Sári Zsolt: Azt vállaltuk, hogy felszabadítjuk a magyar kultúrát

A Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkára volt A falakon túl vendége. A műsorban Sári Zsolt úgy fogalmazott, „könnyű volt Tarr Zoltán miniszter úr felkérésére igent mondani”. Úgy véli ugyanis, hogy amennyiben egy szakembernek lehetősége nyílik rá, hogy a saját intézményén vagy intézményrendszerén túl hatása legyen a magyar kulturális életre, akkor az elől nem szabad elugrani. Államtitkári kinevezésére egyszerre gondol tehát kihívásként és felelősségként. Az előtte álló tennivalókat Sári Zsolt csapatmunkaként képzeli el, amelyben kiemelten fontos szerinte a hitelesség.

A minisztérium legfőbb feladatai közül az államtitkár a magyar kultúra felszabadítását emelte ki. „Az a jó, ha ez a rendszer működik, és nem az kell, hogy politikusokat, államtitkárokat, minisztereket kérdezzenek, és várják, hogy majd mi megmondjuk, hogy merre kell menni. Nem akarjuk megmondani” – fejtette ki. De akkor mit kell tennie az államnak a kultúrával a megmondás helyett? Erről Sári azt mondta, a keretrendszert, az infrastruktúrát és a forrásokat kell biztosítani. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, a művészet és a kultúra szabadságát szeretnék képviselni a kézivezérelt irányítás helyett. „Azt vállaltuk, hogy felszabadítjuk a magyar kultúrát” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy „nem lehet a művészetet bezárni”, és azt mondta, az egyik minisztériumi megbeszélésen ezért a művészet és a kultúra szabadságának alkotmányba foglalását képviselte.

Az új kulturális kormányzat víziójának a legfontosabb eleme Sári szerint az, hogy ami jó, azt hagyják működjön, ami nem jó, azt igyekeznek megjavítani, és azt tervezik, hogy mindezen felül „csináljunk további jó dolgokat”. Azt mondta, nem áll szándékában a korábbi kulturális vezetőkre való visszalövöldözés. Ehelyett társadalmi párbeszédet ígért, és azt, hogy nem fognak 24 óra alatt döntéseket hozni, inkább a társadalmi és szakértői vitáknak engednének teret. „Számunkra a keret az lesz, hogy meghallgatni, depolitizálni és hagyni a kultúrát és a művészetet önmagában működni” – összegzett az államtitkár, aki szerint annak önmagában üzenetértéke van, hogy az örökségvédelem az Építési és Közlekedési Minisztériumtól a kulturális tárcához került.

Az etnográfus és politológus végzettségű Sári Zsolt egyébként muzeológusként kezdte a pályáját Szolnokon, 2001-től a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, vagyis a Szentendrei Skanzen munkatársa volt, 2016 óta pedig az intézmény általános főigazgató-helyetteseként dolgozott. Az egyik első államtitkári megszólalásában úgy fogalmazott, a gyűjtemények jelentik a múzeumok szívét és agyát. A műsorban ehhez azt tette hozzá, hogy a tudásközvetítésnek szerinte egyszerre emocionálisnak és nagyon is racionálisnak kell lennie. A könyvtárak, a levéltárak és a múzeumok egy közös tudást őriznek ugyanis, és Sári úgy látja, a területen dolgozó szakemberek felelőssége az, hogy minél szélesebb körrel osszák meg ezt a tudást.

Az államtitkár agoraként gondol az közgyűjteményekre. Olyan találkozási pontokként, ahol nem egyetlen narratíva jelenik meg hangsúlyosan, hanem különböző hangok találkozásának biztosítanak teret. A jó múzeum alapja ugyanis szerinte nem az, hogy válaszokat ad, hanem inkább, hogy a jó kérdéseket teszi fel. „Nekünk azt kell megmutatni, hogy a mi történeteinkből, a tárgyainkból, a tárgyak mögött lévő személyes történetekből milyen lehetőségek bontakoznak ki.” Hogy mindez megvalósuljon, ahhoz a közgyűjteményeknek és a kulturális intézményeknek biztonságos helyeknek kell lenniük az államtitkár szerint.

A műsorban szóba került az úgynevezett ügynökaktákkal kapcsolatos egyeztetés. Sári Zsolt úgy látja, a dokumentumok nyilvánosságra hozása az egész társadalom ügye, és véleménye szerint az aktusnak az áldozatvédelem is fontos része kell legyen. „Most elindult egy folyamat, aminek lesznek különböző állomásai, de nekünk azt is figyelembe kell venni, hogy amikor hozzáférünk különböző dokumentumokhoz, akkor az áldozatok szemszögéből is figyeljünk, hogy ők még egyszer ne kelljen, hogy átéljék és megszenvedjék a saját történeteiket” – mondta az államtitkár.

Mivel A falakon túl elsősorban Budapestre koncentrál, Morcsányi Elza a fővárosról is kérdezte az államtitkárt. Sári Zsolt 25 éve él Budapesten. Fantasztikus és elképesztő lehetőségekkel rendelkező városnak tartja, ami rejtett kincsekkel, kultúrával, múzeumokkal és műemlékekkel van tele.

Azonban, mint mondta, „sajnos nagyon jelentős múzeumok zárva vannak ma Budapesten, és szerintem elképesztő felelőtlenség, szinte már bűnös dolog, hogy egy teljes generáció nő fel az Iparművészeti Múzeum tudása nélkül. […] Biztos vagyok benne, hogy ennek a múzeumnak a hiánya a város szövetéből hozzájárul ahhoz, hogy a ma dizájnt tanulók könyvekből ismerhetik azokat a tárgyakat, amik ott vannak a múzeum gyűjteményében.” „Ha személyes feladatként bármit is megfogalmaznék, akkor az Iparművészeti Múzeum ügyének rendezése nagyon elől lenne ezek között” – húzta alá az államtitkár.

Sári Zsolt azt mondta, hosszú út áll még előttünk ahhoz, hogy Budapestből nemzetközi viszonylatban értelmezhető múzeumváros legyen. Ennek érdekében fontos lenne elérni, hogy a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi színtéren is tudják értelmezni. Budapest erőssége szerinte az lehet, hogy kulturális és örökségvédelmi szempontból is többpólusú. Utóbbi megőrzése és hangsúlyozása kapcsán lényegesnek tartja, hogy „a historikus épületeink legyenek szépen felújítva, és csináljunk melléjük hiteles kortárs alkotásokat”. Ide kapcsolódóan megjegyezte, hogy a szocializmus építészeti örökségét sem kell egy az egyben elbontani.

Szó volt még a kultúrához való hozzáférésről, a múzeumi kedvezményekről, az intézmények fenntartási költségeiről, valamint arról is, hogy a fővárosnak Sári Zsolt szerint mindenképpen szüksége van a Városligetre kulturális és rekreációs szempontból is. A teljes műsor itt látható: