A KSH-nak továbbra sincs épkézláb válasza arra, miért vannak óriási kilengések a szegénységi adatokban

A módszertan megbízható, nem történt hiba, nincs kit felelősségre vonni, már a felülvizsgálat előtti adatok is megfelelő alapot adtak a szegénység monitorozásához, a revízió eredményeként pedig a szegénység fő mérőszáma érdemben nem változott. Ezek voltak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) válaszai az idén tavasszal megfogalmazott kutatói aggodalmakra, miszerint a KSH adatai olyan mértékben problémásak, hogy megrendíthetik a hazai és külföldi tudományos közösség bizalmát a magyarországi szegénységi adatok hitelességéről.

Idén áprilisban jelent meg a Válasz Online-on az a tudományos elemzés, amiben két kutató, Tátrai Annamária, az ELTE adjunktusa és Gábos András, a TÁRKI vezető kutatója a KSH szegénységi statisztikáiban több olyan hibát is talált, amik alapján arra lehetett következtetni, hogy a KSH a valósnál jóval alacsonyabbra becsülte a magyarországi szegénység kutatásához használt arányszámot. A kutatók azt feltételezték, hogy a rendellenességek a feldolgozás alatt, pontosabban az adattisztítás és a hiányzó adatok pótlása (imputálás) során keletkeztek. A KSH először visszautasította a manipuláció vádját, ezzel együtt bejelentette, hogy a 2018 és 2023 közötti adatokat felülvizsgálják, viszont tagadták, hogy ez a kutatók aggályai miatt tennék, rutineljárásként hivatkoztak a revízióra, amit a 2022-es népszámlálási adatokra hivatkozva végeztek el.

Ennek eredményeit mutatták be a hétfő délelőtti sajtótájékoztatón, majd prezentálták a kutatói közösségnek pár órával később. Tátrai Annamária és Gábos András a hétfői nagyrevíziót követő egyeztetés után ugyan örülnek, hogy végre elkezdődött valamilyen szakmai párbeszéd, de a korábban felmerült kérdéseik jelentős részére a mostani felülvizsgálat után sem kaptak kielégítő választ, a 2018 előtt időszak kapcsán kimutatott anomáliákat pedig még csak meg sem próbálta megmagyarázni a KSH.

„Kutatókként továbbra sem tudjuk egyértelműen értelmezni a hazai szegénységi folyamatokat, mivel a revízió csak egy időszak esetében történt meg. Ez kis túlzással olyan, mintha almát a körtével hasonlítanánk össze”

– értékelte a fejleményeket Gábos András a Telexnek a kutatói egyeztetés után. A nagyrevízió eredményei ellenére többek között emiatt továbbra sem lehet megnyugtatóan kijelenteni, hogy a felhasználók teljeskörűen megbízható adatokhoz jutnak hozzá az egyetlen jövedelmi szegénység kutatására használható adatforráson, az EU-SILC-en keresztül.

Kiugró adatok, adózással kapcsolatos anomáliák

A korábban felfedezett problémák elsősorban a relatív jövedelmi szegénység mérésében mutatkoztak meg. 2020-ban feltűnően sok egyfős háztartás jövedelme esett közvetlenül a szegénységi küszöb fölé, ráadásul gyakran forintra azonos összegekkel, míg 2021-ben és 2022-ben bizonyos jövedelemsávok kiürültek, 2023-ban pedig a 2000 euró alatti jövedelmek szinte eltűntek a statisztikából az egyfős háztartások esetében.

A gyerekes háztartásokban szintén gyanús mintázatok jelentek meg, 2017-ben alacsonyabb, 2018–2019-ben és 2021-ben kiugróan magas volt a küszöb fölötti jövedelműek aránya, 2020-ban a szegénységi küszöb alattiak száma ugrott meg, míg 2023-ban a legalacsonyabb jövedelműek aránya emelkedett ki.

A furcsaságok sora a jövedelemeloszlás adataiban folytatódott. Júniusban újabb problémákról számolt be Tátrai és Gábos, ezúttal már három másik kutatóval közösen. Ekkor egy, a valóságban lehetetlen jelenségre hívták fel a figyelmet, miszerint a 2014 és 2021 közötti időszakban a vizsgált háztartások 4–34 százalékának a nettó jövedelme meghaladta a bruttó háztartás-jövedelem értékét, ami azt jelentené, hogy a magyarok jelentős része nem fizette az adót, hanem kapta. Erre csak valamilyen nagyon speciális és ritka adóvisszatérítés adhatott volna magyarázatot, de akkor is lehetetlen lett volna, hogy ennyi háztartást érintsen.

A kutatók szerint a torzulásokat az adatfelvételt követő feldolgozási szakaszokban keletkezhettek. A jelentős rendellenességek pedig komoly aggodalomra adnak okot, mivel 2016 óta csak a KSH adatai alapján mérhető Magyarországon a jövedelmi szegénység, ezeket használja az Eurostat és más külföldi szervezetek, valamint kutatók is, ha Magyarország jövedelmi egyenlőtlenségét vagy szegénységét szeretnék vizsgálni.

A KSH az első cikk megjelenése után közleményben reagált, határozottan visszautasította a szándékos manipuláció vádját és hangsúlyozta: mindent a nemzetközi standardoknak megfelelően végeztek el, az eredményeiket pedig az Eurostat hitelesíti. Arra viszont nem adtak magyarázatot, hogy mi okozhatta a statisztikákban megjelenő torzító jelenségeket. A Válasz Online-on megjelent elemzésből pedig egyértelműen kiderült, hogy normális körülmények között ilyen eltérések nem fordulhatnának elő az adatokban.

A KSH elnökhelyettese a hétfő délelőtti sajtótájékoztatón többször is hangsúlyozta: habár a kutatók meglátásait beépítették a módszertanba, a mostani revízió a korábbi kutatói aggodalmaktól teljesen független, az adatok újrasúlyozásáról a 2022-es népszámlálási adatok alapján már évekkel korábban, 2023-ban döntöttek. Mégis, a felülvizsgált adatok között egyetlen területen történt említésre méltó változás. Ez a relatív jövedelmi szegénység mutató, pont az, amivel kapcsolatban súlyos módszertani hibákra hívta fel a figyelmet a Válasz Online tavaszi cikkeit jegyző kutatók.

Ki számít a statisztika szerint szegénynek?

A jövedelmi szegénység számításakor az számít szegénynek, aki az adott országra jellemző jövedelemszinthez viszonyítva jelentősen kevesebb pénzből él. Vagyis a szegénységet mindig az adott ország viszonyaihoz mérik, ezért fordulhat elő, hogy aki Ausztriában szegénynek számít, Magyarországon akár a középosztályhoz is tartozhatna. Az Európai Unió egységes elvek mentén monitorozza a szegénységi folyamatokat: a statisztikai hivatalok több ezer háztartást vizsgálnak, házhoz mennek, rákérdeznek részletesen az életkörülményekre, felmérik a háztartások tagjainak bevételeit, majd sorba rendezik őket a jövedelmük szerint.

A középen álló háztartás keresete adja a mediánjövedelmet, amely sokkal pontosabb képet ad a valóságról, mint az átlag. A szegénységi küszöböt ennek a mediánjövedelemnek a 60 százalékánál húzzák meg. Aki ez alatt keres, szegénynek számít, aki felette, az nem. A KSH minden évben közzéteszi, hogy a lakosság hány százaléka él a küszöb alatt, azaz hányan vannak az ábrán látható vonal előtt, így jön ki a relatív jövedelmi szegénységi arányszám, ami lényegében azt mutatja meg, hogy a lakosság hány százaléka él olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el az adott országban szokásos életszínvonal 60 százalékát.

KSH: A koronavírus-járvány miatt nem válaszoltak az idősek

A hétfői sajtótájékoztatón, majd az azt követő kutatói egyeztetésen viszont pont az ezzel kapcsolatos aggodalmakra – azaz, hogy hogyan lehetséges, hogy a szegénységi küszöb felett éppen csak kicsivel torlódtak össze rengetegen – nem sikerült kielégítő választ adnia a KSH-nak. Az új adatokból kiderül, hogy három évben a relatív jövedelmi szegénység esetében elég szembetűnő változást találtak a korábbi adatokhoz képest. A relatív jövedelmi szegénységet alulbecsülték 2018-ban, 2019-ben és 2021-ben, 1,7, 1,6, valamint 1,4 százalékponttal.

A 2018-as év esetében ez körülbelül 170 ezer embert jelent, és ez az 1,7 százalékpontos növekedés statisztikailag is jelentős.

Ekkora tömeg esetében derült ki, hogy a korábbi adatokkal ellentétben a háztartásban élők mégis a szegénységi küszöb alatti jövedelemből gazdálkodhatnak.

Tóth Tamás, a KSH elnökhelyettese szerint az anomáliát az okozta, hogy a 2020-as, tehát a koronavírus-járvány első hullámainak idejében zajlott adatgyűjtés esetében, (amire a KSH 2019-es adatként hivatkozik), a nyugdíjasok nagy arányban nem engedték be a kérdezőbiztosokat az otthonukba, azaz sokan megtagadták a válaszadást. Emiatt az idősek esetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adataihoz nyúltak és az országos átlaggal pótolták ki a hiányzó jövedelemértéket az esetükben az imputálás során.

Az elnökhelyettes szerint ennek lett az eredménye, hogy tömegesen torlódtak fel a háztartások a szegénységi küszöb felett. Tátrai Annamária a Telex kérdésére elmondta, önmagában ez nem magyarázhatja sem a teljes mintában, sem a gyerekes háztartások esetében, sem a jövedelmek szegénységi küszöb feletti torlódását.

Ez az adatpótlási eljárás szakmailag mindenképpen helytelen.

Az Eurostat imputációs szabályai ugyanis egyértelműen rögzítik, hogy a hiányzó adatok pótlásakor a pótolt adatoknak meg kell őrizni az eloszlás heterogenitását, sokszínűségét. Tátrai hozzátette, hogy a KSH is jelezte a kutatókkal folytatott egyeztetésen, hogy ezt az eljárást csak bizonyos években használták, a revízió során finomították és a jövőben tovább tervezik fejleszteni a módszertanukat. A KSH cikkünk megjelenése után küldött újabb közleményében azt állította, „minden adatát a nemzetközi és uniós statisztikai szabályoknak, módszertani előírásoknak és minőségbiztosítási elveknek megfelelően gyűjti, ellenőrzi és publikálja”.

A hétfői sajtótájékoztatón a KSH lényegében beismerte, hogy a relatív jövedelmi szegénység nagyobb mértékű volt Magyarországon, mint amit a korábbi adatokból lehetett kiolvasni, sőt, a hiba három évben a hibahatáron kívülre esett. Erre az ellentmondásra a mintavételi hiba sem ad magyarázatot, így továbbra sem tudjuk, hogy pontosan mi történhetett.

Ennek ellenére a KSH kitartott amellett, hogy a módszertannal nincs probléma, így senkit nem kell felelősségre vonni.

A KSH elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy az Eurostat jóváhagyta a KSH adatait. A Telexnek nyilatkozó két kutató fontosnak tartja leszögezni: az Eurostat nem ellenőrző hatóság, nem hierarchikus felettes szervezet, hanem koordináló és harmonizáló szerepet tölt be az európai statisztikai rendszerben, vagyis a nemzeti statisztikai hivatalok együttműködését hangolja össze és koordinálja.

De azt sem sikerült a KSH-nak megmagyaráznia, hogy hogyan történhetett meg egyes években, hogy a népesség közel 30 százalékának magasabb legyen a nettó jövedelme a bruttónál.

Félsiker, de messze még a vége

Gábos András és Tátrai Annamária szerint fontos, hogy a KSH valamilyen módon szinte minden felvetett problémára reagált és a revízión keresztül a jövedelemadatok minősége javulhatott, a revízió alá vett időszakban a szegénységi ráta értékei ebben a formában jobban tükrözik a tényleges helyzetet. Továbbra sem sikerült viszont teljes egészében megérteni, mi vezethetett a korábbi anomáliákhoz. „Azt reméltük, hogy szakmai kérdésekre szakmai válaszokat kapunk majd, de csak bizonyos részkérdésekben kaptunk információkat, alapvető kérdésekre nem. A rendezvény jellegéből fakadóan kevés ponton tudott valódi szakmai vita kialakulni.

Mi továbbra is azt gondoljuk, hogy itt hiba történt, a KSH ezt vitatja”

– mondta Tátrai a hétfői egyeztetésről.

A 2018 és 2023 közötti jövedelmi szegénységre vonatkozó adatokat már reálisabbnak látják, mint korábban, de azt még mindig nem tudják, hogy ezek az adatok mennyire pontosak. Erre a közeljövőben kerülhet sor, a mikroadatokhoz majd csak az elkövetkezendő hetekben jutnak hozzá, akkor többet fognak tudni elmondani érdemben a felülvizsgált adatokról. Ugyanakkor a nagyrevízió továbbra sem adott választ a 2018 előtti évekre megfogalmazott kritikáikra, ugyanis a bruttó-nettó probléma a 2013-as jövedelemévtől állt fent, a jövedelemtorlódás pedig a nagyrevíziót érintő évektől eggyel korábban indult. A kutatók viszont nem látták annak jelét a hétfői rendezvényen, hogy a KSH hajlandó lenne a korábbi éveket is felülvizsgálni.

A statisztikai hivatal ezzel szemben a hétfőn közleményében azt közölte, hogy „a KSH továbbra is elkötelezett az adatok tudományos célú hasznosításának támogatására, és nyitott a felhasználókkal való együttműködésre, szakmai párbeszédre.” Keddi reakciójukban a kutatók álláspontjával ellentétesen azt közölték, hogy a „korrekciók nyilvánosan és transzparens módon történtek, céljuk éppen az volt, hogy a felhasználók a lehető legpontosabb adatokat kapják”, valamint a hivatal „elkötelezett abban, hogy a jövőben is biztosítsa a statisztikai adatok legmagasabb minőségét, valamint hogy transzparens módon tájékoztassa a közvéleményt”.

Cikkünk frissült a KSH reakciójával.