Bízz a fényesebb jövőben!
A múlt héten már ajánlottam egy ünnepi hangversenyt, most ajánlok egyet a fővárosból is. Az '56-os forradalom emlékének adózik a Concerto Budapest egy nagyon szép koncerttel. Az induló tétel Liszt Ferenc Hungariája, szimfonikus költemény 1854-ből. A levert szabadságharc után alig öt évvel mégsem a tragédiáról szól, az orosz szuronyok erdeje előtt letérdelt nemzetről, hanem a jövőbe tekint, és fényesnek látja azt. Egy igazán pozitív vibe-ja van. Nagyon jó, fülbemászó zene, és ritkán hallhatjuk. A második szám Dohnányi Változatok egy gyermekdalra című műve. Nem nagyon hagyja magát bárhová sorolni, de igazi tűzijáték ez is. Bevallom, nem nagyon értem a műsorszerkesztő logikáját, de nem kell mindent érteni. Ez a zene sem szomorú, sőt Dohnányi hangszerelési virtuozitását koncerttermekben ritkán tetten érhető humorral fűszerezve hallhatjuk. 1914-es keltezésű darab, de mégis ropogósan friss. Nem lövöm le a poént, a gyermekdal a „Hull a pelyhes”, de ami aztán ezzel a melódiával történik, arról kár többet írni, hallani kell. A kotta tetejére ezt írta Dohnányi: „A humor barátainak örömére, másoknak bosszúságára” – :D Közreműködik a mindig kiváló Várjon Dénes.
Valószínűleg egy szünet után Ludwig van Beethoven Eroicája jön. Nem nagyon kell erről a zenéről írnom, szerintem csak annyit fűznék hozzá, hogy borítékolható, hogy a Concertóval nagyon jó lesz. A koncert a klasszikus zenével most ismerkedőknek is kifejezetten ajánlott, kísérő és védőfelszerelés hiányában is meghallgatandó.
Mikor? október 24. 19.30 Hol? Müpa – Budapest
Sportcsarnokba? Viccelsz?
Most vakarom a fejem, mert bevallom, hogy még egészen kiváló zenekarok egészen kivételes műsoraira sem vagyok hajlandó sportcsarnokba menni, hogy klasszikus zenét hallgassak. Vessenek a mókusok elé, de húsz négyzetméteres reklámfeliratok, labdafogó hálók alatt és kínaitornacipő-szagban egyszerűen nem tudok befogadó pszichés állapotba kerülni. Még azután sem, hogy a karmester elvégezte a kezdőrúgást. Egy teljesen más, negatív élményem még, hogy nyár végén, miután idén SEM tudtam jegyet venni a Diótörőre, az Erkelbe, mert megint elkapkodták, eldöntöttem, hogy jövőre maximum januárig várok. Nem mondom, hogy idén ez más lesz, mert a produkció(k), amit ajánlok, már jövőre lesz(nek), de szerintem érdemes elgondolkodni rajta. Szóval Diótörő-turnéra érkezik a St. Petersburg Academic Ballet, a produkció honlapja szerint hochfertig orosz balettet hozva. Ami azt jelenti, hogy a táncművészek, a jelmezek, a díszletek, kellékek mind-mind azt a hagyományt és minőséget képviselik, ami egyedülálló a világon. Csajkovszkij örök klasszikusát a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara és a Kodály Filharmonikusok játssza majd, tehát nem cédéről megy majd. A turné érinti Szeged, Debrecen, Szombathely, Kaposvár, Pécs, Eger, Miskolc, Veszprém, Győr és Budapest városait, pontos információt a turné honlapján találnak. Én most pont ugyanúgy érzem magam, mint önök, a végső érv, ami miatt betettem az ajánlóba, az az, hogy a szervező mégiscsak a Budapesti Filharmóniai Társaság, tehát NEM valami Extra-Saintpeter-Magic Kft. (székhely: Alsóbelőtte, Kinizsi 6., alapítva 2025. október 9.) Szóval dupla vagy semmi, szerintem a miskolcira elmegyünk. Legfeljebb kimegyünk, ha már elfogyott a makuka. Pardon, a szotyi.
Mikor? 2026. január 3–18. Hol? Hol nem? Mindenhol!
Költözzünk a BMC-be
Pár napja érkezett a hírlevél a BMC októberi, klasszikus zenei programjával. Apropó, önök feliratkoztak kedvenc zenekaraik hírleveleire? Nagyon hasznos dolog, tegyék meg most. Szóval kattintottam a hírlevélre, elolvastam, és arra gondoltam, egyszerűbb lenne egy hálózsákkal a ruhatár egy csendesebb zugába költözni, mert a felhozatal parádés lett. Ha nem hiszik, járjanak utána, de tényleg. Három koncertet most mégis kiemelnék, de csak azért, mert nekem ezek imponálnak talán (egy picivel) jobban. Szóval ideiglenesen hazánkban fog tartózkodni Emmanuel Plasson és a Prágai Kamarazenekar. Hoznak magukkal két szólistát is, Dali Gutserieva csellistát és Adam Gutseriev zongoristát (valszeg tesók, teljesen mindegy). Két koncertet is adnak, az elsőt október 20-án, ahol a hab a tortán Saint-Saëns: a-moll gordonkaversenye lesz (Op. 33) de a torta többi része is egészen fain, az első falat egy nyitány, (Mozart: Don Giovanni) a második az éteri versenymű, majd szünet után, Martinů, (Serenade No. 2., H 216) és Dvořák: Cseh szvit, Op. 39, egy morzsát sem érdemes a tányéron hagyni. A Martinů darab egy könnyű kis érdekesség, leginkább Mozart kamaraműveihez hasonlít (ez is csak két hegedűt és egy brácsát alkalmaz), nem is jár meg nagy mélységeket, kedves, könnyed, szórakoztató. Ezért gondolják a fekete öves Martinů-kutatók, hogy talán nem is ő írta. Merthogy a súlytalanság annyira jellemző rá, mint közepes méretű gránitbányákra. Hm. Megfejtés nincs, de meghallgatni abszolút érdemes lesz.
A második koncert október 22-én lesz, itt Adam Gutseriev ül majd a billentyűk mögé, mert Grieg a-moll zongoraversenyét (Op. 16) fogják másodsorban előadni. (Igazi slágerdarab ez is, klasszikusokkal ismerkedők, figyelem!!!) elsősorban pedig Beethoven-nyitánnyal kezdjük az estét, a Prometheus hangzik el, a záródarab pedig Jan Václav Hugo Voříšek D-dúr szimfóniája lesz. Nem, én sem hallottam még róla. Azt írja a műsorlap, hogy „Jan Václav Hugo Voříšek a zenetörténet klasszikus stílusának egyik legfontosabb cseh képviselője”. Nos, ha az előbb még hagytak belőlem valamit a mókusok, akkor azt most eléjük lehet szórni. Valószínűleg a zenetörikönyvem összeragadt oldalpárján szerepelhet Jan Václav… más mentségem nincs, de mindegy is. Mindenesetre megkerestem a YouTube-on, és egészen jó kis szimfónia ez. A D-dúr nekem egyébként is bejön, bőgőn a legszebb skála szerintem. Soha rosszabb befejezést egy koncertnek.
Még mindig BMC
Valószínűleg valahogy a zuhanyzást is meg lehetne oldani a BMC-ben, vagy esetleg létezik ilyen kempinglavór, amit a hálózsák alá lehet rejteni a ruhatárban, mindenesetre még mindig nem mennék sehová, mert október 21-én az Israeli Chamber Project lesz a hely vendége. Ők a Liszt-ünnep keretében adnak egy nagyon érdekesnek és értékesnek ígérkező műsort. A zenekar nem hagyományos kamarafelállásban játszik, így repertoárjukon jellegzetes átiratok szerepelnek. Sokan most valószínűleg a fejükhöz kapnak, nekik ajánlom, hogy a videómegosztókon keressenek rá az együttesre, és hallgassanak bele pár korábbi felvételükbe. A BMC-ben Debussy, Liszt, Saint-Saëns, Bartók, Sztravinszkij és Ravel lesz. Én személy szerint elsősorban a három utolsó tételért mennék el a koncertre, Bartóktól a Kontrasztok (BB 116) lesz – pazar, tényleg, Sztravinszkij Petruskájából pár jelenet (Yuval Shapiro átirata) és Raveltől a La Valse, szintén Shapiro-átiratban. Egészen biztosan felejthetetlen élmény lesz. Az együttes oszlopos tagja egyébként az a Daniel Bard, akit többször láthattunk és hallhattunk már a Fesztiválzenekar koncertmestereként, sőt szólistájaként is. Ha más nem, ő biztosan garancia a minőségre.
A további birtokháborításomban megakadályozó hivatalos személyek érkezése előtt remélem még lesz lehetőségem október 27-én meghallgatni Paganini mind a 24 Caprice-át. Igen, jól olvasták, ezen az estén, Bodor János tolmácsolásában elhangzik majd mind a 24 bravúrdarab. Ritkán van ilyen, a műsorlap szerint ez lesz a harmadik alkalom Magyarországon. „az 1970-es években Szenthelyi Miklós, az 1990-es évek közepe táján pedig Lendvay József hegedűművész vállalkozott arra, hogy meghódítsa a szólóhegedű-irodalom Mount Everestjét” – így az ajánló. Nos, Paganini sziporkáit valóban találó egy hegycsúcs megmászásával párhuzamba állítani. Egyrészt, mert kiemelkedő szellemi és fizikai teljesítmény lesz, másrészt, mert – legyünk őszinték – mélységekről nem nagyon lesz szó. Paganini ellentmondásos figurájával foglalkoztam egy túl hosszú cikkben, ha gondolják, olvassák el. Bodor János, a Danubia Zenekar állandó koncertmestere, a korabeli metszetekhez hasonlítva, fizimiskára majdnem elmegy Paganini-dublőrnek is. Egészen biztosan értő ujjak alá kerül az a rengeteg összekötött harmincketted, arpeggio és kettős fogás. Az első caprice-maratont húsz évvel követte a második, azt pedig harmincöttel a mostani, szerintem a negyediket ne várjuk meg. Valószínűleg hibás fejszámolás után 2075 jön ki.
Elnézést kérek a BMC-túlsúlyért, de tényleg nagyon a szájam íze szerint sikerült most műsort szerkeszteniük. Bízom benne, hogy a jövő héten szélesebb kitekintés lesz. Addig is jó zenehallgatást!
