Sosem gondoltam volna, hogy valaha leírok ilyet, de ha csak egyetlen gyerekkönyvet vennél karácsonyra, akkor gyorsan csapj le Jakob Martin Strid dán író Hihetetlen történet az óriás körtéről című művére. Egyrészt, mert nagyobb szünet után újra lehet kapni, de még inkább azért, mert fantasztikus.
Hajóként szolgáló óriáskörte, tengeri és óceáni kalandok, beszélő állatok, furcsa szerzetek és szerkezetek vonulnak végig a több estén át simán kitartó mesekönyvön. A háttérben egy bájos, mediterrán és északi jegyeket is magán hordozó kisváros élete zajlik, ahol egy frusztrált és akarnok alpolgármester igyekszik teljhatalmat szerezni, aláásva a demokráciát.
Nem kell aggódni, efféle felnőttes fogalmak sehol nem hangzanak el a könyvben, és semmilyen didaktikus tanmesével nem terheli a gyerekeket a szerző.
A finom társadalomkritikus utalásokat jó eséllyel csak a felnőttek veszik észre, a gyerekek csak azt érzékelik, hogy a könyv irtózatosan vicces és izgalmas.
Őrült képzelőerővel megírt szellemes kaland(kis)regény az Óriáskörte – ahogy sokan hivatkoznak rá. Szórakoztató, bájos, humoros, abszurd, fordulatos és gondolatébresztő; és még úgy tucatnyi pozitív jelzőt gond nélkül rá tudnék aggatni. Tapasztalataim szerint egyformán bejön lányoknak és fiúknak is; bárkit kérdeztem erről a könyvről – olyat is, aki olvasta és olyat is, akinek olvasták –, senkivel nem találkoztam, aki félretette volna.
Karc alpolgármester idegbe jön
Ha a gyerekek perspektívájából nézzük, akkor a barátságról, egymás támogatásáról és a bátorságról szól. Főhősei emberi vonásokkal felruházott állatkák: Sebastian, a minielefánt és Micó, a macska. A sztori azzal indul, hogy a tengerparton találnak egy palackpostát, amivel egy titokzatos mag is érkezik, hőn szeretett eltűnt polgármesterük levelének kíséretében. Vicces a könyv alcíme, egy nagy spoilerrel nyugtatja meg az izguló gyerekeket: „Avagy hiteles históriája annak, hogyan került vissza Jeronimus Baltazar Severin Olsen az őt megillető, jogos hivatalába, Napváros polgármesteri székébe, a város összes lakójának örömére – egyvalakit kivéve.”
Micó és Sebastian otthon, a kertjükben elültetik a magot, amiből egyetlen éjszaka alatt egy hatalmas körte nő ki, amitől a „savanyú és haragos” Karc alpolgármester szó szerint totál idegbe jön. Elűzi őket a körtéjükkel együtt, miközben a körte egy őrült felfordulás közben hajóvá alakul. Micóék egy tudóssal kiegészülve hajóznak el Napvárosból, utazásuk végső célja pedig nem más, mint hogy megtalálják szeretett polgármesterüket. Különféle furcsa lényekkel és helyzetekkel találkoznak az Atlanti-óceánon, rejtélyeket oldanak meg – és innentől nem spoilerezek.
A könyv tele van igazán szerethető karakterekkel, velük szemben Karc alpolgármester a tökéletes ellenpont, maximálisan utálható – gyereknek és felnőttnek egyaránt. A gyerekek szemében alighanem ő csak „a gonosz”, a felnőttek szemében viszont több annál: egy óriási karikatúra. Az alpolgármester mindent megtestesít, amiért a 21. századi hatalomvágyó, korrupt vezetőket a jóérzésű/demokratikus gondolkodású emberek világszerte utálni szokták:
agresszív, kicsinyes, hatalomvágyó és egyben groteszk helyi kiskirály, aki sem a természetet, sem a város lakóinak valódi jólétét nem tartja szem előtt.
A városka – melynek közkedvelt városházát lebontatja, hogy helyére egy csupaüveg-csupabeton épületet emelhessen – szenved tőle, miközben abban reménykedik, hogy egyszer talán visszakapja szeretett polgármesterét.
Őrült történet kaotikus rajzokkal
Szöveg és a kép között nagy a harmónia ebben a mesében; a könyv stílusa a képregényekre emlékeztet, a képek nemcsak illusztrálnak, hanem a szöveggel karöltve mesélik el a történetet. A rajzok itt-ott kissé kaotikusak (ahogy egy őrült történet megkívánja), tele jópofa ötletekkel; apró állatokkal, vicces jelenetekkel és a szerző monogramjával ellátott régifajta Mercedes-rendszámtáblával. És ha már autó: Karc alpolgármesternek fekete, dupla kipufogós Audija (!) van – amire csak „hatalmas fekete autóként” hivatkozik Strid, de a logóját nehéz félreérteni. Bevállalós véleménynyilvánítás egy gyerekkönyvben. Az efféle gegek azonnal helyrekerülnek, ha az ember utánanéz a szerzőnek: nemzetközi sikerei előtt Strid a szocialista Politiken nevű dán újságnak készített karikatúrákat; főként politikai események szatíráját. Gyerekkönyveket csak mellékesen írt és illusztrált, aztán mára ez lett a főcsapás.
Felolvasásra és önálló olvasásra is remek az Óriáskörte, bár elsőre kicsit meglepő a képregényekre emlékeztető írásforma, de bele lehet jönni. Bár a magyar kiadáson a 3+ ajánlás szerepel, én inkább bő 4 éves kortól ajánlanám, önálló olvasásra pedig értelemszerűen kisiskolás kortól. Készítettek belőle egy rajzfilmet is, amiben kicsit elvesztek az eredeti plusz jelentéstartalmak, a végeredmény pedig sajnos inkább egy akciórajzfilmre emlékeztet. Egyszer bőven elég megnézni. Nem így a könyvet, ami nálunk akkora kedvenc lett, hogy már kezd darabjaira hullani.
Jakob Martin Strid: Hihetetlen történet az óriás körtéről
Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2023, 6999 Ft
