Mielőtt a prózaírás felé fordult, Roberto Bolaño költőként kezdte irodalmi pályafutását. Már ezekben a provokatív, vallomásos és asszociatív képekkel teli versekben egyértelmű, hogy az írás számára megalkuvást nem tűrő hivatás. Nagy sikerű regényei után A romantikus kutyák az első magyarul megjelenő verseskötete, amelyből négy költeményt most a Sonora Kiadó hozzájárulásával a Telexen is közreadunk. Olvasson bele!
POE KÖNYVTÁRA
Egy különös udvar mélyén
Könyvek vagy húsdarabok
Egy csontváz összegubancolódott idegei
Vagy nyomtatott papír
Virágváza vagy az ajtó
A rémálmok ajtaja
*
A NYOMOZÓK
A sötét városban elveszett nyomozókkal álmodtam
Hallottam nyöszörgésüket, émelygésüket, leleményes
Szökésüket
Két festővel álmodtam, akik még nem voltak 40
Amikor Kolumbusz
Felfedezte Amerikát
(Egyikük klasszikus, időtlen, a másik
Mindig modern
Mint a szar)
Fényes nyommal álmodtam
A kígyók ösvénye
Amelyen föl-le járkálnak
A teljesen kétségbeesett
Nyomozók
Egy nehéz esettel álmodtam
Rendőröktől hemzsegő folyosókat láttam
Kérdőíveket láttam, amelyeket senki sem fejt meg
Gyalázatos archívumokat
És aztán láttam a nyomozót
Amint visszatér a tetthelyre
Magányos és nyugodt
Mint a legrosszabb rémálmokban
Láttam, hogy leül a földre és rágyújt
A hálószobában alvadt vér
Míg az óramutatók
Összezsugorodva utaznak
A végtelen éjszakában
*
A ROMANTIKUS KUTYÁK
Húszéves voltam akkoriban
és bolond.
Elvesztettem egy országot
de megnyertem egy álmot.
Ha pedig enyém az álom
nem számít a többi.
Se a munka, se az imádság
se a hajnali tanulás
a romantikus kutyák mellett.
Üres lelkemben élt az álom,
Fából készült szoba,
félhomály,
a trópusok egyik tüdejében.
És néha visszatértem önmagamba
és meglátogattam az álmot: folyékony gondolatokba
meredt szobor,
fehér féreg, amely ott vonaglik
a szerelemben.
A fékevesztett szerelemben.
Álombéli álomban.
És a rémálom ezt hajtogatta: majd felnősz.
Magad mögött hagyod a fájdalom és a labirintus képeit,
és mindent elfelejtesz.
De akkoriban bűn lett volna felnőni.
Itt vagyok, mondtam, a romantikus kutyákkal
és itt is maradok.
*
VISZONTLÁTTAM APÁMAT
León Bolañónak
A történet a hatodik beteg érkezésével veszi kezdetét,
hatvan is elmúlt már a pasas, magányos, hatalmas pajesszal,
hordozható rádióval, meg egy vagy két olyan regénnyel, mint
amilyeneket Lafuente Estefanía írt.
Mi öten ott a szobában már barátok voltunk,
szóval viccelődtünk meg tudtuk
a halál valódi tüneteit,
bár már ebben sem vagyok olyan biztos.
A hatodik, az apám, csöndben érkezett,
és végig, amíg a szobánkban volt,
szinte senkivel sem beszélt.
Egy éjjel azonban, mikor az egyik beteg haldoklott
(Rafael, a 4-es ágyon),
ő volt, aki felkelt, és hívta a nővéreket.
Minket megbénított a félelem.
És apám kényszerítette a nővéreket, hogy jöjjenek, és megmentette a beteget
a 4-es ágyon,
aztán visszaaludt
és semmi jelentőséget nem tulajdonított az egésznek.
Aztán, nem tudom, miért, másik szobába tették.
Rafaelt hazaküldték meghalni, a másik kettőt meg
elengedték.
Ma pedig viszontláttam apámat.
Hozzám hasonlóan még a kórházban van.
Olvassa a cowboyregényét és bal lábára sántít.
Borzasztó ráncos az arca.
Még vele van piros táskarádiója.
Kicsit jobban köhög, mint korábban, és semminek sem tulajdonít nagy jelentőséget.
Ma együtt üldögéltünk a kis szobában, ő a regényével,
én meg egy William Blake kötettel.
Odakinn lassan alkonyodott, az autók rémálomként áramlottak.
Nekem újra és újra eszembe jutott az apám,
mígnem fölkelt és valamit mondott
azon a pálinkaízű hangján,
de nem értettem,
és felkapcsolta a lámpát.
Ez minden. Felkapcsolta a lámpát, és tovább olvasott.
Végtelen pusztaságok és hű szívű cowboyok.
Odakinn, a Kármel hegyén, ott függött a telihold.
Roberto Bolaño: A romantikus kutyák
Fordította: Kutasy Mercédesz
Sonora, 2026, 6390 Ft
