Egy magyar drogbáró nyomában: Fecó, Johny és a titokzatos Kapitány

Aznap, a Linea fedőnevű összehangolt rendőrségi akcióban nem Ferenc volt az egyetlen, akit a rendőrök elfogtak. Németországon kívül Spanyolországban, Magyarországon és Szlovákiában összesen 580 rendőr razziázott egyszerre 45 helyszínen. A szlovák-magyar nyomozócsoport gyanúja szerint egy kiterjedt bűnszervezet tagjait fogták meg, egy olyan csoportét, amelynek csúcsán a hatóságok szerint Ferenc állt.

Kilenc nappal később a Nemzeti Nyomozó Iroda sajtótájékoztatón számolt be M. Ferenc és társai őrizetbe vételéről. Ekkor hangzott el, hogy egy – a Dominikai Köztársaságban előző ősszel lefoglalt – 2,2 tonnás kokainszállítmány is az Alicantéban élő magyar férfihoz köthető. A rendőrség becslése szerint a rakomány értéke mintegy 70 milliárd forint volt.

A több mint két tonna kokain még a nemzetközi kábítószerpiacon is kiemelkedő mennyiségnek számít, ezért sokakban felmerült a kérdés: kicsoda M. Ferenc és hogyan válhatott az európai drogkereskedelem egyik kulcsszereplőjévé úgy, hogy sokáig rejtve tudott maradni a hatóságok előtt? Feltéve persze, hogy igazak az ellene felhozott vádak és valóban ő állt a több országban működő szervezet élén, és fölötte már nem állt más, nála nagyobb hal.

A szlovák és magyar hatóságok által felgöngyölített, ám még folyamatban lévő ügy egyes részleteiről elsőként a szlovák Parameter közölt cikket. Az ezt jegyző Poroknovec Erik elsősorban a szervezet szlovákiai hálózatára és az ottani bűnözőkre összpontosított. A Telex az ügy magyar vonatkozásait, különösen a feltételezett magyar vezető, M. Ferenc szerepét mutatja be részben a szervezet működésére rálátó tanúk vallomásai, részben nyílt forrású kutatásunk alapján, de nyomozásunkat segítette Poroknovec Erik is.

– az életstílusát kétségkívül hitelesen tükröző bölcsességgel Ferenc nyilvános Instagram-profilján találkoztunk. Noha a közösségi oldalon álnéven szerepelt, a megosztott képek és videók, valamint a bejegyzéseit kedvelő ismerősök hálózata így is sokat elárul róla. A tartalmak alapján viszonylag könnyen feltérképezhető volt az évek óta Spanyolországban élő férfi magyarországi háttere: Ferenc Kecskemétről származik, és noha már évek óta nem ott lakik, az alföldi városban élő barátaival továbbra is kapcsolatban állt.

A Telex által összegyűjtött információk szerint Ferenc négy-öt éve költözhetett ki Spanyolországba. Egy közeli rokonának közösségi oldalán találtunk egy 2022-es fotót, amely egy képfelismerő program szerint a spanyolországi Elchében készült – ez pedig a nyomozás során vallomást tett egyik titkos tanú állításával is egybevágott. A tanú szerint mielőtt Ferenc Alicante város környékére költözött, először Marbellán, majd legalább három évig az Alicante tartományban található Elchén élt.

Az is bizonyos, hogy 2020 környékén még aktívan üzletelt Magyarországon. Egy drogkereskedő, aki ekkoriban Budapesten ismerte meg, és aki a magyar fővárosban és az agglomerációban terített különféle kábítószereket, a kokaint és a marihuánát kezdetben közvetlenül Ferenctől szerezte be. Ez a vevő alkalmanként több kilónyit vásárolt Ferenctől, grammonként 32 eurós áron.

A kokain már akkoriban is nagyjából 30 ezer forintos grammonkénti áron kelt el a kisfogyasztóknál. Mivel a viszonteladó Ferenctől grammonként 11 ezer forintos áron kapta a kokaint, ezért jelentős haszonnal dolgozhatott. Ferenc is jól járt: számításaink szerint csak ettől az egyetlen vevőjétől alkalmanként akár 34 millió forint bevétele származhatott, amelyet tovább növelt a rendszerint 20 kilós csomagokban eladott marihuána ára, ami alkalmanként 25 millió forintnyi eurót hozhatott a konyhára. És Ferenc nem egyetlen viszonteladóval állt kapcsolatban.

A díler ekkor úgy tudta, hogy a drogot Ferenc Európából szerzi be. Ennek a dílernek a vallomásából is kikövetkeztethető, hogy Ferenc valamikor 2020 után költözött Spanyolországba. A díler ugyanis kezdetben személyesen Ferenctől vásárolta a kábítószert, ám egy idő után az általa küldött emberektől szerezte be az árut. Később, amikor Ferenc egyik emberét Franciaországban lekapcsolták, a kereskedőnek új beszerzési forrás után kellett néznie. Majd amikor egyszer Spanyolországban járva meglátogatta Ferencet és beszélgettek, a magyar drogbáró azt állította neki: már ő van a szervezet csúcsán, nincs fölötte senki. Ebből akár arra is lehet következtetni, hogy nem mindig volt ez így – de erre még később visszatérünk.

Ferenc korábbi, magyarországi tevékenységéről nem sokat tudni. A cégadatbázisban mindössze három olyan, ma már felszámolás alatt álló magyarországi vállalkozást találtunk, amelyhez valamikor papíron köthető volt. A legutolsót 2020-ban szerezte meg. Ez egy olyan kft. volt, amelyik 2018 és 2019 között több állami közbeszerzést is megnyert, de 2019-ben egy NAV-os nyomozásban érintetté vált. A nyomozás egy olyan kiterjedt költségvetési csaláshoz kapcsolódott, amire még az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is felfigyelt. A cég tulajdonosa a bajokért az előző cégvezetést okolta. 2020-ban a céget Ferenc vette át és úgy tűnt, vele fantomizálódott is a társaság, mert attól kezdve sem adóbevallást, sem mérlegeket, sem beszámolókat nem adott le a cég.

A Telex megkeresésére a cég korábbi tulajdonosa, R. tagadta, hogy Ferenc a cég fantomizálása miatt lett gazdája a társaságnak. R. azzal indokolta az adásvételt, hogy Ferenc – akit egy kollégáján keresztül ismert meg – meg akarta szerezni a cég által lízingelt, nagy értékű luxus Mercedest, és egyszerűbb volt, ha magát a céget veszi meg, amitől R. már amúgy is meg akart válni. R. emlékei szerint Ferenc éppen akkoriban szabadult egy letartóztatásból, tehát akkor még Magyarországon volt. Érdeklődésünkre R. nem tudta megmondani, hogy Ferenc miért volt rácsok mögött. R.-nek mindenesetre azt mondta, hogy Spanyolországba költözik és oda vinné magával a Mercedest is.

A költözést Ferenc stílusosan oldotta meg. A Balatonnál még megállt egy autószervizben, kinézett magának egy méregdrága gumiszettet, felszereltette, mondván, leteszteli egy próbakörrel. Végül fizetés nélkül távozott, többé nem is látták. Minderről később R. azért értesült, mert a balatonfüredi rendőrség a történtek után az ügyben megkereste.

Vallomásában a titkos tanú részletes képet adott a Ferenc által irányított szervezet belső működéséről. Eszerint Johny spanyolországi házának pincéjében és földszintjén komplett, professzionális termelőegység működött: szagtalanító berendezésekkel, automatizált öntözőrendszerrel, ipari lámpákkal és gondosan szabályozott klímával. Az élőmunka nagy részét albánok látták el, akiket Johny toborzott és tanított be. Ferenc ezzel szemben a logisztikáért, az értékesítésért felelt és az üzleti döntéseket hozta. A termesztésbe legfeljebb ellenőrző jelleggel pillantott be.

A titkos tanú szerint Ferenc gyakran hangoztatta, hogy „mindenhol vannak emberei”, és ezért Spanyolországban, Hollandiában vagy akár Magyarországon sem tart a hatóságoktól. Magabiztossága mellett azonban kifejezetten óvatos volt, és a csoport tagjaival is szigorú szabályrendszert tartatott be.

A hálózat tagjai nem beszélhettek drogokról, bizonyos helyszínekre nem vihették magukkal a telefonjukat, és saját fogyasztásra sem tarthattak vissza kábítószert. Nem használtak saját nevükön regisztrált telefonokat, sokszor cserélték a SIM-kártyákat, és gyakran használtak „dobós” telefonokat is, amiktől rövid időn belül megszabadultak. A találkozókat előre egyeztetették, és mindig ellenőrizték, nem követik-e őket. Az autóikat rendszeresen cserélték vagy lízingelték, hogy minél nehezebben legyenek nyomon követhetők.

A csoporton belül a kommunikáció főként személyesen történt. A tagok nagyon ritkán küldtek egymásnak üzenetet, és ha mégis, akkor kódolt kifejezéseket használtak. A drogokra különböző kódneveket használtak, bár nem eresztették nagyon el a fantáziájukat: a „zöld” a marihuánát jelentette, a „csoki” a hasist, a „cukor” pedig a kokaint. A csoportnak mindig volt tartalék terve arra az esetre, ha valamelyik járművet ellenőriznék vagy lefoglalnák. Ferenc egyszer azt mondta a titkos tanúnak, hogy „ha egy kocsi elmegy, az semmi. Van helyette másik tíz.”

A szabályszegést viszont azonnali kizárás, sőt gyakran büntetés követte. A főnök rosszul tűrte azt, ha valaki hibázott.

A konspirációhoz hozzátartozott az is, hogy a termesztőhelyek helyszínét rendszeresen változtatták Spanyolországon belül. Ha egy ingatlanban már több termesztési ciklus lezajlott, vagy gyanús mozgást érzékeltek a környéken, azonnal költöztek.

A termesztéshez használt házakat többnyire rövid távra bérelték, természetesen hamis adatokkal. A legtöbb ilyen ingatlan Marbella, Torremolinos, Estepona, Alicante és Elche térségében volt, és mindegyiket professzionális felszereléssel látták el. A technikai háttér beszerzéséről Johny gondoskodott, ügyelve arra, hogy soha ne ugyanabból az üzletből vásároljon, nehogy visszakövethető nyomot hagyjon maga után.

A drogok feldolgozásánál és csomagolásánál is körültekintően jártak el: munka közben gumikesztyűt, maszkot és egyszer használatos overallokat viseltek, nehogy DNS- vagy ujjnyom maradjon rajtuk. A kábítószert vákuumfóliába csomagolták, majd több rétegű fóliázással tették szagtalanná. Az előkészített csomagokat ezután a csempészéshez használt járművek előre kialakított rejtekhelyekbe rejtették – mesélte a titkos tanú.

A munka gyakorlati részét – a csomagolást, a rejtekhelyek kialakítását, a szállítmányok előkészítését – mindig Ferenc emberei intézték. A főnök soha nem koszolta be a kezét: ő csak irányított, szervezett, tartotta a kapcsolatot a külföldi beszállítókkal és vevőkkel. A hálózat Spanyolország déli részéről dolgozott: Marbellából, Malagából, Almería vidékéről érkezett a készlet. A terítésben a magyarok és albánok is részt vettek. Az albánok nemcsak termesztettek, hanem helyi terjesztők is voltak, míg a magyarok főként a szállítást és a logisztikát intézték.

A drogokat Hollandiába vitték tovább, ahol a csapat meglepően erős helyi kapcsolatokkal rendelkezett. Innen viszont kokaint vittek a magyarországi piacra, apróbb tételekre bontva, különböző járművek rejtekhelyeibe eldugva. Ferenc gyakran dicsekedett azzal, hogy odahaza több magyar dolgozik neki, ők a kokain hazai terítését intézik.

Miután Ferenc Spanyolországba költözött, csak ritkán járt haza. Főként Spanyolország és Hollandia között ingázott, a magyarországi átadásokat ettől kezdve beosztottakra bízta, akik rendszeresen visszajártak Magyarországra a terítés miatt. A hazai elosztóhálózatot több elszigetelt ember kezelte, akik egymást sem ismerték; az utasításokat mindig Ferenctől vagy a jobbkezétől, Johnytól kapták.

A csoport több alkalommal is kapcsolatba került más, főként albán, marokkói és holland bűnszervezetekkel, előbbiek a fű és a hasis, utóbbiak a kokain beszerzésénél jöttek jól. Ferenc ismerte mind a beszállítókat, mind a vevőket – ők viszont nem ismerték egymást. Ferenc volt az egyetlen kapocs a láncban. Ez nem csak a biztonságról szól. A kábítószerkereskedők legnagyobb kincse a forrás, hiszen az értékesítési láncban a nagyobb szereplők is veszik valahonnan a drogot, hacsak nem termesztők. Ha egy viszonteladó rájön, hogy ki a forrás, akkor később akár meg is kerülheti az eladót, hogy közvetlenül a forrástól szerezze be a drogot. Ez viszont nem érdeke az eladónak.

A kisebb fuvarokhoz Volkswagen Passatot használtak, amelyet teljesen átépítettek: a műszerfal, a tank és még az ülések is rejtekhellyé váltak, egy-egy fuvarnál nagyjából 20 kilónyi drognak. Nagyobb tételekhez már Mercedes Viano kellett, amibe akár 50 kiló kábítószert is el tudtak tüntetni.

Egy-egy sikeres fuvar több tízezer eurós nyereséget hozott. A pénz sorsáról mindig a főnök döntött: ő határozta meg, ki mennyit kap. A titkos tanú szerint a bevételekből Ferenc sorra vásárolta az ingatlanokat, autókat és értéktárgyakat Spanyolországban, Magyarországon és Szlovákiában.

Ahogy nőtt a volumen, úgy nőtt a kockázat – és a merészség. Egy ponton már annyi áru volt, hogy a furgonok sem bírták tovább, így a csapat kamionra váltott. 2022-től magyar rendszámú kamionokat béreltek, a jármű tulajdonosai pedig nem sejtették, mire használják őket: papíron teljesen ártalmatlan rakományokat fuvaroztak. 2023-tól már csak szlovák járművekkel dolgoztak, ekkorra pedig többtonnányi hasis és más drog mozgott át rajtuk. Volt, hogy a szállítmányt állateledelbe rejtették.

Van olyan vallomás, amely arra utal, hogy bár Ferenc sok pénzt kereshetett, tartozásai is keletkeztek. Egyszer például százezer eurós tartozást halmozott fel az egyik szlovákiai magyar vállalkozó felé, akitől a csempészéshez szükséges járműveket lízingelte. A csoport egyébként több olyan lakást is fenntartott, ahol a drogból befolyó készpénzt tárolták. Ezekben a lakásokban semmilyen személyes tárgyat vagy dokumentumokat nem tartottak, csak készpénzt. A pénzt rendszeresen mozgatták, sokszor több országon keresztül. A titkos tanú szerint Ferencnek nagyon jó árai voltak az európai piacon: a marihuána kilóját 1900 euróért, a kokainét kb. 20 ezer euróért, az ecstasy tablettát darabonként 30 centért árulta a viszonteladóknak.

A Ferenc által vezetett szervezetnek már egy teljesen átalakult európai piacon kellett boldogulnia. Míg régebben az olasz, török, albán vagy más etnikai alapú maffiák uralták a drogkereskedelmet szigorú hierarchiával és személyes kapcsolatokra épülő működéssel, ma már egészen más a helyzet. Az elmúlt években ezeket a klasszikus csoportokat multietnikus, rugalmas, projektalapú hálózatok váltották fel. A titkosított kommunikációs rendszerek (pl. EncroChat, Sky ECC) miatt a közvetítők szerepe visszaszorult, a bűnözés pedig egyre inkább egy nemzetközi logisztikai vállalathoz kezdett hasonlítani. A hangsúly is eltolódott: az utcai erőszak helyett a logisztika és főleg a nagy nyugat-európai kikötők – Rotterdam, Antwerpen, Hamburg – befolyásolása lett a kulcskérdés. Aki ezeket a csomópontokat irányítja vagy be tudja hálózni, az ma sokkal nagyobb hatalommal bír, mint a régi típusú bandák.

A Ferenc-féle szervezet több céget működtetett Spanyolországban és Szlovákiában. Ezek részben valódi vállalkozások voltak, részben pedig a drogkereskedelemből származó pénz tisztára mosását szolgálták. A titkos tanú vallomásában elmondta, hogy Ferenc olyan cégeket irányított, amelyek papíron autóbérléssel, gépjármű-karbantartással vagy mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak – valójában mind a bűnszervezet fedőcégei voltak.

A kikötő stratégiai szerepet tölt be a dél-amerikai kokain továbbításában az európai és észak-amerikai piacokra. Ez az egyik legfőbb transzferpont: a csempészek konténerekben rejtik el a drogot, gyakran „banánrakományok” álcája alatt.

Az InsightCrime jelentése szerint a drogcsempészek speciális módszereket használnak: például az ún. „in and out” technikát, amivel a konténerekben érkező droggal variálnak a kikötőn belül – a kokaint kiemelik, átcsoportosítják, majd átrakják olyan konténerekbe, amelyek megússzák az ellenőrzést. Emellett a korrupció is komoly probléma, mert egyes munkások, kamionsofőrök és kikötői alkalmazottak együttműködnek a bűnözőkkel. Az amerikai és dominikai hatóságok ugyan segítik egymást a drogellenes küzdelemben, de a magas konténerforgalom, a korlátozott ellenőrzési kapacitás és a korrupció jelentősen nehezíti a csempészek kiszorítását.

2024. november 9-én a helyi hatóságok a dominikai kikötőben várakozó egyik konténerben 2198 csomag kokainra bukkantak, összesen közel 2,2 tonna mennyiségben. Ez volt akkoriban az ország történetének második legnagyobb kokainfogása. A rakomány úgy volt elrejtve, mintha csak egy ártalmatlan szállítmány érkezett volna: ruhás dobozok és sportcipők közé préselve, gondosan átkötve különféle színű ragasztószalagokkal. A csempészek mindent megtettek, hogy a csomagok beleolvadjanak a kikötő zajos forgatagába. Az egyik helyi tisztviselő később elmondta, hogy a drog Panamából indult útnak, és végső célja a messzi antwerpeni kikötő lett volna.

A szlovák Parameter értesülése szerint a konténer kísérőlapján egy pozsonyi székhelyű cég, a LilacBridge szerepelt. A szlovák cégregiszter szerint ez a cég egy Szabó vezetéknevű bátonyterenyei magyar állampolgár tulajdonában áll.

De vajon mennyire életszerű, hogy a Nógrád vármegyei település egyik panellakásába bejelentett Szabó nevű férfi rendelte volna meg a szállítmányt? Ezt már a nyomozás kezdetén sem gondolhatták így a rendőrök. A szlovák LilacBridge valójában Ferenc egyik fedőcége, Szabó pedig a csoport egyik, legalacsonyabb szinten lévő tagja. A bátonyterenyi férfit a nála magasabb szinten álló F. Gyula szervezte be strómannak, vagy ahogy a szlovák alvilágban a cégeknél használt kamu ügyvezetőket nevezik, „fehér lónak”.

Gyula feladata volt a szlovákiai fedőcégek ügyvezetésére kijelölt „fehér lovak” beszervezése és a velük való kommunikáció. A szervezet alsó szintjén lévő strómanok társadalmilag hátrányos helyzetük miatt könnyen irányíthatók, pénzügyi és szociális gondjaik miatt pedig kiszolgáltatott helyzetben voltak.

A nyomozók által rögzített kommunikáció szerint a strómanoknak is közvetlenül Gyula adta az utasításokat arról, mikor és hol kell megjelenniük, milyen dokumentumokat kell aláírniuk, mely cégeket képviseljék formálisan. Gyula nemcsak a feladatokat osztotta ki, hanem a strómanok kifizetéseit is intézte. Ha valamelyik „fehér ló” nem jelent meg a megfelelő időben, vagy nem teljesítette a rábízott feladatot, a pénzt Gyula visszatartotta. Egy-egy munkáért nagyjából ezer eurót kaptak a „fehér lovak”.

A szervezeten belül Gyula fölött egy szinttel feljebb, középvezetői pozícióban egy szlovákiai magyar bűnöző, B. Zoltán állt. Ő volt a kapocs a legfelsőbb szint, Ferenc és a „fehér lovak” között. B. Zoltán dolga az volt, hogy az alacsonyabb szintű szereplők soha ne találkozzanak személyesen a felső vezetéssel, minden feladatot Gyulától kapjanak.

Gyula szervezte azt is, hogy a bankoknál a strómanok számlákat nyissanak. Formálisan minden rendben volt, kívülről úgy tűnt, mintha a cégvezetők a saját nevükben cselekednének, miközben a valós irányítás a csoport felső szintjén maradt. Gyula gondoskodott a szlovákiai raktárakról is, ahová a Dél- és Közép-Amerikából érkező árut szállították: a cement, banán, brazil cukornád-cukor, vashulladék, sportfelszerelés mind Európa különböző kikötőibe érkezett.

A szlovákiai LilacBridge s.r.o. ügyvezetőjeként tehát papíron egy Szabó nevű ember intézte a szállítmányokat és a kapcsolódó pénzügyi tranzakciókat, de Gyula pontos utasításai szerint. Noha a rendőrség állítja, hogy a Dél-Amerikában tavaly lefoglalt 2,2 tonna kokain a LilacBridge fedőcégen keresztül a főnökhöz, Ferenchez köthető, azt nem közölték a hatóságok, mi is lehetett a csempészetben a Spanyolországban élő férfi pontos szerepe. Ő volt a vásárló? Vagy csak a logisztikában segített? Vagy a fedőcégét kölcsönözte a művelethez? Azért sem mindegy ez, mert nem tudni, valójában mekkora veszteség érte a lefoglalás miatt Ferencéket. Mindenesetre a körülményekből úgy tűnik, hogy a kéttonnányi kokain lefoglalása megpecsételte Ferenc hálózatának sorsát, és az addigra már amúgy sem erős belső kohéziót.

Hogy ki bukja el a pénzét lefoglaláskor, attól függ, kié volt az áru abban a pillanatban. Mivel a kereskedelmi lánc sokszereplős, a kockázatot gyakran megosztják. Ha a kartell hitelezte a szállítmányt, és azt még Dél-Amerikában foglalják le, akkor ők buknak – 2 dolláros grammárral számolva – kb. 1,5 milliárd forintot, ami messze van a kommunikált 70 milliárdtól.

Nagy szállítmányokat sokszor több befektető finanszíroz. Ha a termelőket már kifizették, akkor a finanszírozók vesztenek, mert az áru az övék. Ha a közvetítő vállalja a kockázatot, akkor ő bukik egy korai lefoglalásnál. Előfordulhat, hogy az európai vevő fizet előre, de ez ritkább.

Az is kérdés, hogy állt-e Ferenc fölött még valaki, egy nálánál is nagyobb hal vagy sem? Vannak arra utaló jelek, hogy – legalábbis még kezdetben – állhatott.

A szlovák rendőrség ugyanis már tavaly április elején, tehát még a dél-amerikai kokainszállítmány lefoglalása előtt nyomozást indított a társaság ellen, ez pedig megmagyarázza, miért is bukott be hónapokkal később Ferencék szállítmánya.

Ennél érdekesebb viszont, hogy még a nyomozás megindítása előtt született egy olyan operatív jelentés, ami szerint a bűnszervezet feje egy marokkói és algériai származású spanyol állampolgár, akit az alvilágban Kapitányként emlegetnek, és aki hasissal és kokainnal kereskedik. A jelentés szerint a Kapitány által vezetett szervezet 2019 óta működött és Spanyolországban, Belgiumban, Szlovákiában és Magyarországon is jelen van az általa terített drog. Ám a jelentésből az is kiderül, hogy a feltételezhetően Spanyolországban élő Kapitány személyét a rendőröknek nem sikerült beazonosítani. Könnyen lehet, hogy Ferenc ennek a Kapitánynak dolgozott, és ha hinni lehet annak a drogkereskedőnek, akivel Budapesten bizniszelt és aki később Spanyolországban meglátogatta őt, akkor idővel a magyar drogbáró talán önállósodott.

A Dél-Amerikában lefoglalt kokain ügyében indult nyomozásban mindenesetre a szlovák és a magyar rendőrök is arra jutottak, hogy a főnök Ferenc volt, ő állt a csúcson. A nyomozók szerint a hierarchiában alatta állt a Gyulát is felügyelő B. Zoltán, valamint a Komárom környékéről származó, a börtönt már többször megjárt Sz. István. A szervezeten belül Sz. Istvánra hárult az a feladat, hogy építsen ki kapcsolatot a rendőrséggel és a vámhatósággal, de a drogok európai mozgatásában is szerepet játszhatott. Az mindenesetre bizonyos, hogy ő csak 2023 júliusa után csatlakozhatott a csoporthoz, mivel addig börtönben ült.

Kérdés persze, hogy minden úgy történt-e, ahogy a nyomozók feltételezik. Merthogy éppen a titkos tanú vallomása alapján tűnik úgy, hogy a csoport kohéziója messze nem volt annyira szilárd, mint amit egy jól működő bűnszervezet megkövetelne.

A titkos tanú vallomása szerint B. Zoltán és Sz. István is csak 2024-ben kezdtek el Ferenccel együtt dolgozni, tehát pár évvel azután, hogy a kecskeméti férfi már javában űzte az ipart. A tanú azt nem tudta megmondani, hogy a két szlovákiai magyar férfi hogyan ismerte meg Ferencet, de azt mondta: amikor új partnerei Ferenccel kezdtek dolgozni, először úgynevezett „üres fuvarokat”, azaz legális árukat szállítottak a kamionokban. Mindezt azért, hogy hitelesnek tűnjenek a (fedő)cégek és a vámosok is „megszokják” a cégeket, egy új vállalkozás ugyanis eleve gyanús lehet. A legális árukat a tanú szerint Sz. István el is tudta adni.

Később Ferenc azt mondta, hogy érkezik majd egy kokainnal teli szállítmány, amit aztán a szlovák-magyar partnerei teríthetnek. Csakhogy miután a szállítmány megérkezett, a tanú szerint Ferenc azt mondta a társainak, hogy az árut lefoglalta a rendőrség, így az üzlet meghiúsult. A tanú szerint valójában Ferenc becsapta őket, mert nem volt olyan szállítmány, amit lefoglaltak volna a hatóságok. Ugyanebből a vallomásból derül ki, hogy B. Zoltánék ezután egy ideig nem dolgoztak Ferencnek, majd amikor a magyar egy 2024 végére várt nagy kokainszállítmányt ígért nekik, de abból sem lett semmi, B. Zoltánék dühösek lettek rá, mert úgy érezték, több százezer euróval rövidítették meg őket. A titkos tanú szerint az egyik szlovák még embereket is akart küldeni Ferenc spanyolországi otthonába, hogy bosszút álljon, amiért átverte őket.

A nyomozás közben képbe került egy, a szlovákiai éjszakai életben is jól ismert vállalkozó, Gy. Adorján is, aki B. Zoltánnal, Sz. Istvánnal és a szervezet főnökének tartott Ferenccel is baráti viszonyban áll. A titkos tanú szerint amikor Johny segítségével Ferenc Spanyolországból elkezdte szállítani a kábítószereket, akkor az ehhez szükséges járműveket Gy. Adorján cégétől lízingelte. És a tanú szerint Adorján volt az, akinek Ferenc a lízingdíjak elmaradása miatt százezer euróval tartozott. Ferenc a tartozás fejében állítólag felajánlotta Adorjánnak, hogy beszállhat ő is a drogüzletbe.

Az a Parameter cikkéből derül ki, hogy Adorján elismerte a rendőröknek, valóban ő adta kölcsön az autókat, de állítása szerint nem tudta, hogy Ferencék azokban drogot csempésznek. Azzal is védekezett, hogy a bűncselekmények elkövetésének idején ő már egy másik drogügy miatt letartóztatásban volt, így nem is vehetett volna részt Ferencék bizniszében. A titkos tanú azonban arról beszél a vallomásában, hogy miután a másik két szlovákiai magyarral Ferenc összeveszett, Adorjánnal kezdett el üzletelni.

Noha Ferencet Németországban fogták el, várhatóan rövid időn belül kiadják Szlovákiának, ahol a több mint kéttonnányi kokain miatt vonhatják felelősségre. Mindeközben a magyar rendőrök több száz kilogrammnyi különböző kábítószer kereskedelmével gyanúsítják. Emellett amiatt is felelősségre vonhatják, hogy amikor egy üzlettársán be akart hajtani egy tartozást, a nyomozók szerint fegyverrel fenyegette meg az illető egyik rokonát.

Ha Ferencre rá tudják bizonyítani, hogy ő állt a több mint kéttonnányi, 70 milliárd forint értékűre becsült kokainszállítmány mögött, és ezt a bíróság is így ítéli meg, akkor ő lehet a valaha ismert legnagyobb magyar kokainkereskedő. De ha így is lesz, egy kérdés akkor is megválaszolatlan marad: ki lehet a titokzatos Kapitány, ha létezik egyáltalán?