Úttörőként indult, de a végén a számláit is alig tudta fizetni a Café del Mar-válogatások atyja
Aki a kilencvenes évek Magyarországán kapcsolatban került az elektronikus zenével, az garantáltan találkozott valamilyen módon egy-egy Café del Mar-válogatással. Ebben az évtizedben kezdett az elektronikus zenei műfaj ezerféle irányt venni, zsánerekre bontódott a techno és a house, elkezdődött a tört ütemek forradalma (drum and bass, UK garage big beat, 2-step), és persze ott volt a eurodance is, ami egészen magasra jutott a mainstreamben. A vad bulizásra alkalmas klubzenei kultúra virágzott, azonban megjelent egy ezzel a trenddel szinte teljesen szembemenő hullám is, ami leginkább a Café del Mar-válogatásokon keresztül jutott el az emberekhez, köztük a magyarokhoz is. A Café del Mar-válogatások radikálisan eltérek a korszak agresszívebb, zárt térbe szánt klubzenéitől.
Ugyan ezeket a zenéket is az elektronikus műfajhoz sorolták, de itt nem a bulizáson volt a hangsúly, a számokat inkább a lágy hangzás, a gazdag hangszerelés, a rengeteg élőzenei hangminta vagy hangszer jellemezte.
Egy Z generációs ma erre azt mondaná, hogy háttérzene, valami olyasmi, mint a lo-fi hiphop, amire kamaszok százezrei tanulnak otthon. Egy csomó magyarhoz ezeken a válogatásokon keresztül jutott el először Moby, az Underworld, a Lamb, Kruder & Dorfmeister vagy akár a Massive Attack zenéi, és lett itthon annyira népszerű műfaj a triphop vagy a chillout, hogy az máig hatást gyakorol a hazai producerekre. Az első válogatás nyitószáma a kedden meghalt José Padilláé volt még 1994-ben.
Padilla 20 évesen költözött Barcelonából Ibizára, ahol a helyi Café del Mar klub rezidens DJ-je lett, ő volt az, aki összeválogatta a zenéket a klub első lemezére is. Padillának utoljára az 1999-es válogatáshoz volt köze, pedig tavaly jelent meg a 25. évfordulót ünneplő kiadvány is. A DJ a Café del Mar után még évekig turnézott és járta a világot, 2001-ben Latin Grammyre is jelölték a legjobb instrumentális album kategóriájában.
Zeneszerzőként Padilla védjegye az úgynevezett baleári hangzás volt (ami a Mallorcát és Ibizát is magában foglaló Baleár-szigetekről kapta a nevét), ami már a nyolcvanas évek közepétől ismert volt az ibizaiak, majd az oda nyaralni járó britek körében, hogy aztán Paul Oakenfold vezetésével megvesse a lábát Nagy-Britanniában is. A baleári hangzást viszonylag nehéz körülírni, mert nyilván rengeteget merít a spanyol ajkú zenei kultúrából, ahogy a funkból, a soulból, az afrikai zenéből és a dubból, mindezt italo vagy deep house-ból is ismert dobokra, és sokszor a tempó is lassabb, mint azt a klubzenéknél megszokták.
Padilla a német Groove elektronikus zenei újságnak adott interjút még 2015-ben (ez magyarul a Primate-en olvasható), ahol szépen rávilágított arra, hogy mi különböztette meg őt más producerektől:
„Nálam általában fordítva működik a zenekészítés folyamata, mint a többségnél. Soha nem a basszussal és a ritmusképletekkel kezdek, hanem a dallamokkal. Általában délben kezdtünk és napnyugtáig dolgoztunk. Éjjel a lemezgyűjteményemet böngésztem át, melyik sample-t tudnám felhasználni”
– nyilatkozta arról, hogyan írja a saját zenéit.
Ugyanebben az interjúban Padilla elárul több fontos részletet az életéről és arról, mi volt a sikere titka. Már évek óta hatalmas trend itthon is „nappal rave-eket” szervezni, vagyis olyan bulikat, amik reggel 10-kor kezdődnek, és naplementekor van végük. Ezeken az eseményeken lágyabb, finomabb zene szól, amire lehet táncolni, vagy csak heverészni és élvezni a zenét. Padilla éppen azzal várt híressé, hogy naplementekor zenélt, miközben a klubzenei világban este tíz előtt a legtöbb helyen még üresen álltak a klubok. Erős túlzás azt állítani, hogy ez Padillának köszönhető, de az biztos, hogy évekkel megelőzte a korát azzal, hogy szokásostól eltérően más napszakban, másféle érzelmekre ható zenéket játszott.
Kattintson ide a legfrissebb hírekért!
Padilla a Café del Mar rezidenseként lett igazán ismert, de a történetnek szomorú vége lett. Eleinte még egyszerre DJ-zett és szolgált fel kávét a vendégeknek, aztán fontos szerepe lett abban, hogy a Café del Mar egy kávézóból kultikus klubbá vált, majd válogatásokat adtak ki, és alapítottak egy kiadót is. A Groove interjújában azonban Padilla elmondja, hogy csúnyán átverték, a Café del Mar rajta keresztül igyekezett meggazdagodni, és miközben tízezreket adtak el a válogatáslemezeiből, a pénz a Universal kiadóhoz és a klubhoz ment, nem hozzá. A DJ bíróságig ment az ügyével, de végül anyagilag belerokkant a pereskedésbe, és rengeteg pénzt veszített.
„Rengeteget kellett dolgoznom azért, hogy ki tudjam fizetni az ügyvédeimet. Öten voltak. Az első tárgyalást elveszítettem, a másodikat megnyertem. Fellebbezés után a legfelsőbb bíróságon folytatódott az ügy. Elveszítettem a pert, és sikerült történelmet írnom: először vettek el védjegyet olyasvalakitől, aki korábban már használhatta azt. Az összes pénzem elment az ügyvédekre, egy garas nélkül maradtam” – mesélte a Groove-nak, ahol azt is elmondta, hogy miközben Ibiza ma már az éjszakai klubélet egyik fővárosa, neki még a számlái kifizetése is nehézséget okozott.
Padilla és a mai modern elektronikus zenei ipar kapcsolatát tökéletesen leírja az az eset, amit az egyik ibizai fellépésével kapcsolatban mesélt a lapnak, és keretbe foglalja a DJ úttörő, mégis szomorú végkicsengésű karrierjét:
„Két éve zenéltem a Blue Martin nevű strandon. Elég pózer hely, nem tudtam, hogy 3-4000 euróért akár a DJ-pultot és a színpadot is bérbe lehet venni. Lezenéltem annak rendje és módja szerint, elfoglaltam a helyem hátul, és rendeltem magamnak valamit enni. Majd egyszer csak odalépett hozzám a klub egyik alkalmazottja, és felszólított arra, hogy hagyjam el a színpadot. Orosz VIP-vendégek érkeztek, akik az én helyemre pályáztak. Kidobnak a saját fellépésed után. Ez ma Ibiza.”
A Facebook-oldala szerint még idén szeptemberre is volt lekötve bulija José Padillának, de a 2017-es, Balin adott Boiler Room-szettje tökéletesen illusztrálja a nemrég meghalt DJ munkásságát:
