban szereplő régiókban érhető el. A várható európai növekedés több lábon áll, ezeket a lábakat köti össze a stratégiai autonómia fogalma – magyarázta Vafa Ahmadi, az Amundi tematikus részvénybefektetési részlegének vezetője. Szerinte az elmúlt 5-6 évben sorra érték a sokkok az EU-t: nyilvánvalóvá vált például, mennyire el vagyunk maradva a techiparban, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a külföldnek élelmiszerek és gyógyászati eszközök terén, mennyire ki vagyunk téve az ellátási láncok akadozásának.

Ahmadi szerint ugyanakkor ennek mostanra meglett az a következménye, az Európai Bizottsággal az élen érdemi lépéseket tett a blokk vezetése a strukturális problémák orvoslására. A stratégiai autonómiából következő növekedés pillérei szerinte a következők lesznek:

• Védelmi ipar/fegyverkezés: a REARM Europe program 800 milliárd euró védelmi beruházást céloz meg 2030-ig, 650 milliárd eurónyi költségvetési hiányt enged, valamint 150 milliárd euró hitelt kínál a tagállamoknak saját képességeik fejlesztéséhez. Ez jól illeszkedik abba, hogy az Unió 2035-re a GDP 3,5 százalékára tervezi növelni a védelmi kiadásait, ami ennek a periódusnak az utolsó 5 évében összesen 1200 milliárd euró többletkiadást jelent a 2 százalékos pályához képest.
• Energiaátmenet és energiafüggetlenség: a szektor már évek óta igen jelentős beruházási többletet produkál (csak tavaly az EU 27 országában 375 milliárd euró beruházást indukált a Bloomberg jelentése szerint), korábban elsősorban a karbonsemlegesség céljától vezérelve. Ehhez kapcsolódik a Repower EU program a maga 300 milliárd eurós kiadásával és a European Green Deal, a maga 1000 milliárd eurós beruházási tervével.
• Csipgyártás: a Chip Act keretében 43 milliárd euró elköltésével akarják 2030-ig megduplázni az európai chipgyártás súlyát a globális termelésben.
• Kiberbiztonság: a Cyber Resilience Act néven futó program ráfordításban kevésbé fajsúlyos, de 290 milliárd euróval csökkentheti a kontinens cégeinek kibertámadásokkal kapcsolatos költségeit.
• Egészségipar: az ebben futó uniós program egyrészt az egészségügyi kockázatok gyors felismerését célozza, másrészt olyan sebezhetőségek mérséklését is célozza, mint a gyógyszeripar importigénye, exportfüggősége.
• Agrár- és élelmiszeripar: az EU részben élelmiszer-biztonsági megfontolásból felülvizsgálta a közös agrárpolitikát, ami öt év alatt 387 milliárd euróval igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a gazdálkodók megküzdhessenek a klímaváltozással és más próbatételekkel.

És mindehhez hozzáadódik a német infrastruktúra-fejlesztési program, amely 2035-ig összesen 2,5 százalékpont többletnövekedést hozhat Németországban és közvetve-közvetlenül 0,75 százalékos többletnövekedést generálhat az eurózónában az Európai Bizottság elemzése szerint.

Ebből kiindulva egy Amundi szakértői szerint az európai stratégiai autonómiára építő befektetési portfólióban jelen kell lennie az iparnak, azon belül a technológiának és az energetikának, a védelempolitikának (ideértve a kiberbiztonságot is). De nem szabad kihagyni a mindezek finanszírozásában jelentős szerepet játszó bankszektort, valamint a lakossági jólét és ellátásbiztonság szempontjából fontos egészségügyet és élelmiszeripart sem.

Vafa Ahmadi eggyel konkrétabb befektetési stratégiát is felvázolt az újságíróknak. Ennek lényege az volt, hogy aki hosszú távra tervez a befektetéseivel – ami különösen indokolt abban az esetben, ha az ember a stratégiai autonómiából következő folyamatokat akarja meglovagolni, ezek ugyanis hosszú távon fejtik majd ki a hatásaikat –, annak érdemes az új irányokkal találkozó, alapvető szolgáltatások és termékek felé fordulnia. Példaként említette, hogy ők az Amundinál valószínűleg több befektetést fognak allokálni a légi közlekedésen belül a teherszállítással is foglalkozó cégekbe, mint a pusztán turizmusra építőkre, valamint inkább invesztálnak alapvető élelmiszereket gyártó cégekbe, mint, mondjuk, az alkoholiparba. De több gyógyszercég, techcég és védelmi ipari vállalat is kiemelt befektetési célpontként szerepel a vállalatnál a következő évekre.

És mit hozhat ez itthon?

A közös európai védelmi program, az infrastrukturális fejlesztések és a stratégiai autonómiához szükséges beruházások várhatóan a közép- és kelet-európai régió országainak a növekedésére is pozitívan hatnak. Egyes modellszámítások alapján a régiós országok GDP-növekedését akár 0,5 százalékkal is megemelheti a német fiskális csomag.

Az Amundi szakértői egyébként azzal számoltak, hogy a régiónkon belül Csehország profitálhat a leginkább a német élénkítésből, Románia pedig a legkevésbé, Magyarország valahol a kettő között lesz. Ez azt jelenti, hogy plusz egy százaléknyi német növekedés itthon akár fél százalék pluszt hozhat, bár ők konzervatív becsléssel nem teszik ilyen nagyra a német beavatkozás hatását sem. Kiss Péter, az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója ugyanakkor kiemelte, hogy új trend az uniós országokban a cégeknek az a célkitűzése, hogy a saját gazdaságukat támogassák, erre példaként hozta a „made for Germany” néven futó programot, amit német cégek indítottak nemrég. Az ilyen törekvések csökkenthetik az egyes országok jó teljesítményének máshová továbbgyűrűző hatásait.

Az Európai Stratégiai Autonómiához kapcsolódó programok hatását egyelőre nehéz konkrét számokra lefordítani, de például a SAFE programban való részvétel több tekintetben is javíthatja a régiós országok, így Magyarország pozícióit.

A közös hitelfelvételen alapuló program forrásainak felhasználása révén nemcsak a hazai védelmi iparunk fejleszthető, de a régiós, valamint a többi uniós országgal való együttműködéssel a bilaterális gazdasági kapcsolatok is javíthatók, és csökkentheti a jövőbeni devizaforrás-bevonási igényt is – mondta Kiss Péter. A SAFE-hitelek révén egyébként elképesztő mennyiségű, a tavalyi GDP mintegy 8 százalékának megfelelő összeg (16 milliárd euró) áramlik a tervek szerint Magyarországra a következő években. Ez nagyrészt „felpántlikázott pénz”, magyarán megvan, mire lehet költeni, és leginkább védelmi célokra, de vélhetően azért fel lehet majd használni belőle infrastruktúrára is. Ez azért fontos, mert nagyjából akkora összeg érkezik így, amekkora a most felfüggesztett uniós forrás.

Minden addicionális beruházásra szükség van, mint egy falat kenyérre, mivel az utóbbi években a beruházások csökkenése volt az alacsony GDP-növekedés egyik fő oka – mondta erről Kiss Péter. Szerinte az is javítani fogja a következő évek magyar kormányának mozgásterét, hogy a SAFE-források csökkentik az állam devizafinanszírozási igényét, magyarán nem kell annyi ilyen kötvényt kibocsátani, és az államadósság szerkezetében is visszaszorulhat ez a fajta külső adósság.