Nobel-díjas író méltatja Visky András németül megjelent regényét
A Nobel-díjas író, Herta Müller a Die Zeit hasábjain méltatja Visky András Margó-díjas regényét, a Kitelepítést – posztolta a kötetet megjelentető Jelenkor a Facebookon.
„Visky András […] beszámolót írt a román gulágról, úgy, hogy egyszersmind nyelvi remekművet hozott létre. Mindez túlmutat a történelmi emlékezeten. A dokumentumokat felkutatta, a történelmi eseményeket rekonstruálta. Ám az emlékeket nyelvileg egyetlen grandiózus, élethosszig tartó mondattá formálta. 1959-ben, amikor a kitelepítés történt, még nem volt hároméves” – írja cikkében Herta Müller, aki szerint Tankó Tímea fordítása is remekül sikerült.
„E könyvet nem lehet pusztán a tartalma visszaadásával méltatni. Az újramesélés gyengítené az intenzitást, hiszen a szöveg szépsége itt nem enyhíti, hanem felerősíti a borzalmat. Az embert szorongás fogja el, mert itt a szépség a maga teljes költői igazságával fájdalmas. Nem marad más, mint újra és újra idézni. Visky nyelve által a könyv mágikus dokumentummá válik” – fejti ki cikkében az író.
A magyarul 2022-ben megjelent regényt Die Aussiedlung címmel, Tankó Tímea fordításában a Suhrkamp Verlag adta ki októberben, a bemutatóját november 18-án tartották a berlini CHB – Collegium Hungaricum Berlin épületében. Ahogy arról korábban beszámoltunk, az idén Prima Primissima díjjal kitüntetett Visky András debütregényének német kiadása vezeti az osztrák állami közszolgálati műsorszolgáltató, az ORF decemberi bestsellerlistáját.
„A Kitelepítés olyan világot mutatott be, amelyet a hazai olvasóközönség aligha ismerhetett: a romániai lágerek poklát, amelyet sok magyar családnak is el kellett szenvednie. A történet alapja a szerző saját gyermekkora, hiszen édesapját, egy református lelkészt 1958-ban huszonkét év börtönre ítélték, feleségét és hét gyermeküket – köztük a kétéves Andrást – pedig politikai okokból kitelepítették előbb a răchitoasai, majd a lățești lágerbe. A regény visszaemlékezés erre a traumatikus gyerekkorra, ahol a túlélés és a hit lett az élet természetes nyelve” – írta a regényről kritikusunk.
