Nem titok, hogy nagyon kedvelem a barokk zenét és erről az alapigazságról igyekszem minél több embert meggyőzni. Most elnézést kérek, hogy egy hétfői koncertet ajánlok a Zeneakadémián, de bevallom, elkerülte a figyelmemet. Ahogy a firenzei konzervatórium könyvtárosaiét is egy szép kupac kotta. Szerencse, hogy a kritikus pillanatban mindig felbukkan egy finn karmester és megmenti a helyzetet, valamint a kupacot is. Szóval hátborzongató belegondolni, hogy még mennyi nagyszerű zene lehet elásva mindenféle öreg épület dohos falai között.
Frissen talált, kétszáz éves remekmű érdekel?
Azzal kezdődik a sajtóanyag, hogy „Nincs szégyellnivalója annak, aki nem ismeri a rövid életű Antonio Casimir Cartellieri 1801-ben bemutatott operáját, a Rübezahlt.” nos, tegye fel a kezét, akinek egyáltalán Cartellieri neve ismerősen cseng. Mindez a minőséget tekintve nem jelent semmit. Lehet, hogy – ebbe belegondolni is hideglelést okoz – Bach is eltűnt volna a süllyesztőben, ha nincs Mendelssohn, vagy éppen mit sem tudnánk Vivaldi művészetéről, ha nincs pár megszállott, aki romantikus kolostorok enyhén dohos irattárában rá nem akad a kéziratokra, másolatokra és az antikvárius hiénák elől alapítványok segítségével meg nem mentik azokat. Szóval Cartellierivel is valami hasonló történt. A lánglelkű finn, Aapo Häkkinen talált az 1801-ben készült operára a Firenzei Konzervatórium könyvtárában.Jó nagy kupleráj lehet ott, mondaná édesanyám, aki 48 éven át volt könyvtáros, de nem biztos, hogy igaza van. Cartellieri 1807-ben halt meg, a műveit olyan gyorsan felejtették el, hogy felmerül, eleve poros papírra írta azokat. De ez most lényegtelen, a mű megkerült és Magyarországon valószínűleg először lesz hallható.
Az opera névadója, Rübezahl nem más, mint a Cseh- és Lengyelország határán emelkedő Óriás hegység szelleme. Sokat nem tudtam meg az ismertetőből róla, vagy az opera cselekményéről. Máshonnan is csak annyit, hogy még a pogány időkből származnak sztorik róla, például, hogy ő adta a kovászt a környékbeli embereknek. Illetve képes volt bármilyen alakban megjelenni, bármilyen időjárást csinálni és – ami korabeli operáknál talán fontos lehet – a szív titkait nem lehetett előle elrejteni. A stáblista valahogy azt sugallja, hogy lesz szerelmi szál. Tudom, hogy az utolsó pillanatban szólok, de még van rá néhány jegy. Vezényel a mű megtalálója Aapo Häkkinen, énekelnek neves szólisták, közreműködik a Helsinki Barokk Zenekar és a Purcell Kórus.
Mikor? 2025. október 20. 19.30 Hol? Zeneakadémia – Nagyterem, Budapest
A Zeneakadémia elszáll
Sturm und Drang – lemezbemutató koncert. Carl Philip Emanuel Bach csellóversenyeit már többször is említettem a Telexen, nekem az abszolút párhuzamot jelentik a mai kor popzenéjével és metálirányzataival. A gyors tételek ugyanazt a zúzást képviselik, mint a tompán lefogott riffek a torzított gitárokon, a lírai lassú tételek pedig a gyönyörű barokk felbontások mellett ugyanazt az melodikus eszköztárat használják, mint a popballadák. A hangszerek mások, a hangzás is más, de az agyunknak ugyanazt a területét stimulálják. Úgy reagálunk mint kétszázötven éve mindenki.
Ez a koncert pedig egészen biztosan frenetikus lesz. Rohmann Dittát talán nem is kell bemutatni. Csodálatos gordonkaművész, a szívembe teljes mértékben a Covid-járvány alatt lopta be magát a YouTube-on tartott csellóóráival. Közvetlen és vagány, őszinte és allűröktől mentes. A Bach (másik, a fater) legendás csellószvitjeiből készített lemezei etalon kiadványok.
Ha nem Ditta miatt, akkor az Anima Musicae miatt jöjjenek el. Magyarország egyik legnagyobb szívű kamara együttese. (Jó lenne, ha még sok-sok évtizeden át meg tudnák őrizni ezt a státuszt és nem a fennmaradásuk miatt aggódnánk.) A szólista és a zenekar tökéletes kombinációja vár mindenkit egy fergeteges koncerthez és egy ragyogó lemezhez. Mindenki tegye szabaddá magát, teljesen biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni.
Mikor? november 8. 19.30 Hol? Zeneakadémia – Nagyterem, Budapest
Több csönd, kedvesebb Bélaműhely
A magyar zenei szintér egyik legszerethetőbb jelensége került végveszélybe, ez pedig a Bélaműhely. Használhatatlan, kidobásra ítélt tárgyakból, alkatrészekből készítenek hangszereket maguknak, vagy gyerekekkel, segítséggel élőkkel és közösen szólaltatják meg azokat. Zenélnek, alkotnak együtt. Bot, zsineg, pillepalack, billentyűzet, spakli, bármiből lehet hangszer.
A csoport 18 éve működik önfenntartó módon, rendszeres állami vagy strukturális támogatás nélkül. Az utóbbi években azonban az iskolák, fesztiválok és civil szervezetek, amelyek szívesen dolgoznának velük, forráshiány miatt egyre ritkábban tudják meghívni őket. A helyzetet tovább nehezíti, hogy 2026 januárjától az eddigi ingyenes próbatermüket is el kell hagyniuk, hacsak nem sikerül megállapodást kötniük a kerületi önkormányzattal.
A Bélaműhely jelenlegi célja, hogy legalább 3 millió forintot gyűjtsön össze azért, hogy biztosíthassa további működését alapvető szinten. Amit most a figyelmükbe ajánlok, az egy támogatói koncert, de a csoport honlapján és social felületein más módon is segíthetik azt, amire tulajdonképpen mi mind, zeneszeretők büszkék lehetünk. Igazi magyar kreativitás, ahogy ezekből a tárgyakból zene lesz és igazi magyar sztori, hogy adományokat kell kérni, hogy egyáltalán folytathassák.
Mikor? 2025. október 30. 19:00 Hol? Három Holló – 1052 Budapest, Piarista köz 1.
Boldog szülinapot!
A Fesztivál Akadémia Budapest (FAB) kétmotoros zenegépén sosem volt fék, az állandó zsezsgésben hopp, elrepült 10 esztendő (de ki számolja?). Ha ezt a fesztivált épületként kellene elképzelni, akkor előttem egy vadnyugati csehó jelenne meg, elsősorban a lengőajtó miatt, mert itt is állandó mozgásban van, egyik kiváló művész adja a másiknak az utat, a közönség pedig csak kapkodja a fejét. A másik hasonlóság, hogy a FAB-on sem lövik le soha a zongoristát.
Képzeletbeli lengőajtónkon most a SoNoRo fesztivál jön be (ha már képzavar, akkor legyen erős, egészséges és pusztító). Kérem, nézzék el, hogy a FAB-ot a vadnyugathoz hasonlítottam. Razvan Popovici partner fesztiválja Romániában legalább olyan gazdag, mint a Kokas-Kelemen párosé, ott sem csak zene szól, hanem irodalom, film, sőt építészet is gazdagítja a kavalkádot. Ráadásul idén húsz évesek. A kerek évfordulókat kézenfekvő módon együtt ünneplik, ha sok jó ember kis helyen is elfér az mindig jó buli, elég csak egyszer takarítani másnap. A műsorral egyébként Európa több pontján is fellépnek együtt, a budapesti megálló a második lesz, Berlin után és Bukarest előtt. Ám mindezek ismerete nélkül szimplán azért érdemes meghallgatni ezt a koncertet, mert csodálatos lesz, a programválasztás csillagos ötös, egy másodperc sem lesz értéktelen.
Mikor? október 25. 19.00 Hol? Zeneakadémia – Nagyterem, Budapest
Vigasztalás Egerben
Egyszer majd egy hosszú cikk fog készülni arról, hogy Egerben miért olyan a klasszikus zenei élet, amilyen. Most azonban végtelenül boldog vagyok, hogy egy egri koncertet ajánlhatok. Ráadásul nem is arról van szó, hogy mondjuk a Filharmónia szervezésében érkezik egy zenekar és adnak egy koncertet, hanem a környékbeli városok együttesei fogtak össze. November harmadikán, a bazilikában Kim Arnesen Requiem for Solace (Rekviem a vigasztalásért) című darabja fog megszólalni. A zenekarra, kórusra egy mezzoszoprán és gyermek szoprán szólistára írt darab a kortárs norvég szerző egyik legfelemelőbb kompozíciója.
Arnesen valószínűleg keveseknek ismerős, pedig az egyik legfoglalkoztatottabb, elsősorban kórusok számára komponáló művészek egyike. Munkáit kotta formájában a legnevesebb kiadók egyike gondozza (Boosey & Hawkes) szóló zongoradarabjaiból a Deccánál készített lemezt. A csodás kompozícióhoz válogatott együttes dukál, közreműködnek: Cantare Kóruscsalád Gyöngyös (művészeti vezető: Józsa-Kalocsai Mária), Arcadelt Kórus Kisvárda (művészeti vezető: Faragó Sándor), Hassler énekegyüttes Miskolc (művészeti vezető: Sándor Zoltán) és az Egri Szimfonikus Zenekar. Ha valami, akkor egy ilyen kezdeményezés jelzi a zene erejét, azt ahogyan nemesebbé teszi az embert. Muzsikust és hallgatóságot egyaránt. Én biztosan ott leszek ezen a koncerten és szívből remélem, hogy telt ház lesz.
Mikor? 2025. november 3. 18.00 Hol? Bazilika – Eger
Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat
Két másik, érdekes-szép rekviem csendül fel a Müpában november 1-jén. Sokan vagyunk úgy, hogy egyszerűen nem tudunk elmenni minden temetőbe, ahol szeretteink pihennek. Nem jut minden sírra virág és mécses, a temetőjárás egész napos rituáléja, a gépies mozdulatok mind a hiány megélésének instrumentumai. Vannak ismerősök, akikkel itt futunk csak össze az évben és ígérjük meg, hogy persze, keresni fogjuk őket. Egy ilyen estén, őszcsípte arccal, egy forró tea után igazán mélyen meg tudja érinteni az embert Michael Haydn és Salieri művészete. Erre való a zene, hogy a lélek megfürödjön benne, megnyugvást találjon. Gyógyít ott is, ahová már nem ér le gondolat. Mindkét rekviem c-moll, hiszen mi más is lehetne. Az oxidált sárgaréz tompa fénye, a templombelsők kellemes hűvöse, amitől nem fázunk, inkább azt érezzük, hogy tisztul a tüdőnk tőle. Mindkét mester megelőzte Mozartot, mindketten kapcsolódnak hozzá. A kiváló Orfeo zenekart Howard Williams vezényli majd, az énekes szólisták pedig Pasztircsák Polina, a részben magyar származású Corinna Scheurle, valamint Horváth István és Konstantin Fedotov lesznek.
Mikor? 2025. november 1. 19.30 Hol? Müpa – Budapest
