Most hullanak ki a csontvázak, pedig tudtuk, hogy ott vannak, nem is kevés – a Lounge megborulása belülről

„Eddig valamennyire külön tudtam választani a munkámat a személyes meggyőződéseimtől, de most, hogy hullanak ki a csontvázak, ez egyre nehezebb, pedig tudtuk, hogy ott vannak, nem is kevés” – így jellemezte az elmúlt napok felfordulását a Balásy Gyula-féle Lounge-csoport egyik munkatársa.

Az állítás azért igazán szemléletes, mert találóan ragadja meg azt a sajátos tudatállapotot, amely számos Lounge-dolgozónál közös pontként sejlik fel.

Javarészt ellenzéki szavazóként dolgoztak az Orbán-rendszer egyik alapvető tartóeszközénél, amely 4-6-szoros túlárazásokkal, ezer milliárd forint közpénzből működött, többek között azért, hogy minél több gyűlöletet keltsen és minél nagyobb félelemben tartson, kizárólag hatalomtechnikai okokból.

Ha volt is olyan Lounge-dolgozó, aki korábban nem szembesült morális dilemmákkal vagy akiről az ismerősei nem feltétlenül tudták, hol is dolgozik pontosan, Balásy Gyula a hétfői kontrollos interjújával sokat tett azért, hogy ez megváltozzon. Szimbolikus, hogy saját cégén belül is leírta azzal magát, amiből közel 100 milliárdos vagyonhoz jutott: kommunikációval, egy interjú adásával.

Az elmúlt napokban a Lounge-csoport hat munkatársával beszéltünk. A beszélgetésekből kirajzolódik, hogyan esik szét a hatalomváltással egy politikai bábszervezet: felszívódó tulajdonos, hamis ígéretek, kifizetetlen alvállalkozók, látványos hitelvesztés és állandósuló létbizonytalanság.

A választás másnapja

Több megkérdezettben is élesen megmaradt a választás utáni hétfő. Volt olyan meeting, ahol „Áradjon a Tisza”-szlogennel köszöntötték egymást, egy másik szekcióban „hullamásnaposan” érkeztek dolgozni a Tisza budapesti bulija után.

„A Lounge-ban dolgozók többsége nem fideszes. Tisztában voltunk azzal, hogy a választással a megélhetésünket kockáztatjuk, de ezt szívesen vállaltuk, egy igazságosabb és békésebb jövőért megérte” – írta le a belső közhangulatot egy munkatárs. A cégcsoport több egységétől beszéltünk emberekkel, és mindenkinél visszaköszönt, hogy a közeli munkatársak többsége vagy mindegyike a Tiszára szavazott.

„Hétfőn nem lehetett senkit elérni a vezetők közül, kedden kezdtek életjelet adni magukról. Azt mondták van terv, piaci munkák megszerzése a cél” – mondta az egyik Balásy-cég munkatársa, aki ezen jót röhögött magában. „Mit is keresnénk ott Balásy Gyula-billoggal a homlokunkon?” – mondta.

A Lounge-ban Balásy hétfői interjúját megelőzően volt már egy állománygyűlés. Ezen hasonlók hangoztak el: nyugtatgatták az ott dolgozókat, hogy az egzisztenciájuk nincs veszélyben, nincs okuk aggodalomra.

A Kontroll-interjú

Ezt követően érkezett a kontrollos interjú, amely mindent felrúgott és a cégen belül is értetlenséggel fogadták a megkérdezettek szerint. Az nem tudható, hogy Balásy miért döntött az interjú mellett, vagy középtávon milyen hatása lesz annak. A jelen állás szerint leginkább azt érte el, hogy jóval láthatóbbá tette a Lounge-körüli visszásságokat.

A cégcsoport napokra a közélet fókuszába került. A lényegében példátlan felajánlást nehezen lehet máshogy értelmezni, mint beismerés, és sokan olyanok is megtudhatták, hogy Balásy mekkora osztalékokat vett fel és milyen luxusingatlanjai vannak, akik eddig akár semmit sem tudtak róla. „Nem örültünk ennek. Ha valaki eddig nem foglalkozott vele, most biztosan elkezdett. Pont annak az 500 dolgozónak az életét nehezítette meg, akikért aggódását fejezte ki” – mondta egy munkatárs.

„Korábban ígéretet kaptunk, hogy akármi is lesz, a cég megy tovább. Erre jött Gyula a Kontrollon, és borított mindent. Nekünk több stratégiáról is beszéltek, de nem hittem volna, hogy ez lesz” – mondta egy másik lounge-os. Nemcsak a dolgozókat érte váratlanul, hogy Balásy felajánlotta cégeit az államnak, hanem tudomásunk szerint a cégcsoport ügyvezetői sem tudtak erről. Kerestük őket ezzel kapcsolatban, de nem válaszoltak.

A Lounge több munkatársa a Balásy-interjú után szembesült azzal, hogy milyen széleskörű megvetés övezi munkahelyüket. „Látjuk a híradást, kapjuk az össztüzet mindenhonnan. Azt érzem, hogy morálisan és erkölcsileg kezd elfogyni körülöttünk a levegő” – mondta egy ott dolgozó, aki egyébként korábban ellenzéki kampányokat is segített.

Szemléletes, hogy Balásy kisebb súlyú, kevésbé kézzelfogható vagy tényszerű állításai is mennyire visszásak. Miközben az interjúban a nála dolgozó 500 ember egzisztenciájáért aggódott, nemhogy az államosítási terveit nem osztotta meg velük, hanem az ott dolgozók is az interjúból tudták meg, hogy zárolva vannak céges bankszámlák. „Az lenne az optimális, ha először a munkavállalók felé kommunikálna” – mondta egy megkérdezett.

A cégcsoportnak emiatt fizetési nehézségei lettek: problémás lett az alvállalkozók kifizetése, „rengeteg” számla maradt bent. A Lounge több vezetőjének ez amiatt is kellemetlen volt, mert az interjú másnapján rendezték a Digital-Media Hungary konferenciát, ahol a Lounge különböző leágazásainak ügyfelei és alvállalkozói is ott voltak. Azonban hiába kérdezgették a Lounge munkatársait, hogy mi jön ezután, megkapják-e a pénzüket, maradnak-e az együttműködések, a lounge-osoknak nem volt ezekre kész válaszuk.

Ígérgetések és egy szuper lépés

A hétfői interjút követően szerdáig nem volt érdemi belső kommunikáció. „Tanácstalanság és fejetlenség van, senki nem tudja, mi történik. Mindenki szétteszi a kezét, és nem tudja, hogy mi a fasz van” – mondta egy megkérdezett az interjú másnapján. Később azonban ügyvezetői körben elkezdett terjedni, hogy Balásy megegyezett a kormánnyal a cégátvételről, amit semmilyen szinten nem tudunk alátámasztani, csak amiatt tartjuk indokoltnak leírni, mert a szerdai állománygyűlésen valóban erre utaltak.

A korábbihoz hasonlóan ezen az állománygyűlésen sem volt ott Balásy. Kassitzky Attila, a Lounge Design ügyvezetője tartotta. Több forrásunk szerint arról beszélt, hogy lesz tulajdonosváltás, nem lesz létszámcsökkentés és valószínűleg minden marad a régiben, ugyanakkor a részletekről ködösen beszélt. Bár nem mondta ki a nevét, egyértelműen arra utalt, hogy Kapitány Istvánnak, a Tisza gazdasági miniszterének van szerepe a tulajdonosváltásban.

Kassitzkytől írásban megkérdeztük, hogy valóban lesz-e tulajdonosváltás, amire azt felelte, hogy „ha jól emlékszem, úgy fogalmaztam a kollégáknak, hogy úgy fogják fel ezt a helyzetet, mint egy tulajdonosváltást”, de azt nem fejtette ki bővebben, pontosan mit ért ezalatt. Azt ugyanakkor nem cáfolta, hogy beszédébenKapitány István a váltásban lehetséges szerepére utalt volna.

„Egyelőre nem tudjuk, hogy mi lesz a folyamat, mi is várjuk a fejleményeket. Az is elképzelhető, hogy az új Gazdasági Minisztérium vagy egy nemzeti vagyonkezelő szerv lesz, aki átveszi a cégcsoportot. Jelenleg semmi konkrétumot nem tudok az ügyről” – írta Kassitzky.

A Tisza sajtóosztálya ugyanakkor azt közölte, hogy a Tisza részéről senki nem egyeztetett a Tisza részéről se a Lounge-csoporttal, se Balásy Gyulával. Arra nem válaszoltak, hogy hogyan viszonyulnak Balásy felajánlásához, elképzelhető-e az államosítás.

A Tisza válasza után visszakérdeztünk Kassitzky-nál, hogy ha nem egyeztettek a Tiszával, akkor mi alapján utalgatott Kapitány Istvánra, és írta nekünk azt, hogy elképzelhető, hogy az új Gazdasági Minisztérium vagy egy nemzeti vagyonkezelő szerv veszi át a cégcsoportot. Kassitzky erre annyit írt, hogy „senki sem állította, hogy bármilyen egyeztetés volt a Tisza-párttal”. Így viszont végképp érthetetlen az utalgatás Kapitányra, és az, hogy mire alapozza, hogy egy állami szerv átvenné a cégcsoportot.

Kassitzky állításaival mindenesetre az általunk elért lounge-osok is szkeptikusok. „Vagy tényleg megállapodtak, vagy ugyanolyan hazugság ez, mint az összes dolog az elmúlt fél évből” – mondta malíciával az egyik megkérdezett. „Nehéz elhinnem azt, ami az állománygyűlésen elhangzott. Semmi megnyugtatót nem tudott mondani, még ha úgy is mondta, mintha megnyugtató lenne” – mondta egy másik munkatárs.

„Amikor [Kassitzky] Attila a túlárazásos állításokról beszélt, azért remegett a szeme. Azt mondta, hogy a piacon tökre valid árak voltak, de hát kiderült, hogy ez nem igaz. Nyilvánvaló valótlanság, és nem lehet kérdés senkinek” – mondta egy résztvevő. Szintén meglepő állítása volt az ügyvezetőjek, hogy szuper lépésnek nevezte Balásytól az interjút, mert ez azt a célt szolgálta szerinte, hogy a munkahelyek megmaradhassanak. Az állománygyűlés nyilvános kritika vagy bármilyen érdemi kérdésfeltevés nélkül zajlott le.

A Gyulánál minden pofon jó helyre megy

A munkahelyük potenciális elvesztését és a mostani teljes bizonytalanságot tetézi a Lounge munkatársainál, hogy a rájuk zúduló közmegvetés a jövőjükre is hatással lehet. „Mindenkire kihat ez most. Most olyan dilemmák vannak, hogy beleírjuk a lounge-os időszakunkat az önéletrajzunkba? Mi van akkor, ha ez a karrierünket is befolyásolja?” – mondta egy munkatárs.

Az általunk megkérdezettek leginkább azt sérelmezik, hogy szerintük a közvélemény és a reklámszakma hangadói összemossák őket a döntéshozókkal. „Most mindenki a Lounge-ot ekézi, és azt gondolja, hogy mindenki, aki ott dolgozott, része volt a 16 éven át tartó propagandának, és egy utolsó szar alak, aki eladta magát jó pénzért. A Gyulánál minden pofon jó helyre megy, de a többségünknek semmi köze a politikai hirdetésekhez, azokat külön kezelték, hogy minél kevesebb ember tudjon róluk” – mondta egyikük.

„Most fröcsögnek és mindenki vért kíván, de nálunk bent mindenki sérelmezi, hogy milyen igazságtalanul minősítik az itt dolgozókat. Sokan családfenntartók, és tökre nagy a kétségbeesés, mert senki nem tudja, mikor zárolják épp a számlákat” – mondta egy másik megkérdezett.

Az általunk megkérdezettek alapvetően három okkal magyarázták, hogy a személyes ellenérzésekkel együtt miért a Lounge-nál dolgoztak:

• az egyre szűkülő piaci lehetőségek miatt (amelyek pont az államközeli szereplők – és a gazdasági megtorpanás miatt – szűkültek);
• a kimagasló fizetések miatt: nagyságrendileg 50 százalékkal lehetett jobban keresni, ráadásul bejelentve, míg több piaci ügynökségnél jellemző a számlázás, külső foglalkoztatás. A magas bérek mellé éves szinten 1-2 havi fizetésnyi bónusz járt;
• a megkérdezettek jellemzően kikötötték, hogy nem hajlandóak politikai kampányokkal foglalkozni. Jellemzően állami cégek projektjeiben vettek részt, és így úgy érezték, nincs közük a politikai propagandához.

„Csomó ember arra kényszerült, hogy ha jó bért akar kapni, akkor ide kell jönnie. Ez nem ment fel senkit, de hozzá tartozik a teljes képhez” – összegezte egy lounge-os.

Az általunk megkérdezett reklámpiaci vezetők értelemszerűen máshogy viszonyultak a kimagasló lounge-os fizetésekhez, mivel a piacuk beszűkülésével párhuzamosan az alkalmazottaik közül váltottak a magasabb fizetésekért.

„Aki odament dolgozni, az pontosan tudta mit vállal, hogy mit takar valójában ez a csomag. A magasabb fizetésért adták az arcukat ehhez az egészhez, és vállalták akár azt is, hogy szakmailag megrekednek, mert nem fogják követni a piaci folyamatokat, hiszen nem lesznek rákényszerítve. Illetve ismerték a kockázatokat is, benne volt, hogy egy ilyen helyzetben elveszítik a munkájukat” – mondta egy ügynökség vezetője.