Különös egy kiadvány

Különös tárgy az Árva-könyv, mert nehezen tudja megindokolni a létezését. Én is hajlandó vagyok filmeket kevésbé kézzelfogható célokhoz mérni, művészi kinyilatkoztatás, bátorság a mondanivalóval, kísérletezés vagy alkalmazkodás a formához és műfajhoz, és így tovább, de Nemes László presztízsfilmje egyértelműen nem tudott megfelelni a kézzelfogható, praktikus elvárásoknak. Nagy költségvetésű, kosztümös, október 23-ra belőtt történelmi filmként elhasalt, pár ezerrel nézték többen meg, mint a Sárkányok Kabul felett című honvédelmi propagandát. A filmfesztiválos karrierjét díjak és elismerések nélkül zárta, az ugyanúgy a velencei filmfesztiválon bemutatott Csendes baráttal ellentétben.

Ez volt Magyarország hivatalos nevezése a legjobb külföldi film Oscar-díjára, az elismerésre, ami Nemest a Saul fiával a világ top európai filmes mezőnyébe repítette a cannes-i díja után – de az Árva már a jelöltek hosszabb listáján sem szerepelt. A film kifejezetten magyar közönségnek készült, magyarok számára értelmezhető történelmi közeggel és kulisszával. A magyarokat tömegesen nem érdekelte.

Még mielőtt ez kiderült volna, a filmet gyártó Pioneer Pictures és a forgalmazó Mozinet joggal fogadhattak arra, hogy az Árva ha nem is bombasiker, de valamennyire a magyar történelem visszásságaival aktívan foglalkozó közönség között egy kisebb szenzáció lesz majd, ami mellé úgy lehet további kultúrtermékeket rakni, mint a stadionos Kuplung-koncertet a Hogyan tudnék élni nélküled folytatása mellé. Az Árva premierje után nem sokkal megnyílt a Kiscelliben az Árva – A történelem torkában, és az év végén korlátozott, mindössze 850 példányban megjelent egy fotókönyv, forgatási napló, fotográfiai történelemkönyv, Földényi F. László-szöveggyűjtemény azzal a címmel, hogy Árva – Nemes László filmje, bár a gerincen és a könyv belsejében még ott áll mellette az is, hogy (A történelem torka), Földényi F. László szövegtöredékei.

Ez a könyv az, ami annyira különös tárgy, mert egy kivételes minőségben kivitelezett műtárgy, ami egyesíti a werkfotózást, illusztrálja azt a gyakorlati, és sok esetben összművészeti felkészülést, amit egy ilyen film elkészítése igényel, miközben szerepeltet egy archív, gyerekkori fotót Nádas Péterről, nyomtatásban lehozza Saul Leiter és Ernst Haas fotóit. Részleteket közöl az Árva forgatókönyvéből, a ceruzával kisatírozott/megjelölt oldalakról, Erdély Mátyás operatőr rajzolt világítási terveiről, nyersanyag-tesztekből nagyított, vagy éppen a filmből kivett képkockákkal. A werkfotókat Szilágyi Lenke, Barakonyi Szabolcs, és Dmitry Zhukov készítették. Még a lebzselő stábról készültek is jól néznek ki, az Árva set design és világosító csapata megteremtette a feltételeket a lehető legjobb felvételekhez.

A filmes alapot néha megszakítják az előkészületekhez felhasznált, vagy éppen kifejezetten a könyvhöz talált Fortepan-képek – a könyvet Barakonyi szerkesztette, a grafikus pedig Salát Zalán Péter volt, akik a Fortepan Masters kötetén is együtt dolgoztak. (Fontos információ: Barakonyi a kollégám volt az Indexnél és a Telexnél is.) Nemes filmes karrierjében nem ez az első eset, hogy társművészet is kapcsolódik hozzá. Az azóta elhunyt Hermann Ildinek még 2015-ben nyílt kiállítása a Mai Manóban a Saul fia forgatásán készített portrékból.

Az Árva-könyv nagyalakú, kifejezetten egy forgatókönyv dimenzióit követi, de a belseje egyáltalán nem szigorú kronologikus sorrendben megy végig a filmen, a befejezést hamarabb ismerjük meg, mint az előtte lévő pillanatokat. A fotótörténeti kitekintések – amik gyakran konkrét referenciák voltak a film bizonyos jeleneteinél – segítik ezt az időbeli zűrzavart feloldani, de nem mindig segítenek mindenben. Ez lehet az én személyes hibám is, de egyszerűen nem értem, mit keres egy filmről készült összművészeti albumban, a több mint százharminc éves mozgókép évében okfejtés az első dagerrotípiától, miért kellenek Susan Sontag, Balzac, Zola és W.G. Sebald utalásokkal teli, néha nosztalgiába hajló okfejtések a fotográfia mivoltáról, mintha az Árva filmkönyve akkora dobás lenne, hogy muszáj lenne egy diszciplináris útmutató és gyorstalpaló is hozzá. Belekerültek Saul Leiter és Jeff Wall munkái is, amiknek a magyar nyomtatásban megjelenése elég nagy szám.

Sokkal elegánsabb a könyv, amikor ezeket a gondolatmeneteket szöveg nélkül közvetíti. Például akkor, amikor végignézhetjük az összes lehetséges változatot a filmbeli hentesről, a győztes pedig egy felkerült egy olyan, számomra még mindig fekete mágiának tűnő matricára, amit kedvünkre levehetünk és ragaszthatunk át bárhova. A technológiát egy német cég gyártja, és nem gondoltam volna, hogy a papír-írószer tengelyen fogok valami olyat látni, amit még soha. A matricák olyanok, mint a post-it cédulák, amikkel ellátnak a filmkészítés során gyártási dokumentációkat, sőt, a forgatókönyvet magát is, és ezt a folytonos ragasztgatást hivatott ebben a könyvben megidézni. Akkor jobban működik, amikor nem szöveg, hanem fotó van rajta.

Ugyanilyen jól működnek az operatőr Erdély rajzai az Árva díszleteiről, a lehetséges képkivágatokról, illetve a fényforrásokról. Ezek a firkák és bonyolultabb rajzok, keverve a forgatókönyv ceruzával átírt szövegeivel, és a kameratesztek furcsán anakronisztikus felvételeivel tényleg olyanok, mintha a film készítését magyaráznák meg, és nem pedig ennek a könyvnek a létezésére próbálnának magyarázatot adni. Ráadásul olyan vicceket lehet kiolvasni az írásból, hogy „MACRO on GOMBFOCI” vagy „WS from palánk (a lá Leiter)”. Más filmekre utalást csak egyet találtam, amikor a rendőrségi jelenet egy forgatókönyvbe beírt megjegyzés szerint legyen „BRESSONIAN”, azaz feltehetőleg olyan szikár, gépszerű és minimalista legyen, mint a francia Robert Bresson filmjeiben.

Szóval az Árva-könyv egyszerre művészeti tárgy, dokumentáció, és promóciós eszköz, és ezeknek a feszültsége biztosan sokkal jobban idegesítene, ha nem lenne egyszerűen egy szép dolog. Esztétikus kiadvány, amit jó lapozni, a mérete miatt monumentálisnak és súlyosnak tűnik, és ha valamivel nem lehetett vádolni az Árvát, az az, hogy pocsékul nézett ki. A hozzá készült könyvre sem igaz ez.

Amikor a magyar filmek kiadása szinte teljesen megszűnt, amikor a legújabb alkotások legjobb esetben a Filmión kötnek ki, mindenféle fizikai formátumos megjelenés nélkül, akkor egészen reményteli kézben tartani valamit, ami filmhez köthető. Az már más kérdés, hogy az Árva és Nemes László mit fog jelenteni akkor, amikor újra kézbe vesszük. Hátha azt, hogy más magyar film is kap ilyen kiadványt.

A könyv a BTM Kiscelli Múzeumban, az Írók Boltjában és a Kultúrbarlang webshopjában vásárolható meg, angol nyelven is.

Árva – Nemes László filmje
Pioneer Pictures, 2025, 25 000 Ft