Az első világháború után kemény vita alakult ki a magyar kormány és Debrecen város vezetése között. Abban mindkét fél egyetértett, hogy sürgősen lakásokat kellene építeni a háború előtt is túlzsúfolt, a háború után pedig menekülteket is befogadó Debrecenben, abban azonban nem tudtak dűlőre jutni, hogy ki mit fizessen, és a lakásokba kik költözhessenek be.
A magyar kormány azt szerette volna, hogy Debrecen ingyen adjon telket, és ahhoz a közműveket is építse ki. Az állam ezért cserébe saját költségen építtetett volna lakásokat a városban, de kikötötte, hogy a lakások felét első világháborús menekülteknek, „vagonlakóknak” kell kiadni. A debreceniek szerint azonban a lakásokra elsősorban nekik maguknak lett volna szükségük, így a kormány ajánlatát több körben elutasították.
A huzavona 1924-ig tartott, amikor a feleknek sikerült megegyezniük egy kompromisszumos megoldásban. Debrecen városa felajánlott egy egész háztömbös, közművesített telket, az állam pedig egymilliárd korona kölcsönt folyósított a városnak, hogy annyi lakást építsen belőle, amennyit csak tud. A megegyezés értelmében – mivel a kölcsönt az államnak kellett törlesztenie – a lakások 60 évig az állam tulajdonában maradtak volna, csak utána szálltak volna a városra.
A debreceniek a pénzből a budapesti Stabil Építő Rt. segítségével egy nyolclakásos bérházat húztak fel az akkori Bocskai téren, amit ma Faraktár utcának hívnak. A kormány és a város közötti kompromisszum értelmében a lakások közül egyet a miniszter utalt ki, hetet pedig a debreceni városvezetés: ebből kettőt menekülteknek, ötöt viszont helyi tisztviselőknek.
1924 végén aztán Debrecen helyzete is javulni kezdett. 1925-re részben magyarországi bankok közvetítésével körülbelül 6 millió dollár értékű hitelt fel tudtak venni, hogy saját bérházakat építsenek belőlük. A városnak annyira bejött az első, még állami forrásból épült bérház, hogy 1925 őszén ugyanazon a telken U alakban felépítettek négy pontosan ugyanolyan nyolclakásos bérházat – ezek azóta is állnak, és amelyekben azóta is laknak.
1926-ban aztán Debrecen egy másik részén, a Rakovszky Dániel utcában még kettőt felhúztak ugyanebből a típusú nyolclakásos házból. Abban az évben, a pénzügyi helyzet javulásával, a város egy elegáns bérpalotát is elkezdett építtetni, 1927-ben pedig egy nagyobb méretű, kislakásos lakótelepet húztak fel.
Pontosan száz évvel később, Debrecen ugyanúgy lakáshiánnyal küszködik, még ha nem is a világháborús menekültek, hanem a városban épülő gyárak miatt. A városvezetés ma is szeretne lakásokat építtetni, csakhogy míg száz évvel ezelőtt az állam erre kifejezetten pénzt adott, vagy segített a hitel felvételében, addig ma nem ad erre forrást, sőt a hitelfelvételt is engedélyhez köti.
Ki tervezte ezt a házat? Ha valaki tudja, melyik építész tervezte a debreceni Bocskai utcai házakat, írja meg a weilerv@telex.hu címre! Arról, hogy Debrecen a Faraktár utcai önkormányzati bérházak felépítése után száz évvel hogy próbálja kezelni a lakhatási válságot, itt írtunk hosszabban.
A cikk Kollár János Miklós A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben című tanulmánya alapján készült.
