Képzeljük el, hogy Hieronymus Bosch vacsorázni hívja Marc Chagallt. Megesznek egy nagy tányér gombapaprikást, és megnéznek egy Magyar népmesék-részt, amit David Lynch rendezett. Ezután elszenderülnek, másnap pedig megfestik egymás álmait. Ha mindezt elképzeltük, nagyjából sejtjük már, hogyan kell elképzelnünk Keresztes Dóra műveit.
Keresztes Dóra lebegő kisvilágainak a képzelet a legfontosabb építőanyaga. Művészetének lényegi vonásai még a varázslatos és a gyermeki. Szemadám György megállapítása szerint mondókákkal rokonok a művei, én pedig úgy látom, Keresztes Dóra képes vizualizálni a rímeket. A könyvillusztrálással, tipográfiai és plakáttervezéssel, valamint színházi látványtervezéssel is foglalkozó, Jankovics Marcell és Kass János tanítványaként indult grafikusművész készít animációs filmeket is. Ahogy a metszetei, úgy a rajzai és a mozgóképes alkotásai is roppant dinamikusak. Szembeötlő viszont, hogy univerzuma finom kavargásában a tér mindig elmosott, sokadlagos.
Összegabalyodó irányok
Preparált bagolylepke fogad bennünket a Műcsarnokban, Keresztes Dóra Csillagjáró című tárlatának bejáratánál. Az egyszerre fenséges és félelmetes lény szárnyain hatalmas szemek. Prédából ragadozóvá maszkírozza magát, a megtévesztés mestere. Mellette bagolyszerű sámánalak látható a falon.
A filcreliefet óralapként veszik körül az ugyancsak sámántémájú metszetek. A sámánmedve, a sámánszarvas, a sámánmadár. Itt semmi sem az, aminek látszik, ami elsőre adná magát. Kiszakadunk az időből, és belső tájak felé vesszük az irányt – sugallja az installáció. Keresztes Dóra életműve egyébként is azt a javaslatot teszi, hogy ha a kiutat keressük, induljunk befelé, és nézzünk a mélybe, ha felül akarunk emelkedni a gondokon.
A művekről bibircsókos boszorkányok és pocakos pokolfajzatok néznek vissza ránk. Látunk halfarkú krampuszt és hajnalt hozó kakast, az ábrázolt alakok frizurájába olykor bakmacska gabalyodik, kígyó tekereg a szoknyájuk alatt. Valahogy mégsem tűnnek veszélyesnek ezek a különös szerzetek. Talán a furcsa fejfedők vagy a mókás agancsok miatt. Netán a tanácstalan tekintetük az oka? Akárhogy is, Keresztes Dóra munkái egy ősi, játékos és titkokkal teli világba repítenek, amely bár baljóslatú, a groteszksége magától értetődő módon oldja a félelmeket.
Az átlépés lehetősége
A tárlat a fontosabb sorozatok mellett a frissebb munkákra fókuszál. Egyből az első teremben találkozunk a 2025-ös Asztrál mítoszok elemeivel. A művek merített papírra készültek, és ettől olyan érzésünk lehet, mintha felhőből kimetszett, gomolygó téglalapokra kerültek volna Keresztes kiméralényei.
A kiméraság, vagyis hogy Keresztes Dóránál magától értetődő, ha egy élőlénynek halfarka, madárcsőre és emberarca van, a természeti népek gondolkodásával rokon. A kiállítás előterében vetített videón a művész amellett érvel, hogy a köldökünktől lefelé lényegében az állatvilággal vagyunk azonosak. A keleti kozmológiákból és a magyar népmesekincsből is ismerős állatok az átlépés lehetőségével játszanak. A hernyóból bagolylepke lesz, a sámánból bagoly, aki az ég és a föld között közvetít.
Éppenséggel a költők is ezt teszik. Keresztes Dóra pedig készített illusztrációt mások mellett Kányádi Sándor, Kiss Anna, Szilágyi Domokos és Weöres Sándor gyermekverseihez, de metszett a Faludy György fordította Villon-balladákhoz is, az első munkája pedig a Nagy Olga folklorista széki tréfákból és elbeszélésekből összegyűjtött Paraszt Dekameronjának illusztrálása volt. Utóbbi kettőből a Csillagjáró is bemutat pár nyomatot. Akasztófavirágokat látunk, és a széles karimájú kalapban kockázó, víg kedélyű halált.
Az átlépés elmarad
De Keresztes Dóránál sosem fájdalmas a halál. Eltűnés helyett inkább valami addig nem ismerttel való találkozást kínál. Ahogy a különböző testrészek és teremtmények izgalmasan találkoznak össze Keresztes művein, remekül illenek az animációkhoz a hozzájuk választott dalok is. Az 1978-as Holdasfilmhez a Vízöntő készített zenét, az 1985-ben bemutatott Garabonciákban pedig Cserepes Károly dallamai csendülnek fel. „Éjfélkor születtünk, borzfeketék lettünk!” – hangzik el az utóbbiban. A folklór újrafelfedezése ez, nem sokkal járunk a táncházmozgalom elindulása után, és a világzene éppúgy menedéket ígér a kádári világ elől, ahogy a tánclépések vagy épp Keresztes Dóra művei.
A tárlat nem tesz rá kísérletet, hogy ezt az aspektust színre vigye, pedig a Műcsarnok#Box földalatti, katakombaszerű tere tökéletesen adná magát. A kiállítótér hármas osztatúsága ugyancsak kihasználatlan marad, pedig a művésznek különösen fontos gondolat, hogy az ember testből, lélekből és szellemből áll, vagyis hármas osztatú. Szerintem a három, animációs filmnek kijelölt sarok is nagyon szűk, elkülönítve, „borzfekete” sötétben, valami finom felületre vetítve alighanem jobban érvényesültek volna a mozgóképes anyagok.
El tudtam volna képzelni tehát a megvalósultnál jóval bátrabb kurátori döntéseket. Így aztán, bár a remekül megválasztott intim tér alkalmas lett volna rá, hogy bemutathassa az ébrenlét és az álomba merülés, a szakrális és a profán metszéspontjában felsejlő révülést, átlényegülést, utazást, számomra az átlépés elmaradt.
A meglelt befejezés
Úgy voltam viszont vele, hogy ha már Keresztes Dóra művészete átlépést ajánl, átlépek a Műcsarnokból a Magyar Zene Házába. Jól tettem. A közeli intézményben ugyanis a Pannónia antológia című dómfilmhez kapcsolódva ugyancsak Keresztes Dóra, valamint Reisenbüchler Sándor műveiből nézhető meg egy pop-up kiállítás. Bár kisebb léptékű a vállalás, a térre kétségkívül jobban rezonál. A mélybe vezető csigalépcső eleve behozza a hipnózis és így az álomba merülés motívumát, és termékeny kapcsolódás az is, hogy a kiállított munkák olvashatók a sámándobokkal nyitó állandó tárlat felvezetéseként.
Keresztes Dórától a Világnak virága, virágnak világa című filmhez készült 77 akvarellt láthatunk. Az pedig, ahogy a 300 fázisból álló sorozaton elfogynak Reisenbüchler Sándor díszes pillangói, mintha visszautalna a Csillagjáró bejáratánál megbújó bagolylepkére is. Érdemes felkeresni tehát a Keresztes-kiállítás látogatóinak a Magyar Zene Házát, hiszen az ottani installáció a Műcsarnok tárlatához sajátos kódát kínál.
Csillagjáró – Keresztes Dóra grafikusművész kiállítása
Műcsarnok (Műcsarnok#Box)
Kurátor: Garami Gréta
Látogatható: 2025. október 17. – 2026. január 11.
Kiállítás Keresztes Dóra és Reisenbüchler Sándor műveiből
Magyar Zene Háza (-2. szint, előcsarnok)
Kurátor: Tóth Péter
Látogatható: 2025. szeptember 30. – 2025. november 30.
