Menő focilabdaszobrok vannak ugyan az országban – elég csak a somogysárdi Bajnokcsapat-emlékműre gondolni –, de ehhez fogható alkotás nincs. A Derecske határában gömbölyödő óriáslabdáról nehéz lenne megmondani, hogy ez most tulajdonképpen szobor-e vagy épület, installáció vagy emlékmű.
Bármi is legyen azonban, annyi bizonyos, hogy egyedülálló valami. Így aztán, bár a Derecskei Települési Értéktárban rengeteg érték sorakozik (mint például a „Hagymafesztivál a derecskei Jóbarátok Nyugdíjas Klubban” vagy „Szél Gábor Wing Tsun Kung Fu mester munkássága”), sokak számára mégis ez a város legismertebb látnivalója. De tulajdonképpen mi ez?
Ha Berettyóújfalu felől érkezünk Derecskére, ez az első építmény, ami feltűnik a 47-es út jobb oldalán – nagyjából egy vonalban a lakott terület kezdete táblával. Már ha egyáltalán feltűnik, ugyanis az úttesttől vagy negyven méterre, a Kálló árterében, egy kaszálóban van felállítva. Igaz, egy kis dombocskán, de így sem ötlik egyből a szemünkbe.
Persze ha már egyszer észrevesszük a hét és fél méter átmérőjű, betonból készült focilabdát, akkor csak nehezen szabadulunk a hatása alól, annyira abszurd az egész megjelenése. 12 ötszög és 20 hatszög alkotja. A betonlapok azonban nem síkok (vagyis nem teljesen egy csonkított ikozaéderről van szó), hanem enyhén gömbölyödnek, mintha valóban egy boltozatos, felfújt felületről lenne szó.
Az amúgy is rejtélyes alkotást még misztikusabbá teszi, hogy egyre kevesebben emlékeznek rá, mikor is került ide, és miért. A legtöbben gömbháznak hívják, és úgy tudják, lakóháznak épült. Ám néhány éve az alkotó – a Derecskén élő Veres Sándor – elmondta egy riportban, hogy valójában reklámcélból állították a látványos héjszerkezetet. Ez nem azt jelenti, hogy mondjuk plakátokat terveztek volna ráragasztani, hanem magát a technológiát kívánta népszerűsíteni vele annak kidolgozója. Vagyis ez nem „gömbház”, hanem inkább „gömbházreklám”.
Először egy szerelőkeretet építettek, majd daruval emelték a helyükre az egyes betonelemeket. Ezeket egymáshoz rögzítve nincs többé szükség külön támaszra, az építmény megáll magától. És áll is már több mint 25 éve. Sőt.
A legfelső ötszög, a „zárókő”, nincs is a helyén, ám ez cseppet sem teszi labilisabbá a rendszert. (Ha valaki kíváncsi rá, hol van a hiányzó elem, nem kell messze mennie, megtalálja a nagyra nőtt fűben, pár lépésre az építménytől).
Tulajdonképpen ez maga az alkotás, az „elvi vázszerkezet”. Veres Sándor szerint az, hogy miként használják ezt az építészek, hova és hogyan illesztenek be ajtókat, ablakokat, az már az ő fantáziájukra van bízva. Ő pusztán ezt az elvet szerette volna bemutatni, és abban bízott, hogy talán a szakma felfigyel az ebben rejlő lehetőségekre. Szerinte pusztán a megjelenés szokatlanságának köszönhető, hogy ez eddig nem történt meg.
Hogy érdemes lenne-e a szakmának felfedeznie a derecskei focilabdát, azt nem tudom. De hogy nekünk érdemes volt felfedezni, abban biztos vagyok. Ajánlom mindenki másnak is.
Ki tudja, egy napon talán még az értéktárba is felveszik.
