A Tisza-kormány egyik legfontosabb választási ígérete az volt, hogy hazahozza azokat az európai uniós forrásokat, amelyeket az Európai Bizottság befagyasztott, ennek az ígéretnek a teljesítésére pedig benyújtotta az egyik első és sok szempontból talán legfontosabb törvényjavaslatát, amely „az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” címet viseli. Ez a törvényjavaslat többek között változtat a NER-es üzleti körök által annyira kedvelt magántőkealapok szabályozásán, megerősíti az Integritás Hatóságot, szigorít a politikusok vagyonnyilatkozatainak követelményein. Minden intézkedése közül viszont talán az a legfontosabb, hogy megszünteti a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis a kekvák intézményét. Ebben a cikkben megnézzük, miért volt olyan fontos, hogy a kekvák kérdését gyorsan rendezze a kormány, mit várt el, és mit nem az EU a magyar kormánytól, és pontosan mi történne a javaslat szerint ezekkel az alapítványokkal.
Az EU felé ez a legfontosabb
A kekvák helyzetének rendezésére vonatkozó feltétel eleve a legsürgetőbb, mert az már 2023 tavaszától fokozatosan egyre súlyosabb gondokat okozott, és egy sor befagyasztott uniós forráshoz van köze. Bár általában az Erasmus+ oktatási cseréit és a Horizont Európa kutatási együttműködéseit emelték ki, a korlátozás nemcsak ennél a két programnál, hanem általánosan szinte minden uniós pályázati lehetőségnél gondot okozott a kekváknak és ilyen hátterű intézményeknek, sőt még a Molnál is elkezdtek vizsgálni miatta legalább egy szerződést. Csak megbecsülni lehet, mennyi forrás úszott el a kekvák kapcsán, de már 2023 nyarán eurómilliós károkról szóltak a becslések.
Ha úgy vesszük, ennek a feltételnek a legnagyobb a tétje. A május végi, 16,4 milliárd euróról szóló egyezség mindhárom eleméhez szükség van a kipipálására:
- a tízmilliárd eurót érőhöz az egyszeri uniós helyreállítási alapnál;
- a 4,2 milliárd euróhoz, amelyet a feltételességi eljárás blokkol a rendes uniós költségvetésből; és
- a 2,2 milliárd euróhoz, amely szintén a rendes költségvetésből elérhetetlen az akadémiai szabadság hiányosságai miatt.
A helyreállítási alap előfeltételeit augusztus végéig teljesíteni kell. A Magyar-kormány így hiába szüntetné meg a kekvákat – amit az Európai Bizottság nem kért –, ezt csak többlépcsős folyamattal tudja megtenni, mert a hirtelen megszüntetésük elég nagy érvágást jelentene az érintett egyetemeknek, így ideiglenesen be kell vezetnie a korlátozásokat.
Nem ülhet be bárki
Röviden összefoglalva a Magyar-kormány törvényjavaslata három fontos döntést hozna a kekvákkal kapcsolatban:
- Megszüntetné a kekvákat, az egyetemekhez kapcsolódó alapítványokat 2027 augusztusával, azaz bő egy év múlva, a nem egyetemi alapítványokat viszont már most nyáron.
- A fennmaradó időben szigorú elvásárokhoz kötné, hogy ki és hogyan, milyen feltételekkel lehet egy kekva kuratóriumának vagy felügyelőbizottságának a tagja.
- Részletesen szabályozná, hogyan kell rendezni a nem felsőoktatási kekvák helyzetét, vagyonát azok megszűnése után, illetve hogy milyen feltételekkel működhetnek ezek tovább más formában, nem közérdekű alapítványként.
Emellett pedig visszavon, hatályon kívül helyez több alapítványok létrejöttét és vagyonjuttatását megalapozó törvényt, bár a Corvinus alapítványának kivételével ezek mind nem egyetemeket fenntartó alapítványokra vonatkoznak. Mindezzel a Magyar-kormány egyrészt a saját ígéreteit teljesíti, másrészt az EU elvárásainak felel meg a helyreállítási alap forrásainak felszabadítására, hiszen a kekvák kérdése az egyik legvitásabb pont volt az Európai Bizottság és az Orbán-kormány között. Fontos viszont leszögezni, hogy a Magyar-kormány több szempontból is a saját feje után megy a kekvák szabályozásánál. Az EU például nem kérte sem azt, hogy külön kezeljék az egyetemekhez és a nem egyetemekhez kötődő kekvákat, sem azt, hogy ezeket az alapítványokat szüntessék meg.
Ezek mind a Tisza saját politikai logikájának, politikai ígéreteinek teljesítése és a Fidesz gazdasági és intellektuális hátországának gyengítése miatt prioritások a kormány számára. Hiszen a kekvák intézménye a magántőkealapok mellett a közvagyonok NER-közeli magánkezekbe juttatásának egyik fő eszközévé vált, amivel közpénzmilliárdok, kastélyok, földek, ménesbirtokok, cégek jutottak Lázár János, Schmidt Mária, Orbán Balázs, Semjén Zsolt, Demeter Szilárd, Palkovics László és hasonlók irányítása alá, mindenféle állami ellenőrzéstől védve.
Az Európai Bizottságnak is az volt az egyik legnagyobb problémája a kekvákkal, hogy a kuratóriumokat miniszterekkel, polgármesterekkel, képviselőkkel és befolyásos kormányközeli üzletemberekkel töltötték meg, a kuratóriumok összetételére pedig az államnak vagy bármilyen külső szereplőnek aztán semmilyen befolyása nem volt. Az Orbán-kormány által hozott kekva-törvény ugyanis lényegében csak annyit írt elő, hogy az alapítvány kuratóriuma saját hatáskörben dönt a saját összetételéről, az állam abba nem szól bele, semmilyen feltételt nem szab. Emiatt a bizottság nem látta garantálva, hogy a kekváknak és az általuk fenntartott intézményeknek (elsősorban egyetemeknek) juttatott uniós pénz elköltése elég biztos kezekben lesz.
A Bizottság korábban azt javasolta a magyar kormánynak, hogy a kuratóriumi tagságot korlátozni kellene. Kifejezetten hozzáírták, hogy „előnyös lehetne a rövidebb megbízatási időtartam (például egy csak egyszer megújítható négyéves időszak)”, míg az Orbán-kormány hatot írt be a módosításba. Az Európai Bizottság külön követelményeket is fel akart állíttatni arra, hogy egyáltalán kik lehessenek új kuratóriumi tagok. Ez már csak azért sem mindegy, mert a kecskeméti egyetem kekvájától a Magyar Nemzeti Bank alapítványának adott kölcsönnél, pontosabban kötvényvásárlásnál épp az összeférhetetlenséget is felvetette az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése.
Éppen ezért a javaslat uniós szempontból legfontosabb részét a kuratóriumok és felügyelőbizottságok működését, tagságuk kiválasztását befolyásoló változások jelentik.
A javaslat szerint kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagokat is négy évre lehet jelölni és legfeljebb egyszer lehet a tagokat újra jelölni, újabb négy évre. Ez a szabályozás abból a szempontból kissé fölöslegesnek tűnhet, hogy az egyetemi kekvák 2027 augusztusában, a nem egyetemi alapítványok pedig már most nyáron megszűnnek, az egyetemeket vezető alapítványok további egyéves működésére viszont még valamekkora hatással lehet.
Azt is előírja a módosítás, hogy nem lehet kuratóriumi vagy fb-tag köztársasági elnök, miniszter, államtitkár, egyéb kormányzati tisztségviselő, parlamenti, megyei közgyűlési vagy önkormányzati képviselő, polgármester, az alapítvány által létrehozott cég vagy szervezet vezetője, vagy olyan ember, aki a megelőző egy évben ezek bármelyikét betöltötte. Erről is alkudozott már korábban az Európai Bizottság és az Orbán-kormány, az uniós testület kétéves „kihűlési” időt is szeretett volna a közhivatal ellátása óta eltelt időnél az Orbán-kormány egyéves ajánlatához képest, végül Magyarék javaslatába is egy év került be.
Az Európai Bizottság azt is elvárta, hogy a kiválasztási követelményeket jogilag kötelező erejű határozatot kibocsátó, független testület ellenőrizze. A 2026-os javaslatban az ÁSZ kapott ilyen feladatot, a kuratóriumi vagy felügyelőbizottsági tagok „függetlenségét, feddhetetlenségét, pártatlanságát és integritását” ugyanis a számvevőszéknek is véleményeznie kell. Ezen felül aki be akar kerülni egy kekva kuratóriumába vagy felügyelőbizottságába, annak vagyonnyilatkozatot is kell tennie – bár a képviselőkével ellentétben ez nem nyilvános –, és összeférhetetlenségi nyilatkozatot is elvár tőle a módosítás.
Kérdés, hogy mindezek alapján a még egy évig működő egyetemi kekvák testületeit újra kell-e választani, de valószínűsíthető, hogy igen, hiszen ilyen elvárások még nem voltak a jelenleg regnáló kuratóriumoknál.
A múltat végképp eltörölni
A kekvákról a legtöbb olvasónak az egyetemeket fenntartó alapítványok jutnak eszükbe, teljes joggal, hiszen a felsőoktatási modellváltás kapcsán lehetett talán a legtöbbet hallani ezekről az alapítványokról. Az Alaptörvény-módosító javaslat azonban az egyetemi alapítványoknál sokkal többet foglalkozik az olyan alapítványokkal, amelyek közfeladatként nem látnak el felsőoktatási tevékenységet. Ilyenből is sok van, szám szerint 15. Ezek többsége ismert kormánypárti szereplőkhöz kötődik, mint a Lázár János vezette Jövő Nemzedék Földje Alapítvány, a Schmidt Mária által fémjelzett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, a Demeter Szilárddal az élén működő Magyar Kultúráért Alapítvány, és talán a legismertebb ilyen kekva, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványa, amelyet Orbán Viktor korábbi politikai igazgatója és a bukott Fidesz-kampány vezetője, Orbán Balázs irányít. De ilyen kekva még a kormány egyik kedvenc pénzosztó helyévé avanzsált Batthyány Lajos Alapítvány, a Palkovics László szerelemprojektjét menedzselő ZalaZone Alapítvány vagy a hatalmas NKA-támogatásai miatt mostanában a hírekben sokat szereplő, Krausz Ferenc nevéhez köthető Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány.
A politikai névsor és a rengeteg, ezekben az alapítványokban pihenő, állami eredetű vagyon miatt Magyar Péter ezeket minél hamarabb be akarja zárni, a sürgető határidő miatt pedig számos kérdést rendezni kell arról, hogy is néz ki az, amikor megszűnik egy-egy ilyen alapítvány. Ilyen sürgető kérdés például az, hogy mi történik az alapítvány feladataival, az alapítványnál lévő állami és nem állami vagyonnal, és hogy valamilyen formában tovább működhetnek-e ezek az alapítványok.
Érdemes megemlíteni ismét, hogy az Európai Bizottság nem várta el sem azt, hogy a kekvákat teljesen megszüntessék, sem azt, hogy külön kezeljék az egyetemekhez kötődő és az egyéb alapítványokat. Az egyetemi-nem egyetemi szétválasztás egyrészt politikailag és praktikusan is adja magát, mert az egyetemeknél szükség van legalább egy évre, hogy kitalálják és kialakítsák, milyen új rendszerben működnek majd tovább, az egyetemekhez nem kötődő alapítványoktól viszont Magyar Péterék minél előbb vissza akarják szerezni a politikai muníciót is szolgáltató, odaajándékozott állami vagyont.
A szétválasztással amúgy az Orbán-kormány is próbálkozott, hogy kibékítse a kekvák miatt aggódó bizottságot, így az uniós forrásokat kezelő egyetemi kekvákat külön kezelte volna az uniós pénzekkel kevésbé terheltekkel, és csak az előbbiekre vezetett volna be szigorúbb szabályokat. Ezzel viszont egy halom kérdést dobott volna fel:
- Mi van azokkal az alapítványokkal, amelyek kötődnek a felsőoktatáshoz és az akadémiai szabadsághoz, de nem kezelnek uniós pályázatokat (úgy néz ki, az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány esete épp ilyen lett volna)?
- Mi a helyzet az uniós támogatásokat használó nem egyetemi kekvákkal?
- És azokkal, amelyek menet közben átcsúsznak egyik kategóriából a másikba, mint az MCC, amely nem egyetemi kekvának indult, de aztán vásárolt egy egyetemet Ausztriában?
A Magyar-kormány javaslata ezekkel a dilemmákkal nem foglalkozik, csak kettéosztja az alapítványokat, és amelyek nem tartanak fenn magyar egyetemet, azokat bezárja. A javaslat szerint a kormány határozatokban fog dönteni az egyes alapítványok megszüntetéséről, aminek a dátuma legkésőbb 2026. július 31-e lehet. Ezekben a határozatokban kell dönteni arról, hogy az adott kekva közfeladatait és egyéb feladatait melyik állami szerv látja majd el a jövőben és hogyan, és elszámolási biztost kell kinevezni minden alapítványhoz. Az elszámolási biztosra azért van szükség, hogy rendezze a megszűnő alapítvány anyagi ügyeit, valamint hogy az adott kekva vagyonával elszámoljon, azt megfelelően elossza az állam és a nem állami alapítók vagy csatlakozók között.
A vagyoni rendezés kérdése már korábban is fölmerült, hiszen több kekva jött létre már létező alapítványokból, így azok valamekkora magánvagyont is hoztak magukkal, még ha a költségvetésük nagy részét az Orbán-kormány bőkezű adakozásának köszönhették. Ilyen a Batthyány Lajos Alapítvány, a Kék Bolygó vagy az MCC is, amelynek kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs fideszes kampányfőnök korábban már magánvagyonok államosításáról posztolgatott ezzel kapcsolatban. És vannak olyan kekvák is, amelyeket az állam hozott ugyan létre, de sok magánvagyon is van bennük, mint a Mol – Új Európa Alapítvány, amely a Moltól kapott részvényekből is gazdálkodik. Ezeket a magánvagyonokat a kormány nem akarja einstandolni, a javaslat le is szögezi, hogy „az államháztartáson kívüli alapítót megilleti az általa juttatott vagyon, annak helyébe lépő vagyon és annak hozama”, de az is szerepel a javaslatban, hogy az alapítvány tartozásaiért az ilyen, nem állami alapító „a neki járó vagyon erejéig áll helyt”.
A javaslat arra is lehetőséget teremt, hogy valamilyen formában tovább működjön az alapítvány. Ez nyilván szintén azoknál az alapítványoknál a legfontosabb kérdés, amelyek már a kekvák előtt is léteztek, mint a Batthyány Lajos Alapítvány vagy az MCC. Ha az „államháztartáson kívüli alapító” időben benyújt egy változásbejelentési kérelmet, akkor nem közérdekű vagyonkezelő alapítványként vagy egyszerű alapítványként tovább működhet. Az államtól kapott vagyont és a kiemelt státuszát viszont vissza kell adniuk ezeknek a szervezeteknek, ami nyilván azt jelenti, hogy sokkal kisebb pénzből gazdálkodva, kisebb mozgástérrel tudnak majd működni ezek az Orbán-kormánynak annyira kedves intézmények. Az MCC vezetése korábban már jelezte is, hogy ilyen formában tovább kívánnak működni.
