Miközben az elmúlt napokban a legtöbb hír az emberi szervezet számára rendkívüli terhelést jelentő kánikulával foglalkozott, a mezőgazdaságban is egyre nagyobb problémákat okoz a hőség és a csapadék hiánya, noha az elmúlt napokban kialakult hőkupola itt már csak fokozni tudja az amúgy is nagyon súlyos, évek óta gyűrűző problémákat.
A rendkívül aszályos időjárás most már nemcsak a növénytermesztőknek okoz súlyos károkat, hanem áttételesen az állattenyésztők megélhetését is veszélyezteti. Az elmúlt hetekben takarmányhiány, vagy legalábbis ahhoz közeli állapot alakult ki az országban, ezzel párhuzamosan pedig egyre több olyan bejegyzés jelent meg a közösségi médiában, amiben állattenyésztők kétségbeesetten keresnek elérhető árú takarmányt, de vannak, akik már feladták a keresést, és úgy döntöttek, inkább csökkentik az állományukat, vagyis eladják vagy levágják az állataik egy részét.
Koncz Mátéval, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnökével, dr. Halas Veronikával, a MATE Élettani és Takarmányozástani Intézet Gazdasági Állatok Takarmányozása Tanszék intézetigazgató, tanszékvezető egyetemi tanárával, illetve egy kelet-magyarországi állattenyésztővel jártuk körbe a kialakult helyzetet.
Ha valakinek nincs tartaléka, az nagyon meg fogja szívni
Márk Kelet-Magyarországon gazdálkodik, szarvasmarhákat és juhokat tart, búzát termeszt és legelője is van. „Egy jó évben 1 hektár földről 10 bála szénát lehetett betakarítani. Az elmúlt években ez folyamatosan csökkent, idén 30 hektárról pedig már csak mindösszesen 3 bála jött össze” – mondta Márk. A saját állatai számára körülbelül évi 800 bálára van szüksége. Míg a korábbi években ezt 100 hektár földről gond nélkül tudta saját magának biztosítani, most ennek a mennyiségnek a közelében sincs.
Márk nem tervez takarmányt venni, van még valamennyi tartaléka, illetve kevesebb takarmányt fognak kapni a szarvasmarhái. „Én valahogy kihúzom. Ha viszont valakinek nincs tartaléka, az nagyon meg fogja szívni” – mondta Márk.
Akinek ugyanis nincs elég tartaléka, az most rendkívül magas árakkal szembesül a piacon. Egy 3-400 kilogrammos báláért 15-20 ezer forintot is elkérhetnek, miközben Márk szerint általában ennek a töredékéért vásárolják meg a nepperek. Sok állattenyésztő panaszkodik erre a gyakorlatra, ami miatt szerintük már-már elviselhetetlenül magasak lettek a takarmányra fordított költségeik.
Koncz Máté szerint lehet ugyan használni a nepper kifejezést, és valóban lehetnek kereskedők, akik valóban nagyon olcsón veszik a szénát és utána irreálisan drágán adják el, de a legtöbb esetben tisztességes szénakereskedőkről van szó. „Ő akkor is szénával kereskedik ha sok van, és a termelő örül, hogy elviszi tőle a szénát, és akkor is, ha kevés van, és az állattenyésztő örül, hogy szerez neki takarmányt.” Az árak növekedése mögött szerinte alapvetően nem valamilyen tisztességtelen piaci magatartás áll, hanem a növekvő kereslet és a csökkenő kínálat együttesen vezetett a megemelkedett árakhoz.
„Igaz, hogy az árak nagyjából megduplázódtak, de sok területen a normál hozam harmada sem termett idén.
Ennek fényében láthatjuk, hogy az áremelkedés még el is marad a termelés-visszaesés mértékétől.”
A tavaszi aszály tett be igazán
„Az előző évről áthúzódó vízhiány, a rendkívüli meleg és az idei aszályos időszak miatt országos termésdepresszió tapasztalható gyakorlatilag minden mezőgazdasági növénynél” – mondja Koncz Máté.
Nem egyetlen tényező okozza, hogy ilyen drasztikusan csökkent a takarmánytermés Magyarországon. A hiányt Koncz és Halas szerint is elsősorban az áprilisi aszály idézte elő, de eleve nem indult jó helyzetből a takarmányozás, miután a tavalyi aszály miatt az állattenyésztők nem tudtak akkora mennyiségben elraktározni szénát, mint amennyit egy rendes évben tudtak volna.
„Az ilyen rendkívüli aszályban az a probléma, hogy amellett, hogy a betakarítható takarmánynövény mennyisége csökken, a minősége is drasztikusan romlik” – mondta Halas.
A vízhiány miatt csökken a szálastakarmányok cukortartalma, sokkal gyorsabban fásodik a növény, összességében tehát jelentősen csökken a takarmány tápértéke.
Az aszályos időszakokat súlyosbítja, hogy gyakorlatilag semmilyen vízmegtartás nincs ma Magyarországon. Márk éppen ezt emelte ki az egyik fő problémaként. Az ő földjei nagyon közel vannak a Tiszához, így elméletben ezen a területen vízhiánnyal nem igazán kéne számolni, csak hogy a folyószabályozás éppen a vízmegtartás ellen dolgozott az elmúlt években. „Hiába volt árvíz idején 6 méteren is a Tisza, egyből meg kellett nyitni a zsilipeket, 2 nap múlva pedig már 2 méteren volt csak a folyó” – mondta Márk.
Május közepén az Országos Vízügyi Főigazgatóság a kormány kérésére az aszályhelyzet miatt azonnali rövid és középtávú cselekvési tervet készített, és az azonnali beavatkozás részeként már ekkor megkezdtek különböző vízmegtartási intézkedéseket. Koncz szerint azonban hiba lenne számon-kérni a kormányon, hogy nem volt még hatásuk ezeknek az intézkedéseknek. „A rövid távú intézkedések hatását legkorábban körülbelül egy év múlva értékelhetjük majd” – mondta. Fontosnak tartja, hogy a kormány foglalkozik a vízmegtartás problémájával, de az érdemi megoldásokhoz idő kell.
A közösségi médiában több gazda is arról írt, hogy a végletekig ki lettek zsigerelve a földek, legelők, ebben pedig a hatályos környezetvédelmi szabályok is szerepet játszanak. Ezek értelmében a gazdák sok helyen csak vághatnak, kaszálhatnak, viszont semmilyen tevékenységet nem végezhetnek, ami segítené a földek termőképességét hosszú távon.
A bejegyzések egy részében arról írnak a gazdák, hogy a takarmányhiány nem általános, többük szerint a Dunántúlon lenne a helyi állattenyésztőknek elegendő takarmány, de az Alföldön annyira nincs már széna, hogy a Dunántúl látja el szinte az egész országot. Koncz Máté szerint túlzás lenne azt állítani, hogy az ország bizonyos területein bőségesen van takarmány, míg más részein teljes hiány van. „Alapvetően sehol nem kifejezetten jó a helyzet, de az igaz, hogy Duna–Tisza közén és az Alföldön a leginkább kritikus a helyzet” – mondta. Utóbbi helyzetértékeléssel ért valószínűleg egyet az ország elsivatagosodása ellen küzdő Zöld Gerilla Mozgalom is, amely a takarmányhiányról szóló bejegyzésében azt írta: „Nem az Alföld esett el, hanem az egész ország”, és emiatt sokan már Nyugat-Magyarországon is inkább megválnak az állataiktól.
Nem igazán lehet importból pótolni a hiányt
Halas Veronika elmondta, a szarvasmarhák tömegtakarmány-bázisát ma Magyarországon elsősorban a kukoricaszilázs adja. Ez a takarmány ideális körülmények között nagy mennyiségben és megfelelő minőséggel állítható elő, alapját pedig a silókukorica adja, amit erjesztéssel tartósítanak. A szilázs akkor lesz a legjobb minőségű, ha a kukoricának magas a cukortartalma, ekkor tud ugyanis megfelelő alapot adni a szarvasmarhák energiaellátásához. Vannak persze alternatív tömegtakarmányok, mint például a takarmánycirok, ezeknek a termesztése Halas szerint mindenképp indokolt.
Az állatok fehérjeellátásához használhatnak lucernaszénát vagy más pillangós virágú növényeket, de az aszály ezekre a növényekre is hatással van. Csökken a hozam, gyorsan elöregednek a növények, aminek következtében csökken a fehérjetartalom és a fehérje emészthetősége is. Az intézetigazgató szerint elérhetők olyan technológiák, adalékanyagok, amiknek segítségével javítható az erjesztett tömegtakarmányok minősége és tápértéke, de ezek mind extra kiadást jelentenek az állattenyésztőknek.
Koncz szerint, habár a növénytermesztésben általános az aszály okozta probléma, a szálastakarmányoknál azért súlyosabb a helyzet, mint a gabonaféléknél, mivel előbbinek nincs igazán nemzetközi piaca,
így ha itthon nincs elég termény, akkor nem igazán lehet külföldről pótolni a hiányzó mennyiséget.
A nemzetközi kereskedelem azért nem igazán elterjedt, mert a szállítási költségek a termény árához képest nagyon magasak. „Nem véletlen, hogy a takarmánynak nincs is tőzsdei ára, nagyon ritka, hogy országhatárokon át szállítanák” – mondta Koncz. Itthon sem nagyon jellemző az import, sőt ha megjelenünk is a nemzetközi kereskedelemben, akkor inkább exportországként jelenünk meg. Észak-Magyarországról például időnként értékesítenek lucernát Lengyelországba, ahol az aszály helyett épp a túl sok eső okoz problémát, mivel az ott levágott lucerna nem tud rendesen kiszáradni, ami rontja a lengyel takarmányszéna minőségét.
Az állattenyésztők közül aki teheti, próbál alternatív takarmányt használni: „Vannak, akik már alapvetően almozásra használt, és ezért sokkal kevesebb tápértékkel rendelkező búzaszalmát etetnek az állataikkal” – mondta Koncz. Ez sem feltétlenül ideális megoldás. Mint Halas elmondta, a kérődzők emésztésében különösen fontos szerepet játszanak az állatok gyomrában nagy mennyiségben élő mikrobák. Ezek végzik a rostos takarmányok emésztését és biztosítják az állatok számára az energia és a fehérje jó részét. A mikrobák pedig akkor „dolgoznak” a leghatékonyabban, ha az állat folyamatosan, megfelelő ütemben és azonos összetételű takarmányt fogyaszt.
„A takarmányváltást megfelelő körültekintéssel, fokozatosan lehet csak bevezetni, mivel a kérődzők esetében a gyomorban található mikrobákat is hozzá kell szoktatni az új összetételhez. Nem lehet egyik napról a másikra valami teljesen mást kínálni, mert ezzel a szarvasmarha tejhozamát és egészségét is veszélyeztetjük” – mondta Halas.
A magyar szarvasmarha-állomány, aminek a tejhozama kiemelkedőnek mondható, ráadásul különösen érzékeny arra, hogy milyen minőségű takarmányt kap.
Halas szerint rövid távon is szükség lesz valamilyen megoldásra, alternatív takarmánybázisra, de hosszú távon stratégiai szinten kell változtatni: a takarmánytermesztésnek is alkalmazkodnia kell a megváltozott éghajlati körülményekhez. Jelenleg itthon késő nyári, őszi betakarítású takarmányt használnak a legtöbben. A kevés téli csapadék és a rendkívül meleg, száraz tavasz és nyár következtében azonban mire ezeket a növényeket betakarítják, addigra az aszály és a forróság már jelentősen csökkenti mind a hozamot, mind a minőséget. A tavaszi vetésű növények helyett – legalább részben – őszi vetésű takarmányokra kéne átállni, amiket még tavasszal be lehet takarítani. Ilyen alternatív zöldtakarmányok egyébként elérhetők már, Halas szerint az ezekből készülő tömegtakarmányok mind mennyiségben, mind minőségben megközelítik a jelenleg használt kukoricaszilázsokat.
Most viszont jobb megoldás hiányában az állattenyésztők vagy megveszik a megdrágult takarmányt, vagy ha tudnak, alternatív takarmányt adnak az állataiknak, akár vállalva, hogy kisebb lesz a tejhozam. Aki egyiket sem tudja vagy szeretné megcsinálni, annak van még egy harmadik, ideálisnak semmiképp nem nevezhető lehetősége: csökkenti az állatállományát, ami jelentheti az állatok eladását vagy levágását.
Halas szerint, ha tényleges takarmányhiány alakul ki, vagy ha rosszabb minőségű takarmánnyal kell majd etetni a szarvasmarha-állományokat, az a végén a tejhozam jelentős csökkenéséhez vezet. A takarmányár növekedése a szarvasmarha-ágazaton kívül a sertés- és a baromfitenyésztést is megviselheti. A kukorica terméskiesése az abrakfogyasztók fő komponensét drágítja, vagy az import igényét növeli. Mivel a takarmány a teljes költség 70 százalékát adja, a takarmányhiány végső soron a húsárak emelkedéséhez is vezethet.
A takarmányhelyzettel kapcsolatban kérdéseket küldtünk az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztériumnak. Az AÉM válaszában azt írta, hogy habár az országban jelentős terméscsökkenés várható a szálastakarmányok esetében, „jelenleg nincs ellátási zavar vagy konkrét takarmányhiány, a piacon folyamatosan jelennek meg értékesítési felajánlások”. A minisztériumhoz ennek megfelelően egyelőre nem érkezett olyan jelzés, amely szerint az állattartók tömegesen kényszerülnének állományuk csökkentésére vagy tenyészállataik értékesítésére.
Az AÉM jelenleg a kárenyhítési rendszert biztosítja a gazdáknak, valamint a rendkívül meleg és száraz időjárás miatt kihirdette miniszteri szinten az aszályhelyzetet, „ezért annak fennállását a termelőknek külön igazolniuk nem szükséges”. A tárca szerint folyamatban vannak a szakmai és tárcaközi egyeztetések a tömegtakarmány-szállítás útdíjával kapcsolatos esetleges kedvezményekről is.
A minisztérium arra is felhívta a figyelmet, hogy a takarmánypiacon tapasztalható növekvő kereslet az árak emelkedését eredményezi. Ugyanakkor az AÉM „kiemelt figyelmet fordít a spekulatív kereskedelmi gyakorlatokra és az indokolatlan áremelkedésekre, valamint figyelemmel kíséri a takarmánypiaci folyamatokat” – írták közleményükben.
A takarmánytermelést befolyásoló szabályozásokkal kapcsolatban megkerestük az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot is, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. Amennyiben érdemi választ kapunk, beszámolunk róla.
