Orbán Krisztián az euró bevezetéséről: Ez nem lehet egy olyan ügy, amiről öt ember dönt, ez egy társadalmi kérdés

Magyarországgal megtörtént az, ami az elmúlt 75 évben nagyon sok országgal: belesétáltunk a közepes jövedelem csapdájába. Ezt nem véletlenül hívják csapdának, mert eddig mindössze néhány országnak sikerült kitörni belőle, mondta Orbán Krisztián közgazdász, közgondolkodó a Telex új szakpolitikai műsorában. A Magyarország jövő időben című műsorunkban arra keressük a választ, hogy melyek Magyarország legfőbb problémái, és mit tehetne az ország – és az ország vezetése –, hogy jobb legyen itt élni.

Az első részben Orbán Krisztián mellett Boros Tamással, az Egyensúly Intézet társalapító-igazgatójával, illetve Filippov Gábor kutatási igazgatóval arról beszélgettünk, hogyan rekedt meg a magyar gazdaság felzárkózása, és hogyan tudnánk közeledni a régiós versenytársakhoz és Európához. Ebben a cikkben összefoglaljuk az adásban elhangzott legfontosabb állításokat.

Másképp kéne zenélni

Orbán Krisztián szerint mindannyian érzékeljük, hogy nem mennek jó irányba a dolgok a magyar gazdaságban: három éve recesszióközeli állapotban vagyunk, gyakorlatilag nincs növekedés, az elmúlt tíz évhez képest relatíve magas az infláció, az emberek inflációs érzékelése szintén. „És ami igazán fontos: egyáltalán nem világos, hogy innen hova tovább, hogy hogyan fog tudni a magyar gazdaság felzárkózni a pontról, ahol most van. Azt is mondhatnám, hogy a jelenlegi tudásunk szerint a felzárkózásunk megrekedt.”

A gazdasági kifulladás a magyar modell természetes következménye: Magyarország az elmúlt 30 évben extenzíven növekedett, de ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni erről a szintről, egy intenzívebb, sokkal inkább tudásalapú növekedésre lenne szükség, ahol már nem az a versenyelőnyünk, hogy nálunk a legalacsonyabbak a költségek. „Magyarország eddig alapvetően úgy nőtt, hogy egyre több külföldi tőke jött az országba, ehhez egyre több munkaerőt sikerült mobilizálni – ez egyébként az elmúlt 15 év gazdaságpolitikájának a legnagyobb eredménye, sokkal több ember dolgozik, mint 2010-ben. A kettő kombinációja révén Magyarország kibocsátása növekedett” – mondta.

Ma viszont már csökken az ide érkező külföldi tőke (FDI), és annyira magas az aktivitási ráta, hogy már csak marginális növekedés érhető el: azaz az eddig ismert modell zsákutcába került.

„Ilyenkor jön az, hogy akkor ezeket hatékonyabban kell kombinálni. Az okos közgazdászok ilyenkor azt mondják, növelni kell a termelékenységet. De hogyan?” Orbán Krisztián szerint a probléma olyan, mint azt mondani egy zenekarnak, hogy mostantól jobban, másképp kell zenélnie.

„Innentől bonyolult a kérdés – ezért sikerült a kitörés ennyire kevés országnak.”

Ami Európát illeti, 1990 és 2022 között az európai gazdasági modell alapvetően az egész világ ellátására épült, ennek a korszaknak azonban vége: felnőtt Kína mint nagyon komoly versenytárs, és egyre inkább akadályozzák a szabad kereskedelmet a különböző vámok és kereskedelmi korlátozások. „Annak a szabad világgazdaságnak, ami nagyjából 2018-ig, 2022-ig jellemezte a világot, vége. A világpiac, ahova az egész EU szállított, elkezdett zsugorodni. Bármilyen jók vagyunk – és Kína miatt már nem is vagyunk annyira jók –, óriási problémával állunk szemben.”

Mivel a mostani európai átalakulásnak nemzetbiztonsági, védelmi logikája van, az EU döntő többsége arra állt át, hogy Oroszország bármikor megtámadhatja a kontinenst, és erre fel kell készülni. „Ezt a felismerést a magyar kormány egy az egyben tagadja. Az átalakulás logikája arról szól, hogyan védjük meg Európát egy potenciális támadással szemben, és van egy ország, ami minden kanyarban deklarálja, hogy Oroszország nem veszélyes. Logikus, hogy egy ilyen helyzetben azokhoz a kényes területekhez, ahol az innováció, az új iparágak meghatározása történik, csak azokat fogják odaengedni, akikben megbízhatnak. A magyar kormány pedig nagyon intenzíven tesz azért, hogy egy magyar vállalatban ne bízzanak meg.”

Orbán Krisztián szerint az optimista forgatókönyv az lenne, ha Magyarország hozzájutna a befagyasztott EU-s pénzekhez: ez adhatna átmeneti, akár több évre szóló lökést, ha pedig az euró bevezetése mellett döntenénk, az levihetné a kamatokat is.

Arról, hogy az euró bevezetése jó ötlet lenne-e, azt mondta, erről a társadalom egészének, de legalábbis az aktív részének bevonásával kellene dönteni. „Ez nem lehet egy olyan ügy, amit öt ember eldönt. Egyszerűen túl fontos ahhoz. Azt gondolom, hogy vannak nagyon jó érvek mellette, és vannak érvek ellene. Ezeket végig kell tudni játszani.” Szerinte a felelős elit dolga, hogy ezeket az egyébként nem annyira bonyolult kérdéseket, összefüggéseket elmagyarázza a társadalomnak.

A műsort még azelőtt vettük fel, hogy Orbán Viktor interjút adott volna az Economxnak, ahol az euró bevezetésének ötletére is kitért. A miniszterelnök azt mondta, az EU a dezintegráció szakaszában van, „most rázódik szét”, ha nem alakítják át radikálisan egy-két éven belül, ez a folyamat folytatódni fog, és az EU egy „múló fejezet lesz az életünkben”. „Ezért Magyarországnak nem szabad a mostaninál szorosabban összekötni a sorsát az Európai Unióval. És az euró bevezetése a legszorosabb odakötés lenne.”

Nincs általános sikerrecept, de a hozzávalókban vannak azonosságok

Boros Tamás szerint nincs olyan strukturális determinizmus, ami miatt Magyarországnak ne sikerülhetne a szintlépés: Finnország, Tajvan, Dél-Korea, Észtország vagy épp Szlovénia példája is azt mutatja, hogy az esély mindenkinek ott van, de egyetért Orbán Krisztiánnal abban, hogy ezért a váltásért tenni kell. Szerinte nemcsak a közepes jövedelem csapdájában vagyunk, hanem a középszerűség csapdájában is: „Bármennyire is szeretjük vagy nem szeretjük, folyamatos a verseny: ha valaki megmarad a középszerűségben, az előbb-utóbb a lecsúszáshoz vezet.”

„A közepesség a kihagyott lehetőségek helyzetét is jelenti – mondta Filippov Gábor. – 2004-ben kilenc másik országgal, köztük a visegrádi és balti országokkal csatlakoztunk az EU-hoz. Az unióhoz viszonyított relatív fejlettségben, tehát abban, hogy mennyire vagyunk lemaradva az EU átlagától, a második helyen álltunk, Csehország után.

2004 óta szépen egymás után megelőztek minket a lengyelek, az észtek; a litvánok úgy húznak el, hogy nem is látjuk a hátukat.”

Az Egyensúly Intézet két szakértője szerint nincs általános sikerrecept, de a hozzávalókban vannak azonosságok: az egyik ilyen az oktatás minősége. „Az Apple-nél 164 ezer ember dolgozik, ami egy nagyobb magyar város mérete. Ez a 164 ezer ember megtermeli a magyar GDP kétszeresét: ez azt jelenti, hogy ha jól képzett emberek, jó munkastruktúrában, nagyrészt állami támogatás nélkül, megfelelő célokon keresztül, magas hozzáadott értékű munkafázisban dolgoznak, akkor Debrecen lakossága meg tudná termelni a magyar GDP kétszeresét. Nyilván ez csak egy gondolatkísérlet: de nagyon plasztikusan mutatja, hogy jól képzett munkaerővel, jól strukturált gazdaságban mit lehet létrehozni” – mondta Boros Tamás.

Filippov Gábor második hozzávalóként a jó minőségű állam szerepét emeli ki: ez nem azt fedi, hogy szeretjük-e az aktuális kormányt vagy sem, hanem a bürokrácia minőségét, és azt, hogy biztosítja-e az állam stabil, kiszámítható makrogazdasági környezetet. Szerinte a litvánok kiugrásának egyik kulcsa az volt, hogy befektetőbarát környezetet teremtettek: nem egy-egy kedvelt vállalatot kezdtek el támogatni, hanem teljes szektorokra hoztak szabályokat, olyan makrogazdasági környezetet működtettek, ahol jó volt befektetni és kísérletezni. A szakértők szerint a harmadik legfontosabb terület, ahol elengedhetetlen a változás, a költségvetés szerkezete: az EU-s versenytársakhoz képest a magyar költségvetési szerkezet rendkívül torz, mert az állam extrém sokat költ a saját működésére és adósságfinanszírozásra.

A teljes adást itt lehet visszanézni: