Ha egyszer rendeznének városszerkezet-szépségversenyt, akkor Hajdúböszörmény tuti dobogós lenne rajta. Tudom, hogy ez meglehetősen szubjektív dolog, de hát a szépségversenyek már csak ilyenek. Amikor felmerült, hogy a Telex megyejáró rovatának, a Helybennek a következő állomása Hajdú-Bihar lesz, természetes volt számomra, hogy én ide Hajdúböszörmény szerkezetéről szeretnék írni. Ez persze elsőre egyáltalán nem magától értetődő, mert a városszerkezetnél szárazabb, szakmaibb várostörténeti témát nehéz mondani. De ez kivételes hely!
Szó se róla, vannak más, izgalmas formájú városok is Magyarországon. Szeretem Őriszentpéter szétszórt szereit, Szentendre egymásra zsúfolt mahaláit és a Séd-patak kanyarulatait követő Veszprém szerkezetét. Meg persze Kalocsáét, mely az érseki központból sugárzik szét, vagy épp Sopronét, amely híven követi a ma már legtöbb helyen láthatatlan várfal vonalát.
Ám a legszebb szerkezete kétségtelenül Hajdúböszörménynek van! Az égből ránézve olyan mosolygósan, egészségesen, szabályosan kerekedik, mint egy kisgömböc vagy egy ropogós cipó. Nem zavar bele az alakjába se hegy, se folyó, se vár, se érseki központ. Máig őrzi ősi településformáját, melyet kétbeltelkesnek is neveztek.
Ennek a lényege, hogy az itt élő hajdúknak két telkük volt a városban. Az egyik a belső magban, ahol szorosan egymás mellett álltak a házak kertek nélkül, és amit valamikor palánk védett. A másik kijjebb, a külső gyűrűben volt, ahol az állataikat teleltették, és ahol a mezőgazdasági munka folyt.
A várost átszelő nagy főutak, és az azokból ágazó mellékutcák hálózata tulajdonképpen pont olyan, mint évszázadokkal ezelőtt. A huszadik század második feléig gyakorlatilag sem földrajzi, sem társadalmi tényező nem zavarta meg a település organikus fejlődését, vagyis nem kellett a városszövetnek semmit sem „kikerülnie”, legyen az kastély, tó, gyár vagy apátság. Ezért tulajdonképpen egy „ideális városszerkezet” alakult ki, sugárutak és körutak hálózatával.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy a településtervezők tulajdonképpen ehhez hasonló városokat álmodtak meg és vetettek papírra ideális városokként évszázadokon keresztül. A tudatosan tervezett városok, mint amilyen például Szeged és Pest, nem véletlenül néznek ki majdnem ugyanígy. Ám mivel Hajdúböszörmény magától, szerves módon fejlődött ki, nem pedig a tervezőasztalon, utcái nem nyílegyenesek, és nem szigorú szabályok szerint metszik egymást. Épp ettől lesz szerethető, élettel teli ez a forma.
Ez az egészen ősi településszerkezet többé-kevésbé mind a mai napig megvan, és ha a magasból letekintünk a városra, szinte ugyanaz a látvány köszön vissza, mint a kétszáz évvel ezelőtti térképeken. Természetesen az életforma azóta megváltozott, az itt élőknek jellemzően nem két telkük van, és ma már a külső öv is lakóövezet. A nagy telkek egy része felaprózódott az évszázadok során, de a szerkezet és a beépítés karaktere mégsem változott jelentősen.
Hajdúböszörmény különleges településformáját már igen hamar felfedezték. Nemcsak a kutatók, akik alapos tanulmányokban dolgozták fel és írták le a különböző övezeteit (Belső mag, Árokalja, Kertség, Újosztás, Szőlőskertek), hanem a művészek is!
Persze máshol is előfordult már, hogy egy alkotót megihletett egy település alakja. Elég csak a pesti Kiskörutat burkoló, Mohácsi Sándor tervezte K-kövekre gondolni. Ám Hajdúböszörményben olyan nagy számban botlani ilyen alkotásokba, hogy az lassan éppolyan egyedülállóvá teszi a várost, mint maga az alakja. Vannak köztük egyszerűbbek és igen nívósak is.
Legtöbbjük a város szívében található, a gyönyörű, arányos – bár tájépítészeti elemekkel kissé túlterhelt – Bocskai téren. Körben mutatós barokk és klasszicista épületek, középen a középkori eredetű templom. Bár a legkedvesebb alkotás számomra itt Kiss István Táncoló hajdúi 1986-ból, minket most nem ez, hanem a városszerkezetet megörökítő művek érdekelnek. Nem kell sokáig keresni őket.
A templom előtt hatalmas, óriásplakát méretű, műkőkeretes vitrin áll. Az üveg mögött a város története olvasható. Természetesen számos térkép illusztrálja a fejlődést, hangsúlyozva a kétbeltelkes szerkezetet. Ugyanennek egy művészibb megfogalmazását találjuk kicsit odébb Kosina László 2014-es gránitkavicsain. Ezek a lapos, lekerekített testek be vannak kötve a tér jelentős részét kitevő szökőkútrendszerbe. Vagyis ha megy a víz, az a településtérkép utcácskáin csorog végig. Állítólag eredetileg a járdaszinten voltak, de ott mindenki rájuk lépett. Ez csak annyiból jelentett gondot, hogy a cipőtalpak sara folyton eltömítette a víz útját. Így kerültek mai helyükre.
Még mindig a téren maradva, ott találjuk Szekeres Antal díszműkovács – kissé szürreális című – Településszerkezeti lakatfal alkotását. Tényleg ez a neve, és tényleg az, aminek mondja magát: egy szerelemlakatoknak készített rácsozat, amilyeneket a 2010-es években előszeretettel állítottak fel az országban (a spontán született, híres pécsi prototípus mintájára). Hajdúböszörményben természetesen ez a rácsozat is a város formáját követi.
De megjelenik a városszerkezet a tér házaiban is. A könyvtárban van például egy – most épp sajnos nem látható – Szilágyi Imre alkotás, a Modern városszerkezet. Ez eredetileg a pártház díszítésére készült 1978-ban. A furcsa kompozíció nagyon sok eltérő anyagú, izgalmas elemből áll össze (ugyan kinek ne jutna eszébe egy diszkógömb a városmagot ábrázoló mozaikról?), de egyértelműen kiolvasható belőle Böszörmény kétbeltelkes szerkezete. Bízom benne, hogy egyszer újra látható lesz a különleges mű.
Ha már a Bocskai téren járunk, érdemes ellátogatni a polgármesteri hivatalba is, amelynek folyosói kiállítótérként is funkcionálnak. Itt találjuk Litkey György hatalmas (6 méter széles, 3,6 méter magas) festményét, az 1974-es Modern mezőgazdaságot. A dolgozók, gépek és munkák mellett megint csak ott kerekedik egy furcsa forma, amely erősen emlékeztet Hajdúböszörményre.
Ez utóbbinál persze lehet, hogy szó sincs már településábrázolásról, csak a szemem káprázott. Mi tagadás, annyi Böszörmény-térképet láttam előtte, hogy már egy pókhálósra törött üvegpadló mintájában is azt véltem felfedezni. Ennek ellenére talán joggal feltételezem: nem véletlen az analógia itt sem.
Van viszont még egy nagyon szép ábrázolás a városban, pár sarokra a Bocskai tértől, amely szándékosan és szabatosan idézi meg a híres várostérképet. Ez pedig a 2023-ban átadott orvosi rendelő, amit Ferencz Marcel tervezett.
Az épület önmagában is figyelemre méltó, szép téglahomlokzatos ház, mely nemcsak anyagával tiszteleg a helyi hagyományok előtt, de áttört burkolatával a helyi építészeti hagyományokat is megidézi (ez a forma a terménytárolók jellemzője volt). Na de, ami minket érdekel rajta, az homlokzat díszítése. Merthogy itt is a város nevezetes szerkezete jelenik meg, mégpedig a téglákba marva, de úgy, hogy alakjához igazodnak a szomszédos ablakok rései is. Ha mindez nem lenne elég, Hajdúböszörmény térképe köszön vissza az áthajtó kerítéséről is.
Természetesen nemcsak köztereken, a fizikai térben jelenik meg a szimbólum, hanem nagyon sok helyen másutt is. Például a város hetilapjának, a Szabadhajdúnak is ez díszíti a fejlécét. Jó látni, hogy a hajdúk leszármazottai ma is ilyen büszkék városszerkezetükre. Mert ez azt is jelenti, hogy alighanem vigyáznak is rá – és itt valószínűleg soha nem történik meg olyan városromboló útépítés, amely tönkretenné ezt.
