Szentesi Éva: Nehéz már mit mondani a hogyvagyra
„Úgy alakult, hogy kórházban töltöttem 2025 utolsó napjait, a szilvesztert, és eddig úgy fest, az év első hónapja is itt telik majd egy sokadszorra visszatérő, kismedencei tályog miatt” – nyilatkozta a Literának a hét írójaként Szentesi Éva.
Szentesi eddig már háromszor győzte le a rákot, először 2013-ban, 28 évesen diagnosztizálták méhnyakrákkal. Azóta a legismertebb hazai rákedukációs aktivista lett, számos alkalommal írt vagy beszélt őszintén arról, hogyan élte meg a kemoterápiát, a sugárkezelést, ezek hatásairól gyakran posztolt az Instagramján, vagy írt a WMN-re.
A Literának most arról is írt, hogyan telnek a napjai a kórházban. „Csak azzal érintkezem, aki ide bejön, például a takarítónő, néhány megszeppent rezidens, hullafáradt ügyeletesek, a soha el nem fáradó nővérek, egy-két barát, de alig beszél valaki, én is alig beszélek, nehéz már mit mondani a hogyvagyra. Ebből a nézőpontból minden lassú és óriási, ilyenkor van időm gondolkodni fontos kérdéseken, például a világ legcsodálatosabb érzésén, amit mindenkinek át kellene élnie.”
Az író azt is elmondta a portálnak, hogy február közepén adja le új könyvének kéziratát, amely azt mutatja majd be, hogyan írható újra egy gyógyulástörténet, amikor a felépülés nem ér véget a kezelések lezárultával. „Pár hónappal ezelőtt értettem meg, hogy a betegségből való gyógyulás történetét soha nem onnantól meséltem el, ahol elindult, azaz ahonnan kellett volna. A folyamat megértéséből fontos dolgokat kihagytam, és annyi minden történt még a testemmel, lelkemmel azóta, hogy írnom kellett róla újra. Ambivalens érzés, hiszen szeretném befejezni a történetem, de olyan, mintha soha nem lenne vége. Választ akarok adni arra is, hogyan próbálom elfogadni – ha egyáltalán sikerülhet –, hogy a rákból való felépülés a fő témám.”
Az irodalmi portál Szentesi írásművészetének jelentőségét is méltatja, kiemelve, hogy az döntően a privát élet és ezen belül elsősorban a rákbetegség köré szerveződik. „Súlyos és megannyi tabuval terhes tapasztalatcsomag érzéki rögzítéséhez olyan friss, pontos, láttató erejű, nagy sodrású, szellemes, semmit sem szépítő, ám a borzalomgiccset is okosan kikerülő nyelvet talált, amilyen addig nem létezett a test romlásához, brutális, bár nagyon is a mindennapjainkhoz tartozó betegségeihez jellemzően ijedtebben és talán ezért is esztétizálóbb szemlélettel közelítő magyar irodalomban” – írják.
A Tiszalökön született író 2024-ben volt a Most jövök vendége. A közel másfél órás beszélgetés során mesélt arról, hogy mikor és hogyan kezdett el írással foglalkozni, és hogy miért fontos számára kendőzetlenül írni a rákról.
