Putyin kihozta a maximumot az isztambuli tárgyalásból, Trump átsiklott rajta, hogy kijátszották
Két óra alatt véget is értek az orosz–ukrán tárgyalások Isztambulban, de azzal, ahogyan ez történt, Moszkva nyert többet. Az alacsony szintű találkozóval nem vállalt érdemi kötelezettséget, tűzszünetet sem kellett elfogadnia, eközben elérte azt is, hogy Donald Trump közvetlen találkozót ajánljon fel Vlagyimir Putyinnak, ahogyan azt a Kreml mindig is akarta. Mivel ezt az ajándékot lényegében ingyen kapta meg, az orosz vezetés azt is megtehette, hogy ne siessen az amerikai elnökkel egy asztalhoz ülni.
El sem kellett mennie Vlagyimir Putyinnak az Ukrajnával pénteken újraindított tárgyalásokra Isztambulba ahhoz, hogy elérje, amit akart. Sőt, az orosz elnök azzal járt jól, hogy ignorálta Volodimir Zelenszkij felvetését a közvetlen, államfői szintű találkozóra, ahogyan tette ezt korábban az Egyesült Államok által javasolt és Ukrajna által elfogadott 30 napos tűzszünettel is.
Az alacsonyabb szinten alig két órán át tartott megbeszélések orosz feltételek szerint zajlottak, belefért az is, hogy Putyin nemcsak Zelenszkijt, de Donald Trumpot is kikosarazza. Trump ugyanis korábban megemlítette, hogy esetleg maga is elutazna Isztambulba, ha ott van az orosz elnök, vagy ha legalább valami eredményt hoz a találkozó.
Csütörtökön már tudni lehetett, hogy a háború menetére nézve lényegi eredmény nem lesz, egyetlen konkrétum egy megállapodás lett arról, hogy a felek ezer-ezer hadifoglyot kölcsönösen szabadon engednek. Emellett Oroszország továbbra is magának követeli az általa megszállt területeket, valamint azokat a zaporizzsjai, herszoni területeket, amelyeket soha nem is tudott ellenőrzése alá vonni.
Az ukrán fél ismét felvetette Zelenszkij és Putyin találkozóját, az orosz delegáció ezt „tudomásul vette” – azaz kitért a válasz elől. Döntöttek arról, hogy a felek kölcsönösen megfogalmazzák saját tűzszüneti feltételeiket – tehát éppoly távol állnak egymástól, mint eddig. Vlagyimir Megyinszkij, az orosz küldöttség vezetője nem véletlenül mondta, hogy az orosz delegáció elégedett az ukrán féllel folytatott tárgyalások eredményével.
Trump megint elnéző volt Putyinnal
Az amerikai elnök tette teljessé Putyin diplomáciai sikerét azzal, hogy az események alakulását látva már csütörtök este azt mondta: nyilván nem is lehet eredményt elérni Ukrajna ügyében, amíg ő személyesen nem találkozik az orosz elnökkel. A Kremlnek pontosan ez volt a célja: Ukrajna legyen mellékszereplője az ellene Oroszország által indított háború rendezésének – ez megtörtént azzal, hogy az isztambuli tárgyalások alacsonyabb szinten indultak el az orosz és az ukrán delegáció között –, Washington pedig ismerje el, hogy elnöki szinten Trumppal kell tárgyalnia Putyinnak. Azaz ők vannak azonos súlycsoportban, Zelenszkij pedig nem.
A máskor a diplomáciai szabályokat könnyedén átlépő, Grönlandtól Kanadán, Panamán át az ukrán elnökig bárkit kioktató Trump feltűnően elnéző Putyin kitérői láttán, ahogyan ez történt a héten is az isztambuli találkozóval.
Trump ráadásul azután tette ezt a nyilatkozatot, miután tulajdonképpen őt is lepattintotta Putyin azzal a felvetésével, hogy bizonyos esetben ő is Isztambulba utazna. Az előzetes tervekkel ellentétben távol maradt a közvetlen tárgyalásoktól Marco Rubio amerikai külügyminiszter is, aki azonban külön találkozott Andrij Szibiha ukrán külügyminiszterrel és Andrij Jermak elnöki kabinetfőnökkel is.
Moszkva dönti el, mikor áll szóba Trumppal
Hogy a Kreml diplomáciai sikere teljes, azt az orosz elnök szóvivőjének nyilatkozata jelezte. Dmitrij Peszkov már arról beszélhetett, hogy hosszú, alapos munkának kell megelőznie az amerikai–orosz elnöki találkozót. Azaz, lényegében Putyin tesz szívességet azzal, ha hajlandó asztalhoz ülni Trumppal. A Wall Street Journal véleménycikkében úgy ítélte meg, hogy Putyin folyamatosan megvezeti Trumpot, aki ezt egyszer áprilisban már mintha felismerte volna, amikor kiposztolta, hogy „Vladimir STOP!”, miután Oroszország nem csupán visszautasította a tűzszünetet, de fokozta is a dróntámadásokat Ukrajna ellen. Most azonban a jelek szerint ismét átsiklik a felett, hogy az orosz elnök kijátszotta őt.
Pedig a minta nem különösebben bonyolult: az amerikaiak ajánlanak valamit, amit Ukrajna elfogad – 30 napos tűzszünet, tárgyalások elindítása –, amire az orosz elnök látszólag pozitívan reagál, de olyan kiegészítésekkel, amelyek lényegében lesöprik az eredeti kezdeményezést. A feltétel nélküli 30 napos teljes tűzszünet helyett például az orosz fél az energetikai infrastruktúrát célzó támadások kölcsönös felfüggesztését javasolta – és aztán az sem érvényesült.
Szombaton Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit és Donald Tusk lengyel miniszterelnök Kijevben tárgyalt. Megállapodtak abban Zelenszkijjel, hogy az eredetileg még az amerikaiak által javasolt, 30 napos teljes körű tűzszünet mellett állnak ki. Megüzenték Moszkvának, hogy amennyiben Oroszország ezt hétfőig nem fogadja el, úgy újabb szankciókkal nézhet szembe. Kiemelten fontos volt, hogy telefonon beszéltek Trumppal, aki támogatásáról biztosította a „tettre készek koalíciójának” kezdeményezését.
Putyin ezért gyorsan egy kitérő manőverrel reagált: figyelmen kívül hagyta a lényegi követelést a tűzszünetre vonatkozóan, de ellenjavaslattal élve tárgyalást kínált. Május 15-i kezdettel felvetette a közvetlen tárgyalások lehetőségét Isztambulban, azaz a helyszín az lenne, ahol 2022 márciusában az akkor alsóbb szinteken folyó tárgyalások megszakadtak, miután az orosz hadsereg bucsai mészárlása ismertté vált.
„Pozitív jel, hogy az oroszok végre elkezdték fontolóra venni a háború befejezését. És a háború valódi befejezésének legelső lépése a tűzszünet” – így reagált Zelenszkij vasárnap délelőtt az X-en. Ukrajna ugyanakkor első körben ragaszkodott a tűzszünet életbe lépéséhez a tárgyalások megkezdéséhez. Amikor Zelenszkij Trump nyomására elfogadta, hogy az oroszok akaratát tudomásul véve enélkül kezdődjön tárgyalás, de elnöki szinten, Putyin akkor is hátralépett egyet: találkozzanak, de alacsonyabb szintű delegációval.
Eközben az orosz vezetés a helyzetet érdemben nem javító, a nyugati kezdeményezésekhez képest jóval szerényebb felajánlásokkal állt elő az elmúlt hetekben, például a húsvéti vagy a május 9-i, II. világháborút lezáró orosz jubileumi ünnepség köré időzített háromnapos tűzszünettel, amit Ukrajna nem fogadott ugyan el, de az odaszúró elnöki nyilatkozatok ellenére nem is sértette meg.
A Kreml engedmények nélkül jutott előnyhöz
Putyinnak láthatóan nincs is oka rá, hogy változtasson taktikáján: az amerikai elnök már korábban is rengeteg gesztust tett az oroszok felé, kezdve azzal, amikor külügyminiszteri szintű közvetlen tárgyalásokba kezdett velük Szaúd-Arábiában – párhuzamosan az amerikai–ukrán tárgyalásokkal –, és lényegében meglebegtette annak lehetőségét, hogy Oroszország meg is őrizheti az Ukrajnától elfoglalt területeket.
Ezt nyomatékosította Trump elnöki megbízottja, a diplomáciai múlttal nem rendelkező ingatlanmágnás, Steve Witkoff is, aki rendszeresen találkozott Putyinnal az elmúlt hónapokban. Mindezt tette úgy, hogy ő eredetileg közel-keleti ügyekben illetékes megbízott volt, míg az orosz–ukrán háború diplomáciai kezelésének felelőse Keith Kellogg volt. A veterán diplomata azonban mostanra lényegében ukrán kapcsolattartóvá fokozódott le.
Ez sokkal többről szól, mint Trump szeszélyes káderpolitikájáról: Moszkvának ez is egy fontos ajándék volt.
Witkoff intenzív moszkvai jelenléte ugyanis azt jelenti, hogy Trump globális ügyek megoldásában partnerként kezeli Putyint, legyen szó Szíriáról, a gázai háborúról, azaz, lényegében kiemeli Oroszországot abból a nyugati elszigeteltségből, amelybe az Ukrajna elleni agresszióval lavírozta magát az orosz vezetés.
A tárgyalás imitációja a háború része
Erre pénteken rá is játszott Putyin szóvivője: Peszkov mondatát egészében érdemes idézni, hogy látszódjon az orosz törekvés lényege, azaz az, hogy az ukrajnai háború csak egy sokadlagos problémának tűnjön, amelyet a két nagy fél tud a párbeszéddel kezelni. „Egy ilyen találkozó nélkülözhetetlen, elsősorban az orosz–amerikai kétoldalú kapcsolatok, a nemzetközi ügyek legmagasabb szinten való komoly megvitatásának szempontjából, valamint a regionális problémák szempontjából is, beleértve természetesen az Ukrajna körüli krízist”. A nyilatkozat már-már bagatellizálja az orosz részről Ukrajna ellen negyedik éve folytatott háborút.
Putyin eddigi diplomáciai taktikája bejött, miközben a fronton sem álltak le az orosz erők, bár attól messze vannak, hogy áttörést érjenek el az ukrán védelemmel szemben. Ez esélyt ad neki, hogy nyertes helyzetben lévőnek mutassa magát otthon és a külvilág egy része előtt is, miközben valójában katonai céljait – Ukrajna kapitulációját és az ország orosz érdekkörbe való visszahúzását – nem érte el, a részeredményeket pedig, így Ukrajna nagyjából ötödének ellenőrzését óriási veszteségek árán taposta ki. Ez a becslések szerint közel egymillió orosz katona halálát vagy súlyos sérülését jelenti.
Nagyjából ennyi lehet Ukrajna vesztesége is – bár egyik adat sem hivatalos, saját veszteségeit mindkét oldal titokként kezeli. Ukrajna azonban a veszteségeit jóval kisebb lakosságból szenvedi el. A Szovjetunió széthullásakor függetlenné vált országban 1991-ben 50 millióan éltek, jelenleg becslések szerint 28-34 millióan lehetnek, beleértve a 3-4 millió belső menekültet, miközben közel hatmillióan hagyhatták el az országot. Putyin így azzal kalkulál, hogy az idő neki dolgozik, veszteségei ugyan nagyok, de Ukrajnát előbb kivéreztetheti, mint ahogy az orosz társadalom belefáradna a harcokba.
A frontokat itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein:
Putyin honvédő háborút csinál Ukrajna megtámadásából
A fáradtság elodázását célozza az orosz állami propaganda is. Putyin egyre inkább igyekszik eszmei magaslatokba emelni a háborút, amelyet május 9-i beszédében már a második világháborúval állított párhuzamba. Az évfordulós ünnepségen a Nagy Honvédő Háborúról – a szovjet–orosz terminológiában a Szovjetunió 1941-es német megtámadásától a náci Németország 1945-ös kapitulációjáig terjedő időszakról – csak néhány mondatot szólt, amikor áttért a jelenre, már háborúnak nevezve a hivatalosan a sajtóban csak különleges katonai műveletnek nevezhető harcokat.
Lényegében a II. világháború hős szovjet katonái mellé emelte az Ukrajna ellen harcoló orosz katonákat. A múlt pénteki moszkvai felvonuláson a 80 évvel ezelőtti katonák portréi mellett a mostani harcosok képe is megjelent. Az irányított médiatérben, a Fidesz által javasolt ellehetetlenítési törvénnyel párhuzamba állítható ügynöktörvénnyel megerősített diktatórikus környezetben nem ütközik akadályba, hogy a Kreml maga határozza meg, hogy mit gondoljon a társadalom az Ukrajna elleni háborúról, vagy legalábbis azt, hogy arról mi jelenhessen meg a nyilvánosságban.
Ennélfogva Putyinnak semmilyen nehézséget nem okoz, hogy az orosz küldöttség tárgyaljon az ukrán küldöttséggel, lényegében az orosz feltételek szerint. Moszkva hangsúlyozta, hogy az isztambuli megbeszélések a 2022 márciusában megszakadt tárgyalások folytatását jelentik. Akkor is Megyinszkij vezette az orosz delegációt. A folytonosságot Ukrajna elutasítja, Oroszország viszont ragaszkodik hozzá.
A folytonosság azt jelentené, hogy az oroszok szerint az akkori ukrán felvetések – amelyeket az ország szorult katonai helyzetében, a háború sokkja alatt tett, amikor az orosz erők Kijev ostromára készültek – a jelenlegi tárgyalások kiindulópontjául szolgálnak. Márpedig a nyilvánosságra nem került, de részleteiben a sajtóba kiszivárgott információk szerint Ukrajna akkor felajánlotta, hogy eláll a NATO-tagságtól és vétójogot ígért Oroszországnak ahhoz, hogy Ukrajna nyugati partnerekkel hadgyakorlatot tarthasson.
Putyin mellett Erdoğan a másik nyertes
Zelenszkij szerdán még Ankarában tárgyalt Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel, de Putyin távolmaradása miatt nem utazott el Isztambulba. Pénteken már Albániában volt az Európai Politikai Közösség tiranai csúcstalálkozóján, amilyenen októberben Budapesten is részt vett.
A rendezvényen közös sajtótájékoztatón vett részt a francia és a lengyel elnökkel, valamint a brit és a német kormányfővel. Emmanuel Macron, Donald Tusk, Keir Starmer és Friedrich Merz közölték, hogy
telefonon beszéltek Trumppal, és megjegyezték, hogy a tárgyalásokon megfogalmazott orosz követelések elfogadhatatlanok – írta a Guardian.
A megbeszélések formájával Putyin, a helyszínnel pedig leginkább a török elnök járt jól. Erdoğan ugyanis ezzel újra megerősíthette közvetítői szerepét, ahogyan ezt tette 2022-ben az első tárgyalásokkal és 2023-ban, amikor sikerült tető alá hozni az ukrán búza exportját a Fekete-tengeren is lehetővé tevő megállapodás, amelyben Oroszország vállalta, hogy nem támadja a szállítást végző hajókat.
A mostani tárgyalások azért jöttek jól a török elnöknek, mert elviheti a fókuszt arról, hogy demokratikus választások helyett leszámolással intézi el politikai ellenfeleit, köztük az ellenzék vezetőjét, Ekrem İmamoğlut. A 2028-ban esedékes elnökválasztáson Erdoğan kihívóját, Isztambul polgármesterét márciusban vették őrizetbe korrupció vádjával. Az ezzel kapcsolatos kritikák háttérbe szorulhatnak a nemzetközi közvetítés és a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bejelentett önfeloszlatása miatt Erdoğannal szemben. A török elnök Antalyában házigazdája volt a NATO-tagok csütörtöki külügyminiszteri találkozójának is, és kulcsfiguraként jelenhet meg nemcsak a térség ügyeinél, de az orosz–ukrán háború rendezésében is.
