Barnás Ferenc már bő két évtizede egy kimondottan egyéni és jól felismerhető, minőségi hanggal van jelen a magyar irodalomban. Jómagam a Másik halál című regényt olvastam tőle először, amely a szerző pályájának egyik legemlékezetesebb darabjává vált. A mű egy névtelen elbeszélő széthulló tudatállapotait és mindennapi életét mutatta be, miközben felvillantak benne a rendszerváltás utáni Budapest jellegzetes figurái és történetei. A szöveg formai sajátossága a csapongó, mégis ritmusos nyelv, amelyben a téboly és a gyógyulás egyaránt nyelvi szinten jelenik meg. A könyv egyszerre volt személyes vallomás, társadalmi tablókép és irodalmi kísérlet, amely Barnást a kortárs magyar irodalom élvonalába emelte.
Ugyanakkor sokan A kilencedik című, részben önéletrajzi indíttatású regénye alapján ismerik a debreceni születésű írót, aki ebben a megrázó kötetében élénken tudósított minket arról, hogy milyen lelki torzulásokat okozott a Kádár-kori mélyszegénység és az ekkor széthulló diszfunkcionális családok egymást is folyamatosan kínzó tagjai. De ezenkívül nagyot ment még pár éve rendhagyó családregénye, az Életünk végéig is.
Új könyv, régi problémák
„Nem kell ugyanis a világ összes szarával összekenned magad ahhoz, hogy tudd, milyen a világ, enélkül is tudhatod, eleget gondolkodtál rajta, sokra nem jutottál vele, de gondolkodtál ezeken a dolgokon, egy időben főképp azon, hogy ebben az egészben neked mi a felelősséged, mi a részed, te mennyiben járulsz hozzá mindehhez, és nagyon is tudod, hogy mennyiben, csakhogy elhallgatod magad elől. Menj vissza Magyarországra, menj vissza a főváros egyik félreeső bérházának kapualjához, ahol civil ruhás rendőrök vernek egy férfit, és hallgass az öreg barátodra, aki azt mondja, gyere, csináljunk valamit. Hát csináljatok valamit, kezdjetek üvöltözni, csődítsétek oda a járókelőket, a pribékek a tömeg láttára abbahagyják a rugdosást, eliszkolnak, menj oda, veresd össze magad, veressétek össze magatokat, öreg faszok vagyok, két ütéstől földre kerültök. Ha ehhez nincs bátorságod, akkor menj és hívd a 112-t.”
Aki ismeri a szerző munkásságát, az tudja, hogy szinte az egész Barnás-életmű sokszor meghatározhatatlan eredetű pszichés problémákkal küzdő, általában az alkoholba menekülő, magányos, ugyanakkor kimondottan jó intellektusú és a saját helyzetüket megérteni akaró férfiak köré épül, így a Most és halála óráján főszereplője, Torjai Endre bizonyos mértékben ismerős lehet a korábbi alkotásokból. Első ránézésre úgy néz ki, hogy a hetvenéves férfi sorsa nagyjából nyugvópontra jutott a cselekmény kezdetére, hiszen az egész élete során túlérzékeny és folyamatosan tárgy nélküli bűntudatot érző ember egy eseménytelen élet után (évtizedeken keresztül telefonos lelkisegély-szolgálatnál dolgozott, holott ő maga is pszichológus segítségére szorult, felesége, komolyabb baráti kapcsolata soha nem volt, és soha nem vállalt fel komolyabb konfliktust senkiért és semmiért) nem túl magas nyugdíjából egy kis, fiktív óceániai szigetországba költözik, hogy napjait csendben, sétával, pihenéssel és gondolkodással töltse. Ez utóbbitól azonban már nem vár különösebben semmit, hiszen ha eddig nem sikerült megértenie, hogy miért volt olyan az élete, amilyen, akkor ezután sem fog megérteni semmit.
„Hogy mit jelent élni? A száznegyven négyzetméteres háza teraszán üldögélni, lesétálni a tengerpartra, naponta legalább kétszer hosszasan úszni, aztán lefeküdni a pálmafa alá az árnyékba, nézni a kavicsokat, az eget, a felhőket, követni a felhők fodrait, ha ebbe beleunt, akkor megint fürödni, úszni, aztán ismét üldögélni vagy feküdni az árnyékban, ha pedig mindebbe belefáradt, akkor felkelni és sétálni a parton, majd hazamenni, enni, inni, kicsit olvasni, majd gondolkodni, esetleg néhány mondatot leírni a budapesti reptéren vásárolt füzetébe arról, hogy miért nem akar bizonyos dolgokon gondolkodni, hisz legbelül tudta, hogy semmit sem törölhet ki a fejéből.”
Ebből a csendes, nyugodt tengerparti nihilből azonban egy csapásra kiszakad, ugyanis egy látszólag egészen banális okból kifolyólag (idegesíti a szomszéd család értelmi sérült gyermekének folyamatosan üvöltése) elutazik néhány napra a közelben található, szintén fiktív, kommunista berendezkedésű és leginkább Vietnámhoz hasonló országba, ahol olyan benyomások érik, amelyek előhozzák saját személyes múltját és ezzel együtt saját régóta elfojtott problémáit is, amelyek ismét csak beindítják kavargó gondolatainak mélybe nyúló és mélybe húzó spiráljait.
Mert mi van akkor, ha az eddig sajátnak gondolt sors és sajátnak gondolt problémák nem is annyira egyediek, hanem inkább nemzedékiek és társadalmiak, amelyekkel így vagy úgy, de mindenkinek meg kellett küzdenie, aki egy diktatúra árnyékában volt kénytelen felnőni? A regény egyik fontos és elgondolkodtató kérdése éppen ez, tehát az, hogy az egyén sorsa és problémái mennyire vonatkoztathatók el attól a társadalométól, amiben élnie adatott. Azt hiszem, ez egy örökké aktuális kérdés.
Egy fontos téma nem elég
„Hányszor eljátszott az utolsó óra, az utolsó nap gondolatával. Fekszik majd valahol, és egyszerre csak rádöbben, hogy ez az utolsó órája. Nincs több idő. Egyedül maradt. Ebben a játékban valóban egyedül marad, nem találhat ki semmit.”
A másik hasonlóan fontos téma pedig nem más, mint a saját halál és a saját halandóságunk elfogadása. Bár Torjai egy jobbára egészséges, ám már a hetvenes éveiben járó ember, akinek ráadásul nincs senkije, joggal adódik a kérdés, hogy mi lesz vele az elkövetkező években, és mi lesz vele akkor, amikor meghal, egyedül, idegenben. Ez a mindenkit érintő, ám jobbára a tudatunk legmélyére száműzött téma az előzőhöz hasonlóan meglehetősen banálisan (avagy nem, ez viszonylag nehezen eldönthető) bukkan fel a történetben, abban a pillanatban, amikor hősünk kénytelen szembesülni saját testének sebezhetőségével, saját múlandóságával.
Barnás szerencsére mindkét kérdésről képes mély és elgondolkodtató dolgokat írni ebben a súlyosan klausztrofób és kizárólag a központi karakterre koncentráló, rendkívül feszes regényben. Így elmondható, hogy egy olyan alkotást vehetünk kézbe, amely fontos állomása Barnás Ferenc eddig is szépen mutató pályájának. Vétek lenne kihagyni.
Barnás Ferenc: Most és halála óráján
Jelenkor, 2025, 4999 Ft
