Ki emlékszik még arra, amikor az ultragazdagok ritka autókat, sportklubokat, történelmi jelentőségű kéziratokat, esetleg Fabergé-tojást vásároltak? Új idők új megoldásokért kiáltanak: akik manapság niche, értékálló befektetési formát választanának, azoknak új helyen kell keresgélniük, méghozzá a dinoszauruszfosszíliák piacán. Egyre több milliárdos érdeklődik ugyanis a dínók iránt, legutóbb 50 millió dollárért, azaz körülbelül 15 milliárd forintért kelt el egy Tyrannosaurus rex csontváza a Sotheby's kereskedőház aukcióján.
A ritka és látványos leletek ára gyorsan emelkedik: egy T. rex, a Stan névre keresztelt példány 2020-ban 31,8 millió dollárért (10 milliárd forintért) kelt el, később pedig egy sztegoszauruszért 44,6 millió dollárt (14 milliárd forintot) fizettek. Egy bizonyos típusú gazdag vevő számára ezek a hagyományos műkincspiacnál kevésbé fellengzős, egyben ellenállhatatlanul vonzó tárgyaknak számítanak. Ahogy Dan O'Dowd milliárdos – aki 2009-ben mindössze 600 ezer dollárért vette Samson nevű T. rexét – fogalmazott a Bloombergnek a lap tényfeltáró cikkében: egy T. rex „egyetlen harapással bekaphatná”, és a legjobb „trófea”, amit az ember csak birtokolhat.
Hiába a nagy népszerűség, a dínómaradványok piaca lényegében teljesen szabályozatlan. Felügyelő hatóság nem alakult, a szakmai standardokról még hírből sem hallottak, a piacon a tudományos és kereskedelmi szempontok összemosódnak, és a fosszíliák valódi eredetét, teljességét és értékét nagyon bonyolult ellenőrizni.
Mennyibe kerül egy T. rex?
A dinoszauruszok értéke a maradványok állapotának, a dínófaj népszerűségének és a fosszíliák hitelességének keverékéből ered, de épp utóbbi a legnehezebben bizonyítható. Például a T. rexek maradványai 66 millió év után soha nem kerülnek elő épen, egy ásatáson már az is ritka, hogy egyetlen állat csontjainak több mint 30 százalékát megtalálják. A hiányzó részeket a preparátorok ezért gyakran más fosszíliákból származó vagy mesterségesen elkészített elemekkel egészítik ki.
Maga az értékesség is több tényezőn múlik: a ritkaságon (a húsevők jóval kevesebben voltak, mint a növényevők, így csontjaik ritkábban is kerülnek elő), a megőrzöttség minőségén és mindenekelőtt csontváz teljességén. Az igazán értékes példányokhoz például elengedhetetlen, hogy a koponya nagy része rendelkezésre álljon, hiszen az a T. rex jellegzetes eleme. A dolgot bonyolítja, hogy nem tudni pontosan, hány csontja volt egy T. rexnek, a paleontológusok valahol 300 és 400 közé teszik.
A dínócsontvázpiacon ezért alapvető fontosságú lenne annak pontos dokumentálása, hogy a csontváz mely részei eredetiek, melyek részlegesek, és miket pótoltak másolatokkal vagy műanyaggal, gyantával, illetve üvegszálas anyagokkal. A csontváz összeépítése után a hamisítványokat szakértői vizsgálat vagy CT-felvétel nélkül nehéz észrevenni.
Ezek az információk viszont a legtöbb esetben nem állnak rendelkezésre megfelelő minőségben. A Shen nevű T. rexet 2022-ben bocsátották árverésre Hongkongban, a példány értékét 15–25 millió dollárra becsülték, a Christie's aukciósház pedig alaposan dokumentált, tudományos értelemben vizsgált T. rexként reklámozta. Több paleontológus, fosszíliakereskedő és gyűjtő viszont a fotók alapján felismerte, hogy Shen koponyája és más részei feltűnően hasonlítanak a korábban 31,8 millió dollárért eladott Stan névre keresztelt példányra. A Stan eredeti csontvázáról készült másolatok szabadalmaztatott és szerzői jogilag védett kereskedelmi termékek voltak, ezért az is kérdésessé vált, hogy a másolatokat milyen feltételekkel lehetett felhasználni és értékesíteni.
A szakértők emiatt több és részletesebb dokumentumokat kértek Shen eredetéről és összetételéről, de állításuk szerint nem kapták meg a szükséges információkat. Az ügy végül oda vezetett, hogy a Christie’s visszavonta az aukciót. Az aukciósház ezt azzal indokolta, hogy a felmerült kérdések tisztázása további kutatást igényel, a csontvázat végül egy múzeumnak adták kölcsönbe.
Nem egyedi eset
Más példányok esetében is hasonló problémák merültek fel, a Titus, Barbara és Peter névre keresztelt T. rexeket különböző múzeumokban állították ki, azt állítva, hogy a csontvázak jelentős része eredeti. Paleontológusok és fosszíliaszakértők viszont vitatták ezeket az adatokat, illetve azt állították, hogy bizonyos koponyák vagy más testrészek a korábban már említett Stan másolatai lehetnek. A Peter és Barbara példányokat bemutató aucklandi kiállítás háttéranyagait idővel módosították, a dokumentációból pedig eltűntek a valódi és mesterséges csontok arányát bemutató információk. A kiállítás körül felmerült kérdések után jogi fenyegetések is történtek, ezekkel kutatókat és újságírókat próbáltak eltántorítani a témában történő nyilvános megszólalástól.
Hasonló problémák miatt egy francia múzeum is felfüggesztette a Ryker nevű T. rex kiállítását. A példányhoz kapcsolódó tudományos jelentés állítólag szinte teljesen megegyezett egy másik T. rex, Barbara jelentésével, miközben a teljességi százalékok eltértek. A múzeum biztosítója ráadásul nem vállalta a példány szállítását a megállapított 60 millió dolláros (közel 20 milliárd forintos) érték mellett, mert az értékbecslést nem látta kellően független tudományos véleménnyel alátámasztva. A kiállítást végül elővigyázatosságból nem nyitották meg.
Az említett ügyekben visszatérően felbukkan Martin Jenkins neve, aki korábban rendkívül vagyonos családok tanácsadójaként dolgozott, majd profilt váltott, és a dínópiacon próbálta megvetni a lábát, a dinoszauruszok gyűjtésére és múzeumi bemutatására fókuszált. Jenkins saját állítása szerint a fosszíliák piacán szeretett volna professzionálisabb és átláthatóbb standardokat kialakítani, és a példányokat tudományos, múzeumi és jótékonysági célokra szánta. A Bloomberg szerint viszont több, hozzá köthető T. rex körül merültek fel problémák a dokumentációval, a teljességi adatokkal, a példányok eredetével és a replikák használatával. Jenkins ezeket az állításokat vitatta, és azt állította, hogy saját példányait a legmagasabb tudományos és múzeumi standardok szerint konzerválták és dokumentálták.
De a probléma így sem feltétlenül egyetlen szereplőhöz köthető. A dinoszauruszfosszíliák piaca strukturálisan sérülékeny, a nagy kereslet, a rendkívül magas árak, a gyenge szabályozás és a tudományos ellenőrzés nehézségei olyan környezetet teremtenek, amiben a fosszíliák tudományos értéke és kereskedelmi értéke könnyen összekeveredik. A múzeumok és gyűjtők sokszor olyan közvetítőkre és szakértőkre támaszkodnak, akiknek a motivációi és érdekeltségei nem feltétlenül átláthatók, miközben a fosszíliák eredetére és összetételére vonatkozó információkat nehéz függetlenül ellenőrizni.
Nem olyan bonyolult dínómaradványt vásárolni, de vannak intő jelek
Pascal Godefroit belga paleontológus szerint kialakult helyzetnek a tudomány és a vásárlók lesznek a vesztesei. Ha egy fosszília értékét túlbecsülik, vagy egy részben mesterségesen összeállított példányt rendkívül ritka és teljes leletként mutatnak be, az nemcsak a gyűjtőknek okozhat jelentős anyagi veszteséget, hanem a paleontológiai kutatást is torzíthatja. A problémát a leletek teljes és ellenőrizhető dokumentációja, a független tudományos vizsgálatok, valamint az aukciósházak és a múzeumok transzparensebb működése oldhatná meg.
Mindezek ellenére a piac továbbra is gyorsan növekszik. A dinoszauruszok iránti gyűjtői kereslet újabb rekordokat eredményezett: egy Ceratosaurus 30,5 millió dollárért (közel 9,6 milliárd forintért) kelt el, majd 2026 júliusában a Gus nevű T. rex 50,1 millió dolláros (15,7 milliárd forint) áron talált gazdára a Sotheby’s aukcióján.
Ez jelenleg a valaha volt legmagasabb összegnek számít, amit dinoszauruszért eddig fizettek.
A rekordárak azt jelzik, hogy a dinoszauruszfosszíliák már nem pusztán tudományos vagy múzeumi tárgyak, hanem a luxusgyűjtés és a nagy értékű alternatív eszközök piacának részei is lettek. Ez viszont azzal a kockázattal jár, hogy a ritkaság és a tudományos hitelesség helyett egyre inkább a marketing, a presztízs és a spekulatív érték határozza meg, mennyit is ér igazából egy 66 millió éves csontváz.
Ha valaki dinoszauruszfosszíliát vásárolna, nem kell hozzá milliomosnak lennie, hiszen egy fosszilis dinoszauruszfogat akár 50 dollár (16 ezer forint) alatt is meg lehet vásárolni, viszont érdemes tisztában lenni pár alapvető tudnivalóval, mielőtt nagyobb pénzekkel is belépnénk a piacra. A legfontosabb az eredetigazolás megléte, minden komoly vásárláshoz teljes dokumentációra van szükség: csontleltár, csonttérkép, ásatási koordináták, fotók és videók, tulajdonjogi papírok.
Ha ez megvan, ellenőrizni kell a törvényességet: Kínában és Brazíliában a fosszíliák állami tulajdonnak számítanak, emiatt illegális kivinni őket az országból, de az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Marokkóban a magánterületen talált leletekkel szabad kereskedni.
A vásárláshoz léteznek már erre szakosodott platformok – mint például a FossilEra – és megbízható kereskedők, ezeket kis kutatással egyszerűen meg lehet találni. Viszont fontos tudni, sok akadémikus ellenzi a magántulajdont, mert a magánkézben lévő leletek később nem lesznek elérhetőek a tudomány számára.
