A korszak legjobb telefonjait gyártották, aztán az anyacég csődje magával rántotta Pécs legnagyobb munkaadóját
A bérgyártással foglalkozó finn Elcoteq 1998-ban érkezett Pécsre, és gyorsan a munkahelyekre éhes város gazdasági életének meghatározó szereplője lett. Az évek során a cég nyitott gyárakat Brazíliában, Mexikóban, Kínában és Indiában, de a magyar üzemnek mindvégig kiemelt szerep jutott: a Nokia mellett több világmárka is megfordult a magyar gyártósorokon, és ahogy nőttek a finn cég megrendelései, Pécsen egyre nagyobb jelentősége lett foglalkoztatóként.
A csúcson 7500 ember dolgozott három magyar üzemében, és ugyan összezsugorodott, de még a pénzügyi világválság évei alatt is nyereséges tudott maradni az itteni vállalat. Végül az anyacég csődje mégis begyűrűzött Pécsre: 2011-ben kénytelenek voltak lehúzni a rolót, így a baranyaiak is testközelből tapasztalhatták meg a külföldi feldolgozóipari cégekre alapuló gazdaság és munkahelyek sérülékenységét.
Nokiák, Blackberryk tízezrei
Az Elcoteqet 1984-ben alapították Finnországban, eredetileg a Lohja Corporation elektronikai vállalat mikroelektronikával foglalkozó tagjaként. A vezetősége 1991-ben a pénzét összedobva kivásárolta a vállalatot a Lohja tulajdonából, majd 1997-ben tőzsdére vitték a céget Helsinkiben. A következő évek gyors növekedésének köszönhetően aztán az Elcoteq a világ egyik legnagyobb bérgyártójává nőtte ki magát.
Az Elcoteq első telephelye a korábbi anyavállalatának nevét adó Lohja városában volt. A cég akkoriban nagyrészt csak Finnországban volt aktív, az országon kívül egy kis gyáruk volt Észtországban. Amikor aztán terjeszkedni akartak, Magyarországot ideális célpontnak találták. Eleinte csak annyit tudtak, hogy itt szeretnének üzemet alapítani, ezért egy műszaki tanácsadó kíséretében ideküldték a projektért felelős munkatársukat, Reijo Itkonent. Ő egy két évtizeddel későbbi, a Szabad Pécsnek adott interjúban arról beszélt, hogy a tárgyalások során hamar szót értettek Pécs alpolgármesterével, az SZDSZ-es Papp Bélával és Kerekes Péterrel, a Pécsi Ipari Park vezetőjével. Olcsóbb volt a városban a munkaerő, mint Budapesten, és az is pluszpontnak számított, hogy a Nokiának már volt egy gyára a városban. A cégvezetés végül egy 6 milliárd forintos, zöldmezős beruházás keretében nyitott üzemet a baranyai megyeszékhelyen 1998-ban.
Mindez Pécsnek is kapóra jött: a városnak a rendszerváltás utáni ágazati problémák és a bányászat összeomlása miatt nagy szüksége volt az új munkahelyekre. Az Elcoteq a várossal folytatott tárgyalásai során még arról beszélt, hogy 600 embert szeretne felvenni az első évben, de óvatosságra intette a vállalatot az önkormányzat, és azt mondta, hogy induljanak inkább száz fővel. Az Elcoteq azonban hamar lendületbe jött, három év múlva már háromezer dolgozójuk volt.
A cég sikereihez nagyban hozzájárult a szintén finn gyártóval, a Nokiával kötött megállapodása, ami mobilkészülékeinek elterjedésével párhuzamosan rengeteg munkát adott a magyar vállalatnak. Az üzem gyártósorai tulajdonképpen végigkísérték a 2000-es évek nagy trendhullámait, és a Nokia csak egy volt a nagyobb ügyfelei közül: az évek során a pécsi üzemben gyártatott a Sony Ericsson, a Motorola, a Philips és a Huawei. Nem csak mobiltelefonokat, rengeteg különböző elektronikai eszközt készítettek, többek között tévék alaplapjait, telekommunikációs hálózati eszközöket, ledes lámpákat és autóba kerülő elektronikus vezérlőegységeket. Később aztán gyártották itt az iPhone térhódítása előtti időszak legnépszerűbb üzleti telefonját, a kanadai Research In Motion BlackBerryt is.
Mivel az Elcoteq egyszerre több márkának gyártott, rengeteg helyre volt szüksége. 1998-ban 11 ezer négyzetméternyi területtel vetette meg a lábát a városban, de időközben egy második üzemet is nyitott, amivel már 46 ezer négyzetméterre nőtt a teljes üzemterület. Ez sem bizonyult elegendőnek: a 2000-es évek közepén jelentkező csúcson már három gyáruk működött Pécsen, de még pellérdi raktáruk egy részében is termelőmunkát végeztek, hogy teljesíteni tudják a megrendeléseket.
Komplex, kemény munka zajlott
A pécsi üzemben általában a már eladásra szánt késztermékek gördültek le a gyártószalagról, de az összeszerelésre váró elemek egy részét, gyakran például az alaplapokat is gyáron belül készítették. Mindez óriási komplexitást igényelt, pláne, hogy az üzemekben egyszerre gyártották a különböző eszközöket. „Úgy kell elképzelni az Elcoteqet, mint egy nagy gyárat, amit termékvonalak osztottak kisebb egységekre” – mondta a Telexnek Zoltán, aki hat évig dolgozott a gyárban. Kezdő mérnökként került oda, és néhány év alatt mérnökigazgatóvá küzdötte fel magát a Research In Motion termékvonalán.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ő csak a Blackberry telefonok gyártásáért felelt. A különböző eszközökre ugyanis külön termékvonalak jöttek létre a gyárban, mivel ezek akkora területet foglaltak le egyenként, hogy nem lehetett őket központosítva, egyben kezelni. „Minden termékvonalnak megvolt a hierarchiája: mindenhol volt külön termelési részleg, mérnökség és minőségügy” – mondta Zoltán. Ezek külön-külön is rengeteget termeltek, a legjobb időszakokban Zoltán szerint naponta több tízezer telefon gördült le a Nokiánál a gyártószalagról, aminek egy jó része például az afrikai piacokra került.
Jól mutatta az üzem jelentőségét, hogy a 2006-os csúcson 7500 munkása volt a pécsi Elcoteqnek, miközben az egész megyében 23,5 ezren dolgoztak a feldolgozóiparban. Ezzel a finn vállalat számított a város legnagyobb foglalkoztatójának. Viszonyítási alapként érdekes lehet ezt összevetni Magyarország mai legnagyobb gyárával, a győri Audival, ahol 11,6 ezren dolgoztak idén októberben a gyár állományában, vagy a második legnagyobb üzemmel, a tabi Flextronicsszal, aminek 5,6 ezer alkalmazottja van. Az állományadatból hiányzik még az Elcoteqet kiszolgáló infrastruktúra, a beszállító és kiszolgáló partnerek munkája, amit ha hozzáadunk, akkor az Elcoteq nagyjából 10 ezer ember megélhetését adta.
„Eleinte szerettem, mert szakmailag nagyon gyorsan lehetett benne fejlődni, mert tényleg minden nap kellett küzdeni valamilyen problémával. Nagyon magas fordulatszámra pörgette az embert, hogy folyamatosan meg kellett oldani valamit” – fogalmazott Zoltán. Hozzátette ugyanakkor, hogy mivel mérnökként dolgozott, neki teljesen mások voltak a feladatai és körülményei, mint a munkásállomány nagyobb részét kitevő operátoroknak. Közülük sokan éltek Pécs agglomerációjában, így ha reggeli műszakra érkeztek, gyakran már hajnalban fel kellett kelniük, hogy elérjék a gyűjtőjáratot. „Nem volt más munka, ezért csomóan örültek, hogy egyáltalán találtak valamit. De nagyon sokan nem bírták, ezért nagy volt a fluktuáció, operátori szinten gyakran cserélődtek az emberek” – mondta.
A mérnöki munkának is megvoltak az árnyoldalai. „Nagyon nagy feszültséggel járt az egész, az én pozíciómból adódóan például nem ért véget 4 órakor a munka. Egy héten akár három-négy alkalommal is hajnali kettőkor keltem, amikor telefonáltak, hogy megállt egy sor, vagy történt valami. Csaptam fel a laptopot, és próbáltam intézkedni” – mondta Zoltán. Reggel el kellett számolniuk, hogy miért állt meg egy-egy sor, ami óránként akár több tíz- vagy százezer eurós kiesést is jelenthetett a cégnek. Zoltán szerint ugyanakkor még ennek ellenére is nagy szó volt, ha valaki az Elcoteqnél dolgozott. „A gyárat az elején egyből a Nokiával azonosították, és akkoriban mindenkinek Nokiája volt. Ráadásul nem is egy magyar, hanem egy finn cégről beszéltünk. Volt presztízse, abszolút” – fogalmazott.
Sokáig nagyon jól mentek a dolgok a pécsi Elcoteqnél, és úgy tűnt, hogy a finn vállalat is szívébe zárta a várost. Az Elcoteq Magyarország Elektronikai Kft. 2002-es, 56,8 millió eurós (éves átlagárfolyam alapján 13,8 milliárd forintos) értékesítési bevétele 2005-re 103 millió euróra (25,5 milliárd forintra) nőtt, és még a válság begyűrűzésének évében, 2008-ban is tudott emelkedni, így az Elcoteq 169,5 millió eurós (42,5 milliárd forintos) értékesítési bevétellel zárta az évet. Ez az összeg jól mutatja, hogy mekkora súlya volt a vállalatnak a Baranyai megyei termelésben: a KSH adatai szerint ugyanebben az évben a bányászati és feldolgozóipari ágazat bruttó hozzáadott értéke mindössze 108,7 milliárd forint volt Baranya megyében, vagyis nagyjából két és félszerese az Elcoteq 42,5 milliárdos bevételének. A Dunántúli Napló szerint a legjobb években ráadásul körülbelül 700 millió forint iparűzési adót is fizettek a városnak, és több tízmillió forinttal támogatták a helyi sportot és kultúrát.
A nyereség ugyan kevésbé dinamikusan, de szintén nőtt az évek során: 2002-ben még csak 2,1 millió euró (510 millió forint) volt az adózott eredmény, ami 2005-ben már 3,1 millió euróra (768 millió forintra) emelkedett. A csúcsot 2007-ben érte el a vállalat 4,8 millió eurós (1,2 milliárd forintos) adózott eredményével, innen egy visszaesést jelentett a 2009-es 3,3 millió euró (926 millió forint). Az Elcoteq is látta a lehetőséget a pécsi termelésben, ezért 2005-ben az addig végrehajtott 80 millió eurónyi (körülbelül 20,3 milliárd forintnyi) beruházás mellé további 54 millió euró elköltését ígérte 2008-ig. Azt is kilátásba helyezték, hogy Budapestre költöztetik a vállalat régiós központját.
A fejlődésnek azonban végett vetett a 2008-2009-es világválság, ami olyan hirtelen húzta ki a finn cég alól a szőnyeget, hogy onnan többévnyi próbálkozás után sem sikerült már felállnia. „Gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt állt meg a világ” – mondta Jorma Vanhanen, a cég igazgatótanácsának elnöke 2010-ben a Figyelőnek. A válság mellett ugyanakkor más tényezők is voltak, amik közrejátszhattak a megrendelések lassú felszívódásában.
Az Elcoteq bevételei az első igazán nagy pofont akkor kapták, amikor a korábbi évek legfontosabb ügyfelének számító Nokia felbontotta a szerződését a vállalattal, hogy olcsóbban működő ázsiai beszállítókra bízza telefonjait, így már csak a Nokia telefonjainak szervizelésére maradt szerződésük. Az Elcoteq bevételeinek negyedét adó, Blackberryket gyártó RIM 2010-ben Romániában talált új, még olcsóbb partnert a készülékeinek legyártására. Zoltán szerint ez azzal magyarázható, hogy hiába volt a cégnél a kifejezetten jó mérnöki gárda, nem tudott egy bizonyos szint alá menni árban, ami eltántorította a megrendelőket. „Amikor befejeződött a prototípusok gyártása, és sorozatgyártásba lehetett volna vinni a terméket, találtak valakit, aki pár centtel olcsóbban le tudta gyártani az eszközt” – mondta.
Míg 2008-ban 3,4 milliárd eurós árbevételt ért el az anyacég, 2009-re ez másfél milliárdra, 2010-re pedig egymilliárd euróra esett vissza. Zajlott a tűzoltás, pár év alatt bezárták és eladták a német, az amerikai, a román, az orosz és egy kínai üzemüket is. Eközben a cégcsoport jelentősen megvágta dolgozóinak számát, az egykor 25 ezer embert dolgoztató vállalat globálisan 2011-re hétezer körülire esett vissza. 2009-től ugyan az volt a törekvés, hogy a nagy volumenű európai gyártást Pécsen összpontosítsák, de a megrendelések fogyatkozása így is meglátszott, a pécsi munkásállományt és az üzemterületet is megkarcsúsította. Folyamatosak voltak a leépítések, ami miatt a csúcsidőszak 7500 fős munkásállománya 2011-re kevesebb mint a felére, 2800-ra csökkent, és még akkor is további 700 főt terveztek elküldeni a gyárból.
„Lehetett érezni, hogy a nagyon jó világból azért elkezdtünk menni afelé, ahol sokkal jobban megszorították a nadrágszíjat. Érezhető volt, hogy nem jönnek a bónuszok, nincs fizetésemelés, a cégnek nem megy olyan jól” – említette Zoltán. „Egyre kisebb részt foglaltunk el a gyáron belül, szűkültek össze a területek. Volt, hogy rövid időre megjelent a Huawei, majd mire a tömeggyártásra került volna a sor, újra eltűnt. Benne volt a levegőben, hogy valami nagyon nem stimmel, nem jönnek új megrendelők.” A gyárban közben összevonták a termékvonalak irányítását, ami után egyetlen, központosított vezetés felelt minden márkáért és gyártósorért. A központi mérnökségnek négy vezetője volt. Ezek közül Zoltán volt az, aki a kézi összeszerelési és hullámforrasztási mérnökségért felelt.
A végéig nyereséges maradt
Az Elcoteq intézkedései azonban elégtelennek bizonyultak. A Luxemburgban bejegyzett anyavállalat (eddigre a cég ide tette át székhelyét) 2011 június végén bejelentette, hogy nem tudja határidőre fizetni hitelállományát. Ezek után a vezetés hiába kezdeményezett tárgyalásokat a hitelezőivel, legnagyobb ügyfeleivel és lehetséges befektetőkkel a cég megmentésére, októberben végül csődöt jelentett.
Mindez különösen tragikus volt az addigra már az Elcoteq legnagyobb még működő érdekeltségének számító magyar leányvállalatnak, ami a legutolsó pillanatig nyereséges maradt. Az anyavállalat 100 millió eurós hitelében a magyar leánycég vállalt kezességet, ezért a magyar Elcoteqnek is zárolták a számláit, ahonnan minden beérkező tételt leemeltek a hitelező bankok.
Október 12-én ezért bejelentette az Elcoteq, hogy bezárják a pécsi gyárat, és elküldik az addigra már igencsak megfogyatkozott, 1500 fős állományt. A dolgozók 90 százaléka ezután már otthonról töltötte állásidejét, csak néhány tucat munkás dolgozott az üzemben. A régi Origo a bejelentés után egy héttel a helyszínen járt, ahol a dolgozók arra panaszkodtak a lapnak, hogy teljes a bizonytalanság, nem kapták meg a felmondólevelüket, és hivatalos információk sincsenek a bezárással kapcsolatban. A vállalat végül januárban fizette ki dolgozóit, de ezután is maradt néhány tucat dolgozó, akik a munkaügyi bírósághoz fordultak, mivel a munkabéreken és egyéb juttatásokon kívül más kifizetési igényük volt a cég felé. Az Elcoteq ennek nyomán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal százmillió forintnál nagyobb adótartozású cégeket gyűjtő feketelistájára is felkerült.
Bár a cég az utolsó évében jelentősen összezsugorodott, a bezárás így is megviselte az egész várost. Első körben a szintén bérgyártást végző amerikai Jabil és Flextronics érkezett Pécs iparának megmentésére, de ezek munkaerőigénye a közelébe sem ért a finn vállalaténak. Az Elcoteqtől a Huawei rendeléseit átvevő Flextronics már 2011 decemberében megkezdte Cserkúton a termelést, de a munkásállománya csak négyszáz főre tudott felduzzadni, mielőtt a cég 2015-ben végleg elhagyta a várost. A Jabil a Finn utcában épített üzemet, ahol hamar ötszáz főre emelkedett a munkások száma, de 2014-ben leépítésekbe kezdtek, majd 2016-ban szinte mindenkit elküldtek a gyárból.
Időközben eladták az Elcoteq korábbi ingatlanjait, és a vállalat egykori, Szilva utcai telephelyén a Harman szintén összeszereléssel foglalkozó üzeme nyitotta meg a kapuit 2015-ben. A fény- és hangtechnikai eszközök gyártásával foglalkozó gyár a mai napig működik, de csak 350 főnek ad jelenleg munkát. Az Elcoteq, és a vele érkező skandináv vállalkozások eltűnése mellett a válság alatt és utána több feldolgozóipari vállalat is elhagyta Pécset, ami a város gazdasági teljesítményén is meglátszott.
A munkaerő egy részét a sok üzembezárás után már nem bírta felszívni a megyei feldolgozóipar. Voltak akik elköltöztek, de sokan más jellegű munka után néztek. Így tett Zoltán is, akit 2011 júniusában, az év első nagyobb leépítési hullámában küldtek el a cégtől: ő az Elcoteqnél töltött hatévnyi mérnöki munka után felhagyott a szakmájával, és fotósnak állt.
A KSH adatai szerint a feldolgozóipar bruttó hozzáadott értéke Baranyában 2008-ban, az Elcoteq csúcsidőszaka környékén még 106 milliárd forint, majd folyamatos csökkenéssel 2012-re 80 milliárd forintra esett vissza. Ugyanez a visszaesés országos viszonylatban azt jelentette, hogy míg a 2009-es baranyai eredmény a teljes magyar feldolgozóipar bruttó hozzáadott értékének a 2,2 százalékát adta, az arány az Elcoteq bezárása utáni évben 1,5 százalékra csökkent. A baranyai ipar következő nagy dobása az lehet, ha összejön az a mostanában hangoztatott lehetőség, hogy Pécs környékére jönne az egyik nagy kínai autógyártó üzeme.
