Lakatos Péter: Én abból megéltem eddig, hogy viszonylag jól számolok, írok, olvasok és beszélek
Mik a magyar munkaerőpiac legégetőbb problémái? Miért nem lehet felhőtlenül örülni a magas foglalkoztatottsági adatoknak? Miért nem akarnak a magyarok vezetőkké válni? A Magyarország jövő időben című műsorunkban arra keressük a választ, hogy melyek Magyarország legfőbb problémái, és mit tehetne az ország – és az ország vezetése –, hogy jobb legyen itt élni.
A legújabb adásban a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet legégetőbb problémáiról beszélgettünk Lakatos Péterrel, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökével, a Videoton Holding Zrt. társ-vezérigazgatójával, illetve az Egyensúly Intézet vezetőivel, Boros Tamással és Filippov Gáborral. Ebben a cikkben néhány pontban összefoglaljuk az adásban elhangzott legfontosabb állításokat.
1. Egy cég minősége az ott dolgozó emberektől függ
Ma a munkaerőpiac kevésbé feszes, mint két éve, Lakatos Péter szerint ezt érzékelik a Videotonnál, és a statisztikából is látszik. „Egy cég minőségét hosszú távon az ott dolgozók határozzák meg. A tudásuk, a szorgalmuk, a kedvük és minden egyéb. Ma egy fokkal könnyebb, mint 2-3 évvel ezelőtt, kisebb a nyomás.” A Forbes becslése szerint a 18. leggazdagabb magyarnak számító Lakatos szerint ha egy pozícióra nem talál egy cég embert, akkor meg kell oldania, hogy másfajta pozíciókból rakja össze az adott munkát.
2. Nem a tudáshiány a probléma, hanem a készségek hiánya
Lakatos arról is beszélt, miért nehéz a feltörekvő, akár már sikeres magyar cégeknek a multik hazai leányvállalataitól első számú vezetőt átvenni. A kilencvenes években rengeteg olyan cég települt Magyarországra, amelyekben az itteni leányvállalat csak egy vagy néhány funkciót lát el, például gyárt vagy szolgáltatóközpontot üzemeltet, az ottani vezetők emiatt nem tanulnak bele az összes vállalati funkcióba (például a kereskedelembe, beszerzésbe). Alapjában véve szerinte nem a tudás a szűk keresztmetszet Magyarországon, legyen ez közép- vagy felsőfokú végzettség. Sokkal inkább a készségek számítanak. „Ki akar vagy tud vezetni, ki mennyire jól működik csapatban, ki mennyire tudja magát szóban vagy írásban kifejezni, ki szeret üzletelni, ki bírja a konfliktust. Ezek a kulcsfontosságú dolgok a nap végén. A tudást az iskolák nem tanítják annyira rosszul, és nagyon sokat fel lehet szedni a munkahelyen.”
Ennek Lakatos szerint az az oka, hogy a nyugati oktatási rendszerekben az óvodától kezdve tanítják a konfliktusvállaláshoz vagy a hatékony együttműködéshez szükséges skilleket, ezek viszont a magyar oktatási rendszernek nem részei. „Rengeteg olyan minor dolog van, ami előrevisz egy társadalmat, értékesebbé tesz egy munkavállalót” – mondta arról, hogy mennyire fontos ezeknek a készségeknek az elsajátítása. Lakatos szerint „lehet úgy veszekedni, úgy érvelni, úgy tombolni, hogy az nem a személyt sérti”, ezek szükségesek egy vezetői pozíció betöltéséhez, ezeket pedig egyszerűbb megtanulni gyerekként.
3. A legfőbb különbség az attitűdökben van
Ázsiában sokkal hatékonyabban és többet dolgoznak, Vietnámban, Kínában évente akár több mint kétezer órát is dolgoznak, ezzel szemben a magyarok körülbelül 1600–1700 órát töltenek munkával. „Egy szóval nem mondom, hogy nekünk is ez a cél, de ez a tény.” Németországban például jóval kevesebbet, átlagosan 1300 órát dolgoznak a munkavállalók, Lakatos szerint emiatt nem lehet meglepődni a globális versenykülönbségtől. „Itt élünk, Európa részei vagyunk, ezen belül kell a legélesebbnek lennünk. De hogy ez mire lesz elég, azt meglátjuk.”
Az ázsiai és az európai munkavállalók közötti legfőbb különbség nem a cégvezetés módjában, hanem az attitűdökben van. Lakatos szerint nem csak azt kell nézni, hogy hányan végeznek egyetemen, hanem hogy mennyien tudnak valóban jó fizetést hozó, kiteljesedést adó állást szerezni.
4. Kevesen akarnak céget vezetni
„Én abból megéltem eddig, hogy viszonylag jól számolok, írok, olvasok és beszélek. Minden ehhez képest csak töredék” – válaszolta Lakatos arra a kérdésre, hogy szerinte mit érdemes tanulnia a jelenleg pályaválasztás előtt álló fiataloknak. Úgy látja, kevesen akarnak ma vezetővé válni. „Minden vezetőt legalább öt másiknak kellene megpróbálnia kitúrni a helyéből”. A Videotonnál is tapasztalják, hogy ódzkodnak a munkavállalók a vezető pozícióktól. Szerinte nem feltétlenül magyar sajátosság ez, de fontos szerepet játszik benne a történelmi háttér. „Magyarországon az elit teteje sokkal inkább a közszolgálathoz és a mezőgazdasághoz kapcsolódott, sokkal kevesebben voltak a bankban, az iparban.”
5. Ha a munkanélküliek megfelelő állást tudnának találni, akár 5–7 százalékkal nőhetne a magyar GDP
A műsor második felében Boros Tamást, az Egyensúly Intézet igazgatóját és Filippov Gábort, az intézet kutatási igazgatóját kérdeztük a témában. Boros Tamás szerint a magyar munkaerőpiac egy rosszul működő randiapphoz hasonlít, ahol a 200 ezer álláskereső és a 60–80 ezer betöltetlen állást kínáló cégek nem húzzák jobbra egymást. „Ebben bőven van még potenciál. A helyzet nemcsak a munkanélkülieknek tragédia, nemcsak a cégeknek rossz, akik nem találnak megfelelő munkaerőt, és ezért nem tudnak bővülni, hanem az egész magyar gazdaságnak.” Boros szerint ha ez a pár százezer ember olyan munkahelyet találna, ahol megfelelő hozzáadott értéket tud teremteni, az a magyar GDP-t 5–7 százalékkal növelné.
Filippov Gábor szerint a kedvező magyar foglalkoztatottsági adatoknak örülni lehet, jobban használjuk ki a rendelkezésre álló munkaerőt, mint a kilencvenes években. A problémát az jelenti, hogy az utóbbi 15 évben leginkább az alacsony hozzáadott értékű munkákat kínáló külföldi cégek szívták fel a munkanélkülieket. Szerinte ezt érdemes szem előtt tartani, amikor arról beszélnek a döntéshozók, hogy külföldi beruházásokon keresztül szeretnék az ország termelékenységét növelni.
A teljes adást itt lehet visszahallgatni:
